Semmi.

Az életem egy folyamatos körforgás, to do list pipálgatás. A heteim abból állnak, hogy hajnaltól a munkában próbálom behozni magam... van, hogy nap végéig sikerül, van, hogy több napra is alá csúszok. Az ügyfeleim, ahogy beszélek velük, elégedettek... nem látják, hogy ezért én brutálisan megdolgozom. Voltam bent fő ügyfélnél, és megkérdezték, hogy hogyan csinálom ezt? Észre se vették, hogy szültem és hogy van gyerekem. Hááááát ilyenkor szívesen nekizúdítottam volna, de csak annyit mondtam, hogy nehéz és jó a csapatom itthon. Ami igaz is. Ez az egyetlen módja, hogy ez így kivitelezhető legyen.

A gyerekembe egyre szerelmesebb vagyok. Ez tényleg úgy van, hogy az embernek a sajátja a leggyönyörűbb. Betöltötte az 5 hónapot, elkezdtük a hozzátáplálást is. Nagyon cukimókus, ahogyan eszik, illetve ahogyan meglátja, hogy tejpépet keverek neki, már mosolyog is... mondjuk nem csoda, mert így felnőtt fejjel is marha finom :)

Most hétvégén megpróbálom összeszedni magam egy jó kis őszi bevásárlásra. El kell mennem ikeába is, meg egy csomó helyre. Egyrészt várom is, másrészt meg persze ezek mindig ilyen kutyafuttában vásárlások, mert babó miatt nincs időm nagyon hosszan távol lenni.

Egyébként jól érzem magam. Mármint úgy összességében elégedettséget érzek az életem iránt. Persze mindig vannak újabb álmok, illetve célok, meg ugye nem is vagyok jó formában kinézet ügyileg, de amúgy tudom, hogy minden rendben van, normális életem van és mondhatni teljes is. A legnagyobb dolgok már nálam vannak.

Október.. ilyenkor már azt érzem, hogy mindjárt karácsony. Indul ismét a hideg szezon, a teázás, a kuckózás, ilyenkor szoktam átgondolni a céges dolgaimat, hogy esetleg fér-e még bele KTG... és igen, idén még belefér egy új iphone (amit meg is rendeltem) és Zsoltinak egy ipad. Neki ez lesz a szülinapi/kari aji.

Manóka meg új szőnyeget kapott, nagy műgonddal analizálta :)