Nem tudom, valahogy mostanában nem nagyon írtam blogot, mert egyfolytában olyan dolgok történnek, ami nem bevállalható nagy publikum előtt. Nem arról van szó, hogy nem vállalom magamat, csak pusztán másoknak nem akarok fura/szar helyzetet okozni. A legtöbb dolog érzelmi téren történt velem mostanában, de erről továbbra sem fogok itt megnyilvánulni. Tulajdonképp aminek örülök, hogy amikor kell, van ki bátorítson, nem vagyok egyedül. Ez nagyon jó. Erőt ad.
Nosch, akkor most elmondom, mi a harci helyzet. Nem akarom szépíteni. Úgy tűnik megint állás nélkül leszek, ugyanis a próbaidőm kb utolsó napján közölték, nem véglegesítenek. Hogy miért? Recesszió (még mindig bázz) és nem akarnak fizukat nyirbálni, mert már ez egyszer megtörtént, így marad az új lány lapátra tétel. Ágyő... Leszarom. Átéltem már. Ez a munkahely nem volt szerelem, nem születnek életre szóló barátságok, sőt azt hiszem egy embert leszámítva nyomtalanul elfelejtem. Azaz egy ember, akivel maradni fog a kapcsolat, viszont fontos nekem, nem véletlen, hogy találkoztunk és talán miatta kellett ide kerülnöm.
És hogy mit profitáltam? Megtanultam többé-kevésbé DTP-zni. Ilyen téren valszeg nem nagyon fognak már átverni. Mivel megtanultam nagy fájlokon dolgozni bizonyos utak meg is nyíltak/nyílhatnak előttem.
A cég: kevés az ügyfél, nem volt sok portfóliós anyagom, talán csak egy... az be is fog kerülni. A többi feledhető. És itt meg is világosodtam, hogy nem akarok kis cégnél dolgozni többé. Megyek vissza multiba, mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Nem tudom még hogyan veszem fel a szálakat, nem tudom hol fogom kezdeni, de nem félek annyira mint ősszel.
Jóval erősebb vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése