Iszonyat jó hetem volt...

...viszont most kivételesen nem munka, hanem humán szinten. Múlt hétvégén feljött az egyetlen simontornyai barátom, szerdán találkoztam a legkedvesebb Claires exekkel, és ezen belül Misivel, aki az életem mentora. Annyira megható érzés volt, jól megölelgetett. De én ezt már valahogy így is képzelem ezen a szinten. Annyira számot tevő az életemben, és annyira jó érzés, hogy sohasem szakad meg végleg a szál.

Aztán a héten még találkoztam az Angliában élő barátommal is, aki kicsit még a szerelmem is volt 5 évig, hát vele is iszonyatosan jól éreztem magam. Olyan pillanatok ezek, ahol teljesen magamat adhatom. És elhangzottak olyan mondatok, amelyek a szívemet nagyon megsimogatták, Misitől pl, hogy hármunk közül egyedül én változtam, nyugodtabb lettem, és nyugalmat áraszt a kisugárzásom, azt hiszem nem tudok ennél gyönyörűbb visszacsatolást elképzelni humán szempontból. Szóval boldog vagyok, kimondhatom. És az angliai szálam is nagyon jól alakult, attól is boldog vagyok, egyelőre nem tudom, hogy találkozunk-e mostanában, vagy hogy egyáltalán mit hoz vele a jövő, ha egyáltalán hoz, de a megélt pillanataim élnek bennem. Én így szárnyalok, ilyenkor élek, és ez a boldogság rettenetesen sok motivációt ad.

És ezzel párhuzamosan érzem, hogy működik a terápiám, baszki épülök, hétről-hétre erősebb vagyok, és jobban érzem magam, és érzem, hogy mindent jól csinálok az életemben. Ezt a lelki érzést kívánom mindenkinek!