Ja igen, félmaraton... Óriási élmény volt ismét, de persze nem volt teljesen akadály mentes. Gergővel neveztünk, ő egyénileg is, meg velem váltóban. Én azt találtam ki magamnak, hogy mostmár egész életemben minden évben szeretnék valamilyen formában indulni. És ha lehet egyszer szeretnék eljutni az egyéni nevezéshez már végre. De erre még várni kell. A mostani indulás kicsit döcögősen ment, ugyanis Gergő 9 óra előtt 2 perccel, azaz rajt előtt két perccel hívott, hogy otthon maradt a champion chip, ami számlálja az időnket, és ez alapján kerülünk fel az eredmény listára. Na engem egy kisebb infarktus kapott el, mert tudtam, hogy itt már nincs mit tenni. A lényeg meglesz (azaz az érem meg az élmény), aztán a többit el kell engedni. Aztán Gergő nem hagyta annyiban, szólt Aurélnak, aki energiát nem spórolva elment Gergőhöz, majd elment az chippel a strarthoz, hogy elindítsák a számlálómat, hogy legalább a rám eső szakasz érvényes legyen, majd átrepült a váltóhelyhez, és Gergőnek átadva a számlálót, egy gyors váltással elvileg beépített a versenybe engem újra. Persze ez a helyszínen közel nem volt ilyen gördülékeny, hiszen eközben a tömeg besűrűsüdütt és nem utolsó sorban mindhárman különböző helyen voltunk logisztikailag. Gergő futás közben, Aurél akcióban, én meg a váltóhelyen. Mondanom sem kell, hogy a stressztől muszáj volt besorolnom egy Toy-toy wc-hez, aminek egyébként a megközelítésétől is futkos a hátamon a hideg. No de végül hepiend. Gergővel együtt futottunk be a célba, jó volt, és persze mindketten egyetértettünk, hogy ha érvénytelen is lesz a chip, akkor is valszeg az idei félmaraton lesz a legemlékezetesebb az összes közül :)
.jpg)
Ja igen, félmaraton... Óriási élmény volt ismét, de persze nem volt teljesen akadály mentes. Gergővel neveztünk, ő egyénileg is, meg velem váltóban. Én azt találtam ki magamnak, hogy mostmár egész életemben minden évben szeretnék valamilyen formában indulni. És ha lehet egyszer szeretnék eljutni az egyéni nevezéshez már végre. De erre még várni kell. A mostani indulás kicsit döcögősen ment, ugyanis Gergő 9 óra előtt 2 perccel, azaz rajt előtt két perccel hívott, hogy otthon maradt a champion chip, ami számlálja az időnket, és ez alapján kerülünk fel az eredmény listára. Na engem egy kisebb infarktus kapott el, mert tudtam, hogy itt már nincs mit tenni. A lényeg meglesz (azaz az érem meg az élmény), aztán a többit el kell engedni. Aztán Gergő nem hagyta annyiban, szólt Aurélnak, aki energiát nem spórolva elment Gergőhöz, majd elment az chippel a strarthoz, hogy elindítsák a számlálómat, hogy legalább a rám eső szakasz érvényes legyen, majd átrepült a váltóhelyhez, és Gergőnek átadva a számlálót, egy gyors váltással elvileg beépített a versenybe engem újra. Persze ez a helyszínen közel nem volt ilyen gördülékeny, hiszen eközben a tömeg besűrűsüdütt és nem utolsó sorban mindhárman különböző helyen voltunk logisztikailag. Gergő futás közben, Aurél akcióban, én meg a váltóhelyen. Mondanom sem kell, hogy a stressztől muszáj volt besorolnom egy Toy-toy wc-hez, aminek egyébként a megközelítésétől is futkos a hátamon a hideg. No de végül hepiend. Gergővel együtt futottunk be a célba, jó volt, és persze mindketten egyetértettünk, hogy ha érvénytelen is lesz a chip, akkor is valszeg az idei félmaraton lesz a legemlékezetesebb az összes közül :).jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése