Új lélek született

2019.04.22-én, egy nappal előbb, mint a tervezett időpont megérkezett hozzánk Martrin babánk, 3110 grammal, 52 cm-esen, 39+1 héten. Természetesen indult meg a szülés, ami számomra a lehető legjobb forgatókönyv volt, így minden ösztönös/hormonális folyamat magától beindulhatott. Egy hét eltelt azóta, persze nem mondom, hogy életem legkönnyebb hetéről beszélünk, főleg ha a szülést nézem, illetve a császármetszés okozta fájdalmakat kb 3 napon keresztül, majd a szoptatási nehézségeket, amivel indultunk, illetve a kórházi élményeket, ami talán a legszomorúbb élmény volt minden közül. Egyszerűen magyarországon a béka segge alatt van az egészségügy és sajnos a kistarcsai kórház csecsemőosztályának ápolói szakmailag is. Nekem konkrétan majdnem ezen ment el Martin anyatejjel való táplálása a "levesbe". Szerencsémre ezzel ellentétben a védőnőm nagyon profi, neki a stílusával van pici bajom, de igazából ha szakmailag profi valaki, akkor nem érdekel a stílus. Megmentett.

Nagyon boldogok vagyunk, babócika egészséges. Nem síros szerencsére, és ami még ennél is nagyobb szerencsénk, hogy nem hasfájós baba (egyébként a gyerekorvos azt mondta, hogy a hasfájás téma leginkább az első hónap után jön ki), így gyakorlatilag a héten 2 napot leszámítva 1x ébredünk éjszaka szopizni. De ez nem kiküszöbölhető, szóval én nagyon hálás vagyok, mert így hétfőn el is kezdtem újra dolgozni. Persze extra csökkentett mértékben egyelőre, de így vagyok nyugodt, én ilyen vagyok.

Isten hozott kicsi fiam

Ennél nem tudok elképzelni szívmelengetőbb látványt

Felhőcske

39. hét

Ez itt a vége. Nem mondanám, hogy az utolsó hét eseménytelen volt. Az iszonyat sok munkám mellett gasztroenterológián volt egy óriási fellélegzős futam is. Kaptam egy nagyon rossz hírt májfunkció téren (még előző héten), hogy hepatitisz C vizsgálat pozitív lett (konkrét szűréssel jött ki az eredmény), ami az összes megírt forgatókönyvet felülírta volna. Ez csak éppen annyit jelentett volna, ha a megismételt szűrés (ami már magyarország egyik legmegbízhatóbb laborában készült sürgősséggel) is pozitív, akkor konkrétan fertőző betegnek számítottam volna, és még az sem lett volna biztos, hogy a kistarcsai kórházban szülhetek, de ha mégis, az orvosom azt mondta, hogy jelen kell legyen infektológus, gyerekorvos (mert 10% eséllyel fertőződhet is babára szülésnél), és hát persze utána nekem is orvosi felügyelet kellett volna. Ha nem tévedek, akkor most már ugyan gyógyítható ez a betegség, de iszonyatosan drága és/vagy várólistás is... plusz az egész családot végig kellett volna szűrni, és a többiről nem is beszélek. Szóval néhány nap görcsölés után miután már az orvosok konzíliumot hívtak össze, hogyan legyen a szülésem, megérkezett az eredmény. NEGATÍV. A gasztroenterológus dokim (akinek ezúton is iszonyat hálás vagyok, mert nagyon alapos és jó szakember és ezenkívül még lelkiismeretes is - Dr. Máthé András) hívott telefonon, hogy elmondja, hogy minden rendben van, de ha megvolt a szülés, menjek vissza, hogy tudják ellenőrizni, hogy az értékeim visszaállnak-e. Na ez az utógondozás, amit én még nem láttam orvosoknál... mondtam neki, hogy természetesen, és hogy nagyon hálás vagyok neki. Így a heti fő izgalom elhárult végre. Én tényleg azt hittem, hogy ezután már csak simán végigmegyünk a héten, és hip-hop jön a hétfő, mikor bevonulok, majd kedden megtörténik a szülés. De nem. Még egy izgalomnak kellett jönnie. Csütörtök éjszaka mikor az egyik szokásos virrasztásom kezdődött, figyelmes lettem, hogy babuci nem kelt fel velem. Először csak mosolyogtam magamban, hogy ma milyen jó alvókája van, majd egy idő után már kezdett idegesíteni, aztán mondtam Zsoltinak, hogy felébresztem, mert nincs életjel. Mozgattam, szólongattam, lezuhanyoztam, ugráltam, erősebben mozgattam, semmi. Na ez azaz érzés, amit senkinek nem kívánok. 9 hónap után az utolsó héten nincs életjel. Úgyhogy irány a Flór Kórház azonnal. Ahol is nagyon gyorsan sikerült szerencsére bejutni, majd fent a szülészeti osztályon azonnal CTG-re kapcsoltak. Amikor meghallottam Martin szívhangját azonnal besírtam. Ez nem volt kontrolálható sírás, mert ebben benne volt az egész hét a fájdalom és a boldogság egyben. És persze ezt követően szinte azonnal felébredt és elkezdte a szokásos mocorgását. Mondtam neki, hogy ilyet többet ne csináljon velünk, mert ez a legborzasztóbb érzés minden felett. Azóta sem tudom mi történhetett, mi volt az a passzivitás nála, mert azóta visszaállt és ilyet hálisten többé nem csinált.

Így most már készülök a holnapi napra. Nagyon sokan keresnek meg szinte nap mint nap, hogy hogy vagyok, még "egyben vagyunk-e". Jól esik, hogy más is gondol ránk, vagy mégjobb esetben izgul értünk, illetve azt is tudom, hogy ez már a mindennapos időszak, nem feltétlenül kell, hogy minden a terv szerint menjen. De nekem eddig munkában úgy néz ki sikerült. Mindent sikerült leadnom, illetve a túlóráimnak köszönhetően, ha nem is teljes értékű hónapot, de egy nem rossz hónapot sikerült kiviteleznem, így úgymond nyugodt lelkiismerettel indulok az utamnak. Szeretet övez körül, tudom, hogy ilyen talán újra nem is lesz az életemben, de nagyon jól esik. Az élet így már ebben a súlyban és térfogatban nem annyira könnyű. A héten eljött az, hogy a ruháimból már tényleg csak pár darab jön rám, és már pl a cipőt alig tudom felvenni. Szóval ez az út véget ért, ideáig tartott az életem első szakasza. Izgalommal várjuk mit hoz a jövő, milyen lesz azt kimondani, hogy család.

15. hét versus 39. hét

38. hét

Célegyenes. Konkrétan. Időm semmi.

Diabetológia pipa, oké volt végig.
Genetikai UH oké, a meglévő információk szerint babucinál minden rendben. Vannak képek, és ezúttal inkább Zsolti - teltebb ajkak, fejforma meg inkább az enyém.
Méhlepény érett, bevégezte szerepét, meszes, eléggé.

Májfunkciók nem oké... további laborok és vizsgálatok vannak, kihathat szülésre is. (valószínüleg változik a dátum is április 23-ra).
Itthon minden kész.
Munka még a héten végig van (sok).
Súlyom 67,6 kg.

Fáj, avagy ez egy depis post

Van az életemnek egy topikja, amin soha nem fogok tudni segíteni. Néha, mikor szembesülök vele, rettenetes lelki fájdalom kap el, és nem találom a megoldást, sosem oldódik meg, ez pedig az otthoni családom sorsa. Azért írom így, mert már nem ők a közvetlen családom, hiszen van férjem és lassan, ha Isten is úgy akarja kisbabám is. De van egy testvérem és egy édesanyám, akikkel egyre kevésbé tudok mit kezdeni. Annak idején a pszichológusom azt mondta, hogy az egyetlen dolog, amit tehetek, azaz elfogadás. Csak rettenet nehéz, mert fáj. Fáj, hogy semmit nem fogadnak meg, amit én tanácsolok, anyagi segítséget természetesen adhatok, de folyamatosan bizonyosodik, hogy azt sem úgy lesz végül felhasználva, ahogy és amire adom. Az életek így mennek el, nincs haladás, évek alatt is ugyanott. Meg van kötve a kezem, ráadásul mi sem vagyunk túl könnyű helyzetben, hiszen mi is most fogunk az árral szembe menni és megküzdeni a babaneveléssel, és én közben a munkával is, miközben jövőt is kell teremtenünk, mert a jelenlegi körülmények csak egy ideig lesznek megfelelőek. És folyamatos bűntudatom van, ami megmagyarázhatatlan.

Szóval azt érzem, hogy az elfogadás a lehető legfájdalmasabb, egyre nagyobb a szakadék közöttünk, lassan egyes szavak értelme mást jelent nekem és mást nekik. És nem fog megváltozni soha, mert ez a szakadék még csak egyre nőni fog. Az, hogy elvárásaim legyenek, olyan nincsen... talán nem is volt. És nem azon múlik, hogy nekik nincsnenek lehetőségek, hanem egyszerűen csak mint kiderült, nem tudnak jól dönteni. Vannak ilyen emberek, nem tudnak dönteni és inkább tudat alatt ösztönösen a biztos szart választják, vagy a rövidtávon könnyebb megoldást, mert az tűnik a könyebbnek. Rettenetesen más típus vagyok. És én most itt nem minősíteni akarok és nem is megalázni, csak nem akarom titkolni, amit érzek, mert félreértés ne essék, szeretem őket, ha nem így lenne, nem fájna. Sokszor fáradtnak érzem ebben magam, mit tegyek? Hogyan segítsek? Hogyan NE legyen lelkiismeret furdalásom? Ebből nekem csak egy dolog maradt... a tisztelet értéke, és igénye. Tudom, hogy ez az egyik kulcsa a boldog életnek, és ez egy tanulság, ezt tanultam meg az utóbbi 30 évből, na nem azért mert ezt kaptam, vagy mert ezt láttam, hanem mert mindig is ez volt az egyik, ami hiányzott és ezt én éreztem. Ez sem fog változni, hiszen ez is csak akkor tudna változni, ha az ember egyáltalán ezt felsimerné, de nem fogja. A hajó már nem most ment el, és már csak a sodrás van. Mi lesz velük 10 év múlva? Félek ettől is. Erős vagyok, mert muszáj. Az egész életem erre tanított és arra, hogy az biztosan az enyém, amit megteremtek, az én felelősségem nem feléjük kell hasson, hanem a mi kis jövőnk felé, és ebben az egyben biztos vagyok, teljes erőmmel amit csak tudok, mindig meg fogom tenni, ez egy eskü is egyben akár és teljes szívem benne van.

37. hét

Babucika útra kész, legalábbis ezt mondja az applikációm, amit használok, de viccet félretéve a 37. héttől már nem számít koraszülöttnek babóka. Azt nem mondom, hogy eseménytelen napok vannak most is mögöttem, mert persze az összes extrám kísér, amiből a legrosszabb most már egyértelműen a viszketés. Néha már úgy érzem nem alszom semmit éjszaka, vagyis minden éjszaka, minden órában fent vagyok és vakarózom. Na meg persze azért a fekvés sem egyszerű már, de azt még el tudnám viselni. Epepangásra szedem a gyógyszert, és mivel nem jött ki mellékhatás végül, így a héten meg fogja duplázni a doki a mennyiséget, szerdán megyek gasztroenterológiára és kiderül az is, hogy egyéb régebbről hozott epe/májkárosodásom van-e. A héten rengeteg vendégünk volt, de erről egy későbbi postban részletezek, ugyanis azért nem semmi, hogy miket kaptunk és milyen szeretet övez körül...

Megérkeztek a laborok. Az epepangást leszámítva minden eredmény klappol. Voltam védőnőnél, ott is minden oké, vele már csak aznap találkozom, mikor hazajövünk babócával. Hihetetlen, már nincs két hét, vagyis két hét múlva, ha Jóisten is úgy akarja, már anya leszek és talán ehetek végre egy normálisat. Zsoltitól már berendeltem a kórházba szülés utánra egy sajtos-tejfölös lángost :D

Ma reggel a szokásos diabetológiával indítottam. Ez a szeánsz se hiányzik már nagyon az életemből, de még egyszer mennem kell, illetve hát reménykedem, hogy az eredmények továbbra is rendben vannak.

Martin nagyon velem él, ha fent vagyok ő is fent van (éjszaka is), ha megsimizem a hasam, egyből reagál kis mocorgással, ha esetleg neadjisten hangosabban szólok megrúg... érzékeny erre, mint az anyja. Nincsen már helye, a jobb oldalamon folyamatosan látszik szinte az egyik kis lábikója, arra mindig kényszert érzek, hogy jól megfogdossam, annyira kis cuki, ahogy ott dudorodik, aztán olyankor elhúzza :). Csuklás is jellemző még, de talán kicsit kevesebbszer.

Kíváncsi leszek kibírja-e 21-ig, de valamiért azt érzem, hogy végig is kibírná bent... aztán majd a természet megmutatja. A héten lesz még csütörtökön egy genetikai UH is, a leges legutolsó, így nem kell NST-re mennem, ezenfelül jövőhéten még az utolsó diabetológia és az utolsó nőgyógyász/NST check, és vasárnap reggel 8-ra bevonulunk a kórházba. Eddig látom az életem, és gondolom itt történik egy "snitt"... Valaminek a vége, valaminek a kezdete lesz.

Babafal - pipa

És elkészültünk cirmikénk faldekorációjával. Imádom, így már olyan kis babás. Hétvégén Zsuzsiéktól kapunk még ágyhoz forgó játékot, meg egy-két nagyon tutter cuccot, de ez most így nekem nagyon tetszik:

Tegnap voltak izgalmaink, ugyanis reggel megérkezett a laborom és ezzel egy időben hívtak is a Mátyásföld Klinikáról, hogy menjünk be a kistarcsai kórházba, mert megugrottak a májértékek, amik ugye az epepangást okozzák. Egyébként ezzel egy időben az én viszketésem is már egy iszonyú elviselhetetlen szintre lépett, azaz már kb véresre vakartam a bőröm mindenütt és éjszaka kb egy hunyást nem aludtam emiatt. Így bementünk és soron kívül fogadtak és hát most így mégiscsak epepangás a pillanatnyi diagnózisom, és kaptam is rá gyógyszert. Ezáltal ma éjszaka már tudtam aludni, mondjuk úgy felére csökkent a viszketés. 

Cukor eredmény oké továbbra is így a diéta mellett, éhgyomri is és az egy órával utána mért is, illetve a súlyom 67,1 kg volt az előbb mérve. Baba nő, Kata fogy, nem annyira örülök, de több doktor is megnyugtatott, hogy ne aggódjak babóka elveszi, ami neki kell, ő a prior a testben.

36. hét

9. hónap

Na szóval. Jó kis eseménydús időszak volt az elmúlt hét baba ügyben. Voltam kedden gasztroenterológián, ahol is tulajdonképpen annyira jutottunk, hogy lesz a héten egy vérvételem, de az epepangást a doki kizárta, mert annyira viszont nem emelkedettek az értékeim. Voltam dietetikai tanácsadáson szerdán, ami viszont zseniális volt, rengeteg információhoz jutottam az egy órás tréning alatt, hogy mit hogyan kell JÓL csinálni, akár diétakor, akár majd ha fogyni szeretnék. Illetve itt is megerősítettek, hogy jók az értékeim, úgyhogy a szó klasszikus értelmében nincs parára okom cukor téren (súlyom egyébként 67,5 kg). Csütörtöki kórház látogatást az utolsó pillanatban a dokim felesége SOS-ben egy órával a látogatás előtt lemondta (valszeg bejött egy szülés dokimnál), úgyhogy sajnos ez már nem is lesz bepótolható.

Ezenfelül hétvégén voltak hasszúrásaim és allergikus kipirosodásaim a szám körül, dokim szerint most már bármi ilyesmi előfordulhat, baba ráfekszik valamire, megnyom egy idegvégződést stb, csak kicsit parás volt, hogy csupa vörös lett a fél arcom.
És végül, de nem utolsó sorban, volt ma egy hosszabb nődokis szeánszom. Az utolsó labor, Streptococus, hüvelytisztasági teszt és NST vizsgálat (ami a baba szívhangját ellenőrzi, meg a reakcióit, hogy izgalmi állapotban jól változnak-e az értékek). És hát az ítélet, hogy akkor most mi legyen a herpesz kérdéssel. Én nagyon izgultam ezen, hogy mindenképpen felelős döntés szülessen ez ügyben, mert nagy a tét, és szerencsére az orvos ugyanúgy gondolkodott mint én. Azaz felkínált két opciót, vagy kikérünk egy új bőrgyógyász orvosi szakvéleményt és arra hivatkozva lesz császár vagy nem császár, vagy marad a császár és semmi kockázatot nem vállalunk, mert hát tulajdonképpen a HSV1-es víruson átesett a szervezetem és előfordulhat, hogy az okozhat a háttérben dolgokat, illetve ha meg nem ez a hunyó, akkor meg ugye nem tudjuk továbbra sem, hogy mi az. Hát én egy pillanatig nem gondolkodtam, ugyanis a bőrgyógyász véleményről annyi jutott eszembe, hogy eddig 3 év alatt rengeteg mellélövéssel nem derült ki pontosan mi a bajom, így kis esélyt látok rá, hogy most így huszárvágással hirtelen miden megoldódik tutira, úgyhogy maradtunk a császárnál. Ennek megfelelően eljött az idő, hogy kiderüljön Martin baba születési időpontja, ami nem más, mint április 21. (húsvét vasárnap) lesz... bizony-bizony 20 nap, és ha Isten is úgy akarja szülők leszünk. Mivel a Kistarcsai kórházat éppen felújítják 4 nap helyett valszeg csak 2 napig leszek bent (ezt nem feltétlen bánom), viszont pont emiatt a körülmény miatt kérdéses, hogy melyik műtőbe kerülök, illetve hogy lesz-e magán szobánk. Ez mondjuk elég morbid, dehát ez van... most mit csináljak?!
A szülés időpontja munka téren tökéletes, na nem mintha aznap már dolgozni szeretnék, csak nekem mindenképpen biztonságosabb, ha még nem is dolgozom, hogy elérhető legyek, mert ügyfélnek bármire is lehet szüksége, akár egy forrásanyagra, vagy csak egy szimpla kérdés, amire akár telón is tudok válaszolni. Szóval ez így mindenképpen kedvező az én lelkiismeretemnek.
Aztán fontos adatok: babó súlya 2800 gram körül van (+/- 300 g) már érett a születésre, méhszáj továbbra is zárt (Cg: 3000), magzatvíz átlagos,  méhlepény lassan kezd érett lenni, azaz már látszanak rajta kis foltocskák, tehát már 2-es szintre lépett, dehát ez normális is már itt a végén.

Töményen ennyi. Még fel kell fognom, hogy ez már tényleg a célegyenes, és már csak a heti diabetológiai vérvételek, egy genetikai UH, és egy nőgyógyászati chehck (+NST) van vissza. Várom már az utazás végét, de ugyanakkor félek is rendesen, hogy minden rendben legyen.

Érzelmi hullámvasút

Ez most pozitív értelemben. Érzelmi löketek inkább. Azt érzem, hogy annyira teljes az életem, hogy nincsen már több fokozat. Persze fut a félelem program is folyamatosan, mert ugye Martin még a pocakban van, és miután kibújt, utána meg ugye családfenntartó leszek anyagilag, de ezek a dolgok nem tudják elnyomni azt az érzést, hogy mennyire szeretek már egy kis manót, akivel még sosem találkoztam. Minden körülötte forog már nálunk. Ő mégnagyobb motivációt ad, hogy minél előbb megteremtsük a házat, udvart, kertet, ahol majd ő játszogathat, és nemcsak a játszótéren találkozik majd a természettel. Hozzátenném nem sokat segítenek az ingatlan áremelkedések, mert a házak árai több milliós nagyságrendben drágulnak, ahogy egy-egy év eltelik. A családtámogatási lehetőségekről többnyire lecsúszunk, illetve ránk nem vonatkozik, még az sem, ami alanyi jogon jár (gondolok itt CSED-re)... dehát megszoktam, hogy nekem az van nagyjából amit megteremtek magamnak, mindenemért megdolgoztam az életemben, soha nem volt semmilyen támogatás a hátam mögött, ami segítséget kaptam, azt többszörösen adtam vissza. Néha gondolok rá, hogy lehet nekem ez kellett, és én csak így tudtam egészséges lélekké válni (mert hát zűrös közegből érkeztem), de mindig megvolt amit magam elé támasztottam cél, és mindig küzdöttem érte. Sokszor nem hitték el mások, hogy reális lehet az a cél, amikről álmodtam. Ez engem persze sokszor zavart, de már rég nem... mert már nem másnak bizonyítok, hanem az álmaimat szeretném megélni, és egyszerűen csak hiszek benne, hogy megtörténhet. Ez a része már nem olyan nehéz, mert van hozzá méltó társam és a picurka utódunk is hamarosan. Tudom, hogy korlátoltak a gondolatmeneteim most is, de intenzív időszak ez, annyi teendő van, illetve testi folyamatos feedback, leszűkült a kör. Gondolom így lesz egy darabig, de ettől független ugyanúgy fut a munka intenzitása is.
Mostanában úgy telnek a munkanapjaim, hogy reggel korán kezdek (kb 6:30-kor), mert napközben el kell mennem valamilyen orvosi körre, így nagyon előre kell dolgoznom, hogy ne csússzanak össze a dolgok. Egyelőre tudom vinni a 3 ügyfelet. Vannak nehéz pillanatok, de még határvonalon belül vagyok. Persze volt már pár mélypont, de gondolom ennél sokkal durvábbak is lesznek. És fogy az idő... április 28-a a maximum dátum, és már az is közelebb van, mint egy hónap. Tegnap volt egy kis szúró fájdalmam a hasamban, meg egy furcsa allergikus levörösödés az arcomon a szám körül. Egy pillanatra megijedtem, hogy menni kell kórházba és esetlegesen onnan már babikával jövünk haza... a pánik érzetem alapja az volt, hogy még nem vagyok felkészülve, valahogy minden hirtelen olyan közelinek tűnt és azt éreztem, hogy még el kell intéznem munkában is bizonyos dolgokat, hogy megtudjam tartani a pár hét szabadságot.

Mindenki aranyos és figyelmes körülöttem. Ez úgy látszik olyan időszak, amit az emberek különös figyelemmel támogatnak, én persze próbálok figyelni, hogy ne legyek túl sok a baba témával, mert közben pontosan tudom, hogy aki nincs benne, azt nem annyira köti le hosszútávon. De azért persze úgy sem szeretnék tenni, mintha meg sem hatna, mert hiszen az nem igaz, hiszen annyira várjuk őt, és annyira aggódunk érte, mint még soha senkiért.

35. hét

Pozitív változások voltak a héten. Súlyom halál pontosan tartom, 67,8 kg, azaz tulajdonképpen továbbra is van egy bizonyos fogyó tendencia, ha Marci a megfelelő ütemben nő. Ma reggel is diabetológián indultam, minden oké volt, mire kezdtem a munkaidőt már itthon is vagyok. Igazából a leges legőszintébben mondom, hogy egyáltalán nem terhel meg ez a hétfő reggeli kórházazás, mert valahogy éberen tudtam indulni, és nem kell ebben az időben igazán várakozni. Továbbá így hogy úgymond fogyok sokkal kényelmesebb az élet, a mozgás, illetve nincs szinte semmi vizesedés (ami szerintem a leginkább megnehezíti az életet). Persze könnyen fáradok, de ennél nekem nehezebb volt a 31-32. hét.

 Viszont a héten sok ügymenet van. Kedd (holnap) gasztroenterológia, szerda dietetikai tanácsadás, csütörtök kórház látogatás, hogy megismerjük a szülőszobát, meg a szülés ügymenetét (ide Zsolti is jön).

Egyébként a diéta nem visel meg annyira, mint amennyire féltem tőle, ebben már szorosabb szinten van rutinom és mivel látom a pozitív hatásait, egy cseppet sem bánom.

Vissza az egész...!?

Megjött a herpesz tesztem, amit aktívnak gondolt állapotban végre sikerült elkészíteni... NEGATÍV lett, nem vagyok herpeszes. És akkor most indulhatnak a kérdések újra...

34.hét

Múlthét hétfő este voltunk nődokinál. Hát nem sikerült túl jól ez a szeánsz, ugyanis a cukor állapotom miatt egyből kaptam diabetológiára beutalót, illetve még egy értéknövekedést észrevett a dokim, ami pedig az epepangás labori tünete. És erre van is utaló külső tünetem is, a viszketés, szóval emiatt is újabb kivizsgálás következik (ez majd gasztroenterológia). Ezenkívül aktív lett a herpeszem, gondolom a legyengült immun miatt, így arra is végre készült egy vérvételes teszt, ennek eredménye csak péntek körül várható, szóval ezt még izgatottan várjuk, mert kb ezen múlik, hogy császáros leszek-e. Amennyiben igen, akkor április 20-tól lehet készülni, ott már bármelyik nap jó a dokinak, sőt azt mondta, hogy akár kivárhatjuk a végét is, hogy magától induljon a szülés. Az én jelenlegi döntésem, hogy az első időpontnál indulhat a dolog (tekintve az extráimat).

Következő nődoki időpont egyébként két hét múlva lesz, és a 4. labor is.

Viszont jártam diabetológián, ahol végül pár dolog tisztába került. Először is nem 160-as, hanem 180-as diétát javasolnak, ami meglehetősen megengedő diéta, sőőőőt igazából nekem szinte több, mint amit egy nap normálban elfogyasztok. Eleve a 6x eszel, ami nálam késő este már kicsit sok. Ettől független a cél ugyanaz, hogy az étkezés után egy órával mért érték ne legyen 7-nél nagyobb. Amennyiben fölé megy, akkor sajnos inzulinra van szükség. Egyébként ez az állapot 36. hétig változik rossz irányba, utána már nem érinti a babát és visszaáll feltehetőleg a régi állapot. Addigis hetente kell ellenőrizni az állapotot (így minden hétfőn reggel fél 7-re megyek vérvételre a kistarcsai kórházba), plusz itthon is szúrópróbaszerűen méregetnem kell magam.

A terhes diabétesz egyébként egy jósló állapot az idős kori cukorbetegségre nézve. A diabetológus nő azt mondta, hogy biztosan lesz öregségi cukorbetegség, de a jó hír, hogy szülés után egyelőre minden valószínüség szerint visszaáll, és egy jó táplálkozási morállal + sporttal ez kitolható 70-80 éves korig is.

Egyébként kilóim bestagnáltak, ma reggel is 67,8 kg voltam, ami a baba növekedése miatt érdekes, mert szinte heti 300-500 grammal elvileg most már lineáris lenne a hízás, de mivel nekem most stagnál, így valszeg ez most nálam fogyásnak felel meg.

Azért a héten is történtek jó dolgok is. Gyakorlatilag készen vagyunk babuci dolgaival. Megtörténtek a nagymosások, a kórházi pakkom összeállítása. Már csak összesen egy normális hálóing hiányzik a készletből (mert én alapba pizsis vagyok, de ide most gombolós hálóing kell állítólag).

Megnyugtató, hogy készen vannak a dolgok. A hétvégén még ablakot pucolunk, meg ha belefér még a kocsit, de egyébként babucika most már akkor érkezik, amikor csak megrendelte neki a sors (persze maradjon még végig, ha van rá mód).

És a hét híre így a végére, megszültük a nevet. Kovács Martin ő, alias Marci baba :)

IR, a.k.a. GDM*

Attól a pillanattól, hogy diganosztizálták a terhes inzulin rezisztenciát elkezdtem diétázni. Ez most így várandósan nagyon körültekintő diéta kell legyen, mert ugye az ember nem akar vele többet ártani, mint amennyit használni. Viszont azt tudni kell, hogy azért ez nem olyan lightos diéta (30, 20, 50, 20, 30 gramm szénhidrát, 5 étkezés), mint azt gondolnánk, illetve sok energiát elvesz a folyamatos csekkolás. Az ebédet leszámítva teljesen pontosan lehet számolni. A cukrokat egy az egyben elhagytam. Még joghurtból is cukormenteset eszem. Ennek tükrében mérem  az értékeimet minden egyes étkezés után egy órával. Még nem voltam a diabetológián, de a nő annyit mondott, hogy nem mehet a cukrom étkezés után egy órával 7 fölé. Eddig jó vagyok mert általánosan 5,8-6,6 között minden esetben megállok (7-et SOHA nem értem még el). Ezzel együtt azért érzek két pozitívumot is. Egyik, hogy a viszketésem csökkenni látszik, ami ugye azt jelenti (már ha jók a következtetéseim), hogy az epeműködésemet sem terhelem annyira, és így talán az epepangás gyanú dolgomon is segítek kicsit. A másik, hogy fogytam. Egy hét alatt konkrétan ma reggelt 67,8 kg-ot mértem, ami azt jelenti, hogy hétfőhöz képest másfél kiló mínusz úgy, hogy közben elvileg babika súlya is nő. Látom szálkásodni az oldalamat a hasamnál, csak ugye felmerül a kérdés, hogy kisbabánk kap elég tápanyagot? Megint ilyen balance állapotot kell felállítani két döntés között, és ez nehéz, mert ha bármelyik irányba is dől, manóka sérülhet.

Egyébként próbálom a vitaminokat továbbra is megfelelő módon táplálni magamba, mert ha már kevesebb tápanyaghoz jutok, legalább a vitamin háztartással ne legyen gond. Bár azt olvastam, ha tényleg epepangásom van, akkor a kalcium, D-vitamin és K-vitamin nem nagyon tud felszívódni, ami szintén problémás lehet. Itt tartok, hétfőn diabetológián kezdek, úgyhogy mindenképpen okosabb leszek.

*Gestatiós diabetes - terhesség alatt jelentkező cukorbetegség

33. hét

Kezdek először a rossz hírrel. Laborom megérkezett sajnos a terheléses cukrom igazolta magát. A két órás érték 9,8 lett. Ez már rendes terhes inzulin rezisztencia (IR). Úgyhogy már szerda óta diétán vagyok, méghozzá egy egészen erős diétán. Nem baj... legalább mire szülök már benne leszek a témában, illetve talán mennek is le feles kilók (69,3 kg voltam reggel). Azóta napi szinten mérem az étkezés utáni 1,5 órás értékemet, és eddig tökéletesek (így valszeg jó a diétám), de szerintem így is kell mennem diabetológiára. Egyébként volt védőnős szeánszom is a héten. Most éreztem először, hogy mekkora szükségem lesz rá. Elkezdtek áramolni tőle az érdemi információk, mint például megnézte a lábam és megnyugtatott, hogy a vizesedésem elenyésző még, ezen ne görcsöljek, illetve hogy kezdjek lassan biogayat szedni, mert most már kimutatták, hogy a szoptatásnál így átkerül a babához is és talán kevésbé lesz hasfájásos (semmi negatív hatása nincs egyébként, mert csak probiotikum)... és ilyenek, csupa hasznos infó.

Viszont ezek után vannak szuperjó hírek is. Voltunk genetikai UH-n is, és ott csodaszép dolgokat láttunk. Édes kisbabánk a jelenlegi információk szerint egészséges, mint a makk, az agya szépen fejlődött és a szonográfus nő szerint nagyon szép fejformája van. Súlya 2263 gramm, azaz nagyjából több mint fél héttel előrébb van mint a sztenderdek. Ez nem gond, mert számomra abszolút azt jelenti, hogy tartja az ütemet és nem alulfejlett, illetve ezekkel az értékekkel már minden funkciója megfelel a kinti élethez. Persze ő még nincsen készen, de már tényleg csak pár hét.

Édesem meglátásaink szerint az én vonásaimat hordozza inkább magába (főleg a kis száj tartásában), de aztán persze kitudja. Ami még nagyon megható volt, hogy mi most láttuk a kis arcát életünkben először és ő egy telimosollyal indított, mintha csak tudná, hogy nézzük. Ez az elmosolyodás belőlem nagyon mély dolgokat váltott ki, ültem és csak néztem és folytak a könnyeim. Ezek olyan érzések, amit még sosem éreztem, és még mindig hihetetlen számomra.

És még videónk is van, felgyorsítottam 4x gyorsaságra, így csak 1 perces. :)

Egyébként nagyjából befejeztük a vásárlásokat, csak pár apróság hiányzik, így a hétvégén megvettük a babahordozó kendőt és az ágybetétet, ami végülis nem kókusz lett, mert a Brendonban dolgozó volt osztálytársam jól kiokított és a konklúzió végül az volt, hogy a kókusznál már van jobb is... és hát ugye, ha magunknak is megvettük ebben a minőséget, akkor a picinek meg pláne megfogjuk.

Ma megyünk nődokihoz este, de ezt már csak jövőhéten írom le, hogy mi volt.

Ifjúság elvesztése

Van az a pont az ember életében, mikor leesik, itt most az eddigi életednek vége.

Persze alig várod, hogy induljon az a bizonyos második szakasz, de akkor is. Ez az a pont, amikor felfogod. Ahogy vesszük manónak a cuccokat egyre jobban érzékelem, hogy az egó múlik el, már nem vagyok saját életem főszereplője. És ez innentől a logika alapján hatványozódni fog, mert ez még csak a bevezetés. Hogy nehéz-e? Tulajdonképpen nehéz, mert tudom, hogy örökre szól. Nem leszek már soha az a szabad ember, aki adhoc programokat szervez, sem az aki a bulinak él (mondjuk az már egy ideje egyébként sem voltam). Innentől már az egóm másodhegedűssé válik. Persze őszintén, mikor ezt mondom, nem arra gondolok, hogy innentől én már az igénytelenség forgatagába készülök, hanem csak azt, hogy lesz valaki, aki felülír mindent. Félek a véglegességtől, félek, hogy rosszul fogom csinálni. Félek, hogy folyamatosan fáradt leszek és erőtlen. Ezek félelmeknek aztán lehet kiderül, nincs is olyan jelentőssége, mint azt gondolom és majd a logisztika mindent könnyedén megold. De az biztos, hogy lesz egy új felelősségünk. Ha őszinte akarok lenni, talán nem is bánom, hogy 36 évesen jutottam el eddig. Nem korai ugyan ez igaz, de valahogy volt az életemnek mindig is aktuális dolga és csak most jött el az idő. Azt mondják fontos az embernek, hogy kiélje magát, mert innentől a lehetőségek csökkennek, na ettől is félek, hogy nehezen fog menni az átállás...

Szóval itt most valaminek végérvényesen vége. Még nem tudom, hogy sírnom kell-e utána, vagy ez lesz életem leggyönyörűbb része, az viszont biztos, hogy a várandósságom (a félelmeimet leszámítva) maga a csoda. Egy iszonyúan kiegyensúlyozott, boldog és pozitív időszak, tele szeretettel a baba iránt, Zsolti iránt és még a világ iránt is. A munkámban is sokkal kevesebb a stressz... vagy csak szimplán másként kezelem.

Nem lehet felkészülni, ez a változás egyszerűen be fog robbanni. Nem beszélve nőiességem leépüléséről, amit majd a császármetszés, szoptatás, és a szülés utáni túlsúly fog mentálisan okozni. Már most is érzem, félek attól is, hogy majd mit tudok a régi formámból visszaállítani. Félek, hogy Zsoltinak esetleg majd nem fogok úgy tetszeni, és majd ő ugyan sosem fog szólni, de benne lesz legbelül.

Viszont ugyanakkor csak így tudom elképzelni az életemet hosszú távon értelmesnek, hogy legyen család, legyen akiben látom a jövőt, legyen akit látok felnőni, és majd nagyszerű beszélgetéseket folytassak vele, akinek majd egyszer láthatom ahogyan ő is családot alapít, ez az élet valódi értelme, ez a legmeghittebb része, nem a munka, karrier, pénz, és a nem múló fiatalság.

Szóval nem egyszerű, hullámvasút, jó ha tudomást veszünk ezekről a félelmekről, mert léteznek, aztán jöhet megint a szokásos közhely: "az idő majd mindent megold".

32. hét

A héten szépen lassan linerálisan egyre szarabb az állapotom, már ami a vizesedést illeti. Kicsit félek tőle, hogy olyan leszek, mint egy lufi az elkövetkező 8 hétben. Észre vettem attól is függ a napi állapotom, hogy este vacsorázom-e, mennyit mozgom. Igazából nem vagyok kitéve semmilyen fizikai hatásnak, de így is érzem, hogy már nehezebb az élet. Álmodom a babával, szinte minden éjjel, hol megszületik és sérült az arca, hol koraszülésem van és menni kell kórházba. Valszeg erősen bennem van a téma és persze tele vagyok félelemmel.

A héten sokat csuklott a babuci, valahol azt hallottam, hogy a tüdő fejlődésével van kapcsolatban, és hogy ilyenkor belenyel a magzatvízbe és félrenyeli, ettől van. Azt mondjuk természetes jelenség. Én magamnak mindig azt mondom, hogy édesem már próbálkozik használni a tüdejét, de nem sikerül neki mindig. Már csak 1-2 hét és a tüdő is elég fejlett lesz, és utána ő már ha előbb is érkezik, elvileg "készen áll" az életre.

Továbbra is nagyon sokat jelez nekünk, szeretem őt, és tudom, hogy ez azon napon, hogy megszületik még kimondhatatlan hatvánnyá válik. Csak lennénk már ott. Ez az időszak egy erős lelki teher, mert még nem láttam két szememmel, hogy egészséges. Lassan jó lenne, ha minden összeállna már, de a listám még mindig hosszú (kegyetlen ez a kelengye lista, én minden kismamának azt javaslom időben kezdje el begyűjteni... ne maradjon a végére), de elvileg már ezek a kisebb dolgok a nagytételek már megvannak. Bár még nincs semmilyen ráutaló jel, de már Zsolti is készenléti állapotba került. Ez lehet azért van, mert sok történetet olvasni, és magas a koraszülő nők aránya.

Viszketés. Továbbra is van. Nem tudom eldönteni, hogy a kevés folyadékfogyasztás miatt-e. Holnap megyek laborra, mindenképpen beszélek a laborossal, hogy esetleg végezzenek epepangásra is plusz labort.

A járásom azt hiszem átalakult kissé döcögőssé, illetve az általános sietős/gyors mozgásom erősen lelassult. Ha sokáig állok, érzem, hogy a talpam elkezd fájni... nehéz vagyok magamnak, jobban meg kell fontolnom mit csináljak és mit ne. A munka továbbra is rendületlen, sőt végigcsináltam ügyfelemnek egy 15 éves szülinapi kampányt, ami azt jelentette főleg az utolsó két hétben, hogy reggeltől fél 7-től nyomtam többször is este 8-9-ig. Nem lett volna ennyi, de ugye Oney mellett van nekem már egy HVG ügyfelem és egy ügynökség, akinek folyamat dolgozom. Nekem ez így kerek, és nagyon fontos is most, hogy jobban keressünk, mert a babavárás egy végeláthatatlan pénznyelő, ha az ember teljeskörű szeretne lenni.

Eddig minden a terv szerint halad, és én mérhetetlenül boldog vagyok, valszeg ez életem legszebb szakasza is, úgyhogy minden pillanatban tudom, hogy meg is kell becsülni, és leginkább megélni.

Van amikor kissé bedeformálódik a hasam:

"hahó babuci, még nem kell két lábra állni" :D

31. hét

A héten már megérkeztek a 3. trimeszter tipikusnak mondható tünetei. Hozzátenném nem folyamatos, de vannak napok amik már érezhetően nehezebbek. Pl szombaton moziztunk, mint utolsó mozi babuci érkezése előtt, csak pár dolgot nem vettem elég hangsúlyosan számba indulás előtt. Egyik, hogy azért 2,5 órát már elég nehezen bírok ki pisilés nélkül, főleg ha esetleg manóka ráfekszik dolgokra, a másik, hogy ennyi időt egyszerűen nem tudok egy helyben ülni. A film felétől elkezdett már kényelmetlen lenni a mozdulatlan ülő póz, így kezdett fájni a hátam, illetve totál hirtelen ez idő alatt felvizesedtem. Mire vége lett a filmnek már éreztem, hogy a kéz ízületeimnél is feszül a bőr, illetve mikor otthon levetkőztem, láttam a lábamon, hogy a zokni nyomot hagyott.

A másik ilyen érdekes tünet, hogy visszatért a viszketés. Nem olyan vészes, illetve nem folyamatos, de néha nagyon zavaró tud lenni. Emiatt megint fogok szólni jövőhéten nődokinak, vagy a laborosnak, nehogy véletlen az epepangás nevű betegség álljon a háttérben. Egyébként nődokim legutóbb csak legyintett, mert ez felbukkanó szinten eléggé tipikus egy kismamánál.

Más nincs nagyon. Hétvégén beszereztünk egy csomó dolgot ikeából, illetve megrendeltem babucinak a kis babafészkét, egy mindenhova használatos plédet, és némi nemű dekorációt a falra:

Nézzünk előre

Rengeteg munkám van hálistennek, de még pont az a határ, hogy nem kell durván feszülnöm. Folyamatosan azt tervezgetem, hogyan leszünk egy-két hónap múlva mikor megérkezik a kisfiúnk. Logisztikák nagyjából eltervezve szülői segítség nélkül is, de azért persze jól jönne, csak félek, hogy nem fog összejönni, mindenesetre nekünk akkor is meg kell oldani, méghozzá úgy, hogy a lehető legtöbbet adjunk magunkból a picinek, én tudjak dolgozni, és ha lehet a kapcsolatunk is megmaradjon ugyanolyan harmóniában, mint most. Zsolti óriási áldozatot téve jön ugyan haza GYEDre, de azért én abban hiszek, hogy babucinak nagyon nagy szüksége van az édesanyjára is. Így ilyen képek vannak előttem, hogy hordozón lesz rajtam, és én szinkronban dolgozom stb. Ezen az ügyfelem kommunikációs igazgatójával is humorizáltunk, és én is szürreálisnak látom, de talán nem kivitelezhetetlen.

Ezen kívül nekem aztán majd már írtam róla, de fontosnak tartom a rehabilitációs tervet is. Ez most már sokkal széleskörűbb lesz, mint eddigi terveimben. Egyrészt ugye, amint lehetséges elkezdek futni, ez nem is lehet kérdés, mert már most nagyon mélyről jövő késztetéseim vannak, és irigykedve nézek minden futót az utcában. Erre most az lesz a szisztémám mint anno a legelején még 6-7 éve. Minden este egy picit. Azt hiszem így lehet a leghatékonyabban bevezetni, mert először nagyon fog fájni és külön traumatikus lesz a pulzusom látványa is. Aztán következő lépésként (szintén majd amikor már a testem felgyógyult), elkezdek szolizni. Utána 3 fontos lépést látok még magam előtt, egyik a fogszabályzás, a másik a szemműtét (ami egyébként első helyre került azóta), aztán harmadikként el szeretnék kezdeni egy teljes körű arcfiatalító kezelést. Most érzem egyre erősebben, hogy hétről-hétre szarabb a kondim, és kevesebb az önbizalmam, szóval úgy gondolom, hogy lelkileg is fontos, hogy az ember elkezdjen magával is törődni. Persze nem félre értendő babuci az első, de egyszerűen sztem nem tudsz kiegyensúlyozott lenni, ha nem vagy rendben saját magaddal.

A táplálkozásomat már most kezdem visszaállítani a tiszta étkezés irányába, amit meg kell jegyeznem eléggé nehéz, ugyanis bevallom eléggé elkapattam magam. A kenyereket már visszaváltottam a bió teljeskiörlésű verzióra, illetve az indokolatlan csokizabálást is beszüntettem. Megjegyezném a súlyom el is kezdett stagnálni, no nem azért mert babuci nem nő azóta, hanem egyszerűen a felesleg elkezdett lefelé mozdulni.

Ma elmegyünk moziba... valszeg az utolsó lesz a közeljövőre nézve, úgyhogy ezt most nagyon ki akarom élvezni lelkileg, és úgy értékelni, hogy innentől ezek a kimozdulások érték számba mennek majd egy jó ideig.

30. hét

Betöltöttem. És így már a heteim száma hármassal kezdődnek. Magyarán szólva rákanyarodtam egy jó hosszú célegyenesre. Kitudja lehet néhány hét múlva már hárman leszünk? De legrosszabb esetben (azaz valójában a legjobb esetben) 10 hét. Hála a jó égnek semmiféle komplikációm nincsen. Babuci mozgolódik, fészkelődik. A hét eseménye a házasodásunk volt, és ha minden jól megy most már talán fel is bátorodok a kiposztoláshoz is.

Két fontos cuccot szereztünk meg a héten, a babakocsihoz kompatibilis THULE mózeskosarat, és egy Maxi-cosi hordozót. Utóbbi nagyon dilemmás volt, ugyanis két modell között vacciláltunk, egy 4,5 kg-os komolyabb verzió és egy 3,5 kilós standard verzió között. Aztán végülis a standardnál kötöttünk ki több okból is. Ugyanis több emberrel is konzultálva egyrészt ez egy olyan "item", amit csak kb 9-10 hónapig használunk, ráadásul az első időszakban, míg manóka háta nem erősödik meg, addig csak akkor, ha feltétlenül szükséges (ahogy hallottuk reviewban ez nagyjából max 20-30 perc), aztán mivel a 4. emeleten lakunk így erős szempont a súly, így mondhatni mindenki jól járt, mi főleg anyagilag :D

A héten nem várható semmi orvosi történés, úgyhogy babucinak egyetlen dolga, hogy fejlődjön.

Összeházasodtunk vs. Valentin nap

Ennél szakrálisabb esküvői időpontot szerintem ki sem lehetett volna találni. Szóval mi Valentin napon összeházasodtunk. Iszonyat jó hangulatú kis nap volt. Zsuzsi barátnőm volt a tanúm és Zsoltink is egy gyermekkori barátja Csepi. A maga egyszerűségében hihetetlen meghitt volt az egész nap. Szerencsénkre lettek fotók, úgyhogy tudok is feltölteni. Imádom látni Zsolti kezén a gyűrűt (mivel sajnos én most nem tudom hordani a vizesedéseim miatt). Íme néhány kép:

29. hét

Na a héten megint bubuka behelyezkedett. Most megint valahogy keresztbe tette magát, illetve duplán is fordulhatott, mert szerintem eddig a háta volt fent, most meg a kezecskéi és a pocakja, ugyanis brutálisan látszik amikor megmozdul. De ez most nem jó póz, mert szerintem a "befordult fejjel lefelé pózon" kicsit túlfordult, azaz most konkrétan keresztbe fekszik, én meg néha úgy érzem szétszakadok, imádom ezt a kiscuncillát, de azért tudnék örülni, ha visszafordulna valami élhetőbb pózba. Persze kibírom még egy jó 10 hétig, ha kell érte mindent, de gyakorlatilag folyamatosan fáj.

Voltam védőnőnél, beírta a laborokat, és hát gyakorlatilag minden szinte negatív, tehát vizelet is (csodálkozott, h kicsi baktérium sincs), ellenanyag is, regisztrálta a hepatitisz negatív leletet - amit egyébként kell vinni szülőszobára, és hát a terheléses cukor pont határon... ezen időzött egy kicsit, hogy valami diétácska jó lenne, vagy legalábbis némi odafigyelés. Nagyjából ennyi. Vizesedés lassan kezdődik, mert már a gyűrűmet nem tudom hordani, de ez még nem olyan dagadás szerű (de sztem már ez fog következni hamarosan).

És végül, de nem utolsó sorban voltam nődokinál is (hétfőn, azaz ma). Babuka majdnem 1300 g, és nagyság alapján pontosan 29 hétnek megfelel, így továbbra is marad az április 28-i kiírt időpont. Méhszájam rendben van, továbbra is 3000-res, azaz zárt és magas. Készülünk a harmadik laborra, a cukor érték miatt ismételt terheléses lesz (már a harmadik). Mire jöttünk nődokihoz kisbabóka nagyon cuki pózt vett fel. Fejjel lefelé, és pontosan úgy helyezkedett mint egy kisbéka. Háta fent, lábacskái kezecskéi hajlítva.

A héten tervezzük lezárni a név kérdést.

Gyűrűk készen állnak!

Pontosan olyan lett, mint ahogy elképzeltem :)

28. hét

Halihó 3. trimeszter! Azt mondják innentől lesz igazán szopó a terhesség. Hát tulajdonképpen szerencsémre problémamentes időszak volt nekem szinte végig a második trimeszter, de azért a vége felé már kezd teher lenni a kis potyautasom. Ezt napközben egyáltalán nem érzem, inkább csak éjszaka, mikor nincs már jól eső póz az ágyban, vagy amikor már felkelni és lehajolni is kezd egyre nehezebb lenni.

A hétre nem volt semmi orvosi dolog. Babucika nagyon eleven, reggel ahogy kelek, kel ő is, ha beszélek neki (főleg ha begagyogok) már rugdosgat is. Újabban van pár póz, ami neki kényelmesebb szerintem, mint nekem, mert mintha ő keresztbe akarna hosszába nyújtózni. Szokott csuklani is, azt is érzem, illetve ha csak egy ujjal megsimítom a hasam, akkor szokta követni és az ujjamnál szokott rugdosgatni, vagy csak szimplán ott érinti a hasam. Szinte mindenre reagál, de ez így nagyon jó feedback, már kapcsolatban vagyunk így is és ez mégjobban erősíti a kötődést. Megmértem magam ma reggel, 66,6 kg vagyok, úgyhogy eddig 12,8 kg a pluszom... de a héten a védőnő is mérlegel majd, ott meg valszeg úgyis több leszek.

Családunk 3/4-ed része a képen :)

Felhő minta szerelemben vagyok, már több kis felhős cuccocskája is van. Olyan hihetetlen, hogy ezekben a kis ruhákban egyszer baba lesz, méghozzá az én kisfiam.

Megvettük a rácsoságyat is közben, Zsolti tegnap fel is építette, úgyhogy most már ez is készen áll:

ÉrtékREND

Hat rám sokminden és van is rá fogékonyságom, hogy gondolkodjak róla. Változom. Mostanában nagyon sokat. Azt hiszem mostanában jön néha az a pillanat, mikor elkezdem megérteni azokat a tanítókat, akik puritán életet élnek és mégis boldogok. Most mikor házasodni készülök kezdek rájönni, hogy pl nem is olyan fontos már nekem, hogy pazar esküvőm legyen, mert nem hiszem, hogy az okozná a boldogságom, hanem az, hogy mit érzek a hozzátartozóim iránt, magam iránt, barátaim iránt. Ez egy olyan megkönnyebbülés, mint mikor a depressziós megszabadul a szorongásaitól. Szinte könnyebb lesz lekileg/fizikailag. Én ugyanezt érzem a társadalmi elvárások iránt. Hogy megkönnyebbülés átértékelődni, és hogy a végső konklúzióm, hogy szeretet van a szívemben, és boldog vagyok őszintén. Vannak persze céljaim, hajaj sok is. Legtöbb esetben gyermekkorra visszatekintő vágyak, újra házban élni, családban gyerekkel, főzni, minőségi időt együtt azokkal, akiket a legjobban szeretek, önállónak lenni. Ennek előfeltétele a pénz, aminek meg előfeltétele a sok munka, de érzem, hogy elérem. A lényegi dolgok már nálam vannak. Volt mikor csak dolgoztam és abban hittem, hogy talán egyszer majd ez is megtörténhet, de már nálam van. Sajnos történtek a környezetemben olyan meghatározó események, amik segítenek a rádöbbentésben, hogy szép életünk van és egyensúly van. Ez az egyensúly egy lelki állapot, amihez nem elég a pénz, kell az emberi tényező, kell hogy a saját elméddel ne fertőzd magad. Mert ha ezt teszed, hiába kapsz újra és újra tiszta lapot, ugyanúgy eltévedsz. Csak egy példa: ismerek embereket, akik irigységgel fertőzik magukat, de valójában azt hiszem az is csak egy tünet. Nem mindig pl maga az irigység a valódi probléma. Hanem az lelkiegyensúly hiánya. De ez tényleg szerintem nagyon sok tagból álló egyenlet, így tehát szerintem a belső harmóniát nagyon kevesen találják meg, mert az egyenlethez tartozó sok tagnak nehéz egyszerre birtokában lenni.

Most egyelőre azt érzem,  hogy lelkileg sok mindent megtaláltam és hálás vagyok ezért. Felértékelődtek azok az értékek, amiről régebben csak beszéltem, hogy fontosak, mint tisztelet, becsület, család, egymás iránti figyelem. Ha belül rendben vagy, az látszik, érzik az emberek, vonzódnak hozzád. A környezeted, a gyermeked egy örök tükör, csak látnod kell benne magadat és észrevenni, ha nem azt látod, mint amit szeretnél.

MAMA

Rettenetesen fogsz hiányozni. Nálad jobban senki nem szeretett engem, és én ugyanígy nagyon szeretlek Mama.

Vigyázzanak rád az angyalok nagyon!
Szívemben mindig itt vagy velem ‹3

27. hét

Jövőhéten belépek a harmadik trimeszterbe. Fosok kicsit tőle, azt mondják akkor válik a kis terhem igazi teherré, és ugye én továbbra is dolgozom rendületlen.

A héten tehát megtörténtek a laborvizsgálatok, terheléses cukor, plusz egy nőgyógy mintavétel. Labornál látok már néhány csillagot, a terhelésem határvonalon (szóval minden valószínüséggel diétára leszek fogva), kenetem negatív lett.

Tüneteim nincsenek, csak a szokásos, babadolgok gyűlnek. Drágaság az van... vizsgálatok darabja kb 15 000.

Megvettem a héten a babapipere cuccot körömvágáshoz, lázméréshez stb (ebből is Avent lett), illetve egy kevés ruhát még rendeltem H&M-ből, meg vettem fürdőlepedőt.

Ezenkívül már 3 babacsomagra beregisztráltam kettőt megkaptam már, illetve egy még találtam egy DM cumi kupont. most hétvégén otthon voltunk, következő hétvégén vesszük a babaágyat... azért alakul, már sztem a cuccok fele kb megvan és még csak február van.

A hétre nincsen történés orvosilag.

26. hét

Smoothie minden mennyiségben! Ezen a héten ez az egyik mottóm. Hihetetlen jó dolog, hogy pl. Aldiban 260 HUF egy-egy ilyen dobozka smoothie. Most aktuálisak a hírek, miszerint ultra mód megemelték a zöldségek, gyümölcsök árát, érdemes átgondolni, hogy egy ilyen kis adag, kizárólag gyümölcsből áll, semmi szintetikus vagy káros adalék. A babának ez sztem nagyon jó lehet, és én eléggé erősen hagyatkozom ösztöneimre is ilyen téren. Betöltöttem 26. hetet. A múlt hét folyamán nézegettem tovább, hogy miket kellene babukának venni. Végül arra jutottunk, hogy légzésfigyelőből használtat fogunk, ruhákból pedig Angliából rendeltünk egy jó nagy adagot, ugyanis nagyjából fél árban van. Egyébként vettem apróságokat, cumikat, zoknikat, ilyesmi.

Ma reggelt voltunk genetikai UH-n. A kis manó megintcsak befordult és sehogy nem lehetett kimozgatni. Úgy látszik annyira szerencsétlen leszek, hogy egyetlen egy képem sem lesz a kis drágaságról a pocakban.
Méretek, paraméterek tökéletesek, és igen, most a genetikai szerint is 26 hetes vagyok, szülés ápr. 30 a genetikai szerint. A baba súlya 899,6 gramm.
A környezetemben történtek baba tragédiák, így még mindig nem merem postolni, talán a 3. trimeszter kezdetén. Már most is életképesnek számít elvileg, de még csak 87% a túlélési esélye, ha most születne meg, de adja Isten, hogy végig bent maradjon, mert mi várjuk ugyan, de kibírjuk még ezt a kis időt :)

Összességében gyorsan halad az idő, de lebontva nekem mégis csak vánszorog, hétről-hétre, sőt napról-napra számolom és hát még picivel több mint 3 hónap vissza van.

Influenza, nátha továbbra is elkerül, fejfájás elmúlt hetekben, heti egyszer megtalál. Éjszakai alvás pozícióim továbbra is napról-napra kényelmetlenednek.

Babukának saját territóriuma lett nálunk, sikerült akcióban megvásárolni egy Hemnes fiókos komódot, Ikea family kedvezményes árban, így most már itt gyűlnek a cuccai, illetve jövő héten már helyére kerül a babaágy is a barna asztal helyén.

Holnap terheléses cukor + labor... de ezt már csak a jövőheti posthoz írom.

24. hét, ami 25. lett

Kisbabám aktívabb, mint valaha. Ha elkezdek hozzá beszélni vagy énekelni, akkor tutira feléled, de akkor is, ha éjszaka hirtelen mozdulok, vagy éppen úgy fordulok, hogy az neki nem jó. De azt hiszem akkor is aktívvá válik, ha csokit eszem, vagy éppen ebéd után, mikor nálam beáll a kajakóma :)

Az éjszakai alvás kezd egyre nehezebb lenni. Ezen a héten kezdem először azt érezni, hogy tényleg teher, mármint kezd nehezebb lenni a hajolgatás, beöltözni és pl postára menni. Azt hiszem eljött az idő, hogy valami tornát be kell iktatnom. Eddig próbáltam hétvégénete egy-egy hosszú sétát beiktatni Zsoltival, de már ez kevésnek bizonyul. Éjszaka néha alig találom meg azt a pózt, amiben tudok húzódás nélkül pihenni, illetve úgy kelek fel kb mint egy hordó. Van súlya a picinek, ezt már akkor is érzem mikor oldalra fordulok és ő elcsúszik abba az irányba.

Vitaminokat most kezdtem megint kicsit tudatosabban, illetve emeltebb arányban, mert most olvasom, hogy a kalcium és vas egyre inkább kezd majd fogyatkozni, na meg persze atom tél van, tehát D-vitamin is meg C-vitamint is tolni kell. Továbbra is félek az influenzától, láztól, de egyelőre még mindig szerencsésen elkerült.

Megjártam védőnői túrát, túlvagyok a 10 kiló hízáson, 64,7 kg. És nem tudom mitől, mert egyáltalán nem eszem sokat. Most azt is olvastam, hogy a vékonyabb testalkatúak azért is híznak többet, mert nagy mennyiségű víz is megtapad. Nem tudom, de pl azt hallottam, hogy a Kasza Tibiné, aki nagyon vékonykán indult, ő 20 kilót szedett fel és szülés után nagyjából az egész lement... nah kíváncsi leszek, erre persze nem számítok.

Babukám ismét elmenekült védőnő elől. 3x is pozíciót váltott míg végre be tudta mérni a kis szívét. Kifejezetten utálom ezt a dopplerezést védőnőnél. Nem érzem, hogy lenne haszna, mert nődoki is csekkolja, meg a genetikain is nézik, csak ez az őskövület szurony megijeszti szegény babát. Most először úgy éreztem, hogy nagyon megijedhetett, ha ennyire menekült előle, hazaértem betettem neki egy kis nyugis zenét, meg megsimiztem a hasam és beszéltem neki... sajnos ennél többet nem tudok még tenni. 155 volt a pulzusa (átlagosan 144 körül szokott lenni).

Aztán vizeletem ismét rendben volt, nem volt cukor ürítés, úgyhogy bízom benne, hogy a terhelésest is esetleg megúszhatom, de persze félek tőle, hogy nem.

Itt már látszik mekkorákat tud rúgni :)

Ezen felül voltam nődokinál, aki megnézett mindent rendesen, szépen zárt a méhszájam, Cg: 3000. Ez azt jelenti, hogy a méhszáj vastagsága is rendben van (3 cm), nincsenek koraszülési veszélyek (ezt az utolsó 3 érték mutatja, aminél ha mindhárom pl 3111, akkor teljesesn nyitott méhszáj lenne). Manóka viszont a méretei alapján megint csak azt mutatja, hogy április végén érkezik (így hirtelen 25. hetes lettem), pedig most mondta is a doki, hogy szűken mérte, mert neki sem mindegy, hogy melyik hét lesz az a hét. 720 grammos már a picikém, szóval nem pici baba már ő. Jah, és már irányba fordult, fejjel van lefelé :)

Megvettük az első babuci rucikat, meg egy nagyon fontos "item"-et, a bébiőrt. Mivel utóbbit Rencsi barátnőm a mai napig használja 3,5 éves kislányánál, így ezt fontosnak éreztem, hogy kicsit komolyabb legyen, így kamerás lett.

Jövőhéten genetikai UH ismét, és megvannak a beutalók a laborra + terheléses cukorra, nődoki legközelebbi csekkolás 4 hét múlva.

Fontos, de mégsem

Furcsa ember vagyok. Most, hogy Zsolti megkérte a kezem, már nem is tűnik annyira sürgősnek ez az egész. Feltettem instasztorira és nagyon sok embertől kaptam gratulációt, amire pl nem is számítottam, ekkor esett le, hogy valójában ez nem is nekem fontos, hanem a társadalomban elfogadott fontos mérföldkő, mert egyébként mi eddig is ugyanúgy szerettük egymást, és igazából ez nem változtatott semmin, de annyira semmin, hogy nincs is kedvünk intézni a dolgokat. Ettől független szombaton elmentünk gyűrűket próbálgatni és meg is rendeltük a karikagyűrűt. Nekem nem voltak igazán nagy kívánságaim, mert ebben nagyon a klasszikus tetszik, tehát kövecskék, meg több színű arany, ilyen csiszolás, olyan mintázat nekem nem tetszik, ráadásul ezek szerintem mindig egy adott korszakhoz tartoznak, aztán jön mindig egy divat váltás. Így csak annyiban tértünk el a teljesen klassziktól, hogy nem domború a felülete, hanem szögletesebb, és bár először sima hagyományos aranyat szerettünk volna, de mikor felpróbáltuk egyszerűen idegennek tűnt és nem szépnek. Aztán így én kíváncsiságból felpróbáltam egy vörös arany verziót és csodák csodájára sokkal sokkal jobban magaménak éreztem, de végül aztán mikor már a bürokráciát kezdtük intézni, megpillantottam egy érdekes verziót, ami sem nem volt sárga arany, se nem volt fehér arany, és egy számomra nagyon gyönyörű köztes árnyalat volt. Megkérdeztem, ez milyen ötvözet, vagy ez mi? Ekkor mondta a csaj, hogy ez tulajdonképpen fehérarany, csak a ródium mentes változata. Elvileg Ródiummal vonják be, amitől lesz a fehér aranynak valójában fehér hatása. Na és ebbe a verzióba mindketten egyöntetűen és egyből beleszerettünk, majdnem csak azt kell mondjam, nagyon ritka mikor mindketten ennyire határozottan és egyértelműen voksolunk valamire. Szóval az utolsó pillanatban meglett. Egyetlen baj csak, hogy a fehér arany eredeti sárgás színe változó minden szériánál. Így pl mondta a csaj, hogy elképzelhető, ha nagyon kicsit világosabb lesz vagy éppen picit sárgább, de még így is azt mondom, hogy bármelyik irányba is megy nekünk tetszeni fog, sokkal jobban mint a hagyományos nagyon sárga vagy éppen vörös arany.
Egyelőre ebben a témában ennyi. Én nagyon szeretem Zsoltit, igazából ez sokkal fontosabb számomra, mint ez az egész procedúra, illetve szeretem a gyűrűt, mint szimbolikus eszközt, szép hagyománynak tartom, szóval én biztosan hordani fogom. Előző hordott gyűrűimet leadtam egyébként, azok múltam egy részéhez tartoztak, ugyanis egy előző kapcsolatomban kaptam a partneremtől mindkettőt, szóval így szép ennek a szimbolikája.

Aztán előre nézünk, nagyon izgalmas lesz ez az év. Materiálisan nincsenek nagy vágyaim, alapozzuk a jövőt, családilag viszont most már a babaprojekt előtérbe erősen.

23. hét

Összeszaladtak a dolgok, mert időközben megint kiderült, hogy lemaradásban vagyunk, ugyanis már két hónapja jogosultak vagyunk család támogatásra, a családi adókedvezményre, így ehhez vagy egy éves bejegyzett élettársi viszony kell, vagy házasság. Nálunk végül utóbbi lesz, mert ugye karácsonykor megtörtént a csoda, és a drágám megkért. Úgyhogy indulhatnak a dolgok több szálon, házasság/gyűrű intézés, adókedvezmény jogosultságok intézése, és persze nem utolsó sorban baba dolgok, vizsgálatok/vásárlások. A héten lesz néhány randim, védőnővel és nődokival... és persze nem ártana dolgozni is.

Bementem háziorvoshoz (vártam másfél órát a sok beteg között, mert a telót nem veszik fel sajnos hiába hívtam 100x) a hepatitis leletemért, erre kiderült szeptember óta nem érkezett meg... azt mondták max egy hónap és addig meg próbálkozzak telón időnként (mondjuk ezzel kicsit szkeptikus vagyok, mert ma pl ugye nem sikerült, hiába csörgött ki).

Megjött kisbabánk első cucca ever. Jaj jobban örülök mintha a sajátom lenne, annyira tetszik ez az áramvonalas forma. És csak 10,8 kiló, babakocsik általában nehezebbek Quinny pl 4 kilóval... durva!

Ciculínó már befogadta

A héten nagyon fura tüneteim voltak, hét közepe körül egy egész napon keresztül tartó bőrviszketés az egész testemben (nem tudtam eldönteni, hogy azért mert ez valaminek a jele, vagy mert száraz a bőröm a sok hormonváltozás miatt), pénteken vagy szombaton orrfújáskor kicsit véres dolgok jöttek ki onnan, szombaton meg egy nagyon fura mellfájdalom a hideg hatására kint, annyira erős fura fájdalom, mintha savat öntöttek volna rá. Ezeket a tüneteket semmi más számlájára nem tudom felírni, csak egyértelműen a terhesség hatására, nem volt kellemes.

22. hét

22. hét

Brendoban babakocsi leárazás van, így megrendeltük az első dolgot a babucinak, a babakocsit. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az első dolog, amire beruházunk, de így most megtakarítottunk 40 000 HUF-ot. Ettől független ez még nem azt jelenti, hogy most aztán beindulok és innentől hétről-hétre vásárolunk, mert őszintén, még fiatal terhesnek érzem magam így a 22. héten, még azért történhetnek komplikációk, és nem szeretek előre szaladni dolgokkal, viszont már lassan tisztulgatnak, hogy miből mit szeretnék (légzésfigyelő, babaőr, matrac stb-stb).



És mielőtt elfelejtem BÚÉK, mert ma Szilveszter napja van :)

Igen.

Ez volt a válaszom, Zsolti megkérte a kezem :)

21. hét

Kellemes ünnepeket mindenkinek! A mi legszebb ajándékunk már a pocakomban van :)
Különleges karácsony ez nekem, mert egyben az első leendő anyaként, és egyben az utolsó még kettesben (ha minden rendben lesz). Semmihez nem fogható érzés, nagyon várjuk a kis csodánkat. Nagyon aktív baba, ha ő felkel, akkor indul parti odabent, amit én imádok, olyankor mindig jó érzéseim vannak, hogy jól érzi magát, és hogy működnek a kis funkciói.

Most a következő napok a család látogatásokkal fognak zajlani, így csak egyetlen egy dolog van, amitől kicsit tartok, a náthás vírusok, remélem meg tudom védeni magam, mert így terhesen nem tenne jót, illetve biztos, hogy gyógyszer kellene, amitől tartózkodom.

A pocakom megint húzódós stádiumba lépett, olvastam is róla, de ténylegesen is érződik, hogy most a picurikám megint drasztikus hízásnak indul és kell neki a hely. Lassan de biztosan hízom. Bár tudom, hogy ez a rendje, de azért nem jó a tudat. Minél többet hízom, annál több melóm lesz ezzel szülés után.

Megérkezett a várva-várt...

...festmény :)
Az én ízlésemnek nagyon gyönyörű lett. Zsuzsi barátnőm készítette, és bár egy bő évet vártunk rá, de megérte. Így lett teljes a nappali.

Reggeli fényekkel

Szemből

20. hét

És most már tényleg. Az évre tulajdonképpen már semmi dolgunk nincsen. A legközelebbi babás történés január 10-én lesz, védőnőnél. Aztán nőgyógyász szeánsz, aztán a 3. genetikai vizsgálat, majd a laborok ismét. Ebben az évben babukának egyetlen dolga van, hízni és fejlődni, nekünk meg karácsonyozni :)
Imádom így elengedni az évet. Ami biztos, hogy aztán jövőre indulhatunk ezerrel baba dolgok vásárlásával, mivel nagyon sok dolog kell és nem szeretném, ha egyszerre szakadna minden ránk.

Félidős vagyok, de már óriás szerelemben vagyok a fiammal (mikor ficánkol ilyen szeretet hullámok törnek rám), ezenkívül már nem magamon agyalok, hanem hogy ha család leszünk mit tudok neki adni, ő már a legeslegfontosabb. Egyébként szombat óta már éjszakai manó lett, és este mikor már én aludnék, ő még rendesen ficánkol bentről.

Ma bejelentettem ügyfelemnek várandósságom, és persze, hogy folytatom a munkát, mert Zsolti jön haza GYED-re. Ilyenkor félelmek vannak bennem, de ez természetesen indokolt is, hiszen rajtuk múlik szinte az életszínvonalunk. Elvileg jól fogadták a hírt, és a kommunikációs igazgató azt válaszolta, hogy természetesen megoldjuk, úgyhogy pozitív összességében eddig.

A héten tényleg csak már a karácsonnyal szeretnék foglalkozni, és csüt-péntek meg már csak a vásárlással/takarítással, addig meg még 2 nap kemény menet, de aztán jön az édes pihenés. Egyébként  táplálkozásban most extrán ráhúztam a vitamin bevitelekre, reggel zöldturmixal, délután smoothie-val, mert most nagyon jó lenne ha elkerülnénk a vírusok.

Imádom ügyfeleim

Most hozta a DPD. Egyik ügyfelem küldte, nekik terveztem nemrég: reklámtáska, füzet, képeslap. Ah tök meghatódtam :)

Advent 2018

Mindjárt vége az évnek, lassan kéne írnom egy évösszesítőt, de egyelőre még odázódik a dolog. Hétvégén elkezdtük megvenni a karácsonyi dolgokat, így gyökeres fenyőfát is, meg én már az ajándékaimat is. Ezenkívül már kezdem összetervezni, hogy milyen sorrendben fogunk családlátogatni, meg hasonlók, szeretném, ha ez a karácsony most remekül összeszervezett lenne. Azért itt a háttérben sok esemény zajlik. Jó kis év ez. Idén nincs adventi koszorú, csak egy kis kovácsolt vas gyertya, de sztem ez is dizájnos, nekem tetszik a maga egyszerűségében.

Még másfél hetet dolgozom idén. Ez az év legjobb időszaka, mikor bűntudat nélkül pihenhetek egy huzamosabbat. Erre nekem szinte minden évben meg kell várni az évvégét, persze jó így, mert egyelőre még van erőm, meg szeretem is csinálni, amit csinálok, és büszke is vagyok rá. Szeretnék majd most a pihenési időszakban azzal is kis időt tölteni, hogy a jövő évet valahogy megtervezni, mert nem lesz egyszerű évünk. Még talán egy kocsi váltás is lesz benne, ha úgy alakul, de ez még a jövő zenéje, az biztos, hogy a jövő évre megvannak a motivációim.

Kapcsolatunk idei évi mérlege, hogy szerintem az összecsiszolódásunk teljessé vált, szerintem már Zsoltival tökéletesen érezzük egymás rezgéseit, hálistennek a konfliktusok továbbra is kerülnek minket, ez persze köszönhető Zsolti extra nyugodt természetének is, meg hogy valójában biztonság van körülöttünk és kiszámíthatóak vagyunk egymás számára, nincs semmilyen bizalmi törés, és az alapvetés a szeretet, mindig minden körülmény között, egy napra sem elfelejtve. Én mindig is erre vágytam, csak nem voltam biztos benne, hogy létezik ilyen. A kapcsolatunk már teljesen lenyugodott állapotban van, ami nem azt jelenti, hogy nincs szerelem, vagy unalmas, hanem inkább hogy kiegyensúlyzott, a gyermekemet pont ilyen környezetben képzeltem el.