2024. augusztus 5., hétfő

Az ember barátja...

Chucky, Ciculínó.

Szombat este gondatlanságból fakadó nyitott ajtó által elment. Nem tudom feldolgozni egyelőre. Reménykedem. Ő volt, aki felnőtt életembe behozta a boldogságot, a gondoskodást, és a feltétel nélküli szeretetet. Társam volt 11 évig. Féltettem, vigyáztam rá, gondoskodtam róla. Nagyon fáj. Igazából most értettem meg milyen mélyen tud érezni egy ember egy állat iránt, most értettem meg, hogy ez kicsivel sem kevesebb, mint amit egy másik ember iránt tudunk érezni. 

Elmentem este keresni, ma is el fogok. Olvastam, hogy akár 2-3 hónap múlva is képesek visszatérni a cicák, nagyon éles az érzékelőjük, visszatalálnak... néhány kivételtől eltekintve. Bízom benne, és várom, mindig is várni fogom...

Utolsó közös képünk a telefonomból.

Születése

Boldogságunk

Akcióban