a végére érünk lassan. Megint egy szar hónapot sikerült zárni, főként anyagi értelemben. Egyébként nem feltétlen, ugyanis Marci óriásiakat fejlődött ebben a hónapban. Kicsi imádatom. Benne vagyunk a nyárban, lassan változás áll be. Ősztől ugyanis egy újabb fejezet kezdődik, Zsolti megy vissza dolgozni, Marci megy bölcsibe. Egyik szemem sír, mert tudom, hogy ezzel egy bizonyos korszak végleg lezárul, ugyanakkor mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy ez a változás szükséges ahhoz, hogy bizonyos egyensúly beálljon. Voltunk otthon hétvégén. Azt hitszem az idei évem top lista első helyezettje volt ez a hétvége. Itthon voltak Zsolti tesójáék is, volt közös kerti sütés, meg úgy minden, ami nekem a család fogalmát jelenti. Azt hiszem tényleg a világon a legfontosabb a család. Persze mindenkinek vannak hibái, de ez a kötelék, ez a szeretet egyetlen másik típusú kapcsolatban sincsen meg. Így visszaállt a lelki békém ismét. A munkáim egyre inkább úgy érzem, hogy évvégéig beoffoltak sajnos fő ügyfélnél, így mint mindig, most is csak azt tudom írni magamnak, hogy el kell engednem ezt az évet, és még örülni kell, ha nem érkezik meg a gazdasági világválság, amit rebesgetnek.
Hétvégén megyünk Annáékhoz. Meglátogatjuk a kis 4 hónapos Lilit. Alig várom és ismét megpróbáljuk őket megfűzi, hogy társuljanak velünk ikerházba. Náluk vannak jó esélyek, de több kérdés van, mint nálunk, úgyhogy ez nagyon két esélyes, de azért én nagyon boldog lennék, ha korosztályos gyerkőc lenne a szomszéd, illetve ha a másik ikerfél egy ismerős lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése