2020. augusztus 26., szerda

Békében vagyok a korommal

Már. De azért ez sokáig nem így volt. Ebben teljesen a gyerekvállalás volt a forduló pont (mert ugye a gyerekvállalás korhoz kötött). Azóta persze látható nyomok vannak rajtam, látszik, hogy ez változtat az emberen. Már nem az számít, hogy "jó csaj" legyek (ami amúgy sem voltam), hanem hogy a koromhoz képest karbantartott legyek. Mert ez viszont fontos. Kell a belső egyensúlyhoz, illetve hogy jól érezzem magam. Volt egy olyan időszak szülés után, mikor katasztrofális voltam testileg is lelkileg is, volt rajtam plusz 10 kiló... most csak azt szeretném, hogy amennyire lehet tartsam magam egészségem és a romlandó dolgokat egyensúlyban tartsam (mint pl fog, hidratáltság, esetleg izmok). Lassan majd szeretnék újra futni. Az igény bennem van, de még mindig az idő hiányzik. Persze lehetne hajnalban, ahogyan egyik ismerősöm csinálja, de ehhez meg kicsit kényelmes vagyok. A reggeleket szeretem átélni és kényelmi rituáléban folytatni.

Egy hete van fent a fogszabályzóm, és még mindig fáj. Még csak azt sem tudom mondani, hogy kevésbé, mint az elején. Inkább a megfigyelésem, hogy mindig máshol (valószínüleg, ahol éppen húzza). Ilyen nagyon furcsán érzékennyé teszi a fogat, pl képtelen vagy beleharapni bármibe, mert akkor nagyon élessé válik a fájdalom. Ezenfelül minden falat kaja beleakad, és ha nagyobb kaja, vagy pl saláta, ami ilyen feltapadós, akkor az feszíti és egy kellemetlen érzést ad. Így nézve elég szar lesz ez az előttem álló két év, főleg, hogy az alsó fogakra is fel fog kerülni és ott ráadásul még sztem jobban is fogja húzni, ugyanis sokkal rosszabbak a fogak pozíciói. A jó oldal viszont, hogy legalább tényleg minden étkezés után fogat mosok, illetve ha egyszer lejár ez a két év, akkor szépek lesznek a fogak. Egyébként már most változott a fogsorom képe és a harapásom is, szerintem ebből is adódik, hogy érzékenyebb a harapás, mert nem passzol össze a felső és az alsó fogsor, mint azelőtt.

Nincsenek megjegyzések: