Mi van megint az ingatlanpiacon?

Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.

Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.

Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...

Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.

Megint a sors, versus AI

Tegnapelőtt fogorvosnál jártam, először is megtörtént a töméscsere, illetve megnyugtató infókat kaptam a fogaim állapotáról, hogy korosztályosan az átlaghoz képes jó állapotban vannak a fogaim, és a jövőre vonatkozólag is egy megerősítés, hogy manapság a fogak megtarthatóak egy életen át, ez számomra egy megnyugtató momentum. Továbbá olvastam egy olyat, hogy a legnagyobb fogromlás gyerekkorban történik, és ezt akartam kinyomozni, hogy miért van ez így, egyáltalán igaz-e. A fogdokim alátámasztotta, hogy igaz, de nem a hormonok, esetleges kalcium hiány az oka, hanem a jó fogmosási technika hiánya. A gyerekek nem foglalkoznak ennek hosszútávú következményével, így nekünk szülőknek ez feladatunk, hogy ellenőrizzük őket, illetve, hogy valamiképpen átadjuk nekik a tudást, hogy megértsék. Én ezt nap mint nap mondom Marcinak, ugyan utómosok neki (doki szerint ezt akár 9-10 éves korig lehet csinálni), de mikor ő mossa magának, akkor is azonnal szólok, ha nem jó a technikája, vagy éppen mismásol. Egyébként most már egy ideje elektromosra álltunk át ismét teljesen családilag (mióta nincs fogszabim, én is újra használhatom). Ezenfelül még egyetlen dolgot tehetünk, hogy figyelünk az édességfogyasztásra, és annak elpusztítása után egyből küldjük a gyereket fogat mosni (természetesen ezek fontossága a csontfogaknál lesz relevánsabb).

És most elmesélek egy érdekes szösszenetet, ami akkora hatással lett rám, hogy még itt a végére talán változtat is az életemen. Miközben vártam a fogdokinál egy nálam némileg idősebb fazon (mint kiderült 56 éves) megszólított, hogy Dani dokira várok-e, majd a válaszomon felbuzdulva beszélgetést kezdeményezett, és pár körmondat után bele is csapott a lecsóba, és megkérdezte, használom-e a mesterséges intelligenciát. Mondtam neki az ekkor szokásos válaszomat, hogy próbáltam már, de szakmailag nem találtam meg még igazán a hasznát egyelőre. Erre ő belemerült egy nagyon érdekes témába, amiből meglehetősen sokat megtudtam róla, pl hogy ő szinte egyfolytában használja, és egy olyan klienst is használ a fizetős részlegről (aminek most nem írom ide a nevét), a lényeg h asztrológiai+netes alapon elég durván és pontosan mond meg momentumokat a jövővel/múlttal kapcsolatban, és már olyan szintekre került vele a fickó, hogy ha jó üzlet van kinézőbe (pl legutóbb egy 60 milliós) vagy akár alkalmazottat vesz fel, akkor is csekkolja az illetőt (és volt is olyan, hogy nem vett fel valakit, akiről aztán ki is derült, hogy jól tette), ez a fazon egyébként elég nagy koponyának tűnt, néhány Las Vegasi Casinonak is készítettek programokat, mert pl az is most derült ki számomra, hogy nyitáskor különböző asztrológiai és számmisztikai alapokat is figyelembe vesz egy-egy Casino. Számomra megdöbbentő volt az egész beszélgetés, és végére záró akkordként az AI azt is megmondta neki, hogy mikor fog meghalni... (szerencséjére megnyugtató számot közölt vele), a lényeg szerinte, hogy nagyon jól kell feltenni a kérdést (tudom szürreális hablaty amit írok, de tényleg ezeket beszéltük, csak sokkal részletekbe menőbben). Azóta elkezdtem vadul használni én is a mesterséges intelligenciát, és mit ne mondjak az utóbbi két napban rengeteg információval lettem gazdagabb. Egyrészt, hogy miként tud szakmailag engem segíteni (és basszus tényleg nagyon sokat segít, ugyanis elkezdtem edukacióra használni), másrészt privát dolgokban is remekül lehet használni. A fazon szerint minden ami történik a világban sors következménye, erre épül az egész... no most ezt is kinyitva hagyom...  ha sors, ha nem, ez a beszélgetés nálam éppen valaminek a kezdete lett. 

Zene

Azért adtam ezt a címet, mert összefoglalja azt, amit a kusza gondolataimmal mondani szeretnék. Voltunk múlt héten Péter Bence koncerten Zsuzsi barátnőmmel, az MVM Dome-ba. Ez egy olyan élmény volt, amire nagyon vágytam, de igazából csak vágy szintjén állt, ám valamiképp nem tudom hogyan, az univerzum, vagy a véletlenek összehozták nekünk, gyakorlatilag az ölembe hullott két jegy. Hasonló katartikus élményben volt részem, mint a Havasi közben, és mindig rájövök ilyenkor, mekkora szükségem van egy itthoni zongorára, azt hiszem egyetlen dolog sem adja meg azt a dimenziót az életemben, amit a zene átütő ereje. Én imádom a klasszikus zenét, főleg a zongorát, de bevallom az elektronikus zene is ugyanebbe az állapotba tud átvinni, csak kicsit másként, ugyanaz a mély felszabadultság, és rezgések jönnek. Igazából a koncert közben volt pár gondolatom, és kapcsolódásom. Tudom innentől ezt lehet kicsit gagyi lesz olvasni, de édesapám jutott eszembe, hogy mellettem ül, ugyanúgy mint a Havasi közben is, ez ilyen furcsa, de mintha valamilyen csatorna lenne a zene közben, ami átjárást ad a dimenziók között. Tényleg éreztem őt, és most mikor vissza gondolok, akkor is tudom, hogy a zene azaz út, amikor újra és újra tudunk találkozni. 

De visszatérve hatalmas élmény volt, és talán az évemben ez volt a csúcspont, már ami az egyéni dolgokat illeti, és nem a családiakat. Egyébként ma sok régi emlék eszembe jutott, több régi ember is az életemből, jó volt visszaemlékezni, a szívemben viszem emlékeimet, és őket is, míg élek.

Jövő évben még sajnos más céljaim vannak, de alig várom, hogy a zongora visszatérjen, és egyet biztosan tudok, hogy vissza fog!

Közös szülinap, egy kicsit később :)

Szülinapoztunk Gergővel és Rencsivel. Iszonyatosan feltöltő nap volt számomra, az egész napot együtt töltöttük hármasban (+ Gergő két kutyusa), mint régen.

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

120%-ban Sasszemű vagyok

Ma voltam az utolsó kontrolon Sasszemklinikán. Gyógyultnak nyilvánítottak és a látásom 120%-os a mai ellenőrzés alapján. Bal szemem 115%, mert a 120%-os táblán egyet tévesztettem, az "O"-t "C"-nek láttam (vagy fordítva), a másik szememmel viszont csont nélkül átmentem azon a soron és még egyébként az alatta lévő soron (ami a 150%-os sor) is simán tudtam volna olvasni, de azt már nem kérdezte a hölgy. Szóval erre ott meglepettségemben annyit tudtam csak mondani, wháúúúú! Kérdezte a hölgy ennek tükrében megérte-e, hát erre annyit tudtam mondani, ha 5-ször kellene újra kezdeni, akkor is megtenném, annyira megérte.

Egyébként tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni a klinikáról. Ezt a lezárt időszakot követően van 5 év garancia (ami szerint, ha van romlás, akkor újra műtenek ingyen), illetve van long life garancia, ha évente náluk csinálok szűrést, amit természetesen meg fogok tenni, meg is igényeltem, hogy majd keressenek. Maximálisan és még azon túl elégedett vagyok mindennel. Ez az egész sokkal-sokkal jobban sikerült, mint azt én valaha is reméltem.

Egy jó Szputnyik...

Az elmúlt héten több orvosi dolog is történt velem, és egyik sem a kellemessége miatt hagyott nyomot bennem. Egyrészt megtörtént az évek óta halasztgatott bölcsességfog húzás, amiről inkább nem írok részletesen, mert még friss az élmény (egy hetes) és még javában fáj. Egyébként a fog dolgaim mindegyike fájdalmas, úgyhogy ezzel semmi újdonság nem történt, viszont maga a bölcsességfog húzás nagyságrendekkel kíméletesebb volt, mint az előző 2 éve. Profi a doki. Ha valaha is egy tanácsot kellene adnom bárkinek is szájsebészeti téren, azt mondanám csakis férfi dokihoz menjen, ugyanis a foghúzáshoz erő kell, különben csak a rángatás megy, mint nekem 2 éve. Most már készen áll a szám bölcsességfog téren, úgyhogy elvileg a nehezén túl vagyok,  a fogszabályzó már biztosan maradandóan tud hatékony lenni, illetve egy prevenciós dolgot ezzel megtettem magamért.

Második orvosi dolog, megkaptam az oltást. Szputnyikra kerültem sorra. Igen, mérlegeltem, hogy nem mehetek bizonyos országokra (bár azóta sem értem, hogy honnan fogják tudni, ha az oltási könyv nem fogja tartalmazni ezt az infót), de nekem fontosabb, hogy fel tudjam nevelni a gyerekem, minthogy tovább a bizonytalanban várakozzam egy esetleges Pfizerre. Ennyi, az oltás fájdalma és kellemetlensége a szájsebészeti dolgaimhoz képest kb nulla.

Végül bevezették a 16. kerületbe...

 ...azt az építési szabályt, hogy egy besorolást leszámítva sehol nem lehet ikerházat építeni. Gyanítottuk, hogy ez bekövetkezik, és már fent is van a jogszabály, januártól hatályba kerül. Így akkor 3 opció maradt:

1. Abba az egy körzetbe építkezünk, ahol meghagyták ezt az opciót
2. Nem ikerházat építünk (ami évekkel tolja el a projektet... akár 5 év is szerintem)
3. Elköltözünk a kerületből

Lehet válogatni majd, egyelőre ragaszkodnék az elsőhöz.

Rinyapost

Beteg a gyerek... ősz óta ez a legjellemzőbb dolog, amit el tudok mondani. És hogy ez mit jelent? Az életünk egy merő logisztika. Zsolti már dolgozik, én is szokásosan, segítség nincs, csak a Dorothy, amikor már sehogy nem tudjuk megoldani. Most hétvégére terveztem a nagybevásárolásokat karira, a maradék kari ajándék megvételét és egy IKEÁzást magunk karácsonyi ajándékát, illetve tervben volt, hogy segítünk Dorothyéknak költözni.. Na ez így az egész OFF. Marci beteg és a doki azt mondta, hogy nem hagyhatja el a lakást, mert most neki állandó hőmérséklet kell. Na ezzel a kijelentéssel mi totál meg lettünk lőve. Az egy dolog, hogy egy hete nem mozdultam ki, de a bevásárlásokat jelenleg nem is tudom, hogy megfognak-e történni (mármint nyilván kaja vásárlás igen), IKEA szerintem totál off, költözésben csak Zsolti vesz részt (ez jelenleg zajlik éppen), én meg valszeg totális depressziót kapok a monotonitástól és hogy ide be vagyok zárva szegény babámmal, aki már velem együtt unja az összes játékát. A lelkem sikítana ilyenkor egy nagymamáért, hogy segítsen már valaki, mert megfulladunk, de ez van. Egész héten (pénteket leszámítva) 5-kor keltem melózni estig, ma meg egész nap egyedül vagyok Marcival, ha mozoghatnánk, ezzel semmi para nem lenne. Össze kell szednem magam, kell a lelki erő. Most alszik a kisfőnököm, addig valahogy rendbe kell tennem magam mentálisan.

Nem tudom milyen ünnepek lesznek, most így nem indul igazán jól, vagyis eddig időm nem volt rá, hogy egyáltalán gondoljak rá. Egyébként még dolgozom 22-ig, Zsolti péntektől szabim van (kivette az összegyűlt GYED szabikat). Nagytakarítás tuti nem lesz, majd a takarítónő januárban, ezt már elengedtem, a főzést még nem akarom elengedni, meg még az ikeát sem.

120%

A látásom mértéke (mindkét szememen).
Sosem volt még ilyen, hálás vagyok. Következő kontroll január 7. Mostmár érheti víz, de csakis víz és az sem sugárban. hajmosás trükkösen :D

Hivatalosan is...

 ...terminátor lettem!

Azért készültem rá pár évet :D 

Elvileg két hónap múlva került fel az alsó (amikorra már úgy áll a felső, hogy befér alulra is)

Ez betalált

#1yearold

1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.

De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.

Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.

Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.

Ezt pedig csak itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)

Vissza az egész...!?

Megjött a herpesz tesztem, amit aktívnak gondolt állapotban végre sikerült elkészíteni... NEGATÍV lett, nem vagyok herpeszes. És akkor most indulhatnak a kérdések újra...

Összeházasodtunk vs. Valentin nap

Ennél szakrálisabb esküvői időpontot szerintem ki sem lehetett volna találni. Szóval mi Valentin napon összeházasodtunk. Iszonyat jó hangulatú kis nap volt. Zsuzsi barátnőm volt a tanúm és Zsoltink is egy gyermekkori barátja Csepi. A maga egyszerűségében hihetetlen meghitt volt az egész nap. Szerencsénkre lettek fotók, úgyhogy tudok is feltölteni. Imádom látni Zsolti kezén a gyűrűt (mivel sajnos én most nem tudom hordani a vizesedéseim miatt). Íme néhány kép:

Gyűrűk készen állnak!

Pontosan olyan lett, mint ahogy elképzeltem :)

Igen.

Ez volt a válaszom, Zsolti megkérte a kezem :)

Nyílászáró ötödszörre is

Egy villanásra vége az évnek. Hihetetlen. Megint egy év. De azért eredményes év. Nyílászáró projekt még mindig nem zárult le, ötödszörre jönnek a nyílásosok, ezúttal 22-én (igen karácsony előtt, vicc), ugyanis mint kiderült 3 dolog is el volt szabva. A konyhai ferde redőny azért volt ferde, mert 3 cm-re szélesebb volt a redőny, mint a tokja. Az erkély ajtóra készült elhúzható szúnyogháló magasabb, mint a hely, ahova szerelhető (plusz hiányoznak hozzá elemek) és a párkány, ami előző postomban részleteztem, ebből viszont egy szélesebbet rendeltem most, hogy lehessen rá pakolgatni dolgokat, virágot stb. Egyszer csak a végére érünk.

Aztán Zsuzsi barátnőmmel megbizniszeltem egy festményt. Pont volt egy kis magánbizniszünk, és cserekereskedelemben megbizniszeltük, hogy készít nekünk egy absztraktot, egy 120 x 70 cm-eset. Alig várom. Na az sokat fog dobni sztem a nappalin.

Melóim elkezdtek lazulni. Nem bánom, igazából lepörgettem a januári akciókat, úgyhogy jöhet a hátra dőlés. Ez a része már nagyon jó az ünnepek előtt. Készítettem a biztonsági mentéseket, számláztam mindenkinek, akinek még van elmaradása, kifizettem én is minden szolgáltatónak mindent, és megjött az összes kariaji is. Már csak ügyfeleméknek kell beugrasszak csokit (mint minden karácsonykor), aztán jöhet az ünnep. 20-tól Zs szabin van (én vagy 20-tól, vagy 21-től jan 1-ig). Ez az évnek azon szakasza, amikor tényleg lelkiismeret furdalás nélkül teszem le a munkát, mert tudom, hogy ügyfélék sincsenek gép előtt.

Jó kis év volt. Jól éreztem magam. Élményből lehetett volna több és kicsit kevesebb munka, de nem panaszkodom, tudom, hogy ezt most kell nyomni, amíg lehet, mert ezzel szinkronban nagyot haladtunk. Nincs adósságunk semerre, ez brutálisan nagy lelki megnyugvás, hoztuk az éves tervet. A lakásunk tavaly 28-án néztük meg, úgyhogy lassan azt is elmondhatom, hogy már egy éve eldőlt, hogy itt fogunk élni. Szeretem, még rengeteg újítandó van, de alakul lassan, és ez már a mi otthonunk, és manapság sztem ez is egy érték, ha az embernek van ilyen.

Mesteremberek

Nagy bajok vannak itt Magyarországon. Szinte ki merem jelenteni, hogy nem csak az egészségügy van szarban, hanem az építőipar is. Nem sok tapasztalatom van, de ami van, az egyenlő a tragédiával. Megtörtént a nyílászáró csere, amire 6 hetet  14 hetet vártunk. Már itt eltört a mécses, mert az ígéretekkel nem volt gond, nyár közepén direkt úgy rendeltük meg ettől a cégtől, hogy ők fogják tudni hozni a határidőket. Hát ez nem sikerült. Augusztus eleje óta november végére sikerült ide esniük. 9-11 közöttre ígérkeztek, de én már mondtam Zs-nek, hogy sztem örüljünk, ha 2-re ideérnek... Nos, nem sikerült elég vadat képzelnem. Délután 15:30-ra érkeztek ide, halál idegesen. Majd behányták a helyére a konyha ablakokat. Néhány csempét levertek (de erről volt is szó, hogy benne van), a belső párkányt sikerült 2 cm-rel rövidebbre szabni, így a sarokban van egy sziloplaszt trutyi, mert ugye ezt nagy mellénnyel mondta is a "mester" gyerek, hogy nincs olyan elbaszás, amit ezzel ne lehetne helyre hozni. Majd jöttek másnap. Reggel (nem késtek). Felhányták a konyhába a redőnyöket... a 4 redőnyből még jelenleg is az egyik ferde, és nem lehet felhúzni (remélhetőleg javítják, már jeleztük). Aztán estig ment a meló. Hálószobában elszabták az ablakot, vagyis elfelejtette felírni a felmérő faszi, hogy van karnis, és kellett volna ilyen toldó elem, hogy ne a plafonig érjen az ablak, mert egészen egyszerűen nem lehet kinyitni az ablakot a karnis miatt. Nos, ez történt, lazán. És ezt simán úgy közölték velünk, mintha ez a mi hibánk volna. Megoldási javaslat, hogy cseréljünk karnist, aminek nincs belógó része. Oké kompromisszum... Kata hétvégén két kört is tett Ikeába ez ügyben, mert nem mertem kockáztatni, mértem és mértem, és meghoztam a karnisokat. Második nap ismét nem végeztek. Hétfő, harmadik nap, srácok érkeztek ismét. Össze-vissza csapkolódtak, előttünk fikázták a következő ügyfelet (aki állítólag őrjöngött már, mert nem nálunk, hanem már ott kellett volna kezdeniük), szóval nincsenek illúzióim, valszeg a hátunk mögött rólunk is így beszéltek. Szóltam, hogy a konyhában szar a redőny, azzal valamit kéne kezdeni... oké megcsinálja (még nincs azóta se kész amúgy), de előtte a szobák. Felkerültek a redőnyök... természetesen ott is egy el lett baszva, és itt tartunk. A szúnyogháló szintén 2 cm-rel elszabva, így emiatt újra kell jöjjenek, két redőny ferde, az egyik nem is működik, a nappali karnisok nincsenek feltéve. Szóval még vagy fél napos munka vissza van, mindezt szemmel nagyon jól látható összegért. A karnisokat elvileg térítik, de bizalom nincs, nem tudom mikor jönnek, félünk, feszülünk, reménykedünk, hogy megcsinálják. Mivel ilyen mondatok hangzottak el tőlük a következő ügyfelükre, "ha nagyon hisztizik, nem lesz ma ablakja", ezért mi megpróbáltunk türelmesek és jó fejek lenni, ne tegyenek több kárt, mint hasznot. Nos, ez az építőipar. Zománcfestéket akartam venni, ott is az átbaszás volt a tapasztalat, és ez nem fog változni, mert megtehetik, mert nagyon pörög nálunk a biznisz, leszarják az ügyfél vesztést, és nem dolgoznak ezen iparban intelligens emberek, így nincs mit várni. Elkeserítő. Főleg azért, mert még a felújítás elején vagyunk. Ha valaki tud jó fürdő/wc szakit, jelezze léccci léccci (mindegy mi az ára, csak jó legyen)!

Ha végeztek folyt köv képekkel.