Egy dolog állandó, a változás

Marcinak a bölcsis nyári szünetének utolsó hetéhez érkeztünk. 4 hét szabija volt. Hááááát ez a gyerek ezt jól kimaxolta :) A nyaralás is nagyon jól sikerült, aztán voltunk itt strandon, Balatonon, mamánál többször is, és ma éjszaka először életében egyedül aludt mamáéknál. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy megérett rá. Ma nagy élmény vár rá, mert vonattal jön fel Budapestre + BKV-val... kb fél éve erre készül :). Mi is jól bírtuk, sőőőőt mindenki előtt le a kalappal, szerintem egyértelműen kimondható, hogy nagyon boldog gyerekünk volt ebben az időszakban. Most jó anyának érzem maga, és ahhoz képest, hogy féltem tőle, hogy anarchia lesz ez alatt az egy hónap alatt, maximálisan pozitívan csalódtam magunkban. Már csak a szobatisztulás, amivel közepesen haladunk, ugyanis Marci amúgy sztem már szobatiszta lenne, mert éjszaka is, ha bepisilne, megkérdezi, hogy "van rajtam pelus"? Már testileg érett, csak még ő valamiért ragaszkodik... sokszor kéri, hogy neki kell pelus, de ha pelus nélkül van, akkor sem pisil/kakil be (és szoktunk már így menni játszóra pl).

A válsághelyzet viszont nagyon nyomaszt. Előre félek, hogy miként nyomja ránk bélyegét. Ezenkívül ugye itt a pályázat, ami megint kettős, mert persze szeretném, hogy megnyerjük, de azért félelmetes, hogy utána mi lesz? Az biztos, hogy az ingatlanpiac át fog rendeződni. És ahogy Orbán mondta, a fekete leves hátra van.... jön a munkanélküliség. Visszatérve a pályázatra, még nem jött eredmény. Egy hiánypótlásunk volt, és várakozunk. Ez is rossz érzés, mert a lehetséges legnagyobb álmom van 50% esélyen (vagy inkább kevesebb mint 50% esélyen, előzőleg írtam a miérteket)... és csak várunk és várunk.

Munkában nyári uborkaszezon van. Webshop is gyenge, ebben a hónapban 3 megrendelésem volt eddig. Szóval nem mondhatnám, hogy csúcson futunk... talán a legrosszabb hónap lesz mindkettőben, ha az évet nézem.

Boldog karácsonyt 2020

Hétvége margójára

Kicsit kirándultunk városon belül. Most így a képeken hirtelen azt látom, hogy Marci vonásai kezdenek babásból kisfiússá változni. Mindene nyúlik és formálódnak az arányok. Hát igen, tényleg nem tudok mást mondani... öregszünk. 

#16months

Kicsit késve (mint általában minden), de úgy néz ki megérkezett Marci mutogatása. Hallottam már hasonlót, hogy a nagymozgások után következik, így általában 12 hónapos kornál, na ugye nálunk a járás végül 15,5 hónaposan indult és nagyjából egy hete tud rendesen járni, és már érkezik is a mutogatás. Ezen már eléggé erősen elkezdtem feszülni, mert a mutogatás nagyon fontos kifejező a gyerekeknél, és ennek hiánya vezető tünete lehet egy bizonyos fejlődési rendellenességnek, amit nem lehet előre szűrni, csak később alakul ki. Nyilván ez még nem okoz teljes feloldozást, erre majd csak majd a verbális kommunikáció megjelenése fog igazi feloldozást jelenteni, de jelenleg 4 hónapja feszültem ezen, és így most kicsit megnyugodtam. Amúgy imádatos kisbaba Marci, már gyönyörűen eszik egyedül (persze még kézzel) és szép mennyiségeket be is puszil, illetve elég jól alszik. Játékokban és intellektuálisan is most ugrásszerűen fejlődik. Pár hét alatt is rengeteg újat mutat, szinte ki merem jelenteni, hogy egyre könnyebb vele. Ugyan még eléggé önveszélyes, de így a járással már ez 2 hónappal ezelőtthöz képest kb 50%-kal csökkent. Egyre jobban érdeklődik a gyerekek iránt. Én azt látom, hogy mindegy neki, hogy fiú vagy lány, illetve hogy mennyi idős, a szimpátia a lényeg. Néha öleléssel, néha kis pofonnal jutalmazza azokat a babákat, akik szimpatikusak neki. Véleményem szerint a pofon inkább simogatás szeretne lenni, csak kicsit még koordinálatlan. Imád hintázni, játszótéren ez a kedvenc játéka. Amúgy most kicsit a szeparációs szorongása is enyhült. Úgy látom, hogy nagyon gyorsan tud újra alkalmazkodni új közeghez, és nyitott az új emberekkel szemben. Remélem a bölcsi nem fog negatív változást hozni. Voltunk Móniéknál hétvégén Deszken. Nagyon szuper volt. Kellemes helyen laknak és szép az udvar is, tágas a ház is. Én nyugtáztam magamban, hogy így nézzen ki biztosan rengeteget kell dolgozni benne, de megéri, mert nagyon pihentető tud lenni, hogy kint lazulsz az udvaron, illetve hogy nem kell sutyorognod kint, ha bent alszik a gyerek :D. 

Annáéknál

Kiruccantunk kicsit Annáékhoz megnézni a kis Lilit. Annyira édes pici 4 hónapos baba. Már teljesen más Marci. Nagy is, mozgékony is, ő már kisfiús inkább így innen nézve (nem babás). Annáék nagyon szép helyen laknak a Hüvősvölgyben, szinte érzed, hogy tök más a levegő minősége is. Hát igen, ez az a helyszín, amit biztosan el kell engednünk, mert itt a telek ár is már az egekben.

Hétvégén ismét megyünk haza, aztán meg jönnek uncsitesóék. Örülök, hogy a nyáron megint ennyi szuper jó program van, ellensúlyozza kicsit a szarságokat.

Sashalmi piac

Ma voltunk itt először piacon, mert tegnap este kitaláltuk, hogy hurka-kolbászt kéne ebédelni, meg amúgy is milyen már, hogy lassan 3 éve itt lakunk és még nem voltunk a közeli piacon. Áh hát ez zseniális! Nem mondom, hogy a legolcsóbb opció, de gyönyörű, igazi minőségi árukat sikerült szereznünk. Egyébként is szeretem ezt a feelinget, teljesen feldobta a napomat, aztán a gyönyörű időnek köszönhetően sétáltunk még egy nagyot Martinnal. Szeretem a tavaszt, alig várom, hogy tartósan megérkezzen a jó idő, és induljak futni. Ja igen, diétám nagyon jól halad. Ebben az évben még mindig nem fogyasztottam direktben egyetlen cukros dolgot sem (és persze tatom a szénhidrát csökkentett üzemmódot), így már 56,1 kg voltam legutóbb. Haladok a cél felé, már nagyon látszik.

Igen.

Ez volt a válaszom, Zsolti megkérte a kezem :)

Balaton 2018

Nem akarom a világ legszánalmasabb közhelyét elcsattintani, pedig annyira adja magát... Na de mégis: "nekünk a Balaton a..."

Szóval nem tudom hány év után kimondhatom, hogy igazi nyaraláson voltam, mikor nem kell csinálni semmit, nem kell nézni az órát, nem kell nézni a maileket, nincs semmi dolgom, csak amit csinálunk magunknak. Alapvetően a helyszín szerintem mindegy is ilyenkor, ugyanis teljesen más életritmusba kerülsz bele, és még az időszámítás is megváltozik. Mi idén a Balatont választottuk. Nem, nem, nem költség hatékonysági szempontok miatt, mert éppen minden elmondható, csak az nem, hogy olcsó volt. Egészen egyszerűen Zsolti erre vágyott 11 év Angliában élés után. Vágyott a Balatonra, így megszerveztük. Van még egy terv ha sikerül összehozni, idén még mennénk Amsterdamba és akkor lesz még egy hosszú hétvége, de ha nem akkor sem görcsölünk. Idén nagyon sok helyre mentünk 1-2 napos kiruccanásokban, úgyhogy csekély hiány érzetem sincs, és most úgy érzem, hogy fel is vagyok töltődve. Tetszett minden. Csatolok pár képet, amik így jobban kifejezik az érzéseimet.

Annyira retró, mintha csak a 80-as években járnánk

Óriáskerék és mi

Naplemente

Naplemente és mi

Tihany

Kompozás

Siófok Óriáskerék - én csinálom az anyagaikat,
pl ezt a kreatívot is, csak sajnos pont ráragasztottak egy extra nyitvatartási matricát aug 20. miatt

Jánoshegy-Zúgliget Libegő

3 éve voltam kb. utoljára, viszont zsoltival először mentünk közösen. Gyönyörű a kilátás :)

Másik Bali

Ismét egy elég kemény héten vagyok túl. Az adatkezelési változások miatt elég erős heteim vannak melóban, illetve másik ügyfélnél meg folytatódik a roadshow,  így folyamatosan ott is határidős munkák vannak. A héten volt egy este 10-ig meló, majd következő reggel 5-kor kezdés. Na ezek az alkalmak egy kicsit kiégetnek, de ez is benne van néha sajna. Viszont szerencsére a hétvége megint élményekkel teli volt, ugyanis csináltunk egy nagy utazási kört. Amúgy onnan is gondolom, hogy lelkileg nem vagyok túl megviselt, mert így hétvégén szépen el tudom engedni a munkát, hogy egy pillanatra sem gondolok rá. Szombat futás, készülés és irány Siófok. Útközben beugrottunk a Moemaxba egy szőnyegért, ha már útba esett. Meglepően nagy forgalom volt az M7-en, aztán kiderült ez amiatt van, mert ezen a hétvégén kezdődik a szezon. A víz brutál szép. Most nem tudom én vagyok-e hülye, de úgy emlékszem, hogy pár éve barna volt a víz és kicsi, ezzel szemben idén nagyon tiszta, és szinte úgy néz ki mintha valami féle tenger lenne.

Már egészen mást látok benne, mint mikor fiatal voltam. Ezzel együtt mégis minden pontja ismerős és benne van az egész fiatalságom. Végigmentünk a sétányon, és beszéltünk a régi élményekről, a Renegade-es asztal tetején táncolós bulikról, a karaoké helyekről, a nagy Plázson a koncertekről, amit anno Coca Cola Beach housenak hívtak. Aztán a sok plakát a Palace nyitóbuliról, és hasonlók. Jó érzés volt. Kimentünk a partra is sétálni. A víz még jéghideg ugyan, de már sokan vannak. Zsolti szerint már alig van kiadó szabad apartman, vagy ami van, annak már szépen megy felfelé az ára. Aztán mentünk tovább Fenyves felé. Én arra felé is nagyon szeretem a balcsit. Már nem az a pezsgő érzés, inkább a nyugalom jut eszembe. Aztán egy fordulattal beirányoztuk Kaposvárt, következő úticél Zsuzsiék. Kaposváron szétváltunk, engem felvettek Zsuzsiék és mentünk tovább Boldogasszonyfára, Zs meg maradt kicsit Kaposváron, mert ő meg (ha már itt voltunk) meglátogatta az egyik legjobb barátját. Ez amúgy valahol tök vicces, hogy neki is pont az ország ezen részén lakik az egyik barátja. Este én relatív gyorsan kidőltem, Zsuzsi is utánam valamikor 1-2 óra múlva, Ricsi meg Zsolti meg jól belehúztak az éjszakába. Egyébként örülök, hogy így megtalálták a közös hullámot. Másnap még ott Chilleztünk ebédig, aztán "ha már itt vagyunk"spontán ötlettől vezérelve hazaugrottunk Stornyára. Bírom ezeket a viszonylag szürreális váltásokat, mikor egyik pillanatban még itthon vagyunk Pesten, aztán  hirtelen az ország másik pontján, majd egy harmadik különböző ponton. Este hazajöttünk, mert Zs ma már dolgozik. Én is fogok délután, de még a délelőttöt kiélvezem, szeretnék elmenni futni, aztán gyorsan elkészítem a munkákat. És jó hír, ez a hét ismét "rövidhét" :) bár ezúttal sztem hétvégén pihenni fogunk itthon.

Breaking news:

A környékünkön óriásit emelkedtek az ingatlanárak. 3 db ilyen típusú lakás van fent, az egyik csövesre lelakott, régi nyílászárós, linóleumos(!) padlóval, 21,3 M Ft. Második itt a szomszédban (csak panoráma nélkül, mert a közben van), régi laminált padlós, régi nyílászárós új redőnnyel, 25,6 M Ft. Illetve egy nagyon szépen felújított (új nyílászárók, új burkolatok) 34,5 M Ft... Nagyon durva, mi szinte ennek a feléért vettük kicsit több mint 1 éve.

Futás + kirándulás + biciklizés = boldogság

Ez a mai napom képlete. Fantasztikus nap volt. Imádom ezt az esti fáradtságot...

