December 1.

A tél első napja, és egyben az első nap, mikor úgy érzem, hogy képes vagyok az újrakezdésre. Az utóbbi hetekben úgy éreztem, hogy az én életemnek egészen egyszerűen nincs értelme. Még labilis az érzés, és félek, hogy még lesznek ingások, de végre érzem magamban a képességet. És most szisztematikusan és lassan fogok végig menni, és minden ponton rendbe teszem az életem. Ehhez meghoztam egy nagy döntést, pszichológus segítségét fogom kérni. Igazából ma délelőtt fogom leegyeztetni az első időpontot. Úgy érzem, hogy a családi helyzetem hiánya miatt szükségem van egy olyan emberre, aki képes úgy rám koncentrálni, aki észre veszi azt is, amit én nem, illetve átsegít azon a bizonyos gáton, ami periodikusan visszatér az életembe. Továbbá két ponton is nyertem visszaigazolást ennek a magánéleti válságnak köszönhetően, ugyanis nagyon erős tükröt állított elém. Az első és legfontosabb, hogy a barátaim rettenetesen erős alapot adnak, már nemcsak mondom, hanem érzem is, igazán mélyen, nagyon erős támaszt nyújtottak nekem, és már-már szerintem sírhatnékuk volt a nyöszörgésemtől, mégis mindig türelemmel és odaadással segítettek, és pozitívan, ami a legfontosabb. Amire külön büszke vagyok, hogy nekem az átlaghoz képest több ilyen igazi barát van, és egyikük sem illúzió, valódi barátok. A másik amire rettenetesen büszke vagyok, azt munka területen élem meg. Nemcsak a letett valódi eredményeimre gondolok, hanem a fejlődésre, amit személyiségben sikerült az elmúlt majdnem két évben elérnem. Eljutottam odáig, hogy ki merem mondani, hogy JÓ VAGYOK abban, amit csinálok. Ez a dolog hitet ad arra, hogy az ember bármely területen képes a fejlődésre. Bár minél kifejlettebb a személyiség, annál nehezebb, de meg tud történni! Dolgozni kell érte.