Annáéknál

Kiruccantunk kicsit Annáékhoz megnézni a kis Lilit. Annyira édes pici 4 hónapos baba. Már teljesen más Marci. Nagy is, mozgékony is, ő már kisfiús inkább így innen nézve (nem babás). Annáék nagyon szép helyen laknak a Hüvősvölgyben, szinte érzed, hogy tök más a levegő minősége is. Hát igen, ez az a helyszín, amit biztosan el kell engednünk, mert itt a telek ár is már az egekben.

Hétvégén ismét megyünk haza, aztán meg jönnek uncsitesóék. Örülök, hogy a nyáron megint ennyi szuper jó program van, ellensúlyozza kicsit a szarságokat.

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

Tiszteletjegyek

Ma reggel kaptam egyik ügyfelemtől ajcsit, tiszteletjegyeket az óriáskerékre... 3 éve dolgozom nekik, ez most így nagyon jó érzés :)

4 nap

Finishben vagyunk. Azt hiszem ez az utolsó post költözés előtt. Már szépen összepakoltunk, szinte üres minden, csütörtökön megkapjuk a kulcsokat, és pénteken cuccolunk. Azt hiszem muszáj volt megörökítenem ezt a helyet, ahol több mint 4 évet töltöttem, és egyben ez utolsó albérletem is (remélhetőleg) ebben az életben. Nem szomorkomodm, hiszen valaminek a vége, az valaminek a kezdete is egyben. Semmi elképzelésem nincs milyen lesz, és tapasztalatom sincsen milyen a párommal együtt élni, úgyhogy új a terep, de őszintén én nagyon boldog vagyok, egész életemben erre készültem. Az élet tökéletes!

A cuccaim egy része dobozokaban

A lakásunk képei, már eladási sorban...

Iszonyat jó hetem volt...

...viszont most kivételesen nem munka, hanem humán szinten. Múlt hétvégén feljött az egyetlen simontornyai barátom, szerdán találkoztam a legkedvesebb Claires exekkel, és ezen belül Misivel, aki az életem mentora. Annyira megható érzés volt, jól megölelgetett. De én ezt már valahogy így is képzelem ezen a szinten. Annyira számot tevő az életemben, és annyira jó érzés, hogy sohasem szakad meg végleg a szál.

Aztán a héten még találkoztam az Angliában élő barátommal is, aki kicsit még a szerelmem is volt 5 évig, hát vele is iszonyatosan jól éreztem magam. Olyan pillanatok ezek, ahol teljesen magamat adhatom. És elhangzottak olyan mondatok, amelyek a szívemet nagyon megsimogatták, Misitől pl, hogy hármunk közül egyedül én változtam, nyugodtabb lettem, és nyugalmat áraszt a kisugárzásom, azt hiszem nem tudok ennél gyönyörűbb visszacsatolást elképzelni humán szempontból. Szóval boldog vagyok, kimondhatom. És az angliai szálam is nagyon jól alakult, attól is boldog vagyok, egyelőre nem tudom, hogy találkozunk-e mostanában, vagy hogy egyáltalán mit hoz vele a jövő, ha egyáltalán hoz, de a megélt pillanataim élnek bennem. Én így szárnyalok, ilyenkor élek, és ez a boldogság rettenetesen sok motivációt ad.

És ezzel párhuzamosan érzem, hogy működik a terápiám, baszki épülök, hétről-hétre erősebb vagyok, és jobban érzem magam, és érzem, hogy mindent jól csinálok az életemben. Ezt a lelki érzést kívánom mindenkinek!

Uccsó XXX szülinapi post

Folytatva szülinapi bejegyzésem, emlitést tennék ajándékaimról, melyek egytől egyig szívhez szóltak, és kivétel nélkül ugyanolyan örömet okoztak. Mellesleg mindegyikből ugyanazt a konklúziót vontam le... jól ismernek :). Elsőként Gergő ajándékát említeném meg, mert nagy meglepetésemre ez olyan ajándék, amiről magam sem tudtam, hogy egyáltalán vágyom rá... ez egy earPod - Apple fülhallgató... már a csomagolása látványától is extázisba kerültem! Ez olyan mint a macskáknál... mikor meghallják az alutasakos kaja dobozának hangját, már alig lehet velük bírni :D
Na de visszatérve, a fülesnek nagyon jó a hangzása, már leteszteltem, és persze mindig velem fog jönni futni, meg mindenhova.

Aztán Renikétől kaptam egy muffin sütőt egy muffinos szakácskönyvvel, ami szintén egy olyan ajándék, ami már régóta hiány cucc volt, úgyhogy sütnöm kell ;), mostmár nincs kibúvó. Nikótól életem legkedvesebb/legcukibb ajándékát kaptam. Egy kulcstartó... de nem akármilyen. Valójában 2 kulcstartó, két kis muffin, és mindegyiken más szöveg, egyiken"BEST", másikon"FRIENDS", és Nikó választhatott melyiket szeretné... nekem nagyon tetszett ez a dolog, olyan mint gyermek korban a lányoknál, és igazából jó így kicsit újra gyermeknek lenni, mégha csak ilyen formában is. Aztán Mótól, drága barátnőmtől meg Lacustól közös ajándékot kaptam. Egy nagyon komoly filofaxot. Első pillanatra talán  ledöbbentem, hiszen most vettem  naptárat pont, de aztán mikor kicsomagoltam, nagyon megtetszett. Egyrészt nagyon stílusos, másrészt meg van belső zsebe, ami külön nagyon hasznos. Szóval ezt is imádom :D. És végül, de nem utolsó sorban ma megköszöntöttek kollégáim is. Igazi meglepetés... csokitorta (nyamm), plusz beneveztek a Vivicittá városi futásra, amit már nem is tudom hányszor megemlítettem, hogy szeretnék nevezni. Nem tudom kinek az ötlete volt, de beletalált. Szóval ezek voltak az ajándékok. Magamnak egy Clinique sminklemosót vettem... tutira mentem, tudtam h örülni fogok neki :P

Aztán pár fotó az AlterEgo Showműsorából... azt hiszem kár kommentet fűzni hozzá :)
Szuper élmény volt ez az egész, mindenkinek nagyon köszönöm, és azoknak is, akik akár levélben vagy bármilyen formában emelték az ünnepem fényét. Így jó harmincnak lenni :)))

Zárásképp unokatesóm megfogó szülinapi gondolata:

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, 
hanem hogy mennyi élet volt éveidben."

BalatonSound 2012

Életemben először voltam Soundon, óriási élmény. Nemrég értem haza, és most kábé mozogni sem tudok, de gondoltam addig írok róla, mg frissek az élmények. Niki nagyszüleinél szálltuk meg Balatonfenyvesen, úgyhogy gyakorlatilag a legneccesebb része nekünk eleve megoldott volt, és ami külön öröm számomra, hogy halálosan jó fejek a kis öregek. Aztán maga a fesztiválozás terve úgy nézett ki, hogy előtte találkozunk Nikó barátjával, kajálunk, piálunk, aztán lesz ami lesz. Addig működött is a terv, hogy beültünk pizzázni meg sörözni, majd utána kb minden terv dőlt. Maga a helyszín nekem nagyon hasonlít a Pepsi-szigethez, csak annyi különbséggel, hogy itt nem koncertek vannak, hanem elektronikus zene és DJ-k. Nikóval szépen végigmentünk a stílusokon, végigbuliztuk kb az összes sátort.
Persze nem voltunk szomjasak :D. Először a drum'n'bass sátorban, majd egy újabb kajálás/piálás kör után mentünk az egyik fő DJ-re, Paul Kalkbrennerre. Ultra szar volt. A tömeg borzalmas volt és úgy láttam, hogy nem választékos (stílusos?) a tömeg, valszeg ez olyan mint David Guetta, divatzene. Na mindegy, szal szépen lassan egyre kijjebb mentünk, nem lehetett már táncolni, túl nagy volt a népsűrűség. Átmentünk Budaira. Nekem ez volt az este legjobb része. Nagyon jó zenét csinált, viszonylag kevesen is voltak, és tényleg az volt mint anno, hogy egész testemmel élveztem a zenét. Aztán mentünk ismét kajálni/piálni (mondanom sem kell, hogy fél órát álltam sorba minimum), aztán jött a buli szívás része. Eleredt az eső. Eleinte egyáltalán nem volt gáz, de mikor vissza akartunk menni az arénába, akkor már jöttek a problémák. Az eső miatt az emberek állatokká váltak. A tömeg az eső erősödésével egyre agresszívebben nyomult az aréna bejáratán és konkrétan a szűkítőkorlátnál szegény Nikót olyan durván odapréselték, hogy a biztonsági Őrnek kellett kiszednie. Konkrét halálközeli élmény, neki is és nekem is, ahogyan végignéztem. Aztán nagy nehezen visszajutottunk (ekkor már vagy Carl Cox vagy Hot X volt, nem tudom melyik, még nem voltam egyiken sem). De sajnos ahogy (az eső elöl) jöttek be az emberek, egyre kellemetlenebb volt egyrészt a pára, másrészt meg ismét elviselhetetlen lett a tömegnyomor, úgyhogy úgy döntöttünk hazamegyünk. Öreg vagyok én már ehhez a tömeghez.

