2024 - a hála éve

Minden év végén tudok valamit mondani az adott évemre. Ez az évem a háláról szól, hálás vagyok, hogy van családom, gyermekem, barátaim, munkám, amit szeretek és tulajdonképpen mindenem, amiről csak ember álmodhat. Tudom vannak fokozatok, ami még motivál a jövőben, de már nem kell feszülnöm, hogy valamiről örökre lecsúszom (értem pl arra, hogy évekkel ezelőtt sokáig a ház témával így voltam). Egyetlen dolgot kívánhatok, hogy maradjon így jó sokáig.

Ma nagyon szép levelet kaptam Euronics ügyfelemtől, hogy mennyire szeretnek velem dolgozni, és ez nekem annyira jól esett, hogy szinte elsírtam magam, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá. De egyébként mindegyik ügyfelem szeretem, mindegyiket kicsit másként, mindenhol megvannak az értékek, mindegyik ügyfél kicsit más, más szellemiségben, valahol fiatalosabb, valahol érettebb, valahol kreatívabb, valahol inkább rám van bízva a kreativitás, de egyben az összes ügyfelem azonos, mindenhol dörzsölt és profi csapat van. Ezt nyilván nem olvassák, de a hála bennem van.

Minden évben van veszteség is, idén Ciculínó nem tért hozzám haza soha többé, ez az egyetlen dolog, ami örök űrt fog hagyni, mert sosem tudhatom mi lett a sorsa, így csak remélni tudom, hogy valahol megnyugvásra és biztonságra talált, én mindig szeretni fogom, ő volt az első kis családom, sosem felejtem el, az illata és a puha szőre örökké jön vele emlékeimben.

Szeretnék jövőre jobb ember lenni, tudom azokat a pontosak, ahol fejlődnöm kell, sok van, de törekszem.
Nem tudom írok-e még idén, fogalmam sincs mennyi időm lesz karácsonykor, de ha nem volna, akkor boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok, sok jó étellel, itallal, nevetéssel és pihenéssel.

 

New car inda hausz

Amúgy nagyon durva milyen gyorsan eltelt 3 év.  Az volt a tervem, hogy ha lemegy a lízing cserélünk kocsit egyből... amúgy én magam sem gondoltam komolyan, hogy ez ilyen flottul sikerülhet. De úgy tűnik siker, megvan az új járgány. Nem akarok szuperlativuszokban beszélni, pedig tudnék mennyi mindenben jobb, mint az előző volt, pedig a Kiával is összességében elégedett voltam és szerettem. Meg is simogattam búcsúnál, és kívántam neki, hogy legalább olyan jó gazdikhoz (vagy még jobbakhoz) kerüljön, mint mi voltunk. Nagyobb és kényelmesebb a Toyota, mint az előző kocsink, de jól lehet vele lavírozni, parkolni is, tehát mégsem túl vagy. Eddig 4,6 l fogyasztást viszünk vele, de még több szempontból is teszt időszakban vagyunk, még lehet ezt lejjebb tornászni.

Megrendeltem a kárpittisztító gépet is, már csak a PAX van vissza, de végül gondolkodunk, hogy lehet most elé helyezzük az ülőgarnitúrát, és majd a PAX jövő évi projekt lesz, mert ott van egy-két járulékos dolog is, pl össze kell rakni, meg a helyéről el kell adnom a réginek a felét + kifesteni a szobát (ez a legkörülményesebb), és mivel ráfordultunk a karácsonyra, így ez már szinte lehetetlen.

Most szombat van, és közben elmentek mamáékhoz, én meg maradtam itthon, így mindjárt elkezdek takarítani, meg vasalni, hajat mosni, meg ilyenek. Mivel nagyon kemény hetem volt (és végül a hónapom is az lett), így van mit kipihenni.

Száraz novembert tartottam, nem lett volna fontos, de valamiért ezt szeretem tartani, kell a szervezetnek ennyi, ma lejár ez is.

Csípőm továbbra sem az igazi, most már tényleg kellene ezt az ügyet is folytatni, csak a sok intézésben és munkában pont magamra nem maradt időm.

Jaj igen, és közben Gergő nagyot alkotott a fejemen, megcsinálta a világ legprofibb balayage-át. Konkrétan olyan lett a hajam, mint 20 éves koromban, szinte én elhiszem, hogy ez a természetes hajszínem. Mondhatni jobban sikerült, mint elképzeltem, Le a kalappal neki, tényleg nagyon profi. A hajvágásra időnk sem maradt, mert 4 óráig tartott, megmutatom.

Közös szülinap, egy kicsit később :)

Szülinapoztunk Gergővel és Rencsivel. Iszonyatosan feltöltő nap volt számomra, az egész napot együtt töltöttük hármasban (+ Gergő két kutyusa), mint régen.

Félidő

Nem hiszem el, hogy már megint az év felénél járunk. Konkrétan 2 hónap múlva már egy éve aláírtuk a házunk adás-vételi szerződését... hova rohan az idő? 

Történések. Gyerekem felvételt nyert az új oviba, ami idén télen lett átadva tőlünk pár utcányira, szóval ősztől végre nem a kerület túloldalára kell járnunk, bár hozzátenném nagyon jó ott a közeg és nekem is már nagyon jó szülő haverjaim vannak, de a kocsi amortizálás/benzin/időből nagyon sok megy feleslegesen. Kis Zsenit visszük szépen, imád járni. Itthon is szoktunk feladatozni pl villantásos abakusz-szám felismerés, összeadások, kivonások. Extrában szeret római számozni nagy számokkal (pl. 1440 - MCDXL), nem sok kell hozzá, hogy matekban leiskolázzon engem.

Ház téma szépen alakul, a belépő rész már egészen kulturált. Persze a járólapot nem szeretem, parkettát tervezek majd hosszútávon, de már egészen kezd közelíteni az elképzeléseimhez. Beljebb haladva még hiányos és nincsen kész, de legalább a belépés már valahogy kinéz :D

Vészesen közelít a ovi nyári szünet, közeleg az anarchia, miközben nekem lesz következő hónapban pár orvosi időpontom is (pl fogászat)... szóval valószínüleg vár ránk pár nehezebb nap. Nyaralás is kérdés, mert elvileg megyünk augusztusban Litvániába, de még itt is vannak kérdőjelek, mert Zsolti tesójáékhoz mennénk, ahol a házon múlik minden, hogy végül elkészül-e (elvileg augusztustól lehet menni).

52,4 kg voltam hétvégén, már több mint 5 kiló deficit. Február óta futok. Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy sikerült ezután a néhány éves pihenő után visszahozni az életembe. Már nagyon jól megy, az izmaim jól bírják, egyedül a térdemmel kell vigyáznom, mert begyullad, ha nagyobbakat csattanok közben, mondjuk egy nagyobb padkáról leugrás következtében. Már az időm is jó, általában 6,40 perc/km, és a távolságom 6,5 km. 7-ig akarom felhúzni, de mikor legutóbb ennyit futottam, éreztem a térdem, szóval még adok neki kicsi időt. Lényegesen vitálisabb vagyok, és azért 41 évesen már az izmok kezdenek veszíteni feszességükből, ha az ember semmit nem csinál, de ennél is fontosabb, hogy idén szinte nem kellett semmivel orvoshoz mennem, számít.

Kertünk lassan készül. Itt egy folyamat kép, nemrégiben cseréltük az asztalt székekkel, de még kicsit steril, mert még a növényezés folyamatban. Most éppen a dísznövényekkel foglalkoztam, ültettünk babérmeggyeket, meg a kert egy részén már beborítottam mulccsal, ahol készen van a növényezés. Kerítésfestés továbbra sem készült el, most már majd nyár végén. Per pillanat fontosabb lesz egy motoros napárnyékoló a terasz fölé, ami komolyabb tétel anyagilag, aztán jövőre meg tervezek egy gázgrillt venni... aztán jöhetnek a kerti partik :)

Ennyi... aztán jöhet a nyár, indulhat a balcsi szezon :)

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

Mucika képei...

 ...felkerültek a helyükre :)

És ha már egyedül vagyok ma reggel, akkor kicsit még adok az egészségnek, ahogy azelőtt, ha reggeli, akkor próbáltam mindig valami egészségeset. Hol van ez már... 

Ennyit az egóról, aztán ma vissza a régi kerékvágásba :)

Isten éltessen kisfiam!

Két éves lett. Szeretetem határtalan. Annyi minden változott egy év alatt. Már azóta megy, fut, rohan, intézkedik, bölcsis nagyfiú már. Sok gyerekbetegségen túl vagyunk, sok boldog pillanaton, száguld a kismotorján, mint a villám. Beszéd sajnos még nem igazán indult meg. Védőnői státuszra apait-anyait beleadva 11 szót tudtunk összehozni, így most bölcsiben is fejlesztő pedagógussal indulunk tovább. Egyelőre védőnő azt mondta várjunk félévet a logopédussal, mert fiúknál sokszor ekkor indul be. 

Készült pár fotó is, csatolok egyet-kettőt:

Itthoni torta és ünneplés

Mama torta és ottani ünneplés

Kicsi babám nagyon sok szeretet, ajándékot és összesen három tortát kapott :) Még legalább 90 ilyen boldog szülinapot kívánok :D

38

 ...éves lettem. Boldog vagyok. Én igazából most jöttem rá, hogy még fiatal vagyok, és ez a nap az én napom. Totálba sok éven át utáltam a szülinapomat, már a húszas éveimben is, mert utáltam az idő múlását. Mára már békét kötöttem vele, és egyébként is szegény apukám mindig azt mondta, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Szóval én most 38 vagyok, egy 29-es érzéssel :) Hát nincs igaza? És ez így jó. Boldog vagyok, van családom, szeretet övez körül, egészségesek vagyunk, vannak barátaink, van hol laknunk és van munkánk... ez minden, ami az egészhez kell, a többi csak részletkérdés. 

Marci ma délután behozott nekem a szobába egy szív alakú boldog szülinapot feliratú Szamos bonbont. Zsolti adta neki, hogy hozza ide, de igazán megható pillanat volt. 

Hálás vagyok és most iszom egy pohár bort a saját egészségemre :)

Rencsi+Gergőtől ezt a szuper vasalót kaptam (Zsolti közreműködésével), így most már egy olyan dolog is örömmé vált, amit mindig is utáltam csinálni.
Zsoltitól egy mindent tudó szuperdrága szemszérumot kaptam, és ezt a gyönyörű csokrot, a háttérben Dorothy csoda lufi kompozíciójával. Tényleg egy szavam nincsen, tökéletes minden.

Hajrá 38, és még a 40 előtt mindig van egy 39 :) Cheerio!

120%

A látásom mértéke (mindkét szememen).
Sosem volt még ilyen, hálás vagyok. Következő kontroll január 7. Mostmár érheti víz, de csakis víz és az sem sugárban. hajmosás trükkösen :D

Sasszemű én

Sikerrel hétfőn átestem a lézeres szemműtéten. Boldogságom határtalan, látásom balszemre 100%, jobbra 120% (jelen pillanatban, az első kontroll alapján). Még mindig van esély javulásra, ugyanis első hónap végégig folyamatos a tisztulás, javulás. Nem kergetek illúziókat, a műtét ideje nem életem percei, de közel nem olyan szörnyű, mint amilyennek elképzeltem. A megelőző vizsgálatok sokasága viszi el az idő domináns részét, maga a műtét kb 2-3 perc/szem. Ezen belül a lebeny felvágása/felhajtása 20 mp, a lézerezés maga kb 10 mp (1,5 mp/dioptria). Összesen ez a két időintervallum míg a gép munkát végez a szemen. A többi előkészület, illetve nagyon pontos munka a műtősök részéről.

A Sasszemklinika egyébként láthatóan iszonyatosan törekszik a maximális precizitásra. Az embernek lehet egy nagyüzemi érzése, mert nagyon sok különböző szakember kezén megy keresztül. Minden vizsgálatot, minden kis etapot más csinál. Tehát nincsen ilyen lélekvezetőd, aki úgymond átkarol, de nagyon dinamikus a rendszer, és működik. Minden szakember a kis etapjárért felel. Egyébként elképzelésem szerint így lehet a legpontosabb munkát végezni. Nem maradnak az emberben kérdések, minden infó birtokába kerülsz az ott töltött idő alatt.

Olcsónak nem mondanám, de azt gondolom az ember szeme világa minden pénzt megér. Ez annak a ki jól lát elképzelhetetlen.

Most rettenetesen vigyázok rá, minden utasítást nagyon pontosan betartok, és nagyon bízom benne, hogy marad az éles látás, és jó hosszú időre sasszemű maradok :)

Annáéknál

Kiruccantunk kicsit Annáékhoz megnézni a kis Lilit. Annyira édes pici 4 hónapos baba. Már teljesen más Marci. Nagy is, mozgékony is, ő már kisfiús inkább így innen nézve (nem babás). Annáék nagyon szép helyen laknak a Hüvősvölgyben, szinte érzed, hogy tök más a levegő minősége is. Hát igen, ez az a helyszín, amit biztosan el kell engednünk, mert itt a telek ár is már az egekben.

Hétvégén ismét megyünk haza, aztán meg jönnek uncsitesóék. Örülök, hogy a nyáron megint ennyi szuper jó program van, ellensúlyozza kicsit a szarságokat.

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

Ismét Otthon!

Voltunk megint Simontornyán 2 napot. Nem tudom elmondani a mértékét a feltöltődésemnek. Még a gyermekem is elsírta magát mikor visszaértünk. Felhőtlen volt, boldog, itt hagytuk a problémákat. Ahogy visszatértünk a problémák egy része visszanehezedett, de most éltet bennem mindent, hogy megyünk jövő héten unokatesómékhoz, aztán meg a Zsuzsi barátnőmékhez. Egyik célom ebben az évben, hogy amennyit lehet, menjünk. Azt hiszem ennél jobbat Marcival sem tehetünk.

Imádja a mamát:

#1yearold

1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.

De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.

Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.

Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.

Ezt pedig csak itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)

Diploma, nyelvvizsga nélkül

Ez fog történni velem :) Már 8 éve csücsül a diplomám a volt sulimban úgy, hogy nálam csak egy oklevél igazolja, hogy államvizsgáztam, ugyanis nem készítettem el a nyelvvizsgát azóta sem. Ha a szívemre teszem a kezem, a jelenlegi életemben nem is láttam volna ilyen időszakot, hogy valaha is fogok ezzel már foglalkozni, így most ez egy hatalmas ajándék nekem az államtól. Persze eddig is már úgy éreztem, hogy én ezt elvégeztem, hiszen tényleg leállamvizsgáztam, de azért a papír a papír. És valahol nekem ez fontos volt mindig is. Soha nem lehet tudni, hogy mikor, milyen kontextusban lesz még szüksége rá az embernek, és hát valahol ez mégiscsak egy társadalmi értékmérő (még ha nem is tükrözi az ember valódi értelmi képességét), társadalmi besorolásban meghatároz. Szóval örülök nagyon, ezzel együtt furcsa, hogy egy ilyen tragikus helyzetben, mint a COVID vírus én mégis hasznot húztam valamiből.

Napi Marci

Nincs ennél nagyobb szerelem a világon!

Első kiruccanás Martin születése óta

Na igen, ez ám a durva! A leghosszabb út, amit eddig megtettem Marcival csak a kerületben volt eddig, úgyhogy nagy nap történt kisbabánk életében, mert hétvégén eljutottunk a Római-partig (egy másik kerültbe :D ). Igaz az út nem volt túl hosszú, hiszen szoptatástól-szoptatásig tartott, de szinte élmény volt emberek között a kiscsaláddal kajálni. Hát igen egyelőre száraz tény, hogy nem azt csináljuk amit szeretnénk, és legfőbb, hogy nem akkor amikor szeretnénk (míg szoptatok). De szuper volt, még ha rövid is volt! Nem véletlen mondják, hogy mikor megszületik a gyermeked, az idő ténye felértékelődik.

Kisfiamat egyre pasisabbnak látom. Változik folyamatosan és szinte csak a fényképeken látom, mikor visszanézem, hogy mennyit alakul. Továbbra sem tudom kire ütött ez a gyerek, de talán állában/fej formájában/szájában inkább én vagyok. Bár több embertől jött az a visszajelzés, hogy összességében inkább Zsolti, mint én. Franc se tudja.

Közeleg az idő, hogy végre hazamenjünk Stornyára. Már nagyon várom, nagymamim temetése óta (febr eleje) nem voltam otthon.

#1monthold

Martin születése ma pontosan egy hónapja történt. Egészen gyorsan megy az idő, már egy hónapja nem alszunk :D... persze ez nem igaz, mert éppen ma rekordot döntött a pici fiam, 6 órát egyhúzóban végig aludt fél 10-től hajnal fél 4-ig. Nagyon büszke vagyok rá.
Ma reggel a mérlegen is meglepetés ért, úgy látszik, hogy mégsem stagnálok még. 57,6 kg voltam néhány perce. :)

Egy hónapos reggeli szerelem

Összeházasodtunk vs. Valentin nap

Ennél szakrálisabb esküvői időpontot szerintem ki sem lehetett volna találni. Szóval mi Valentin napon összeházasodtunk. Iszonyat jó hangulatú kis nap volt. Zsuzsi barátnőm volt a tanúm és Zsoltink is egy gyermekkori barátja Csepi. A maga egyszerűségében hihetetlen meghitt volt az egész nap. Szerencsénkre lettek fotók, úgyhogy tudok is feltölteni. Imádom látni Zsolti kezén a gyűrűt (mivel sajnos én most nem tudom hordani a vizesedéseim miatt). Íme néhány kép:

Gyűrűk készen állnak!

Pontosan olyan lett, mint ahogy elképzeltem :)