Na igen, ez ám a durva! A leghosszabb út, amit eddig megtettem Marcival csak a kerületben volt eddig, úgyhogy nagy nap történt kisbabánk életében, mert hétvégén eljutottunk a Római-partig (egy másik kerültbe :D ). Igaz az út nem volt túl hosszú, hiszen szoptatástól-szoptatásig tartott, de szinte élmény volt emberek között a kiscsaláddal kajálni. Hát igen egyelőre száraz tény, hogy nem azt csináljuk amit szeretnénk, és legfőbb, hogy nem akkor amikor szeretnénk (míg szoptatok). De szuper volt, még ha rövid is volt! Nem véletlen mondják, hogy mikor megszületik a gyermeked, az idő ténye felértékelődik.
Kisfiamat egyre pasisabbnak látom. Változik folyamatosan és szinte csak a fényképeken látom, mikor visszanézem, hogy mennyit alakul. Továbbra sem tudom kire ütött ez a gyerek, de talán állában/fej formájában/szájában inkább én vagyok. Bár több embertől jött az a visszajelzés, hogy összességében inkább Zsolti, mint én. Franc se tudja.
Közeleg az idő, hogy végre hazamenjünk Stornyára. Már nagyon várom, nagymamim temetése óta (febr eleje) nem voltam otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése