Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.
Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.
Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...
Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése