A konfliktus szükséges - "előre viszi a fejlődést"*(?)

Megint filozofálni fogok :). A konfliktus szükségességéről. Mostanában abszolút odafigyelek az emberek viselkedésére. Igazán fura a tesztem eredménye. Sokszor megtörtént már, hogy egy beszélgetésben vagyok, XY mond valamit - akár panaszkodik - és én azt válaszolom, amit hallani akar; vagy pl úgy érzem valamivel manipulálni akar engem és/vagy saját magát és belemegyek a játékba... ezek a játékok látszólag így jók, jó a hallgatás... pedig nem, mostanában jöttem rá, hogy ki kell mondani amit gondolok őszintén. Valahogy az emberek érzik, hogy te mennyire vagy őszinte, vagy mennyire felszínes a beszélgetés. A színház része persze a dolgoknak így is marad, de a hitelességed nő a másik szemében... fura egy paradoxon, de annyira él. Mondok egy példát (remélem nem haragszik meg rá az alany).

Egy havernőm új kitalációja, hogy kutyát szeretne venni... és megkérdezte Mót + engem, mit gondolunk róla. Nos, először úgy láttam, hogy önigazolásra vágyik, hogy jól teszi, majd arra gondoltam, hogy csak azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele... talán még az is benne van, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy hülyeség amire készül (mármint nem a kutya, hanem a körülményekhez képest a kutya). Na én többszörösen is őszinte voltam. Elmondtam, hogy neki miért nem való a kutya, majd megmondtam, hogy ez csak egy fellángolás, nincs benne több... bár ez a beszélgetés még így is egy játszmává sikeredett, de így már volt hitele és tanulsága (legalábbis számomra) :).

Egyébként mindig az jön le végül nekem, hogy a pasik az egyszerűbb gondolkodásukból adódóan ösztönösen őszintébbek... a nőket (köztük engem is) kicsit meg kéne szabadítani a felesleges aggódástól és agyalástól, mert a dolgok úgy tűnik tényleg feketék vagy fehérek.

Hogy a konfliktusról is írjak, ha már egyszer ez a cím... so a legjobb dolog a világon, eddig mindig féltem tőle, de mostanában kezdem látni, hogy semmi sem fejleszt jobban, minthogy megvéded a véleményed, vagy akár okulsz a másikéból (egótól függően), mert van vonala, van A pont és van B pont. És a kedvességből vita kerülés a legnagyobb tévút (kár h sokáig ezt jártam), valszeg az ember saját közérzete is rosszabb és még vissza is gyűri a felesleges gőzt, ami rossz ha bent marad.

Aztán lehet, h az egész hülyeség :)

És még egy nagyon fontos dolog. Azt hiszem, hogy a testvérem is egy óriási személyiség fejlődésen megy át... úgy érzem, most 29 évesen kezd felnőni, ahogy belekerült a valódi problémák világába, és hogy felelősséggel tartozik egy másik ember iránt. Viszont a kapcsolatunk rohamosan javul, ez nagy öröm számomra. Nagyon szeretem őt, jó hogy változik és közelebb enged magához :).

*Marx Károly ("Ellentétek egysége és harca előreviszi a fejlődést")