Kétszer is. Tegnap futás közben. Nem tudom milyen koordinációs problémákkal küzdöttem tegnap, de sikerült először a semmiben egy óriásit esnem, majd később Nikóba beleakadva ismét. Emlékszem, az első botlásnak indult, aztán már nem tudtam megakadályozni az esést, nem lett bajom, inkább csak ijedség, ahogy szupermen pózban fekszem a betonon. Alig volt égő. Aztán meg találkoztunk Nikóval és relatíve gyors sebességben végignyomtuk a Margitkört (külön, mert Nikó gyorsabb sebességben), aztán a végén összetalálkozva megbeszéltük sprinteljünk egyet, de ez nagyon szerencsétlenül jött össze, mert végül egymás mellett futottunk, és nekem nem jutott beton, csak a murva, és kezdtem megcsúszni rajta, és lassítottam, fel akartam lépni a betonra, és ahogy felléptem, elértem valahogy Nikó lábát, erre összeakadtunk, és én csak kicsit térdeltem be, de Nikó hatalmasat esett. Hát ez így jött össze. Úgy definiálom én vagyok a hibás, bár ha nem lépek fel, én akkor is estem volna... így meg mindketten.
Szóval Nikóval öregasszony korunkban lesz miről beszélni a Fény utcai piacon :)
És a kávé mellé üzenném a kérdést egy illetőnek, mikor találkozunk? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése