2016 vége

Na ez az év megint megér pár szót. Ugyanis azt hiszem sikerült végig mennem a teljes érzelmi palettán. Szörnyen indult az évem. Már év elején sikerült lemennem a legmélyebb szintekre, már ami az érzelmeket illeti. Úgy tűnt el valaki az életemből, hogy azt se kívánta mondani "csá", és mindezt olyan 8-9 hónap után. Nem, ez nem megbocsájtható, legalábbis sok idő kellett hozzá, hogy kijöjjek lelkileg ebből az állapotból. Hónapokon át csak azt éreztem, hogy szarul vagyok és nem változik semmi, és csinálom a dolgaimat, csak nem tudom miért. A közhelyektől hánytam, mint pl "az idő mindent megold", mert tudtam, hogy igaz, de nem éreztem, hogy napról napra könnyebb vagy jobb lenne. Élesen bennem van, hogy mit éreztem akkor. Gyűlöltem a lányt, aki miatt történt, pedig aztán ő nem tehet róla, nem is ismer engem, nem ellenem irányult az ő kibékülésük. Azt hiszem olyan nyár körül kezdtem jobban lenni, ami nem azt jelenti, hogy jól éreztem magam, hanem inkább csak azt, hogy túl tudtam élni. A munka addigra már jól ment, év elején az is döcögősen indult, de aztán beindult a dolog. Mindig rá kell jönnöm, az én szakmámban nincsen megállás, tolni kell végig és folyamatosan építkezni. Aztán szerencsére eljött a nyár közepe, mikor is a múltamból kopogtatott be Zs, akivel már évek óta semmit nem beszéltünk, pedig nagyon jóba voltunk mindig is, mindig volt közöttünk egy ilyen láthatatlan kötelék, azt hiszem kiemelten figyeltünk a másikra. Én persze oda voltam érte, de túl tudtam lenni rajta és barátként is jók voltunk. Viszont most ahogy belépett a képbe egyetlen percnyi kérdőjel sem merült fel, egyértelmű volt, hogy innentől közelebbi lesz a kapcsolat. Azt hiszem egyikünk sem tudta, hogy hová tart a dolog, csak hogy ez így nagyon jó. És én azóta minden nap csak hatványozást érzek. Totál értem a személyiségét, hogy mit/miért tesz, vagy mikor éppen mire gondol, simán átlátom, mert hasonló. És ez az alap elméletem mindig is, a hasonló a hasonlót vonzza. Most együtt töltöttünk 9 napot és egy percig nem éreztem azt, hogy most kicsit egyedül szeretnék lenni, vagy hogy kicsit sok belőle. Inkább azt éreztem, hogy még mindig csak mélyül a dolog. Vannak hibái, nem szeretném túl magasztalni, de úgy érzem csak olyan hibák, mint bárki másnak, tökéletes nincsen és a fontos dolgokban egyet értünk. Lakás téma... az aktualitás, ez is halad. Folyamatban vagyunk, de bizakodó vagyok. Én úgy érzem, hogy most minden lehetőség úgy áll össze, hogy a 2017 perfect év lesz. Egyszerűen olyan alapok álltak össze hozzá, hogy az út adott. És bár ez az év nagyon nagy fájdalommal indult, most mégis azt mondom, hogy a boldogságom átbillentette a mérleget, és ezt az évet is jónak tartom és eredményesnek, és optimistán várom a következő évet, amitől ismételten nagyon sokat várok :).