Szóval szakadó eső (a kép demonstrálja mennyire áztunk el), futás, fázás, szél, késő vonat, majd végül kipurcanás.


Összességében nagyon jó élmény volt, találkoztam fotós ismerősökkel (ennek külön örültem), és megállapíthatom, hogy a party élet nem igen változott az elmúlt két évben, sem a DJ-k, sem a közönség, sem a zene... valahogy olyan volt, mintha még mindig 2010-et írnánk :)

Másnaposok

Nikókával tegnap este úgy döntöttünk megünnepeljük a diplománkat, ha már így együtt végigszenvedtük. Hát ma így néztem ki (Zsoci frankón megörökítette szenvedéseimet):

Vasásnap pihenő nap, végre!

Eléggé ritka dolog, hogy vasárnap nem dolgozom, így igyekszem úgy alakítani, hogy ne menjen el a nap azzal, hogy sokáig alszom, vagy hogy nem csinálok semmit, ugyanis valójában igencsak sok dolgom van. Tegnap megjött az utolsó jegyem is (5-ös) az Internet és Politika beadandóra, így fel tudtam jelentkezni a szakzáróvizsgára. kimondani is megrettent. Ugyan az opponensi értékelésem még mindig nincs meg, de a kreditek és értékelések megvannak. Úgyhogy a szent nap 22-e lesz. Az utolsó nap, ami szerepel az opciók között. Nem baj, legalább van idő még egy kevés.

Más! A héten sokat találkoztam Móval, nagyon jól érzem vele mindig magam, érdekes hogy milyen egy hullámon vagyunk, kevés embernél érzem ezt. Tegnap elmentünk a Belfesztre együtt. Az ötlet abszolút spontán jött Mónak (én eddig azt sem tudtam mi az a Belfeszt). Rengetegen voltak. Ettünk-ittunk, aztán a hangulat a tetőfokára hágott. Annyit röhögtünk, hogy kb megfájdult a szám. Készült pár béna fotó, azért azt becsatolom:

 A becsekkolás fontosabb, mint kajálni, itt a bizonyíték :D

Itt nagyon aranyosak vagyunk :)

Kollégámnak fotóztam, aki a Burger King Xtra Yo menüs dobozt tervezte

Moncsi lekapott, miközben fotóztam

Várom már, hogy vége legyen a suli időszaknak, mert azért ha belegondolunk három éve kísér ez a feszültség a háttérben, ugyanis akárhogy is nézem, majdnem másfél millió forint fekszik benne, és így munka mellett iszonyat sok megeröltetés/akarat is, szal nem lehet itt a végén már elcseszni, így ma elkezdek tanulni rá... de előtte el fogok menni egy reggeli bemelegítő kocogásra :)

28 - egy kerek szám

Nagyon boldog szülinapom volt ma, talán még életemben nem volt ennyire. Egyszerűen minden tökéletesen sikerült. Munkahelyen kaptam egy mini tortát meg egy virágcsokort. Egy hónapja dolgozom itt és máris ilyen figyelmesek... ez azért sztem sokat elmond. Aztán este drága barátaimmal beültünk a Columbus hajóba egyet vacsizni meg sörözni. Jól sikerült nagyon és ráadásul még a leves is nagyon fincsi volt. Készült pár csodás fotó:

(Nabi segített Gergőnek csomagolni)

(szokásos borzalmasan sikerült fotók :) )

Szóval ez életem legboldogabb szülinapja, és megfogadtam hogy mostantól másként fogok rá tekinteni... nem félig üres a pohár, hanem félig tele a pohár effektussal :). Hiszen egyébként is, ahogyan apám mondta: annyi idős az ember, amennyinek érzi magát!! :)

good events

Nem igen tudom behozni magam így írás szempontból, enyhén szólva tömény napjaim voltak. Jelenleg úgy néz ki, hogy itthon még több dolog történik velem, mint munkában :). Szóval egyik legradikálisabb(-nak látszó) változás Mó esküvője... nagyon jó volt, sikerült minden úgy vélem tökéletesen. Mó ruhája gyönyörű, a házasságkötő terem is a legszebb, amit eddig életemben láttam. Dani nagyon aranyos volt így kicsit idegesen. A kaja remek és a társaság is. Ilyen oldottan még nem éreztem magam esküvőn soha, jaaa és megszereztem a csokrot. Szóval részemről teljes az elégedettség és a tiszta lelkiismeret is, mert Móval sikerült a problémáinkat kivesézni a-tól cettig előző este. Nagyon féltem, hogy ha ez nem sikerül, akkor rossz érzések maradnak bennem, de szerencsére nem így alakult.

Más! A héten megint történt pár dolog, ami változásnak tekinthető. Két volt kollégám (Misi és Csali Gyuri) is megkerestek állás ajánlattal. Sajnos csak operátori állás mindkettő, de én mindegyikre egyből igent mondtam... azóta semmi, eddig egyik sem jelzett vissza... nem tudom talán meggondolták magukat és mégsem én kellek. Ezzel együtt mégsem töltöttem haszontalanul a hetet. Itt volt nálam Zsuzsi barátnőm és egy újprogramot tanultam - a Flash-t. Elsőre mondhatom, hogy vért izzadtunk mindketten, mert át kellett állnom egy másabb gondolkodásra az eddig megszokotthoz képest... na meg itt már azért elő-elő fordul némi nemű programozás téma is. Ma is gyakorolok, adaptálom amit eddig vettünk, mert a fő logikát úgy érzem mégcsak most kezdem felfogni.

Más! Közben múlthét pénteken volt egy brutál jó rendezvény. Computer Art Fórum címmel. Előadások voltak egy egész napon keresztül különböző termekben a 3D világgal kapcsolatban. Zsuzsi barátnőmmel mentünk rá. Óriási élmény volt betekinteni, hogyan készülnek a 2-3D játékok, mi a Mocap, és a 3D-ben bizonyos technikák, fejlesztések... és még bónuszként egy előadás, ahol egy Pom-bear reklám készítését is reprezentálták a reklámügynökség munkájától kezdődően. kicsit magaménak is éreztem, mert ott végig tudtam miről beszélnek és átéreztem a régi dolgokat is újra.

Más! Aztán végül, de főleg nem utolsó sorban nagy döntést hoztunk Dorcival. Nem tudom szabadna-e itt erről beszélni, de talán miért ne, azt hiszem nem befolyásol semmit... szóval úgy tűnik szeretnénk létrehozni egy céget. Egyelőre saját kis mellék állásnak, aztán kitudja... egyszer lehet kinőjük magunkat... némi szerencsével. Szóval a cég rendezvényszervezést és grafikai tevékenységeket foglal magába. Elkezdtem megszerkeszteni a logót és már a weboldal is talán összeáll, aztán irány a flash, ott kicsit meganimálom, azt' jöhet a programozás. Arculatilag úgy tervezem, hogy készül hozzá guide line is, hogy ha egyszer tényleg befutna, akkor akár márkaként is tudjuk kezelni. Alapelvünk a precizitás és a minőség... egyelőre így néz ki a logónk:

Szal nagy vonalakban ennyi, tömény két hetem volt és nincs vége, pörgetni fogom még ma is :).

Sterbinszky @ Simontornya

Felkértek egy márciusi Sterbi buli fotózására és a reklámanyag elkészítésére. Ez lett belőle :

(Flyer by Kata)

Soundhead 9. B-day @ Grand Hotel Royal

Kb 3 és fél éve vagyok Soundhead közelben. Első másfél évem nagyon aktív volt, ez idő alatt kb 60-70 bulit megjártam. Aztán a kedv apadni kezdett. Míg mostanában már csak rendhagyó eseményekre járok. Így ez a buli is. Sajnos az én társaságom szervezés és érdeklődés hiányában a szokásosként alakult. PRS és Gabesz lett végül, ami jó mert mindkettőjüket bírom, viszont rossz mert látom, hogy a barátaimnál már kevés az érdeklődés bármilyen megmozdulás felé is.

Csatolom a képeket, a srácok persze nem hoztak rám szégyent :)

No Comment, Gabesz kihozza belőlem az állatot :))

Kata+Peti beszélget (vagy éppen kussol) - Poparazzi fotó by PRS

Gabesz+PRS művészkedése

Talált nekem PRS egy gyűrűt, azóta használom is (T-mobile színű a kisujjamon)

...a tükör a lényeg, és amit benne látunk :)

Soundhead fever and forever

Gabesz+Kata... erre a képre sehogy sem bírok visszaemlékezni

Gabesz kaszanova

Péntek van

Huuuu, de rég volt ilyen, hogy meló közben írtam. Nos, fejlődnek a munka megbeszéléséseim, de még mindig nem értem célt, legalább mostmár tudom, hogy akarnak, csak nemzetközi akadályok vannak. Létszám stop és ilyenek!

Fáj a fejem.

Ma lesz a nagy Soundhead buli, aholis a 9. évfordulót ünnepeljük. Sajna Mó nem tud jönni, mert nagy erőkkel dolgozik. Viszont én végre el tudtam csábítani az új lakótársunkat is.

Lassan kezdődik a vizsga időszak. Évfolyam dogám félig kész állapotban, a hétvégén kitűztem célul, hogy befejezem.

Közben voltam állás interjún az Akció NXS-ben. Nagyon jó arányok vannak (pejoratív értelemben)... 300 önéletrajzot kaptak, 25 embert hívtak be, és egy pozícióra kell majd egy ember... csúcs. Így eléggé kicsik az esélyeim, már önmagában az is eredmény volt, h behívtak :D

Peerossal kicsit keveset találkozom mostanában, hiányérzetem van! Még jó, hogy együtt megyünk ma este buliba!

exOgilvy szeretjükegymástésösszetartozunkígyis buli

Űűűűű, mennyi mindenről kell számot adom. Zsufi hét volt ez és most úgy érzem nem is tudok kellő figyelemmel és résztletességgel megosztani mindent, pedig szeretnék... Először is ez a hét a remek programok és fantasztikus találkozások hete volt kezdve keddel, mikor drága csajaimmal Móval és Dorcival beültünk egy helyre sörözni. Nagyon egy a hullám... fél szavakból mindig és mindent :). Jól betequiláztunk leöblítve egy sörrel. Aztán párkapcsolatokról és mindenféle indiszkrét dologról őszintén. Azért mindig meglepődöm, hogy ezredszerre sem uncsi ez a téma, új tapasztalat mindig van, amit jó megbeszélni :).

Aztán csütörtök falmászás. Gergő kicsit csendes volt, de végig balettozta a falat sokszor. Én miután 24-en voltak rajtunk kívül, egy kicsit paráztam... talán klausztrofóbia és tér iszony keveréke érzés volt. Ahogyan egyre magasabbra értem, érzetem hogy remeg a kezem és a lábam. Féltem, h leesek és valakire ráesek és összetörjük egymást. Volt egy srác, akit Gergő elnevezett bicskának, mert elég fura flikk-flakkokat akrobatázott a falon. Gergő zárkózott volt. Nem tudom miért, pedig én tök szeretem és úgy örülnék ha nem lennének ilyen falak közöttünk, kb nem tud olyat mondani, amitől megváltoznának az érzéseim. Na mindegy bízom benne, hogy az idő megoldja ezeket a "falakat" :). Másrészt Rencsivel is egyre jobban olyan mintha egyetlen év sem telt volna el közép suli óta :).

Tegnap excéges buli a.k.a csoportos berúgás az exekkel. Hát én ilyet még nem láttam. Ez a csapat erősebb, mint amit feltételeztem. Vajon lehet ilyen még valaha más csapattal is? Vicces, de mióta nem vagyok Ogilvy-s még a maradék feszültebb szálak is oldódni látszanak. Érződik, hogy erős a kötelék és ez kell h maradjon. Aztán kivel közelebb kerültem, kivel távolabb, plusz pár ember azért érezhetően hiányzott. Azért ezt muszáj megosztanom, remélem senki nevét nem sértem meg vele, de sztem inkább büszkeség, mint bármi más (a kép a facebook üzenőfaláról):


Kívánom magunknak, hogy sok közös program legyen még, sok sok.

Ma meg angol volt, fejfájós, kialvatlan, szenvedős, másnapos. Miért utálom már ennyi gyakorlás után is a függőbeszédet? Kár, h nincs nyelv érzékem, sokkal könnyebb lenne az életem ha lenne, így meg csak a szenvedés van vele.

Összegezve nagyon klassz hetet zártam, boldog vagyok, hogy ilyen barátok és ismerősök vannak körülöttem. Nagyon jó a légkör és még ha a meló dolog még nem is megoldott, de azért ezek a feltöltő találkozások széppé teszik a napjaimat! Köszönöm mindenkinek!!!

2009.10.03-04. Exekkel @ Őrség

Nah a hétvégén aztán sikerült lazítani. ExOgilvys munkatársakkal kiruccantunk az Őrségbe.

(úti társak: Laci/Én/Krisz/Frigyeske)

Valójában csak másfél nap volt végülis, és a második nap kb azzal telt el, hogy pakoltunk meg utaztunk. Csodálkozom milyen jó a csapat, olyan mintha semmi nem változott volna, pedig valójában már szinte mindenki elosztódott másik ügynökségekhez.
Kaja: lecsó. Én világ életemben utáltam a lecsót, ehhez képest itt most 2 tányérral becsaptam. Frigyes volt a séf-mester, mi meg páran a konyhai asszisztensek. Apropó tábortűz, nem értem én ezt, 4-szer mostam meg a hajam és még mindig töményen füstszagú... mit lehet ezzel tenni?? Lakótársam már jótanácsolta, hogy vágassam kopaszra. Ha-ha-ha nagyon vicces. Szóval visszatérve a lecsóra, csillagos 5-ös volt. Ezt követően kezdődött a csoportos berúgás (Ogilvy módra), szerencsére nem hazudtolta meg magát senki, így másnap nem is égő már az egész :). Hogy őszinte legyek, van pár perc (vagy sok perc) amire nem is emlékszem egészen konkrétan. Amikor Frigyes tósztot mondott, hogy "mi egy nagy család vagyunk"... valahol akörül kezdett elveszni a vezérfonal. Állítólag készült csoportkép és én is szerepelek rajta... nos ez nincs meg, talán majd hiszem, ha látom. Zsuttival közösen dobtuk össze a fényképezőt (az ő fényképezője+az én külső vakum), hogy a lehető legjobb minőségben legyenek meg az "emlékek".
Azt kell mondjam nagyon jól éreztem magam... remélem nem ez volt az utolsó, és talán űberelhetjük még ezt az őszi (nem túl meleg) hétvégét :)

Képek következnek majd, amint le tudom nyúlni Frigyeskétől vagy zsuttitól :)

Ogilvy: bye-bye buli 100

Megint búcsú buli volt pénteken. Ezúttal egy minősíthetetlen helyen! Kuplung, ez a neve. Nosh, a legdurvább amit megjegyeznék, hogy ilyen kritikán aluli mosdó még a legcsövesebb helyen sincsen... még talán egy toy-toynak is jobban örültem volna. A lényeg, hogy most 4-5 kollégának volt egyszerre bulija, mert időközben szépen lassan majdcsak elfogyunk... Ami viszont nagyon elszomorított (és egyben a múltheti pánik rohamom oka is volt), hogy Misi (is) felmondott. Misi a példakép :(. Vele megint kitépett a sors a szívemből egy darabot, nem tudok mást mondani, meghatározó ember volt számomra! Sajnálom!
Visszatérve a bulira, rengeteg exOgilvys ismerős arc felbukkant. Jó közösség vagyunk(tunk)... sokat veszítünk minden egyes emberrel. Másrészt viszont még mindig próbálok optimistán hozzáállni a dolgokhoz és bízni a szerencsében és a legfőbb ügyfelünk döntésében... bízom benne eljön még a mi időnk és kisüt még a nap!

(a montázs alkotója: zsutti)

2009.08.26. - Karányi @ A38

Egy héten belül a második buli... sok ez már nekem, de most kollégákkal voltunk inkább... fél Ogilvy kivonult kb. Annyira jó képek születtek:

(Szóval jól vannak)(robot tánc)

(500 Ft-os lányok)

Zene:
Alapvetően nem az én stílusom, valami hip-hop elektróval indult. Lassú ütemek, abszolút nem pörgették a tömeget... bakker tömeg volt. Nem hittem volna, olyan 20 emberre számítottam és voltak vagy 4-500-an. Nagyon megszerettem Karolt és Zitát, a két Ogilvys gyakornok lányt... kár, hogy az utolsó hetüket töltik nálunk, nagyon fognak hiányozni! Viszont megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot... ÚGY LEGYEN! Visszatérve, a fő DJ: Karányi. Nem maradt meg sok a zenéjéből, csak a végén egy... az én érzékeny pontom: Prodigy! Egy olyan gagyi Classzic house 2002-es mixet nyomott le belőle, hogy nemcsak hogy kiábrándultam, hanem be is idegesedtem... Na de mindegy... nem a zene miatt voltunk ott :)

2009.08.22. - Sander Kleinenberg @ Palace

Ejj de hosszú és tömény nap volt ez... Kistestvérem kitalálta - a kerti sütést kiheverve, felpörögve - szombat reggel, menjünk Vasiékkal balcsizni. Szupp ötlet, mert pont előző este beszéltem meg PRS-sal, hogy van egy plusz jegy a Palace-ba, így összejöhet a kellemes a kellemessel :). Az út Siófokig kicsit döcögősen ment, mert tesóm+barátnője nem voltak a toppon, de talán ahogy telt az idő, oldódott a hangulat... Ellenben Vasi barátnője már napok óta sugárzik, tele van élettel/energiával, nagyon sokat röhögtem rajta, nagyon aranyos, olyan mint egy duracell nyuszi :). Aztán ahogy odaértünk, az ég beborult és feltámadt a szél, volt egy fél órás fürdés a srácoknak, aztán egyértelművé vált, hogy módosítani kell a programot. Beültünk egy pizzázóba... 4. osztály :))). Kicsit gyanús volt ez a kiírás, de azért hátha. Nos végül jó volt a kaja (én egy pizzát toltam magamba), viszont a kiszolgálás kicsit fura, pár pillanatig azt hittük éhesen maradunk :). A vécé meg olyan szűkös volt, hogy azon gondolkodtam, hogy ezt vajon emberre szabták-e vagy inkább valami láb nélküli UFO-ra?! Na mindegy, nem finnyázunk, recesszió van :). Este 10 felé Vasiék úgy döntöttek hazamennek, én meg eltipliztem PRSsal a buliba. PRS + Sanyi + barátnője jött, akik között szintén volt valami mosolyszünet féle. Néha nem értem: bizonyos csajok miért nem becsülik a pasijukat? Olyan nehéz volna néha azt mondani: igazad van!?? ...tudom, hogy Sanyi néha egy kicsit hirtelen fellobban, de azért sztem a jó indulat mindig ott van a háttérben.

BULI (SH képek itt):

(Kleinenberg munka közben :) )

Felvezetésképp Toto(?), Chriss majd Pöli kezdett. Háááát SO-SO, nem hagyott maradandó nyomot, plusz egy kicsit zavart az eső is. Bekukkantottam a kisterembe, ahol Yvel-ék zenéltek, sztem egész jól. PRS szerint monoton. Nekem nem tűnt annak, én szeretem ezeket az ütemeket. Engem inkább a pára és a meleg zavart, aztán végül visszamentem a szabad térre. Jah, a lényeget majdnem kihagytam. 11-2-ig ingyen bacardi-cola... Nah, ez ám a hihetetlen! Ez vajon milyen költségvetésbe férhet bele? Nem tudom elképzelni így, hogy ez a buli nyereséges legyen... de persze biztos megvan itt a marketing politika...
So, 3-ig bírtam kábé. Kleinenberg meg késett. Nem tudtam megvárni sajna, kidőltem.

Így telt.

Kerti party 2.0 @ Simontornya

A múltkori jól sikerült kerti bulink után már egy ideje terveztük, hogy a nyáron még megejtünk még egy összeröffenést. És hát mit is mondhatnék... ismét jó "vót". Sajnos nem vittem haza fényképezőt, így a fényképek most elmaradnak. Egy biztos, a húspácolásban már profi vagyok, asszem próbálkozhatnék már valami nehezebb kaja alkotással is :)).

Szóval volt itt karaoké, kaja-pia, beszélgetés. Már most hiányzik a kiscsalád :((.

Apropó, Lizike kiskutyija nagyon aranyos, higgadt kutyabébi. Nagyon a szívemhez nőt... olyan csúnya, hogy már szép. Jó gazdinak, jó kutyája lesz... csak jönne már egy jelentkező :(.