pszichológusnál

...igen, mostmár itt is jártam, jobban mondva pszichiáter/addiktológusnál. Nem teljesen azonos a kettő, mint tudjuk, és nem is vagyok szenvedély beteg, viszont itthon jelen pillanatban erre volt lehetőség.

Érdekeset beszélgettünk. Tulajdonképpen az alap megvilágosodás az volt, hogy nincsen semmi bajom. Elmondtam - azt hiszem a lehető legdrasztikusabban - hogy mit érzek: stressz hatására bizonytalanná válok, és romlik a teljesítményem, mert egy belső félelem érzet kerít hatalmába. De nincsen se alvás zavar, se halál félelem, se semmilyen egyéb drasztikus tünet, még csak hangulat változás sincs. Erre valami olyasmi diagnózist állított fel a doki néni, hogy kezdődő generalizált szorongásom van. A geralizált szorongás és a pánikbetegség két teljesen különböző dolog. Viszont ami érdekes, hogy van átfedés bizonyos tünetekben, így azért érdemes odafigyelni. Mindegyik betegség gyógyítható, de legalábbis nagyon jól kezelhető és tényleg érdemes is kezelni, hogy a depresszió (a 21. sz nép betegsége) ne alakuljon ki. Egyébként aranyos volt a doktornéni, meghallgatott türelmes volt. Mikor a tudatos önfegyelmemről kezdtem el beszélni, akkor azt is mondta, hogy ez a betegség intelligenciával és önfegyelemmel nagyon jól visszaszorítható... na ekkor jöttem rá igazán, hogy bár van egy kis kezdődő betegségem, de tulajdonképp nincsen itt még baj.

Végül a hipotézis fel lett állítva és kúrát is kell kezdenem. Nem bánom, mert a torzulni kezdődő agyi működésem teljesen vissza lehet állítani. És ennek ellenére is bevállalom az egy éves kúrát, hiszen egyetlen életem van, vigyáznom kell rá!