Oda mentünk fel 

Na de előröl. Elmentünk reggel futni. Zsolti bicajjal jött velem, én meg a szokásos szombat reggeli kis körömet futottam le annyi változással, hogy 1 kilométert emeltem a távolságon, így a mai 8,3 km lett 6"36'-os tempóval. Ezután két úticél között vacilláltunk, vagy Balcsi, vagy Visegrád. Végül utóbbit választottuk, mert amúgy is szeretnénk valamikor menni Zsuzsiékhoz a hetekben, úgyhogy majd akkor fogunk Balcsizni. Én már ezer éve jártam erre felé, gyönyörű helyek. Eszembe jutottak a pilisi bicajtúrák is. Mondtam is Zsnek, jó hogy nem itt lakunk, mert ez után kb minden szarnak tűnne az országban. Felmentünk a fellegvárba, és megnéztük az összes lehetséges látnivalót. Aztán este még hirtelen ötlettől vezérelve mentünk egy kb 15 km-es kis bicaj útra of course itt a 16-ban. Én most totálisan le vagyok merülve, kicsit fájdogálnak a combjaim, mert azért Visegrád sem éppen síkság, mondhatni eléggé fenék formáló terep :D

Ez itt a kilátás

Melóban kemény heteim vannak, szóval jó, hogy végre jó idő van és el tudom engedni teljesen hétvégén. Most azt találtuk ki, hogy megpróbáljuk közösen az egészséges táplálkozást szénhidrátok nélkül. Örülök, hogy Zs is partner, így sokkal könnyebb lesz nekem is az önmegtartóztatás, mert nem fog este mellettem nassolni :D. Összességében én még most sem értem, hogy tud ilyen mértékű összhang lenni közöttünk, én csak álmodtam róla, hogy ilyen létezik, és irtó hálás vagyok, hogy van ő nekem. Most egyébként ilyen totális zent érzek magamban, teljesnek érzem magam, lelkileg tökéletsen kiegyensúlyozottnak.

Xmas holiday 2017

Első karácsonyi linezerem

Első önálló karácsonyfánk

Első közös Szilveszterünk

Megjött a Jézuska

...és hozott nekem egy Instax printert, aminek én úgy örültem, mint egy gyerek. Már beindultunk a nyomtatással. Ez volt a legelső kép. Rettenetesen fotogének vagyunk :D

Boldogasszonyfán nyaraltam

Zsuzsiéknál voltam a nyári szabim ideje alatt, ami írd és mond 3 nap volt :D. Nagyon jól éreztem magam, de meg kell állapítanom, hogy én pontosan ezalatt a 3 nap alatt ki is pihenem magam és utána már elkezdődik a visszavágyódás. Továbbra is a teljes egyensúlyt érzem, lineárisan, semmilyen kilibbenéssel. Viszont rettenet sokat kajáltam az elmúlt napokban, szinte szégyellném felsorolni a napi menüket, amelyek a reform táplálkozástól irtózatosan távol állnak. Zsuzsikámat és a kis családot egyszerűen imádom. Mindenkit úgy, ahogy van. A jóság és a szeretet árad. Persze mindenhol vannak problémák, de a légkör mindenképpen kellemes. Aztán voltunk Zsuzsival meg anyukájával Pécsett egy csajos napot tartani. Voltunk a Zsolnai negyedben. Atyaég, de gyönyörűségesen meg van csinálva. Csináltam pár fotót, persze nem vagyok fotós, úgyhogy lehet a minőség nem adja vissza az élményt. És voltunk kiállításon is. A Zsolnai rózsaszín kiállításán. Zsuzsi anyukája fantasztikus jófej, és most vettem észre, hogy milyen jó a humora. Azt hiszem ő otthon nem tud kibontakozni, mert náluk a klasszik család modell van, ahol a feleség némiképp elnyomásban él az anyagi biztonságért cserébe, de azért a csajos napunkon tök jól feloldódott, remélem máskor is csinálunk még így közösen programot. Aztán a kölykök. Kis örödfiókák, de imádom őket. Én egy kicsit geci anyuka lennék velük, de ettől független iszonyatosan kis egészségesek lelkileg. Úgy éreztem most, hogy kell pár fotót lőnöm róluk is, úgyhogy csatolom az élményeimet képekben is :)

Futás után...

...ezt kaptam egy vad idegentől az utcán, aki megállított és azt mondta, hogy figyelt, és reméli elfogadom tőle csak úgy (egyébként egy havernőmmel voltam, nem egyedül). Életemben nem volt még ilyen, hogy faszitól csak úgy kapjak spontán egy szál virágot, pláne nem csapzottan futás után. Nem tudom hova tenni... örülök, hogy léteznek még ilyen csodák, és egyben köszönöm is.

Karácsonyi készülődés

Ez van idén. Minden erőmmel készülök a karácsonyra, ugyanis végre életemben azt hiszem először egy teljesen felhőtlen ünnepnek nézek elébe. Úgy tervezem, hogy mindenféle kajákat fogok 10 napon keresztül enni (amit eddig a diétám miatt megvontam magamtól) és  már felkészültem illatgyertyákkal (karácsonyi illatúval), adventi koszorúval, és Szamos szaloncukorral. És végre jön velem Chucky is haza. Amúgy nem is lenne szívem itt hagyni, hiszen ő a kiscsaládom, velem kell lennie a legszebb ünnepen.

Egyébként ahogyan említettem ez az első olyan karácsonyom, amikor úgy érzem, minden rendben, tudom olyan minőségben élni az életem, ahogyan elképzeltem, és az álmaim egyszer végre megvalósulni látszanak. Szóval várom a karácsonyt nagyon... és végre 10 nap lazítás, kell már.

München

Voltunk Lacussal meg Tomival, körbenéztünk, szuper volt, rohadt sokat vezettem, németek jó arcok, segítőkészek, beszélnek angolul, drágaság van (nem kicsit), jó közlekedés, szép város, futottam, vannak képek itt :)

Diéta. Mától. 53,8 kg a napisúly

Mától ismét diétába kezdek. Kell. Kicsit elszaladt velem a ló, már hetek óta. Úgyhogy még nem érzem, de megint kemény hétnek nézek elébe. Ma meló helyen megint kicsit kiakadtam, úgy látszik ez most már mindig így lesz, az elnyomásom nem szűnt meg... és úgy látom, hogy az utolsó esélyem sem változtatott, csak lett mellém még egy ember, akinek néha csapat társa vagyok, néha pedig az árnyékában élek. A végső konklúzió, hogy ebben a szakmában az erősebb farkas... (farkas törvény). Én meg nem vagyok erősebb.

Más. Hétvége nagyon jó volt. Több dologra rájöttem, ami azért is volt jó, mert valami visszajött a gyermekkorból. Érzések. Most jöttem rá, hogy az elmúlt években mi volt az, ami a legjobban rányomta a bélyegét az életemre. A családi helyzet. Undorító hangulat volt otthon, és a helyzet teljesen élhetetlen volt. Nem írtam le ebben a blogba, mert talán nem is ide való, de volt olyan, hogy rohanva jöttem vissza Pestre egy nap után, mikor megtehettem volna, hogy még napokig otthon vagyok, de jöttem, mert lelkileg kicsit meghaltam minden egyes hazamenetelnél. De szerencsére idén történt egy változás. Normál esetben nem feltétlen örülnék ennek, de ez esetben nagyon. Anya elköltözött. A hangulat alapjaiban megváltozott. Ez nem azt jelenti, hogy anya hibája, hanem hogy együtt nem megy. Két dudás (anya+tesó) nem fér meg egy légtérben. Ez van, ezt el kell fogadni. Most, hogy "tesómé" a ház, teljes béke lett, normális hangulat, és visszaállt az a családi érzés, mint azelőtt. Így most Moncsival mentem haza, és egyszerűen zseniális volt. Nem is emlékszem, hogy mióta meghalt fater volt-e ilyen jó érzésem otthon. Igazából tök mindegy milyen baráti vagy haveri társaságban vagyok, az otthoni érzés, az otthoni érzés. Nem akarom én ezt elfejeteni, sőt jó volna, ha itt a közvetlen környezetemben is létezhetne ilyen feltétel nélküli bizalom. Jah. Itt csak azt tapasztalom, hogy érdekek vannak, ha valaki valamit tesz a másikért az viszonzást vár, vagy lekötelezettséget, nincs szív, nincs bizalom. Cserébe van egó, meg eszméletlen mennyiségű okoskodás. Mintha bármelyik is emberi érték lenne.

Na de ennyi filozófia után leírom végre az eseményeket. Móval külön-külön mentünk haza, mert én már péntek este mentem, ő meg szombat reggel. Első napunk programja nagy családi banzájozás volt. Mondtam is Moncsinak, hogy most belecsöppent a családi HARDba :D. Családi ebéd mamánál. Bátyja persze most is alakított. Most nem mondom, hogy olyan nagyot mint szokott, de azért volt pár megszólalása... szerintem már túl volt pár pálinkán, így már nem volt vészes a természete... no persze azért meg kellett jegyezni rajtam pár dolgot, mert anélkül nem lehetett volna meglenni. Na de már nem is reagáltam rá, illetve csak tűrtem mosolyogva, hogy véletlen se érjen célt a találat. Más maradandó nem volt... Mama megalkotta ismét a tradicionális tortát, amit mindig. Olyan aranyos, hogy pontosan ugyanolyanra képes megcsinálni minden évben, minden családi eseményre. De mondjuk most ez egy nagy családi hármas ünnep, úgyhogy ez nem is lehetett volna másként :)

Aztán vasárnap. Tyűűűűűűű, ez a nap annyira durván jó volt, ha csak visszagondolok, már visszafordítanám az idő kerekét, hogy mégegyszer átéljem. Szerencsére idén volt több ilyen nap is, de ez viszi a pálmát azt hiszem. Reggel meg volt beszélve Vasival meg Virággal, hogy Moncsival megyünk fél 10-re a bicajokért, aztán indulás a túrára. Ez a terv csak addig működött, hogy fél 10-re mentünk Vasiékhoz, de már a módja is rögtönzéses, mivel késésben voltunk, mert a tesóm reggel jött rá, hogy a barátnője bicajának a hátsó kerekében van egy 8-as, így ő maradt otthon bicajt szerelni, én meg Moncsival kocsival mentünk a bicajokért. Vasiék néztek is, hogy most hogyan is :D, aztán időzve kicsit bedobtuk a két bicajt a csomag térbe és irány haza (már a bicajokkal). Kistestvérem persze még sehol nem tartott Krisztike bicaj szerelésével, de már nyakig olajos volt. Aztán fél óra múlva megjöttek Vasiék is bicajokkal... ekkor indulás helyett elkezdődött egy szűk 3 órás hülyéskedés, mert az a bicikli még mindig nem készült el. De ekkor más tesóm tudta, hogy ő nem viszont nem biciklivel jön, hanem motorral és a kiskutyát is hozza majd táskába. Fúúúú én nem gondoltam, hogy ez a része tényleg meg fog valósulni, de végül így lett. Na de nem szaladok előre, olyan 12:30 körül végre el is indultunk. Mindenkinek a bicaja elkészült, úgyhogy irány a világ vége :D.

Mikor kiértünk Kisszékelybe természetesen első utunk a kocsmába vezetett, ahol kedvünkre oltottuk szomjunk. Ez a terep nem olyan durva mint a Pilis, de azért itt is vannak dombos részek. Ekkor felhívtuk tesómat, hogy merre jár még... Ja igen, a bicaj szerelés után szegénykém motort kellett szereljen, mert reggel állítólag Krisztika megszívatta a kuplungot (vagy mi), úgyhogy a motor is szerelésre szorult. De aztán mintegy óra várakozás után befutott az én kistestvérem is és persze a kis házi kedvenc is, úgyhogy nem maradt otthon senki :D

Aztán mikor teljes létszámban voltunk ismét, indulás a tópartra, ahova egy kisebb lakomára készültünk, ekkorra mára a hangulat nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy mikor nevettem ennyit egy nap alatt. Láttam Moncsi is jól érzi magát, és persze tesómék is, meg Vasiék is. Ezt követően még mindig volt egy kis program, mert hazafele menet kellett tennünk egy kis kitérőt a mama felé Némedire, ugyanis a lelkemre kötötte, hogy ugorjunk be a kajáért, mert pakolt nekem Pestre egy kis hazait, úgyhogy elindultunk. Tesóm egy kisebb előnyre tett szert, mert mire mi is odaértünk, ő elindult velünk szembe ismét, csak azzal nem számolt, hogy Kata kitalálja, hogy vágjunk le egy szakaszt, menjünk mellékúton :D, így gyönyörűen elkerültük egymást, majd csak h még "tökéletesebb legyen" a sztori, szegény tesóm a Simontornya tábla előtt sikeresen lerobbant ismét a motorral, de most már végleg... a kuplung felmondta a szolgálatot, úgyhogy a nap végére mire mi hazatekertünk, kb egy időben ő is hazatolta a motort. Otthon utána volt még egy kis flikk-flakk, mert a motor dolog miatt a kutya ott maradt Némedin, plusz tulképp végül a kajám is, mert közben szólt anya, hogy hozzá is ki kell ugrani, mert ott is van csomagolt kaja, így a bicajokat visszaszállítva még visszamentünk a kutyáért, meg a kajákért, aztán rohanás a vonatra. És így lett vége ennek a napnak :)

SHMTBTEAM - Geocaching túra @ Dobogókő

Tyű de rég írtam. Megint kezdem a lustulást ilyen téren.Először is, nem mehetek el a hétvégi események felett, hogy ne írjak róla. Ismét voltunk bicajtúrán. Nagyon fáradtan indultam neki, sőt azt mondanám, hogy voltak pillanataim, mikor azt éreztem, hogy talán jobb lenne, ha ezt most kihagynám, és helyette pihennék. De végül rávettem magam, és indultam. A túra extra hard volt, mert három sráccal mentem, és hát azt hiszem nem igen vették számításba, hogy gyenge lány vagyok. De aztán végül néha rinyáltam, de mindent megcsináltam, amit ők. Természetesen most is voltak emlékezetes pillanatok, így pl hogy startból elszakadt a bicajom lánca. Vicces volt. Engem elkapott a pánik, Peti meg megőrizve hidegvérét, elhárította a problémát. Előugrasztott egy rejtett pótláncszemet a táskájából... megjegyezném, ez a táska igen speciális :D. Első ránézésre úgy néz ki, mint egy átlagos táska, de valójában kb egy egész biciklis boltot tartalmaz. Aztán elkezdtük a kincsvadászatot. Én még sosem voltam ilyen jellegű túrán. Jaaaaa van video:

Meg készültek fotók is:

 

És a geocaching logó, mert az nem maradhat el :)

Holiday at (original) home 1.

Megtörtént múlthéten vasárnap az ominózus "minden évben megrendezésre kerülő kerti sütés". Nagyon örülök, hogy sikerült egy ilyen tradíciót kialakítani. Egyébként ezenkívül egyetlen ilyen statikus happening van, ez pedig a karácsony. Jó volna több ilyen konkrét eseményt kialakítani, azt hiszem ezt a jövőbeni terveim közé építem :)

Az otthon lét nagyon pihentető volt, meglepően konfliktus mentesen, azt kell mondjam óriási átalakulások vannak. Egyrészt sok időt együtt töltöttem a tesóm barátnőjével, így megállapíthatom, hogy nagyon rendes lány, nagyon pozitívan áll az élethez, pedig ha valaki, akkor ő igazán nehéz sorsú múlttal rendelkezik. De nagyon fontos dolog, hogy megbecsüli a jót, nem hisztizik, csinálja, és úgy éreztem, hogy figyelembe veszi amiket mondok pl a kutya nevelési dolgokban stb, és láttam nem csak figyeli, de utána úgy is csinálja. Szóval azt mondom kedvelem őt. Aztán testér vs. mother viszony is rendeződni látszik. Igaz nem jó, ha túl sokat vannak egymás társaságában, de határozott javulást látok, ez nagy öröm nekem, így sokkal szívesebben megyek haza már. Aztán Vasiék  szintén végig otthon voltak, és szerencsére egészen sok időt tudtunk együtt tölteni, sörözgettünk esténként, meg beszélgettünk egy csomót. Vasi a kerti sütés napján pont szarul volt, így alapvetőleg ez rá is nyomta a bélyegét a hangulatra, de ettől független azért összességében jól sikerült. A tavalyit persze nem lehet űberelni, azt hiszem eddig bőven az vitte a pálmát hangulati szempontból.
Aztán a kiskutya... ááááá, hát ő valami borzasztóan imádnivaló, értelmes, okos kis élőlény. Nagyon jól idomítható, imád játszani. Tipikusan az a kutya, akinek ha eldobsz egy tárgyat, visszahozza. "Sajnos" nem úszta meg a fürdetést, de azt mondom, hogy hősiesen állta. Na de mostmár csatolom a képeket.

 Fürdés

Ház előtt, előkészületek, plusz sör 

Zsömi a.k.a. Májki

 Kert 

Virág, Kata

 az utolsó adag sütés

 Kaja után :)