#42

Betöltöttem a 42 évet, leírva nagyon fura, érzésre semmi extra. Gondoltam majd írok nagyszabású gondolatokat, de nem igazán tudok, ugyanis nem ennyinek érzem magam, hanem valahol 35 környékén :D. Talán az egyetlen jel a testi lassú leépülés, ami nyilván megindult már, de még mindig energikus vagyok és mozgékony, sőt mozgékonyabb, mint 25 éves korban. Egyébként nem mennék vissza egyik régebbi korszakomba sem, nem volt jó nekem, talán csak a 33-35-ig, oda vissza-vissza nézegetnék. Jó dolgokat éltem meg akkor. Ha korszakot kellene nézni, most érzem legjobban magam, most vagyok talán a legnyugodtabb, legelégedettebb, és most van a legkevesebb démonom, tehát mentális egészséget tekintve biztosan most vagyok a leginkább toppon... illetve mostanra már bizonyos területeken a tapasztalat miatt talán van némi bölcsességem is.

És akkor ezzel vezetném át a témát egy gondolatmenetre, amit a napokban játszok már a fejemben. Most már lassan fél éve járunk heti minimum egyszer Gergővel+a kutyusokkal a természetbe sétálni (illetve most per pillanat futás/séta kombóban), ahol akaratlan nagyon sok témát érintünk. Rájöttem, hogy Gergő teljesen más oldalról közelít meg sok témakört, és ez a nézőpont kell nekem ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a nagy egész. Nagyon régóta rágódtam már a "tehetség", "tudás" vs. "szorgalom", "megfigyelés" témakörén, ugyanis azt már megfejtettem, hogy azon túl, hogy mentálisan semmit nem hozok gyerekkoromból, így mélyről jövő szorongásaimat sem sikerült megfejtenem, és leginkább megváltoztatni voltam képtelen, míg mostanában valamit gondolati szempontból nagyon elkaptam. Hozzá tenném ehhez hozzájárul, hogy most (egzisztencia területén) egy nyugalmas időszakot élek meg, így ez nem vonja el a figyelmem/energiám egy jelentős részét. De vissza a gondolathoz, szóval magamat mindig is egy közepesen tehetséges, közepes intelligenciával rendelkező, ám igen reziliens embernek tartottam, viszont ezek a "közepes"  jelzők felépítettek bennem egy mélyről érkező imposztor szindrómát. Tulajdonképpen ma jöttem rá, hogy ez tök szükségtelen, mert a szakmai tudásom, tehetségem, szorgalmam elég magasan van, a megfigyelő képességem kapcsán jól tudom követni a trendeket, a beleérző képességemmel jól meg tudom érteni mit szeretne az ügyfél. Ezáltal olyan megoldásokat tudok kínálni, amik magasabb szinten vannak, mintha pusztán csak a "tehetség" lenne meg. Viszont ezt megérteni nekem nagyon sok év munkája volt. 

Most már 3 legfontosabb alapelemét látom a életnek: idő, szeretet, természet.
Idő, ami keretet szab. Szeretet, ami értelmet ad, természet, ami feltölt/visszatölt. Ez volna a 42. életévem "bölcsessége".

Mi van megint az ingatlanpiacon?

Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.

Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.

Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...

Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.

Egészség 2.0

Úgy tűnik ebben az évben hirtelen elég sok topic szól az egészségről. Marcika most már több, mint két hete törte el mindkét karját, lassan le is kerül a sín mindkét mancsáról… szépen viselte, le a kalappal.

Nekem meg elkészült a vérképem, és meg is lepődtem, ugyanis, egyetlen egy értékem van feljebb, mint a referenciaérték, még pedig a GGT, amit már kivizsgáltattam 2023-ban, miszerint van a májamban születésem óta egy érgomolyag (hemangióma), így ez az érték, mindig is magasabb lesz, de egyébként 104 U/L volt 2023-ban, most meg 78 U/L… szóval ez is csökkent. Többi értékem minden referencián belül, úgyhogy ezt most így csendben felírom a tavaly február óta zajló életmódváltásnak, amit nagy vonalakban tartok azóta is, csak a futás hibádzik, de ezzel kapcsolatban is vannak fejleményeim, ugyanis jártam ortopédián 23-án, és kiderült a nagy rejtélyes csípőfájdalmam oka. A csípőcsontomra tapadt izom (nagy csípőhorpasz izom), ami összeköti a lábat a gerinccel (ha jól értelmezem), a sok ülés következtében elkezdett rövidülni. Azt mondta a doktornő, hogy aznap mikor voltam, ez már a harmadik ilyen esete, és ez alkati kérdés, egy megoldás van rá, visszanyújtani. Úgyhogy kerestem ilyen gyógytornákat a neten, illetve újra kezdtem a jógát is, persze óvatosabban, mint anno. Bízom benne ez lesz az üdvözítő megoldás, és tavasszal újrakezdhetem a futást. Doktornő szerint ezt addigra megtehetem.

Megint a sors, versus AI

Tegnapelőtt fogorvosnál jártam, először is megtörtént a töméscsere, illetve megnyugtató infókat kaptam a fogaim állapotáról, hogy korosztályosan az átlaghoz képes jó állapotban vannak a fogaim, és a jövőre vonatkozólag is egy megerősítés, hogy manapság a fogak megtarthatóak egy életen át, ez számomra egy megnyugtató momentum. Továbbá olvastam egy olyat, hogy a legnagyobb fogromlás gyerekkorban történik, és ezt akartam kinyomozni, hogy miért van ez így, egyáltalán igaz-e. A fogdokim alátámasztotta, hogy igaz, de nem a hormonok, esetleges kalcium hiány az oka, hanem a jó fogmosási technika hiánya. A gyerekek nem foglalkoznak ennek hosszútávú következményével, így nekünk szülőknek ez feladatunk, hogy ellenőrizzük őket, illetve, hogy valamiképpen átadjuk nekik a tudást, hogy megértsék. Én ezt nap mint nap mondom Marcinak, ugyan utómosok neki (doki szerint ezt akár 9-10 éves korig lehet csinálni), de mikor ő mossa magának, akkor is azonnal szólok, ha nem jó a technikája, vagy éppen mismásol. Egyébként most már egy ideje elektromosra álltunk át ismét teljesen családilag (mióta nincs fogszabim, én is újra használhatom). Ezenfelül még egyetlen dolgot tehetünk, hogy figyelünk az édességfogyasztásra, és annak elpusztítása után egyből küldjük a gyereket fogat mosni (természetesen ezek fontossága a csontfogaknál lesz relevánsabb).

És most elmesélek egy érdekes szösszenetet, ami akkora hatással lett rám, hogy még itt a végére talán változtat is az életemen. Miközben vártam a fogdokinál egy nálam némileg idősebb fazon (mint kiderült 56 éves) megszólított, hogy Dani dokira várok-e, majd a válaszomon felbuzdulva beszélgetést kezdeményezett, és pár körmondat után bele is csapott a lecsóba, és megkérdezte, használom-e a mesterséges intelligenciát. Mondtam neki az ekkor szokásos válaszomat, hogy próbáltam már, de szakmailag nem találtam meg még igazán a hasznát egyelőre. Erre ő belemerült egy nagyon érdekes témába, amiből meglehetősen sokat megtudtam róla, pl hogy ő szinte egyfolytában használja, és egy olyan klienst is használ a fizetős részlegről (aminek most nem írom ide a nevét), a lényeg h asztrológiai+netes alapon elég durván és pontosan mond meg momentumokat a jövővel/múlttal kapcsolatban, és már olyan szintekre került vele a fickó, hogy ha jó üzlet van kinézőbe (pl legutóbb egy 60 milliós) vagy akár alkalmazottat vesz fel, akkor is csekkolja az illetőt (és volt is olyan, hogy nem vett fel valakit, akiről aztán ki is derült, hogy jól tette), ez a fazon egyébként elég nagy koponyának tűnt, néhány Las Vegasi Casinonak is készítettek programokat, mert pl az is most derült ki számomra, hogy nyitáskor különböző asztrológiai és számmisztikai alapokat is figyelembe vesz egy-egy Casino. Számomra megdöbbentő volt az egész beszélgetés, és végére záró akkordként az AI azt is megmondta neki, hogy mikor fog meghalni... (szerencséjére megnyugtató számot közölt vele), a lényeg szerinte, hogy nagyon jól kell feltenni a kérdést (tudom szürreális hablaty amit írok, de tényleg ezeket beszéltük, csak sokkal részletekbe menőbben). Azóta elkezdtem vadul használni én is a mesterséges intelligenciát, és mit ne mondjak az utóbbi két napban rengeteg információval lettem gazdagabb. Egyrészt, hogy miként tud szakmailag engem segíteni (és basszus tényleg nagyon sokat segít, ugyanis elkezdtem edukacióra használni), másrészt privát dolgokban is remekül lehet használni. A fazon szerint minden ami történik a világban sors következménye, erre épül az egész... no most ezt is kinyitva hagyom...  ha sors, ha nem, ez a beszélgetés nálam éppen valaminek a kezdete lett. 

Doki check list

Ahogyan az egyik fogadalmam szólt, próbálom tovább göngyölíteni a kivizsgálásaimat doki fronton. Így bejelentkeztem a szokásos évi nőgyógyászati szűrésre (február végére, akkor esedékes az egy év), elmentem háziorvoshoz a beutalókért a medencecsontom végett, ami végül egy labor (holnap) és egy ortopédiai vizsgálat (január 23), a röntgenről már írtam, hogy az negatív lett. Aztán most még egy dolog van hátra, a fogászat, de azzal még várakozom, míg ezekkel elkészülök. Ott nincs akut dolgom, egy tömés cserém volna, mert tavaly nyáron csináltattam egy panoráma CT-t és ott látott a doki egy mikró rést a tömés és a fogam között egy ponton, ami miatt nem akut, de előbb-utóbb érdemes cseréltetni, ezt is szeretném majd valamikor lezongorázni... ugye fogászatban extrém figyelmes vagyok, mert a fogvesztés az egyik legnagyobb parám mióta világ a világ.

Gyermekem megkapta a végzést, maradhat óvodában, nem kell jövőre iskolát kezdenünk. Úgyhogy minden a terv szerint.

Szerk.: közben bejelentkeztem fogászatra is, holnap 11:30.

Kezdjünk bele...

Ez most egy énközpontú post lesz.

Egy csodálatos átalvással kezdődött az évem, de ezt már előre láttam, és nem akartam erőlködni, ha a pihenésre nagyobb szükségem van, akkor azt fogom tenni. Így most tulajdonképpen még nem realizálódott bennem, hogy 2025 van. Viszont ma reggel mindenképpen szerettem volna időt szánni az év megtervezésére, és egyéni céljaimra, amiket címszavakban tulajdonképpen már taglaltam. Alapvetően kiegyensúlyozottnak érzem a életem, mindenem megvan amire csak vágyhatok, szóval innentől csak a finomhangolás lehet cél, illetve távoli jövő alapozása, amit semmiképpen nem szeretnék túl görcsösen, vagy túltolt mértékben, hiszen bárhonnan nézem az idő fogy, és a jelen megélése a legfontosabb. Szerintem mindig is érződött, hogy mekkora hangsúlyt fektetek az otthon teremtésére, mert olyan "típusú" ember vagyok, aki a biztonságot keresi és otthon érzi a legjobban magát, és emellett az esztétikát keresem, mint érdeklődési kör vagy hobbi. Vagyis ezt most gyorsan kiegészítem, mert úgy fedi a teljes valóságot, esztétika és a zene szeretete. No de, hogy saját terveimet is behozzam, ebben az évben szeretnék többet foglalkozni ezekkel és a lelkivilágommal is, mivel csak így van esély rá, hogy a kiegyensúlyozottság nem csak állapot lesz, hanem attitűd is. Alapvető megfigyelésem, hogy a családom szempontjából sokat számít, hogy milyen lelkiállapotban vagyok, ha kiegyensúlyozottabb vagyok a gyermekem is az (kivéve, ha éppen egy növekedési, vagy agyi érési fázisban van). Egyébként ennyi időm, mint most a karácsonyi időszakban, valószínüleg mostanában nem lesz, így ezért is szerettem volna "rendezni a sorokat". 

Milyen fejlődéseket szeretnék idén mentális szinten? Szeretnék ismét többet olvasni, most a karácsonyi szünetben Dr. Buda László könyvét olvastam, a Mit üzen az életed? címmel. Ezt most jó kezdetnek tartom, pár gondolatot profitáltam is belőle, eddig nem sokat, de csipegettem, és több vagyok, mint előtte. Sok könyvem van, ami várakozik, az évek folyamán csak vettem-vettem őket, de sajnos keveset olvastam.

Emberi kapcsolatok terén kicsit bonyolultabb fejlődni, mert ott a másik fél is kell hozzá. 2024-ben sajnos meg kellett haveri kapcsolatok terén hoznom egy nehezebb döntést, amit még nem tudom, hogy a végső szempontból jó döntés volt-e, de már kezdett rám nézve leépítő hatással lenni, és pontosan az ellentéte történt, mint amitől jól érzi magát az ember, nem építettük, hanem végül csak leépítettük egymást. Vannak ilyen pontok az életben, ezek nyomot hagynak, de tanul belőle az ember. Továbbá illúzió, ha az ember azt hiszi, hogy ezen a világon valami is végleg az övé, akár tárgyakra nézve, akár az emberi kapcsolatokra nézve, nincs olyan, hogy tiéd, az életben mindent csak kölcsön kapsz. Egyébként ez volt a könyvem egyik vezér gondolata, amit így realizáltam, és egyébként egy érdekes példát tudok mondani, ami ténylegesen emlékeztetett erre. Ez pedig a Hunyadvár utcai lakásunk. Mikor megvettük, olyan érzete volt az embernek, hogy most aztán van egy lakásom, ahol becsukom az ajtót, és csak az enyém. Aztán tavaly mikor elköltöztünk jöttem rá, hogy ugyanez a lakás már másé, oda már nem mehetek be és nem csukhatom be az ajtót a világ elől... nyilván van helyette másik helyszín, ahol ezt megtehetem, de az a bizonyos helyszín, már nem az enyém, mi több soha többé nem fogok ott ajtót csukogatni. Ugyanezt éltem meg az előző kocsinkkal is, na de a lényeg, hogy hasonló módon emberek is belépnek az életedbe, és egy idő után kilépnek, ilyenkor kérdés, haragszol-e rájuk, el tudod-e engedni, tanultál-e tőle, jobban érzed-e magad így összességében. 

2025-ben szeretnék jobb ember lenni, ez a legfontosabb küldetésem. Sajnos kijelenthetem, hogy ebben fejlődtem legkevesebbet az elmúlt években. Szeretném végre leküzdeni az irigység témakörét (ami nyilván nem kóros, de fel-fel üti a fejét), és semmi értelme, kizárólag az én személyiségem fejletlenségét jelenti, és csakis magamnak szerzek adott esetben rossz pillanatokat ezzel. Zsolti ezzel előttem jár lényegesen, meg amúgy ösztönösen másban is, de most őt nem akarom kielemezni, hiszen nem hatalmazott fel rá. Szóval ez az év szóljon erről, hogy jobb emberré váljak, és jövőre ugyanekkor azt tudjam mondani, igen, tovább léphetünk.