...sokszor tűnődöm, hogy olyan mintha én valami alternatív világból származnék. Egyszerűen észrevettem, hogy az emberek általánosan egészen más értékrenddel rendelkeznek, mint én. Az emberek általánosan egyfolytában hazudnak... apróságokban is, nincs őszinteség, mert az fáj, így vagy úgy fáj mindig valakinek, valamikor annak aki adja, valamikor annak aki kapja. Ez egy fajta bátorság hiánya, vagy felületesség, vagy tényleg egyszerűen egy ilyen világban élünk, ahol ez elfogadott. Én azért hiszek benne, hogy lehet enélkül is élni, legalábbis mindenképpen törekszem rá.
Amúgy másfél hete diétázom, ugyanis a félmaratonnál sikerült szembesülnöm, hogy milyen zsírdisznó vagyok. És senki nem szólt :( De azért jó, hogy magamtól végre rájöttem, ugyanis a tükörben észre sem vettem. Az emberek valszeg a tükörben egy szokásos önképet látnak, talán kis idealizmus is van benne, aztán a valóság, amit pont egy befutó képen kellett látnom... Nyilván nem tragikus még a többlet, szóval szó sincs arról, hogy a totális összeomlás, csak egyszerűen annyi, hogy nem ezt várom magamtól. Úgyhogy diétázom (elég keményen), és már lement 2 kiló. Most kivételesen egyébként nem súlyra megyek, hanem látványra. Úgyhogy nem tudom mi lesz a vége, hány kiló kell összesen. Viszont most sportolok mellette folyamatosan, mert a futást tartom továbbra is, és mellé most esténként tornázom is. Egyébként hihetetlen, hogy egyből jobban érzem magam testileg, mozgékonyabb vagyok, és a bőröm is szebb. Nem kell a testnek a sok méreganyag, viszont tény, hogy egyfolytába követeli :D.
1 megjegyzés:
Ez egy nagyon sarkalatos, szubjektív poszt lett.
Mindig igazatmondani (tény) = bátorság ami lehet néha buta vakmerőség, de szerintem leginkább erős felsőbbrendűségérzet :)
Mert elfelejted, bár érzékenynek tartod magad, hogy mások is azok lehetnek :) de amúgy is
100%osan MINDIG MINDEN HELYZETBEN megmondani az igazat eleve nem lehetséges, mert totálisan elszeparálnád magad. Ezt a luxust csak az őrültek (és a gyerekek akik ösztönösek) engedhetik meg maguknak, de ők azért is vannak 4 fal közt. Általában.
Hazugság mint olyan hogy az igazság megtartàsa egyes dolgokban az, hogy tekintettel vagy a másikra. Meg amúgy sem játszhatjuk az Istent :) mindig mindennek több oldala van és nem biztos, hogy pont az "igazmondó" van az igaz oldalon. Természetesen a csomagolás is intelligencia kérdése.
Maradok a példánál: nekem nincs jogom megmondani valakinek, hogy pár kiló felesleg van rajta, mert nem tudhatom, hogy hogy csapódnak le a szavaim a kapcsolatunkban, a lelkivilágában. Lehet többet ártok a pszichének mint az a pár kiló a testnek.
Persze nem vakítom azzal, hogy vékony mert úgy válnék viszont hazuggá :) meg mert amúgy ez az illetőnek fontosabb dolog mint másnak.
Vékony a jég e téma körül bizonyos helyzetekben felnőttként intelligensebb előbb gondolkodni mint beszélni, mert szavakkal ütni lehet és fájdalmat okozni. És felesleges stresszfaktor. Bár néha csak önterápia.
Ehhez kapcsolódik az intolerancia ami egy szerintem egy agresszív felsőbbrendűségérzet.
Szóval óvatosan az igazságosztással :)
Peace
Megjegyzés küldése