#42

Betöltöttem a 42 évet, leírva nagyon fura, érzésre semmi extra. Gondoltam majd írok nagyszabású gondolatokat, de nem igazán tudok, ugyanis nem ennyinek érzem magam, hanem valahol 35 környékén :D. Talán az egyetlen jel a testi lassú leépülés, ami nyilván megindult már, de még mindig energikus vagyok és mozgékony, sőt mozgékonyabb, mint 25 éves korban. Egyébként nem mennék vissza egyik régebbi korszakomba sem, nem volt jó nekem, talán csak a 33-35-ig, oda vissza-vissza nézegetnék. Jó dolgokat éltem meg akkor. Ha korszakot kellene nézni, most érzem legjobban magam, most vagyok talán a legnyugodtabb, legelégedettebb, és most van a legkevesebb démonom, tehát mentális egészséget tekintve biztosan most vagyok a leginkább toppon... illetve mostanra már bizonyos területeken a tapasztalat miatt talán van némi bölcsességem is.

És akkor ezzel vezetném át a témát egy gondolatmenetre, amit a napokban játszok már a fejemben. Most már lassan fél éve járunk heti minimum egyszer Gergővel+a kutyusokkal a természetbe sétálni (illetve most per pillanat futás/séta kombóban), ahol akaratlan nagyon sok témát érintünk. Rájöttem, hogy Gergő teljesen más oldalról közelít meg sok témakört, és ez a nézőpont kell nekem ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a nagy egész. Nagyon régóta rágódtam már a "tehetség", "tudás" vs. "szorgalom", "megfigyelés" témakörén, ugyanis azt már megfejtettem, hogy azon túl, hogy mentálisan semmit nem hozok gyerekkoromból, így mélyről jövő szorongásaimat sem sikerült megfejtenem, és leginkább megváltoztatni voltam képtelen, míg mostanában valamit gondolati szempontból nagyon elkaptam. Hozzá tenném ehhez hozzájárul, hogy most (egzisztencia területén) egy nyugalmas időszakot élek meg, így ez nem vonja el a figyelmem/energiám egy jelentős részét. De vissza a gondolathoz, szóval magamat mindig is egy közepesen tehetséges, közepes intelligenciával rendelkező, ám igen reziliens embernek tartottam, viszont ezek a "közepes"  jelzők felépítettek bennem egy mélyről érkező imposztor szindrómát. Tulajdonképpen ma jöttem rá, hogy ez tök szükségtelen, mert a szakmai tudásom, tehetségem, szorgalmam elég magasan van, a megfigyelő képességem kapcsán jól tudom követni a trendeket, a beleérző képességemmel jól meg tudom érteni mit szeretne az ügyfél. Ezáltal olyan megoldásokat tudok kínálni, amik magasabb szinten vannak, mintha pusztán csak a "tehetség" lenne meg. Viszont ezt megérteni nekem nagyon sok év munkája volt. 

Most már 3 legfontosabb alapelemét látom a életnek: idő, szeretet, természet.
Idő, ami keretet szab. Szeretet, ami értelmet ad, természet, ami feltölt/visszatölt. Ez volna a 42. életévem "bölcsessége".

2024 - a hála éve

Minden év végén tudok valamit mondani az adott évemre. Ez az évem a háláról szól, hálás vagyok, hogy van családom, gyermekem, barátaim, munkám, amit szeretek és tulajdonképpen mindenem, amiről csak ember álmodhat. Tudom vannak fokozatok, ami még motivál a jövőben, de már nem kell feszülnöm, hogy valamiről örökre lecsúszom (értem pl arra, hogy évekkel ezelőtt sokáig a ház témával így voltam). Egyetlen dolgot kívánhatok, hogy maradjon így jó sokáig.

Ma nagyon szép levelet kaptam Euronics ügyfelemtől, hogy mennyire szeretnek velem dolgozni, és ez nekem annyira jól esett, hogy szinte elsírtam magam, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá. De egyébként mindegyik ügyfelem szeretem, mindegyiket kicsit másként, mindenhol megvannak az értékek, mindegyik ügyfél kicsit más, más szellemiségben, valahol fiatalosabb, valahol érettebb, valahol kreatívabb, valahol inkább rám van bízva a kreativitás, de egyben az összes ügyfelem azonos, mindenhol dörzsölt és profi csapat van. Ezt nyilván nem olvassák, de a hála bennem van.

Minden évben van veszteség is, idén Ciculínó nem tért hozzám haza soha többé, ez az egyetlen dolog, ami örök űrt fog hagyni, mert sosem tudhatom mi lett a sorsa, így csak remélni tudom, hogy valahol megnyugvásra és biztonságra talált, én mindig szeretni fogom, ő volt az első kis családom, sosem felejtem el, az illata és a puha szőre örökké jön vele emlékeimben.

Szeretnék jövőre jobb ember lenni, tudom azokat a pontosak, ahol fejlődnöm kell, sok van, de törekszem.
Nem tudom írok-e még idén, fogalmam sincs mennyi időm lesz karácsonykor, de ha nem volna, akkor boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok, sok jó étellel, itallal, nevetéssel és pihenéssel.

 

Zene

Azért adtam ezt a címet, mert összefoglalja azt, amit a kusza gondolataimmal mondani szeretnék. Voltunk múlt héten Péter Bence koncerten Zsuzsi barátnőmmel, az MVM Dome-ba. Ez egy olyan élmény volt, amire nagyon vágytam, de igazából csak vágy szintjén állt, ám valamiképp nem tudom hogyan, az univerzum, vagy a véletlenek összehozták nekünk, gyakorlatilag az ölembe hullott két jegy. Hasonló katartikus élményben volt részem, mint a Havasi közben, és mindig rájövök ilyenkor, mekkora szükségem van egy itthoni zongorára, azt hiszem egyetlen dolog sem adja meg azt a dimenziót az életemben, amit a zene átütő ereje. Én imádom a klasszikus zenét, főleg a zongorát, de bevallom az elektronikus zene is ugyanebbe az állapotba tud átvinni, csak kicsit másként, ugyanaz a mély felszabadultság, és rezgések jönnek. Igazából a koncert közben volt pár gondolatom, és kapcsolódásom. Tudom innentől ezt lehet kicsit gagyi lesz olvasni, de édesapám jutott eszembe, hogy mellettem ül, ugyanúgy mint a Havasi közben is, ez ilyen furcsa, de mintha valamilyen csatorna lenne a zene közben, ami átjárást ad a dimenziók között. Tényleg éreztem őt, és most mikor vissza gondolok, akkor is tudom, hogy a zene azaz út, amikor újra és újra tudunk találkozni. 

De visszatérve hatalmas élmény volt, és talán az évemben ez volt a csúcspont, már ami az egyéni dolgokat illeti, és nem a családiakat. Egyébként ma sok régi emlék eszembe jutott, több régi ember is az életemből, jó volt visszaemlékezni, a szívemben viszem emlékeimet, és őket is, míg élek.

Jövő évben még sajnos más céljaim vannak, de alig várom, hogy a zongora visszatérjen, és egyet biztosan tudok, hogy vissza fog!

2024 - összegezve

Még ugyan csak november közepe van, de azt hiszem elkezdem számba venni ezt az évet.

Év eleje. Munka szempontból egy erős január után viszonylag gyengén folytatódott ez az év első harmada, emiatt kicsit szorongó érzéseim voltak, a bizonytalanságot mindig is rosszul viseltem. Így nagyon kicsi mértékben tudtunk fejlődni itthon és ehhez képest rengeteg és viszonylag nagyobb összeget felölelő terveim voltak/vannak, illetve idén van a lízing lezárása, amihez még egy maradványértéket is ki kellett extraként termelnem a cégbe. Szóval ezek így együtt kisebb nyomást helyeztek rám, főleg így március környékén. Hogy ebből Zsolti mit érzékelt, nem tudom, gyanítom mivel neki az egzisztenciája lineáris és stabil, így ezek az érzések csak bennem voltak jelen. Martin még a régi oviba járt, minden nap ingáztunk a kerület egyik oldaláról a másikba. Erre az évre év elején készítettem néhány éves tervet magamnak, címszavakban: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Materiálisan: kocsi, pénzgyűjtés, lakás bebútorozás.

Ebből többé-kevésbé mindent tudtam teljesíteni, külön büszkeség a táplálkozás, futás, pénzügyi tervek. Ez persze annak köszönhető, hogy év közben felpörögtek a munkák, és így már érzékelem mit is jelent, ha az embernek nem egy nagy ügyfele van, hanem több kisebb. 

Év közepén kezdtük inkább a terveket megvalósítani, így tök jól haladtunk a bebútorozással, közben én kifestettem néhány helyiséget, megcsináltuk a kerítést, az erkélykorlátot, készítettem egy első körös kertépítést is (amit tavasszal nagyjából elölről kezdek majd, de tapasztalatnak nagyon jó volt), illetve most így a tegnapi nap folyamán lezártuk a kocsilízinget és eldőlt szeretett kocsink sorsa, és megkötöttük az új szerződést. Toyota Yaris Cross lesz a következő kocsink, hibrid verzióban. Én Corolla Cross-t szerettem volna, de talán túlvállalás lett volna a mi szintünkön, de őszintén szólva én nagyon boldog vagyok ezzel a verzióval is, mert a legfontosabb irány végül sikerült, hogy Toyota legyen, és a sok rövidtávozás miatt hibrid.

Lakásterveim teljes mértékben körvonalazódtak, még idén a garderobe rendszert fogom megrendelni, és ha jók lesznek a Black Friday kedvezmények, akkor egy Zara home állólámpa és egy Karcher puzzi 8/1 C kárpittisztító gépet szeretnék. 

Óriási változás volt Martin óvodaváltása ebben az évben, illetve a februárban kezdődő Kis Zseni. Utóbbiról beszélek először, mert az volt előbb az évben. Szóval a gyermekemnek hatalmas fejlődése van matematika téren. Már februárban is ismerte az alap római számokat, összeadott/kivont egyszerűbb kétjegyű számokkal, ismerte a mínusz számokat, páros/páratlant, de mára már akár 6 számjegyű számokat is össze tud adni, ha látja papíron maga előtt. 4 számjegyűekkel adnak össze abakuszon, és imádja csinálni, kicsit sem erőltetés jellegű. Aztán az óvodaváltás. Ez az év legmeghatározóbb sikerélménye mindenek felett. Nagyon nehezen jött össze, de egy elképesztően haladó szellemiségű, aktív és interaktív óvodába került, szuper anyuka közösséggel és fantasztikus két pedagógussal. Óriási hangsúlyt fektetnek az érzelmi fejődésre, és a támogatott szakkörök meg tényleg csak hab a tortán. A gyerekem a nulla labdaérzéktől már most eljutott odáig, hogy tudja pattogtatni a labdát, egészen ügyes fociban, úszásban már tud siklani a vízen, és amit nekem sosem sikerült, tud háton is siklani. Ma péntek van és már este mondta, hogy alig várja a mai Oti nénis foglalkozást, ami a "kerekítő" foglalkozás. Visszatérve a pedagógusokra, tegnap volt szülői értekezlet ismét, és ezúttal Zsuzsa néni készített nekünk, szülőknek is egy prezentációt, hogy mikben látja tipikusan a nevelési hibát, vagy milyen irányelvek szerint kezeljünk bizonyos élethelyzeteket. Ez egy szülőnek elképesztően hiteles és hatalmas segítség. Nekem több dologra pozitív visszacsatolás volt, és bizonyos dolgokat tanultam is, pl hogy gyerekeknél fontosak a rövid üzenetek (persze érthető és átlátható, nem egy diktatórikus "nem" szó csupán). Szóval én csak szuperlatívuszokkal tudok nyilatkozni, ahogy a Kis Zseniről, és az összes szakkörünkről.

Nyár. Voltunk nyaralni all inclusive, ami számomra egy teljesen új élmény volt, de megtudnám szokni :D, szinte az összes hétvégén közösségi életet éltünk, sok baráti társaságos találkozó, és anyukás gyerekes is, aminek külön örülök. Jövőre talán lesz kerti grillünk is, így azon a ponton fogom elérni az életem gyerekkori álomképét, amit szoktam elképzelni egy boldog családról.

Lelkileg az év közepétől kiegyenlítődtem, ahogyan megszűntek a munka bizonytalanságok, én is egyre nyugodtabb lettem. Anyagi jellegű terveimet tudtam teljesíteni, de ami ennél is fontosabb, hogy egyre több "énidőt" tudok felszabadítani. Járok Gergővel heti rendszerességgel futni (sajnos most egy sérülés miatt ideiglenesen  csak sétálni, de maga az idő mozgással telik, szabad levegőn). Kifejezett tervem az emberi kapcsolataimat tartani és ha nem is barátság mértékű, de új kapcsolatokat is szerezni, akár ovis társakkal. Itt a lakóparkunkban és a mellettünk lévő utcában pont nagyon jó fej anyukák és gyerekek vannak, szóval egyetlen rossz szavam nem lehet.

Egészség. Na ez az a pont, amit az előbb egy pillanatra érintettem is, hogy nem az igazi. Az ülőmunkámnak köszönhetően szépen alakulnak ki a háttal és izomzattal kapcsolatos problémák. Mostanában többször is volt izomgyulladásom rossz mozdulat következtében, erre elképesztő jó a futás, de most mivel van egy sérülésem, nem tudok futni. Érdekes, hogy az izom betapadásokat, gyulladásokat nagyon jól lazítja a futás, és nagyon gyorsan gyógyulnak, viszont most egy hónapja jelentkezett egy bizonytalan eredetű csípőfájdalom, ami miatt azonnali hatállyal hagytam abba a futást. Már volt röntgenem, illetve háziorvostól kaptam egy Condrosulf nevű gyógyszert, ami a porcok állapotán próbál segíteni, ha porckopásom lenne. Szerencsére a röntgen kimutatta, hogy nem ez áll a dolgok mögött, porcokat, izületeknek épeknek látják. Így most egy tippem van még, nyáktömlő gyulladás, de ez még csak egy öndiagnózis. Szeretnék kérni házi orvostól beutalót reumatológiára és ortopédiára is. 

Aztán karácsony. Idén nagy hangsúlyt szeretnék fektetni rá. Már vettem sok-sok dísztő eszközt, különös tekintettel a fényekre, amiket már fel is applikáltam, már csak hétvégén a díszeket szeretném feltenni, és innentől nálunk el is indul a karácsonyi szezon.

Nagyjából így alakulnak a dolgok. Lelki állapotom idén sokszor volt ideális állapotban, és sokszor éreztem azt a pillanatnyi boldogság érzést, hogy senkivel nem cserélnék, rendben vagyunk. 

És akkor itt jönnek a tervek 2025-re.
Továbbra is szeretném a sportot + énidőt még építeni, illetve a lakásunk felújításával is már megvannak a pontos tervek, sajnos van az erkély/terasz burkolásos nulladik lépéses feladatunk, mivel itt van egy építési probléma, illetve az árnyékolás, ami még ilyen priort élvezne, aztán idén bent még az ajtócseréket szeretném megugrani. Nagyjából ennyi, illetve a bútorozás végére szeretnék érni, ami azért nem kis kihívás így mindent egyben számolva. Gyerekem totál sínen van, vele csak két kis apró dolog, hogy mindenképpen tudjunk maradni jövőre is oviban (ne kelljen iskolát kezdeni még), illetve jövőre még az angolt szeretném behozni neki. Szeretném, ha kicsit többet tudnánk utazni, és hogy ne kelljen egzisztenciálisan feszülni. Még egy nagy vágyam van, ha már a költséges dolgaink végére érünk (de ez nem jövő év, inkább 5 éves terv), szeretnék a mentális egészségemmel is foglalkozni, vagy terápiával, vagy egy 3 éves képzéssel, az Integrál Akadémiában.
2025 egyébként anyagilag abszolút alapozó év lesz, szóval nagy üzleti tervek nem fognak megvalósulni valószínüleg. Ennyi, ha így haladunk tovább, és hálás maradok és boldog.

Közös szülinap, egy kicsit később :)

Szülinapoztunk Gergővel és Rencsivel. Iszonyatosan feltöltő nap volt számomra, az egész napot együtt töltöttük hármasban (+ Gergő két kutyusa), mint régen.

2023 - a tanítómester, 2024 - megújulás

Bár általánosan nem szeretem sürgetni az időt, mert tudom az idő a legértékesebb kincs a világon, de ezt az évet már nagyon nagyon vártam, hogy lezárhassam. Brutál elvágólag, ahogy kezdődött az év jöttek a nehézségek minden fronton. Egy előző postomban összefoglaltam ezt. Így őszintén ki tudom jelenteni, hogy életem megpróbáltatásait vittem végbe. Innen nézve tudom, hogy a történések megúszhatatlanok voltak, és voltak jelek rá, hogy nehéz év fog következni, meg volt is bennem egy lappangó rossz érzés majdnem egy évig. 2024-ben tiszta lapot nyitottam. Mindennel. Munka fronton ez a válságos egy év húzott ki a kezdődő kiégés fázisából és visszanyertem a motivációt. Házunk alakul. Éppen ma festettük ki a folyosót és a földszinti előszobát, így meglehetősen fáradt vagyok. Irtózatosan sok munka van. Nem feltétlen csak újítás, hanem sok dolgot kell még venni, sok dolgot kell Zsoltinak még összerakni, lassan haladunk, de haladunk. A fejemben tökéletesen megvan mit is szeretnék, de ez még évek. Lehetne gyorsabban is haladni, de meglévő pénzünkből nem akarunk költeni, így ahogy keresünk, abból haladunk előre, mert most már a jövőre is szeretnék fókuszálni, valahogy a következő években össze kéne rakni egy vállalkozást is. Ami biztos, hogy ingatlanhoz köthető vállalkozás lesz, van is fejemben már konkrétum, de még nincs itt az ideje, hogy beszéljek róla. Egyébként lakásra visszatérve elvileg lezajlottak a folyamatok, be vagyunk jegyezve tulajdonosnak, az egyik székhelyem már itt van, a másik is ügyvéd szerint jövő hétre sikeresen átkerül. Otthon érezzük magunkat, és nagyon motiváló, hogy hónapról hónapra egyre otthonosabb lesz. Kifejezetten alig várom már, hogy tavasszal a kertet is rendezzük. 

Kicsi fiamat jövő héten indítjuk a Kis Zseni Iskolába. Brutálisan érti a matekot, és a szintfelmérőn már megkaptuk a feedbacket, hogy nagyon penge a gyerek, tényleg egy kis zseni. Én a büszkeségtől elsírtam magam, mikor csinálta a tesztet és minden feladatot tökéletesen tudott.

3 hónappal később...

9 alkalom óta zajlik már a Kis Zseni, álljuk a sarat, Marci is, én is... néha nem könnyű motiválni a gyereket, aki ovi után tök fáradt már, és alig várja hazaérjen játszani. De ebből nem engedek. Rájöttem már, hogy az élet nem csak a jó dolgokról szól, és ha igazán életképes szeretnél lenni, néha a nehezebb irányba is feszíteni kell magad, szóval ebben nincs bocsánat, minden alkalommal ott vagyunk. Már abakuszoznak és talán mostanában látom, hogy kezdenek szárazabb, kevésbé játszós dolgokat is csinálni.

Munkák. Per pillanat nincsen már az a dömping, ami 2023 előtt volt, meg kell elégednem kicsit kevesebbel egyelőre. A nagy ügyfelem elveszítése hagyott űrt, ami viszont szerencse, hogy már nem kell házra gyűjtenem, szóval az álmaimat emiatt már nem kell feladnom. Kifestegettem már Marci szobáját, a burkolatcseréket leszámítva nagyjából az ő szobája áll a "legkészebb" állapotban. Már csak a függönyöket kell levágni, meg képeket szerenék a falra, és az ő birodalma igazi kis gyerekbirodalom lesz, ami életem legnagyobb küldetése volt, hogy legyen gyerekszobája.

Aztán persze ahogyan nő, majd tudjuk neki tinédzseresíteni. Többi helyiség egyikét sem mondanám még, hogy közelít a készhez, de egyáltalán nem bánom, mindig van változás, és én ezt nagyon élvezem. Mivel megérkezett a tavasz, végre kezdődnek kint a dolgok. Hétvégén például málnát ültettünk.

Sport/életmód. Én magam nem hiszem, hogy belecsaptam a lecsóba. 4 hete futok már heti kétszer. Ez talán a legjobb érzés nekem. Ezenkívül 57,7 kg-ról elkezdtem diétázni is (illetve tisztábban étkezni), de persze csak finoman, a mai napon pontban 55 kg-ot mutatott a mérleg. Teszek az egészségemért, ez egyik idei fogadalmam is volt.

Nem írok mostanában sokszor. Kevesebb online, több offline. Nem szántam mostanában sok időt írásra, talán nincs úgy szükségem belsőleg, vagy talán csak másra csoportosítom az időt, de már napok óta bennem volt most valamiért, hogy szeretnék egy kis memót írni későbbre, hogy vissza tudjak emlékezni, milyen volt ez az időszak.

Nagy vívódási pontom már lassan 5 éve a gyereknevelés. Talán ebben kapom a legtöbb kritikát vagy megértést. Kitől így, kitől úgy. Általában a hasonló élethelyzetben lévő emberektől az utóbbit. Marci 5 éves korára két álláspontig is eljutottam. Egyik, hogy nem lehet tökéletesen csinálni, a másik, hogy csináld úgy, ahogy szíved diktálja. Rendkívül sokat fejlődtem türelem területén, és az egó kérdésben is mióta ő van nekem. Abban az egyben biztos vagyok, hogy jó szívű és okos a gyermekem, tök nincsenek azok a démonjai, mint nekem voltak. Azt továbbra is látom, hogy később érik, mint a többiek, bizonyos dolgokat kb félév csúszással (vagy valamit még több) fejlődik meg, mint a többiek, de mindenben beér mindenkit előbb-utóbb. Például nagy fejlődést látok most az önkiszolgálásban. Összepakol maga után, szépen öltözik egyedül, fürdésnél megmossa magát, egyedül fogat most (persze még mindig szeretek a végén kicsit utána sikálni, de már néha ezt is elhagyjuk). Szociálisan látom, hogy még el van maradva a korosztályához, tehát még sokszor játszik egyedül. Persze ez köszönhető annak is, hogy matematikailag irtózatosan magas szinten van, és azt hiszem nem tudják a többiek lekövetni a gondolkodását az oviban, illetve nincs nagyon másnak ilyen jellegű érdeklődési köre. Igénye lenne már barátokra, emaitt néha szomorú is, már hallottam tőle olyat, hogy szeretett volna játszani valakivel, és ő nem akart vele. Bízom benne talál ő is majd egy olyan barátot mint annak idején én első osztályban.

Környezetünk. Árpádföld/Cinkota határa. Egy olyan családi házas részen lakunk, ahol még sok minden hiányzik infrastrukturálisan, így nagyobb távolságokat kell megtennünk napi szinten. Pl oviba is még a régi helyre megyünk, ugyanígy Lidl-be is. A jó hír, hogy az új óvodát megnyitották, és ha igaz szeptembertől Marcika is oda fog járni. Ezenfelül másik jó hír, hogy az új óvodához közel épül egy (szóbeszéd szerint) Lidl, ami azt jelenti, hogy 1 km-en belül két nagyon fontos komplexum is lesz, és sokkal kevesebbet fogunk ingázni. Néha még eszembe jut (főleg mikor arra járok), hogy mennyire szerettem Ómátyásföldön lakni, sőt kifejezetten hiányzik az érzés. De már itt is jó, s bízom benne, itt is lesznek majd ismerősök, mint a régi helyen.

Nagyjából ennyi nagyvonalakban. Aztán ha lesz időm, kedvem, energiám, írok még.

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

2022

Ez az év a nagy csalódások (vagy nagy tanítások?) éve nekem a nagy terveket illetően. Mondom a felsorolást, aztán majd a konklúziót is. 

Első nagy telekpályázat, amire mondhatni, hogy évek óta készültem. Itt még a végére egy politikai mutyit is felfedeztem, tehát nem csak maga a telek NEM megnyerése esett szarul, de az is, hogy tulajdonképpen esélyünk sem volt. A részletekbe ezen a platformon nem merek belemenni, de a lényeg, hogy nagykutyáké lett, akikre kissé másabb kondíciók vonatkoznak, mint ránk magánemberekre. Szóval ezen a területen majd annak lesz háza, aki méreg drágán megveszi a gyengébb minőséget. Innentől kezdve más lehetőségeket kellett keresnünk, mert per pillanat esélyünk nincs a 16. kerületben építkezni. Ezen felül megyünk befelé a válságba, és még nem tudjuk "milyen mély lesz a nyúl ürege", szóval ingatlan téren egyébként is lehet nem ez az a pillanat, amikor érdemes egyből beszállni valamibe. Ennek ellenére még két pályázatra beneveztünk, egyiket sem sikerült megnyernünk. Utóbbi most pénteken derült ki. Szóval ennek tükrében kijelenthető, hogy ez az év OFF. Persze ezek a tapasztalatok annak nem szükségesek, aki rendelkezik annyi tőkeerővel, hogy bárhol, bármiből válogathat (és még így is a szerencsések közé sorolom magam). Utóbbi két pályázatból sokat tanultunk egyébként magunkról is, hogy talán még nem is vagyunk eléggé felkészülve. Az építkezés vagy egy nagy felújítás eléggé kilök a komfortzónából, így talán még azon is át kell mennünk, hogy ezt elfogadjuk, csak az idő meg megy. Szóval megpróbáltam elővenni megint a pozitív szemléletemet, hogy tanulási folyamaton megyünk át egy későbbi nagyobb cél érdekében.

A másik látszólag kudarcos dolog a webshopom, ami per pillanat heti egy rendeléssel fut. Volt olyan időszak, mikor kicsit több, de jelenleg ez az átlag. Egyébként ezt még úgy érzem változhat, hiszen a google-ben még csak most kezdünk működni, meg még az influenceremmel is csak két érintőleges kis történésem volt, csakis natív megjelölés. Ezenkívül rengeteg dolgot megtanultunk, hogyan kell nulláról felépíteni egy weboldalt, hogyan kell menedzselni hozzá közösségi oldalakat, reklámokat, Zsolti brutál bravúrt hajt végre SEO téren, én már nem is tudom lekövetni annyira ügyes. Szóval én azt gondolom, ha a végére ez az üzlet nem lesz átütő sikerű, akkor is elmondhatjuk, hogy végigmentünk egy iskolán úgy, hogy nem kellett érte fizetni, és esetleg egy másik üzletet még fel tudunk majd építeni így a meglévő tudás birtokában. Nekem már működött egyszer ez az életemben, mikor éveken át csak alapoztam valamit és egyszer csak beérett, és értelmet nyert.

Családilag a legjobb évünk eddig. A legkevesebb szorongás ebben az évben volt már és a gyermekem fejlődésében is a legtöbb siker idén érkezett meg. Zsoltival a kapcsolatunk is mostanában tér vissza a régebbi állapotokhoz, ami gyerekvállalás előtt volt, ugyanis akaratlan is sokat elvett az, hogy nem volt időnk, energiánk egymásra. Így e téren érzem a nyereségünket, illetve a sok pályázatban és weboldalban egyre jobban tanulunk meg együtt teamként gondolkodni és együtt haladni (lehetőség szerint egy felé).  Szóval ebben nagyon jó az irány.

Ezeket mondanám erre az évre. Várjuk a karácsonyt, kicsit megint elengedni a munkát, mert nehéz év volt ez a két covid év után így a háborúval. Ügyfeleim is érzik a hatásokat és én csak bízni tudok benne, hogy nem vetül ki ránk ez élesen év elejétől majd. Egy biztos a válságba (ha hirtelen nem lesz a háborúnak valamilyen megoldása) még csak befelé megyünk.

Szeretek ilyenkor jósolni is kicsit, hogy aztán utólag vagy nevetek magamon, vagy azt mondom, de igazam volt. Szóval jövő évre most azt jósolom, hogy telek, vagy ingatlan a birtokukba fog kerülni. Most már ért annyi tapasztalat, hogy körbejártuk a dolgot és a majdnem sikerülések biztosan előbb-utóbb sikerülté válnak. Ha ez bekövetkezik az lesz életem egyik legnagyszerűbb pontja, mert egy olyan típusú kreativitásom kap teret, ami egyfelől kiteljesítő lesz majd. Utazások... hát továbbra is azt érzem, hogy ez csak egy következő lépés lesz. Írnám azt, hogy végre innentől erre irányul a fókusz, de tudom, hogy nem lenne igaz, mert még fontosabb nagy dolgaink vannak. Amit még szeretnék, újra sportolni, ezt sem látom még tisztán magam előtt, de bízom benne eljutok ide újra.

Boldog karácsonyt 2021

 

Isten éltessen kisfiam!

Két éves lett. Szeretetem határtalan. Annyi minden változott egy év alatt. Már azóta megy, fut, rohan, intézkedik, bölcsis nagyfiú már. Sok gyerekbetegségen túl vagyunk, sok boldog pillanaton, száguld a kismotorján, mint a villám. Beszéd sajnos még nem igazán indult meg. Védőnői státuszra apait-anyait beleadva 11 szót tudtunk összehozni, így most bölcsiben is fejlesztő pedagógussal indulunk tovább. Egyelőre védőnő azt mondta várjunk félévet a logopédussal, mert fiúknál sokszor ekkor indul be. 

Készült pár fotó is, csatolok egyet-kettőt:

Itthoni torta és ünneplés

Mama torta és ottani ünneplés

Kicsi babám nagyon sok szeretet, ajándékot és összesen három tortát kapott :) Még legalább 90 ilyen boldog szülinapot kívánok :D

Boldog nemzetközi Nőnapot :)

Gyermekemmel alkottunk a szűk család női tagjainak, reményeim szerint ma/holnap odaér postán :)

Illetve ilyen ügyes már Marci, hogy így átmászik már a játszótéren... ez egy újdonság, mindennapra tartogat valamit:

Valentin vs. 2 éve házasok

Van még egy ünnep nekünk februárban, ez pedig a Valentin nap is lehetne, de nem az elsősorban, hanem a házassági évfordulónk, ami ezen a csodálatos napon van. Ma sem döntenék másként, tényleg szép nap volt, öröm visszagondolni, így van minden rendben.

38

 ...éves lettem. Boldog vagyok. Én igazából most jöttem rá, hogy még fiatal vagyok, és ez a nap az én napom. Totálba sok éven át utáltam a szülinapomat, már a húszas éveimben is, mert utáltam az idő múlását. Mára már békét kötöttem vele, és egyébként is szegény apukám mindig azt mondta, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Szóval én most 38 vagyok, egy 29-es érzéssel :) Hát nincs igaza? És ez így jó. Boldog vagyok, van családom, szeretet övez körül, egészségesek vagyunk, vannak barátaink, van hol laknunk és van munkánk... ez minden, ami az egészhez kell, a többi csak részletkérdés. 

Marci ma délután behozott nekem a szobába egy szív alakú boldog szülinapot feliratú Szamos bonbont. Zsolti adta neki, hogy hozza ide, de igazán megható pillanat volt. 

Hálás vagyok és most iszom egy pohár bort a saját egészségemre :)

Rencsi+Gergőtől ezt a szuper vasalót kaptam (Zsolti közreműködésével), így most már egy olyan dolog is örömmé vált, amit mindig is utáltam csinálni.
Zsoltitól egy mindent tudó szuperdrága szemszérumot kaptam, és ezt a gyönyörű csokrot, a háttérben Dorothy csoda lufi kompozíciójával. Tényleg egy szavam nincsen, tökéletes minden.

Hajrá 38, és még a 40 előtt mindig van egy 39 :) Cheerio!

Boldog karácsonyt 2020

2020 évvégi post

Ismét eltelt egy év, bár még nincs évvége, de már a tapasztalat azt mutatja, hogy akkor kell megírni ezt a postot, amikor van idő... főleg gyerekem születése óta. Hát mondhatnék szuper dolgokat, de ez az év minden téren nehéz volt, lelkileg is, anyagilag is. Pont visszagondoltam, hogy 2010 volt ugyanilyen szörnyű lelkileg, mikor az Ogilviből kellett mennem. Ugye akkor javában válság volt, a munkaerő piac rottyon volt. Most anyagi téren ebben az évben erős visszaesés volt, de talán így évvége fele tudom, azt mondani, hogy ez jellemzően a Covid megjelenése után volt a legérezhetőbb. Akkor volt egy hónapom, ami 60% visszaesés tavalyhoz képest. Persze a tavalyi év az csúcskategória volt, így hát hálátlan ahhoz hasonlítani, na de ez van. Szóval év elején Zsoltitól már viszonylag korán, kb január végén értesültem a koronavírusról, de akkor még csak Kínában olvasott róla Zsolti, hogy decemberben felütötte a fejét és kb lassan túl vannak rajta. Akkor még csak poénkodtunk rajta, hogy milyen durva lenne, ha világjárvány lenne belőle, mint a filmekben. Számomra morbid volt embereket maszkban látni mászkálni az utcán... aztán ide is betört... a többit nem is akarom firtatni, mert hát átéltük/átéljük. Szóval év elején rengeteg kétség gyötört szinkronban. Marci fejlődése, anyagiak, járvány.

Elmondhatom, hogy szinte egész évben nem éreztem jól magam, ha már más eredményt nem tudok ebből az évből kihozni, megpróbálok rendesen visszafogyni, és rendbe teszem a halogatott egészségügyi dolgaimat. Így jelentkeztem be a Sasszemklinikára alkalmasságira. Ott azt az eredményt kaptam április magasságában, mivel romlott a szemem (2014 óta), kell fél évet várni, hogy meglássák van-e újabb romlás, ha nincs, akkor jöhet a műtét. Ok, ekkor próbálkoztam kontaktlencsével (nem jött be), majd csináltattam egy újabb szemüveget az új értékekkel. 

Nyáron közben elindítottam a fogprojektet is. Nagy nehezen rávettem magam, ha kell a bölcsességfog húzás, akkor essünk túl rajta, de akkor is elindítom a fogszabályzást. Így most a fogszabályzó fent van, de a bölcsesség fogaim továbbra is húzásra várnak (januárban megyek szájsebészetre).

Marci mindeközben megtette nagy mérföldköveit, a hibás kúszás után szépen elkezdett mászni (4,5 hónapot mászott villámgyorsan), felállt és elindult, ahogy a nagykönyvben, és még bőven időben. Egy következő nagy mérföldkövén aggódtam nagyon sokat, a mutogatáson. Általában ugye egy éves kor körül elkezdenek mindent megmutatni a mutatóujjukkal, ha kérnek valamit, ha tetszik nekik valami, így kommunikálnak. Ez etológia szintű dolog (majmoktól jön), ennek hiánya vezető tünete lehet az autizmusnak, ahol is ugye a szociális kapcsolat zavara miatt nem törekszenek az ilyen fajta kifejezésre. Nos, ez nálunk 16. hónapra alakult ki. 4 hónapot voltam ebben a feszületben, hogy miért nem csinálja Marci. Azóta persze mondanom sem kell, ha kell, ha nem mindent mutogat, most a beszéd előtt ez a kifejező kommunikációja.

Jelen. Sok rossz napunk volt ebben az évben, kapott a kapcsolatunk is. Minden nehézséget kettőnknek kellett megoldani, és akárki akármit mond, egy gyerek menedzselésénél ez brutál nehezítő tényező. Jó lett volna, ha van úgy mama a háttérben, aki esetleg segít Marci gardírozásában, mikor én havazásban vagyok, és mikor Zsolti kicsit jobban depi már a bezártságtól. Ez kapcsolatrombolóan hatott ránk, ennek ellenére nagyon figyeltünk, hogy Marci szintjéig ne jusson. Zsolti hétfőtől, azaz holnaptól dolgozik, ismét egy új korszak nyílik életünkben. 

Amiért hálás vagyok. Hálás vagyok a barátaimért. Hálás vagyok, hogy igazán számíthatok rájuk, itt kiemelten Zsuzsival való egymásnak segítséget (mind munkában, mint babáknál a sok cuccal oda-vissza), hálás vagyok Dorothynak, aki kihúzott minket párszor a pácból, mikor Marci felügyeletét nem tudtuk megoldani. Hálás vagyok, hogy sikerült a szemműtétem, hálás vagyok, hogy munkában is az összes ügyfelem megmaradt ennek a nehéz helyzetnek ellenére is.

Jövő évi terveim. Amik persze, vagy sikerülnek, vagy nem. Most már nagyon szeretném, ha a ház projekt is valahogy előre mozdulna, jó lenne valahogy telekhez jutni. Várjuk az építési szabályzások módosítását itt a kerületben, illetve a megfelelő pillanatot. Jó lenne, ha tudnánk profitálni a családtámogatásokból. Nagyon várom Marci első szavait, mert hát azt hiszem az a leges legnagyobb mérföldkő egy kisember életében, mikor igazán megszerzi a kapcsolatot a világgal. Munkában nagyon szeretném, ha nem is teljesen, de egy megközelítő szintet elérni, amilyen a tavalyi évben volt. Magammal szemben csak annyi, hogy megőrizni a megszerzett éles látást, a fogaim is talán a helyükre kerülnek jövőre és nagyon szeretném, ha nem is a régi szintre, de mondjuk heti egyszeri futás szintjére jó lenne stabilan visszakerülni. Az élet nagyon rövid, minden év számít. Ezekkel a gondolatokkal le is zárom ezt az évvégi összesítő postot. Még szeretnék írni, de ez mindig Marci és időfüggő, most ennek is örülök, hogy ezt sikerült így monitorra vetni.

Bízom 2021-ben, de addig is még jöhet a karácsony, a covid miatt egy visszafogott ünneplés és persze egy kis pihenés. Jaj és persze december 6-a van, boldog Mikulást mindenkinek :)

Utóirat:
Milyen vagyok szemüveg nélkül? 

 Ilyen... szemüveg, retus és smink nélkül.

#1yearold

1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.

De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.

Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.

Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.

Ezt pedig csak itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)

2020 Húsvét 🐰

Ez a húsvét kicsit más, mint a többi. A Corona vírus miatt önkéntes karanténba töltjük, viszont én mégis úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív élményem van. Egyrészt alapvetően azokkal vagyok, akiket a világon a legjobban szeretek, persze a tágabb család is hiányzik, és persze a húsvéti élmény, de szerencsésnek érzem magam, mert végülis mindenkivel tartjuk a kapcsolatot.

 Én tulajdonképpen most, hogy kevesebb a munka, kaptam egy kis betekintést, milyen igazi családanyának lenni, mikor sütsz-főzöl-takarítasz stb, családért vagy. Nagyon jól esik. Szeretem ezt a pozíciót és szeretek örömet okozni.
Marci a napokban lesz egy éves, úgyhogy rendelünk neki egy tortát, amit majd jól szétmaszatolhat :)
Nagyon ügyesen eszik, pedig még egyetlen foga sincs. Sőt most nagyon sok és nagy fejlődések vannak nála, így most már 2 hete szabályosan mászik, feláll, bútor mellett lépeget, ül (végre), és nagyokat alszik. Beszédfejlődése szerintem még nem nagyon indult meg, még csak a "nem" szót használja rendeltetésszerűen, meg persze a kis szótagokat (ba-ba, bab, ava, meme stb), de ezeket nem érzem még tudatosnak. Dehát neki még nem is kell beszélnie, hiszen még egy éves sincsen. Szóval most jelen pillanatban beérte a korosztályát.

Sajnos a kevesebb munka eredménye kevesebb jövedelem. Sajnos ezzel is számolnunk kell folyamatosan, ami sajnos - mint ahogyan már írtam is - engem nagyon rosszul érint, mert hát a ház terveink emiatt biztosan tolódni fognak (kivéve, ha nem lesz nagyon ingatlan ár csökkenés). Sőt most azon kezdtünk el morfondírozni, hogy esetleg, ha volna majd egy nagy telek ár csökkenés, akkor még majd azelőtt rá kell mozdulni mielőtt helyre áll a gazdaság. Egy bizonyos szerencsénk azért van, mert van némi nemű tőkénk, így egy ilyen helyzetet esetleg meg tudnánk lovagolni. De persze ez egyelőre csak egy elvi kérdés, ugyanis egyáltalán nem látok még ingatlan ár csökkenéseket. Egyelőre csak azt látom, hogy totálba befagyott a piac. Nem mennek az árak lefelé, nem cserélődnek a hirdetések. Ami érvként amellett szól, hogy esetleg majd elindulnak lefelé az árak, hogy jelenleg nincsenek befektetők. Peresze nem tudom milyen mértékét adták ki az eladatott lakások számának, de az biztos, hogy most ezek nem lesznek egy ideig, illetve külföldi vásárlók sem. A CSOKosok maradnak talán, meg persze akik alapban is rendelkeznek annyi tőkével, hogy építkezzenek, vagy lakást vásároljanak. Hitelesek sem lesznek most szerintem egy darabig, mert ugyan most fizetési moratórium van, de azért a hitelezési kedvet ez most szerintem elvette. Meglátjuk... ezek csak elméletek.

Az évnek azon szakasza...

....mikor minden a helyére kerül.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ez tényleg így is van. Elfogytak a munkák, napok óta csak ünnepelünk, és vendégezünk. Még olyanok is megfordulnak nálunk, akik Angliában élnek... sőt még olyan is, aki valahol Peru környékén hajózik. Otthon nem sok időt töltöttünk, de azt intenzíven. Idén először képeslapokat is készítettem, remélem eljutnak már végre a címzettekig... sajnos a posta hiába adtam fel még karácsony előtt 2 munkanappal, nem kézbesítette eddig őket.

Voltunk kisunokatesójánál is (pontosabban másod unokatesójánál... Marci 8 hó, Dorka pici másfél)

Lassan elengedjük ezt az évet. Csodálatos, ugyanakkor nagyon fárasztó volt. Most így visszagondolva csoda, hogy nyáron nem kattantam meg, túléltem a nehéz részét. 36 évesen anya lettem... azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni, hálás vagyok.

Diétázom továbbra is (karácsonykor 2 napot hagytam ki), nagyon lelassult az alakulás és a két nem diétás nap nagyon visszavetette, mert ugye diéta közben fokozott a hízás veszély, ha kicsit megbillen az ember. Most úgy látom, hogy ha ebben a tempóban haladok, akkor nyárra leszek kb meg. De ez is a célom kb.

Tegnap bejelentkeztem szemműtétre, ugyanis úgy néz ki, hogy Marci szoptatásának végérvényesen vége. Nos úgy néz ki, hogy még erre is várni kell, mert 3 hónap míg kiürülnek a hormonok teljesen, így újra kell majd jelentkeznem az alkalmassági vizsgára, de addig is fogok kapni valamilyen tájékoztatót postai úton. Kissé félek tőle, mert azért na... mégis csak a szem. Lassan, ha lejártak az ünnepek fogászatra is bejelentkezem fogszabályzó ügyben... persze a két még bent lévő bölcsesség fogam szinte rettegésben tart, mert tudom, hogy azokat el kell távolítani, és az előző kettő eltávolítása mind testi, mind lelkileg brutális trauma volt (nem beszélve, hogy egy hónapig elég rendesen fájt). Eleve jó lenne valahogy altatásban, mert ráadásul az alsó teljesen bőr alatt van, szóval azt kb ki kell műteni.

BÚÉK, sztem idén már ne fogok tudni írni, jövő évre hasonlókat kívánok! Több barátunknál is várható babaáldás, úgyhogy nekik külön előre is sok-sok erőt kívánok :)

#1monthold

Martin születése ma pontosan egy hónapja történt. Egészen gyorsan megy az idő, már egy hónapja nem alszunk :D... persze ez nem igaz, mert éppen ma rekordot döntött a pici fiam, 6 órát egyhúzóban végig aludt fél 10-től hajnal fél 4-ig. Nagyon büszke vagyok rá.
Ma reggel a mérlegen is meglepetés ért, úgy látszik, hogy mégsem stagnálok még. 57,6 kg voltam néhány perce. :)

Egy hónapos reggeli szerelem