Lefutottuk Gergővel közösen életem első egyéni félmaratonját. Fájdalmas volt, főleg ma :D, de megérte. Hihetetlen, hogy végre legyőztem ezt a célt. Nem hittem, hogy le tudok ennyit futni, és most már nem is tűnik annyira durvának. Az első 13 km gond nélkül ment, mert azt a távolságot bármikor simán lefutottam már, viszont van egy konkrét emlékem 18 km-nél, mikor már nem is tudom mi vitt tovább. Az izmaimat éreztem, hogy extra kemények, és nem is tudom meghatározni, hogy mi fájt igazából. Szerintem konkrétan semmi, csak inkább feszült mindenem, ami inkább kellemetlen volt, mint jó érzés.
Az utolsó 1 km szinte repült. Brutál jó volt, ott már éreztük a végét, és vártam, hogy végre egyszer én is be tdok futni középen az egyéni futóknak kijelölt helyen.
Van pár fotó, feltöltöm:
Gergő célfotó selfie. Ez esetben ezt a képet jobban szeretem :)
Ez a kép befutás előtt készült a Hősök terénél, emlékszem is rá.
Ez a kép befutás előtt készült a Hősök terénél, emlékszem is rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése