Mindennek ára van, te mennyibe kerülsz?

Mindig szarul esik és leesik az állam, mikor a szakmámba megtudom mennyivel többet keresnek bizonyos emberek ugyanazért a munkáért, amit én is elvégzek. Ilyenkor több mint csalódott vagyok, úgy érzem teljesen mindegy mit csinálok és mennyire próbálom a maxot kihozni, sosem fogom utolérni őket, de mondjuk nem is az a célom, hogy utolérjem őket, csak hogy ha már ennyit dolgozom, ne kelljen foglalkozni a pénz kérdéssel. Valahol igazán szerintem csak akkor lehet az ember boldog, ha ez a kérdés nem frusztrálja minden nap. Persze ez nem panasz, mert tudom, hogy az átlag magyarnál még így is többet keresek, de ezt a szintet csak úgy tudom hozni, hogy a hétvégéimet is beáldozom, ez meg már lassan kezd nagyon fárasztó lenni, kezdek belefáradni. Ezért gondolkodom abban, hogy ha végzek a 3D sulival, tényleg váltani kellene. Tegnap az új lakótárssal megbeszéltük egymás fizetését (ugyebár ő kollégám és programozó), és totál ledöbbent mert majdnem 100 000-rel többet tippelt, mint amennyit tényleg keresek. És mondta, hogy nagyon alá vagyok fizetve ahhoz képest, hogy egyetlen nap se tudtam előbb eljönni, pedig úgy volt, hogy akinek nincs melója elmehet minden nap picit előbb. Erre ma mehetek melózni a táskába, mert a sulim miatt ráadásul ebben a hónapban konkrétan többet költöttem eddig, mint a fizetésem. Ez van :(, nehéz a bányászok élete.

IDŐ

Vagyis az idő hiánya a problémám. Mióta átköltöztem, olyan mintha valami más időzónába exportáltam volna magam. Egyszerűen nincsen semmire idő. Igaz a Maya rohadt sok időt elvesz az életemből, és mint egy megszállott tegnap este is baszakodtam vele, sajnos a félmaraton óta a futást is hanyagoltam és ami a legfontosabb a barátaimat is. Egyszerűen nem elég az életem, pedig nem sokat alszom, mégis el vagyok csúszva... mondjuk lehet a hétvégi szabadidő hiányzik, de valahogy meg kell oldanom ezt a 6 hónapot, amíg a suli tart.

Megmutatom mit tanultunk a hétvégén. Ez egy modellezési stádiumban lévő Chevrolet Camaro, 3 nap alatt eddig jutottunk. Nagy meló és újra akarom csinálni, csak h gyakoroljam a tool-okat és a technikát. Tegnap este egy szemet modelleztem tutoriál alapján. Maga a modellezés készen van, de egyszerűen nem tudtam megcsinálni a textúrát élethűre... úgyhogy ezzel még kell kicsit szórakozni.

Amúgy elkezdtem végre hétvégén olvasni a Trónok harcát. Nagyon jó és alig tudom letenni, no de hát ugye kevés az idő, így BKV-n és WC-n is olvasok :D

Hétfőn viszont itt volt anya, nagyon jó volt. Elmentünk az ARC kiállításra, meg a Margitszigetre és kajáltunk egy nagyot. Nagyon jó nap volt, azóta anya minden telefonbeszélgetésben ezt emlegeti. Tök jó érzés.

Szükség, igény, akarom!

Most jutottam el odáig, hogy szükségét érzem egy olyan dolognak, amit eddig évekig kizártam teljesen az életemből, ez pedig egy TV. Valószínűleg azért nem gondoltam rá, mert nem is volt rá helyem, illetve mert nem igazán volt sok szabadidőm tévé nézegetésre. Az utóbbi most sem lett több, viszont nagyon vágyom arra a régi családi érzésre, amit a tévé nyújtott, hogy szombat este nézhessem pl. az X-faktort, vagy vasárnap este a "vasárnap esti filmet". Szóval ez. És mivel kb 10 éve tévé nélkül élek, így egy kicsit lemaradottnak érzem magam technikailag. De már elkezdtem a nézelődést :)

Ma suli, félek, fosok. Remélem nem lesz űbergáz és tudom követni, tegnap gyakoroltam, de internet nélkül kicsit nehézkes. Remélem ma már lesz net.

Véleményem spontán

Ez a post a munkahelyi dolgaimról fog szólni, mert elég erős ingerek értek ma már startból. Egyrészt felmondott a produkciós részleg igazgatója, ami őszintén szólva egyáltalán nem ráz meg, másrészt ma második hír, hogy felmondott Ági is, az én accountom, akit ráadásul iszonyatosan bírtam, tiszteltem, és rohadtul felnéztem rá, mert egészen egyszerűen úgy él, ahogy én csak szeretnék élni. Nem tudom hogyan lesz ezután, kinek adja át a fő ügyfelemet, illetőleg nem tudom, hogy ki veszi át, de az biztos, hogy olyan gördülékeny már többé nem lesz, mint eddig volt... legalábbis nem tudom elképzelni, hogy úgy menjen a munka, mint eddig. Ami részemről megvetendő, az a produkciós kollegina felmondása, ugyanis ahogyan hallottam, az inkább büszkeségi és önmagát túlpozicionálás miatt történt, tehát nemcsak megvetendő, hanem ultra gáz is... na mindegy meglátjuk, egy biztos én tudom értékelni ennek a munkahelynek az előnyeit, a kollégákat, talán a munka már kicsit rutin jellegű és majdnem unalmas néha, de a biztonság és a jó hangulat kárpótol, és nem utolsó sorban több emberre is barátként tekintek, és persze itt van Misi mentorom, ami nagy ajándék (remélem sokáig így is marad).

ui.: amit múltkor gondoltam egy bizonyos másik kollegánkról (a "berohasztó" kollégáról), méginkább igazolva látszik!

Újpesten már ne keress!

Mert nem lakom ott :). Fájdalmas és ugyanakkor szükségszerű volt ez az elhatározás, költöznöm kell. Lakótársak már riogattak, hol azzal, hogy lakást vesznek, hol azzal, hogy el szándékoznak költözni, de a lényeg, hogy a végén már érezhető volt, hogy előbb-utóbb valamilyen változás lesz. Szerencsémre pont ezzel egy időben az egyik kollégám pénzproblémákkal küszködött és felajánlotta, hogy költözzek oda hozzá. Így ez lett. Most ketten lakunk (plusz egy cicus), és Újpest helyett Zuglóban. Közel, kényelmesen, és jó környéken. Alig várom már az első futásomat :). Régi lakás hiányzik, főleg a saját kis szobám, mely az otthonomat jelentette több mint 5 évig. Nos ez van, remélem jövőre már gondolkodhatok sajátban... de ez még távoli. Itt a elköltözésem pár emléke, és a beköltözésem bizonyítékai :D

Az újpesti exotthonom

Ezek meg már az új szobám képei

Ez az új könyvespolc asztalom, imádom (by ikea)

 

27. Nike Félmaraton

Úristen de nagy élmény volt. Bár csak váltóban, viszont azt annál jobb idővel. Életem legjobb ideje: 11,3 km; 6,01 perc/kilóméter, 1:09:38 perc összesen.

De van sok fotó:

Imádom ezt a csávót

 

 Joseph Gordon-Levitt 

...és nem mellesleg egész jó színész. Következő filmjéig (Looper) márcsak párat kell aludni... persze, hogy megyek rá :)

Fuss Budapest (második felvonás)

Nagy napok előtt állok! Szombaton költözöm, vasárnap Nike félmaraton. Izgalmas, és az a furcsa, hogy minél jobban közeledik, annál jobban várom. Az életem fenekestül felfordul, és minden ami Újpesthez kötött megszűnik, és a munkámon kívül minden új.

Hello Új élet!

Ez meg a mai termés. Gergővel és Makikával voltunk a Nike félmaraton edző buliba. Imádom a kompromitálónak látszó képeket :D

Ősz: ON

Kicsit régen írtam már. Többször belekezdtem, de annyi minden volt, hogy erre nem maradt időm. Tegnap és ma volt az első sulis hétvégém (és még holnap is folytatódik). Nosh, hát durvább, mint gondoltam. Ez a Maya egy olyan grafikus program, mellyel gyakorlatilag bármilyen 3D-s dolgot meg lehet tervezni, ezzel a programmal készülnek bizonyos reklámfilmek, vagy hollywoodi filmek. Alapvetően két ilyen 3D tervező program terjedt el, az egyik a Maya, a másik a 3D studio Max, én azért választottam a Mayát, mert ezt inkább a film készítők használják, míg a 3D S Maxot inkább a játékfejlesztők. Első szembesülésem, mivel ez nem az Adobe cég programja (hanem az Autodesk-é), hogy minden gyorsbillentyű, amit eddig gyakorlatból használtam, kábé felejtős. Tehát az egész programot és a felépítési elvet is újra kell tanulnom. Nem beszélve arról, hogy iszonyatosan bonyolult és többszintű a kezelőfelülete, bonyolultabb sokkal, mint pl a Photoshopnak vagy az InDesignak. Úgyhogy bátran és bölcsen kijelenthetjük, "nagy fába vájtam a fejszémet", és nincs visszaút (pedig napközben többször is átfutott az agyamon), meg kell küzdenem saját agyammal. A tanár alapvetően gyorsan halad, egyszerre kell figyelni a projektort, jegyzetelni és közben a saját gép előtt abszolválni. Szóval nincs más hátra, előre.

Aztán itt van az ősz ismét, megint eltelt egy év, és már nem indulok újabb fősulis évadban... egyrészt öröm, másrészt meg bevillan, hogy mennyire gyorsan elment 3 év. Hát ez van, tényleg meg kell élni a pillanatot (míg lehet), mert elszalad felettünk az élet.