Ez is lehetne így szimplán egy gondolat, de talán ez most némi kiegészítésre szorul, mert vannak kivételek. TÉNYLEG! Mivel az átlagnál érzékenyebb vagyok, így nekem ez egy fontos érték mérő kérdés. Amúgy ez esetben szerencsés vagyok, ezt szeretném előrebocsájtani, jelen pillanatban azt tapasztalom, hogy kevés ilyen van a környezetemben. És hát a környezeted valójában a TE tükörképed.
Előző posztjaimban voltak kijelentéseim. Azt hiszem, ha valaki olvassa talán nem is érti, vagy azt gondolja (tévesen), Kata depi, pedig nem. Ezek a gondolatok belőlem nem a szomorúság miatt jönnek, hanem mert őszintén akarom kimondani a kimondatlan érzéseket, amik valójában igazságok. Csak sokszormások (nem is tudják) HAZUDNAK, nem csak egymásnak, maguknak is. Vicces, de igaz, képesek vagyunk úgy élni, hogy akár egy életen át kamuzunk, sőt egy idő után már azt is elfelejtjük, hogy kamu, de attól még kamu. Mondjuk kíváncsi lettem volna, mit tudok kihozni az életemből, ha más körülmények vannak mögöttem... szerintem tök nagy dolgokat hoztam volna már létre. Bár így sem vagyok elégedetlen, a körülményekhez mérten, csak azt mondom ennyire mélyről (mentális és társadalmi szinten) borzasztó nehéz épségben felfelé haladni.
Jó hír: Kész a bicajom! Köszönöm Gergő+Aurél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése