Keleti kényelem

Mostanában inkább hétvégén történik minden nemű életem, a hétköznapok totál a melóról szólnak. Voltam most ügyfeleméknél ilyen üzleti/ismerkedős ebéden pénteken. Szuper jó volt. Szeretem ezeket az összejöveteleket, mert tényleg nagyon kevés esély van megismerni egymást, a munkákon keresztül szerintem igazán az ember nem látja a másik ember személyiségét. Nekem nagyon pozitív volt, teljesen motiváltként érkeztem haza, sőt ilyenkor még azt is érzem, hogy még jobbat szeretnék nekik csinálni. Ez amúgy tök nyálas, de én ilyen vagyok, totál érzelmi alapon tudok motiválódni.

Aztán hétvége. A szombati nap fele azzal ment el, hogy valahogy felvarázsoltjuk a falra a régi tévémet. Így venni kellett egy ilyen tartó állványt, meg aztán felügyeskedni. Azt gondolná az ember, megvan egy óra alatt, de nem, meg persze mi sem vagyunk túl ügyesek. Semmiképpen nem szerettem volna, hogy ferde legyen, így sokat szórakoztunk a lyukak fúrásánál, meg ugye a megfelelő magasság belövése... végülis sztem fasza lett. És azért nagyon jó, hogy hétvégén most már lehet lustálkodni az ágyban. :D
Aztán tegnap végül kitaláltuk, hogy menjünk fel rétesezni a normafára. Mostanában nagyon feltöltenek ezek a természetközeli élmények. Nem tudom, biztos korral jár, de értékelem a kilátást, meg hogy jó levegő van... meg ilyenkor Zs-vel is nagyon jó csapat vagyunk.

Este mint egy hétvégét záró momentum, elkúródott a kb 3 hónapos erkély ajtó szúnyogháló. Már nem tudom, hogy ezen nevessek-e vagy inkább sírjak, de az biztos, hogy egy nagy szar munkát végeztek az ablakosok, és ez már most látszik. Ezt viszont elég SOS-ben kell javítani, mert nem szeretném, hogy tönkre menjen a szúnyogháló maga, ugyanis ez nem volt egy olcsó tétel.

Hétvégén jön Zs tesója haza, egyúttal nagyon reménykedem, hogy elkészül végre a dohányzóasztal a nappaliba. Már megvan a láda hozzá, csak a humán erőforrás hiányzott :D Mivel hétvégére hazamegy Zs, így én neki fogok ugrani a wc festésnek.