A szükséges rossz. A nappalink most úgy néz ki tényleg, mint valami űrállomás, hozzátenném ez vagyok én. Imádom a digitális dolgokat, főleg, ha azok jól használhatók és a kényelmemet szolgálják... ezért dolgozunk. Végre eljutottam odáig, hogy sikerült egy második számítógépet beüzemelni, így leszűkítve egy "munkaképtelenségi kockázati tényezőt"... ezt már sokkal régebben kellett volna, de nem volt rá lehetőség (emiatt télen volt is ebből egy elég nagy para, mikor hirtelen a semmiből beszart a gépem). Viszont úgy esett, hogy egy másik régóta vágyott fejlesztés is megtörtént, ez meg ZS-nek köszönhető, lett egy új tévé a nappaliba. A régi tévét már régóta szerettük volna, ha bekerül a hálóba, fel a falra, és a nappaliban meg egy nagy, 55-ös tévé, nagyobb mozi élmény. És hozzá egy hordozható (vízálló) JBL hangszóró, ez már szintén régi vágy volt.
Egyébként már az 52-esek klubjában vagyok 52,6 kilóval, szépen haladok, és nagyon nagyon büszke vagyok ZS-re, már ő is lefogyta a pocakját, szinte minden nap edz és figyel ő is a kajára. Mikor így belegondolok, az is eszembe jut, hogy ezt neki valamiért sosem fejezem ki eléggé, pedig tényleg rettenetesen büszke vagyok rá.
Egyébként ezekkel együtt jó sűrűre sikerült a hétvége, szombatra terveztük a wc festést, de az bele se fért, ugyanis szombaton du mentünk Csömörre szülcsinapi buliba. Annyira jól sikerült a buli, hogy vissza is hívtuk július elejére Zs barátait. Aztán életembe először kipróbáltuk a sofőr szolgálatot. Nagyon kényelmes szolgáltatás, és nagyjából annyiba kerül mint a taxi, és tényleg teljesen lekerül a teher a "ki ihat, ki nem ihat" kérdésben.
Más! Erkély projektben halvány remények, ugyanis végre sikerült elérni a közös képviselőt, és kaptunk egy jó kis ígértet, hogy lesz előrelépés :) Na meglátjuk, én kissé szkeptikus vagyok :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése