Ez a témakör nagyon erősen foglalkoztat egy ideje, Moncsi barátnőmmel nap mint nap beszélünk róla, mind lakás, mind kocsi témakörben. Egész életemben hitel ellenes voltam, egy fiatalkori tapasztalatomból kifolyólag. Mikor felköltöztem Pestre és még nem volt normális állásom, volt egy pofára esés, mikor részletre vettem telefont, már nem is tudom milyent, meg hogy hány hónapra. Akkoriban nem kaptam otthonról támogatást, miközben még saját lábamra is alig tudtam állni, és hát nem tudtam fizetni a telefonszámlám, aztán egyirányúsították a telefonom, majd pár nap múlva kaptam az értesítőt, hogy ha nem fizetem ki a számlám, akkor egy összegben kell a telefont kifizetni. Nah, hát az egy nagyon nagy szorongó érzés volt. Akkor valahogyan (már nem emlékszem hogyan), kifizettem a számlát, és megfogadtam SOHA többé nem lesz hitelem. Tartom a fogadalmam.
Ha nem lett volna ez a tapasztalalat, szerintem már lenne lakáshitelem, vagy ilyesmi, de így kicsit megnehezítettem saját dolgom, de ugyanakkor Mónit is meg tudom érteni, ki azt mondja, hogy nincsen más esély legtöbb embernek. Csak hát ára van, mert utána akár 20 évig sem vagy szabad. Könyvelőm mesélte tegnap, hogy ők belecsúsztak a devizahiteles ház dologba, és hát konkrétan elvitte a bank. De ezt megelőzően egy éven keresztül kb aludni se tudott, akkora volt a nyomás. Hogy miért? Mert nem csak az volt a tét, hogy elveszítik a házat, hanem hogy adósok is maradnak. Igen nagy felelősség. Felelősség úgy felvenni hitelt, hogy közben tudod, hogy a bank nem ad biztosítékot kb semeddig, van úgy hogy esetleg 5 évre mondd valami fixet, de utána semmit, és benne van a pakliban, hogy az öt év fixét utána leveri rajtad. Szimplán a lekötött kamatozás is havi szinten változik akár egész százalékokat... a bank, ami a megbízhatóságot kellene tükrözze, számomra pont a bizonytalanságot, a kockázatot tükrözi.
Persze akkor mit vegyünk alapul? Hát maximum azt, hogy stabilizálódik a gazdaság, vagy legalábbis ez az illúzió. De mi a biztosíték? Semmi, mivel már átéltem egy válságot, ahol kb 2 hónap alatt éltem meg egy multi cégnél, hogy lefeleleződött a cég, így nem hiszem, hogy ezekre gazdasági mutatókra sokat építhetek, mert addig tényleg nincsen baj, míg minden szépen megy, akkor van baj, ha beüt valami. De akkor mi a teendő? Türelem, megalkuvás, várás, álmodozás. És mégis szerencsésnek érzem magam, mert szabad vagyok és talán a lehetőségeimre már nem is kell sokat várni, csak győzzem addig is le a megalomániát és hogy mellettem mindenkinek van már mindene (még ha hitelekkel is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése