Chucky, Ciculínó.
Szombat este gondatlanságból fakadó nyitott ajtó által elment. Nem tudom feldolgozni egyelőre. Reménykedem. Ő volt, aki felnőtt életembe behozta a boldogságot, a gondoskodást, és a feltétel nélküli szeretetet. Társam volt 11 évig. Féltettem, vigyáztam rá, gondoskodtam róla. Nagyon fáj. Igazából most értettem meg milyen mélyen tud érezni egy ember egy állat iránt, most értettem meg, hogy ez kicsivel sem kevesebb, mint amit egy másik ember iránt tudunk érezni.
Elmentem este keresni, ma is el fogok. Olvastam, hogy akár 2-3 hónap múlva is képesek visszatérni a cicák, nagyon éles az érzékelőjük, visszatalálnak... néhány kivételtől eltekintve. Bízom benne, és várom, mindig is várni fogom...
 |
| Utolsó közös képünk a telefonomból. |
2 megjegyzés:
Szia Kata! Nagyon sajnálom, most olvastam csak hogy eltűnt Chuky :( nem jött vissza azóta sem? Mikor ideköltöztünk Deszkre én is féltettem Keikót pár napig nem is engedtem ki ahogy írták mások, de aztán szerencsére megszokta a helyet. Szerencsénk van vele és Gizmóval bár kijárósak nem szoktak messze menni és elkóborolni. Persze azért mindenképp rizikós a ki-be járós cicáknak is, de házban benti cicát tartani még veszélyesebb az ajtók miatt.
Hátha valaki befogadta és feltalálta magát. Vagy esetleg a nagy ijedtség után hazatér. Nehéz lehet. Emlékszem Keikó mikor bezáratta magát a szomszédba és egy hétig nem tudtam hol van, borzasztó volt
Szia Moncsi! Köszönöm szépen!
Nem jött sajnos :( Sokat jártuk a környéket, én még éjszaka is kimentem, volt amikor nyitott ajtóval aludtunk, hátha hazajön éjszaka, de sajnos nem jött. Én nagyon szomorú vagyok, és csak bízni tudok benne, hogy hátha valaki befogadta, vagy legalább nem kell szenvednie. Ha a környéken sétálok vagy futok pl, mindig sasolom a cicákat... hátha
Megjegyzés küldése