Darwin's evolution is my God

Áááááá de súlyos ez a cím. De azért örülök, mert gyakorlatilag kibaszott rég óta ezen agyalok és még sosem sikerült ennyire frappánsan megfogalmaznom... na de pár aktualitás kezdésképp:

Annyira elszaladt az idő, hogy közben a vizsgaidőszakom is lezárult. 2 Uv-vel ugyan, de mind a 12 vizsga sikeres, így az első évet higgadt lelki ismerettel lezártam magamban. De ma egy csomó dolog elkezdett kavarogni a fejemben. Sok a szabadidőm, ilyenkor mindig kattogok ezerrel.

Bár munka továbbra sincs, szerencsére azért az alkalmi melók megtalálnak, mint valamiféle "Isteni gondviselés", amiért nagyon hálás vagyok a fentieknek, de azért jó volna már valami értelmeset csinálni, ami élvezettel tölt el. A Laboratory Ideas-os próbálkozásunk végül nem sikerült, a második fordulón elhasaltunk, azonban nem kudarcként éltük meg, hiszen szerintünk elég magas szintű munkát vittünk és rájöttünk, hogy a szövegíró/art direktor párosunk jól működne, így azon leszünk, hogy előbb-utóbb azért sikerüljön együtt dolgoznunk. Én továbbra is pályázom az összes lehetséges álláshírdetésre, de nem egy egyszerű dolog ez. Nyár van - uborka szezon.

Tulajdonképp lenyugodva itthon vagyok és várom az idő múlását és megpróbálom nyaralásnak tekinteni. Rengeteget olvastam az elmúlt napokban. Mostanában, mióta tanultam humánetológiát elkezdett érdekelni az evolúció és a pszichológia szoros összefüggése. Mármár olyan vicces szintekig jutok, hogy a saját viselkedésemben is észreveszem, hogy most éppen milyen ösztönös "állati" reakciót produkálok. Erre a legkiválóbb példa az agyam szuperül kitalált önvédelmi mechanizmusa, ahogyan bizonyos szituációk után, próbálom megmagyarázni magamnak, hogy nem bennem van a hiba és gyakorlatilag ép érveket hozok fel, nemhogy beismerném egyszerűen, hogy ez van, itt basztad el Kata. Bár a magyarázaton belül érzem a valóságot, de jó ez a védelmi mechanizmus, védi az ember neurotikus rendszerét, megóv a depressziótól és táplálja az egót. És ami a legaranyosabb az egészben, hogy a barátok (az igazi barátok - NEM pejoratív értelemben!!!) is segítenek, kiválóan asszisztálnak. Ezért hálával is tartozom, mert valahogy a saját agyam átverésével visszaállítanak egy egészséges önbizalmi állapotba. Ezenkívül továbbra is figyelem saját magam. Szinte már röntgen szinten. (Vajon más is gondolkodik ilyeneken? :D...)
Aztán férfi-női kapcsolat kérdése. Maga a szerelem és egy másik emberre való odafigyelés érdekel mostanában. Érdekes végignézni, hogy mi játszódik le egy másik emberben, és közben magadban is, ahogyan az elején utált tulajdonságit elkezded megszeretni és mosolyogva nézel rá, miközben próbálod megérteni és azonosulni vele. És azt mondani, hogy ez egy tökéletes pillanat, így jó, ez az a bizonyos egyensúlyi állapot.
Szóval ilyen dolgok. Egyébként azt is tudom, mi az ami biztosan nem érdekel: a külsőségek és a materialitás. Lényegtelen apróságnak gondolom, mely nemcsak h nem foglalkoztat, hanem idegesít is, ha más első számú kérdéskörként látom ezt valakinél.
A lét, az élőlények és maga az ember egy olyan csodálatos lény, hogy érdemes néha megcsodálni. Ilyen tökéletes rendszert szerintem még sosem talált fel senki, a mi Istenünk, aki/ami ezt megteremtette hibátlanul rakta össze ezt a szerkezetet...

folyt. köv.