A mai napom teljesen szürreális, és tulajdonképpen bármi történt, minden végül jól sült el. Először is eltávolították a hátamból a varratokat, így mos már gyógyultnak minősítem magam. Hétvégétől az edzést is elkezdem. Egyébként végére értem a banki ügyeimnek is, és minden munkámmal úgy haladok, ahogyan kell.
Sokat gondolok mostanában rá, hogy egy folyamat játszódik le bennem. Úgy látszik ez is korral jár, és tényleg olyan dolgok kezdődnek 30 felett, amit fiatalabb koromban leginkább tök cikinek láttam. Egyszerűen kezdek sokkal konzervatívabb lenni, és nem csak lelkileg, hanem a környezetemet is kezdem átalakítani ilyenre (itt materiális környezetre gondolok). De a nagy változás nem ez, hanem hogy ezt kezdem is felvállalni, és nem igazán foglalkoztat, hogy más mit gondol erről. Mónival mostanában úgy érzem, hogy ez a folyamat közösen zajlik bennünk. És be kell vallanom, először nem hittem ennek az egésznek valódiságában, de most már beismerem. És ezért is nagyon szeretem őt, mert mindig együtt haladunk mentálisan, sosem zökkenünk ki egymás üteméből. Jó dolog.
Mostanában sírok filmeken.
És bánt ahogyan az egyik ügyfél indokolatlanul bunkón bánik velem. Pont ő, akit régebben mikor elkezdtem fotózni példaként követtem. Totál elismertem szellemi felsőbbrendűségét. Most meg azzal szembesülök, hogy igazságtalan és prosztó a stílusa. Ez ilyen teljesen illúzió foszlás, és nem ez az első mostanában. Tavaly ugyanígy elveszítettem egy gyermekkori példaképet, csak az volt a különbség, hogy ő szerelmem is volt. Úgy tűnik el az illúzió, mint a füst, elszáll és nincs többé, SOHA.
Szerencsére vannak emberek, akikkel az idő közelebb hoz, és van akitől az idő sem tud elszakítani. Hát ez ilyen egyszerű. És most az jutott eszembe, hogy a világon a legváltozóbb dolog valójában a legállandóbb: AZ IDŐ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése