Rév

Révbe érni. Nem tudom mit jelent ez a szókapcsolat. Árnyalatok vannak, életszakaszok, projektek, aminek a végére érünk. De mikor érünk Révbe? Mikor elvégezzük a főiskolát? Mikor lakásunk lesz? Mikor párkapcsolatban megtaláljuk az igazit? Vagy mikor gyermekünk születik? Amikor elértük, utána tulajdonképpen készen vagyunk? Szerencsések vagyunk? Nem tudom.

Azt tudom, hogy eddig bármelyik célom elértem, utána mindig érkezett egy újabb cél. Eddig még nem volt olyan, hogy azt mondtam volna révbe értem, készen vagyok. Most azt érzem ilyen nálam nem is lesz. Úgy tűnik küzdenem kell mindenért. Még nem született olyan szegmense az életemnek, ahol a célomért nem kellett volna vért izzadnom, a fájdalommal megküzdenem. Ez jó? Valamire biztos. Talán mindig megtanít az élet, hogy minden, amit ad, azt becsüljem meg. Lehet ez az élet egyik jó receptje. Nem tudom. Az út mindig rögös, és mindig van olyan, hogy azt hiszem feladom, de aztán jön egy szép nap, és jön az újult erő. Szóval én nem tartozom a mázlisták közé, viszont aki csak az eredményt látja, és neadjisten elirigyel tőlem valamit, az a szenvedést/munkát is irigyelje hozzá, amit én elviselek... így igazságos*.


*(utolsó mondatom csak egy általános társadalom kritika)

A konyha elkészült!

Eljutottunk a konyha végleges állapotáig. Úgy döntöttünk, hogy ebben a lakásban már nem fogunk konyhabútort cserélni, viszont ami történt: nyílászárócsere, csempefestés, falfestés, fali tartó felszerelése, és rejtett lámpa felszerelése a pult megvilágítására. A bútor ugye adott, nem feltétlen az ízlésemet tükrözi, de úgy hogy letisztítottuk a környezetét, szerintem kihoztuk belőle a maximumot.

Beindult a festés projekt!

1. napon volt azt hiszem a legsokkolóbb élményben részem:

A második napom még ilyemsi a szoba, gletteléssel... aztán holnap elvileg már jön a szín (0919) a falra. Alig várom, hogy lássam mellette a fehér bútort :)