Nagyon nagy élményben volt részem. Tegnap voltam életem első havasi koncertjén. Brutálisan nagy volumenű volt a komoly zene és a populáris között félúton, egy teljesen sajátos stílusban. Havasi nekem olykor kicsit giccsesnek tűnik, de ugyanakkor meg nagyon egzakt, és egy nagyon egyedi látásmód. Olyan volt, mintha belekerültünk volna a fejébe ezzel az audió-vizuális élménnyel. És nem mellesleg egyik
kulturális vágyam teljesült is. Az álmok valóra válnak, ha hiszünk benne, és ha teszünk érte. Azt hiszem ez az egyik legfontosabb, amire ráébredtem. Én az utóbbi években tulajdonképpen nem teszek mást, mint sorról sorra megvalósítom az álmaimat. Jó érzés. Talán nagyképűnek hangzik, de így van.
A koncert végén volt egy életre szóló pillanatom, mikor valahogy apukámra gondoltam, aki már nincs közöttünk, és valamiért úgy éreztem, hogy abban a pillanatban mégis velem van, ezután minden egyes szerettemre gondoltam, azt érzem ezen a világon ez a leges legfontosabb. Ezek a pillanatok leírhatatlanul katartikus pillanatok, és ami még nagyon fontos nekem, hogy mindezt a legrégebbi, gyermekkori barátnőmmel, Zsuzsival éltem át, akivel eltétel nélküli és őszinte a barátságunk. Na csak ennyit akartam hozzáfűzni, de valójában nincs mit magyarázni, ha valaki ismeri,
önmagáért beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése