Mesteremberek

Nagy bajok vannak itt Magyarországon. Szinte ki merem jelenteni, hogy nem csak az egészségügy van szarban, hanem az építőipar is. Nem sok tapasztalatom van, de ami van, az egyenlő a tragédiával. Megtörtént a nyílászáró csere, amire 6 hetet  14 hetet vártunk. Már itt eltört a mécses, mert az ígéretekkel nem volt gond, nyár közepén direkt úgy rendeltük meg ettől a cégtől, hogy ők fogják tudni hozni a határidőket. Hát ez nem sikerült. Augusztus eleje óta november végére sikerült ide esniük. 9-11 közöttre ígérkeztek, de én már mondtam Zs-nek, hogy sztem örüljünk, ha 2-re ideérnek... Nos, nem sikerült elég vadat képzelnem. Délután 15:30-ra érkeztek ide, halál idegesen. Majd behányták a helyére a konyha ablakokat. Néhány csempét levertek (de erről volt is szó, hogy benne van), a belső párkányt sikerült 2 cm-rel rövidebbre szabni, így a sarokban van egy sziloplaszt trutyi, mert ugye ezt nagy mellénnyel mondta is a "mester" gyerek, hogy nincs olyan elbaszás, amit ezzel ne lehetne helyre hozni. Majd jöttek másnap. Reggel (nem késtek). Felhányták a konyhába a redőnyöket... a 4 redőnyből még jelenleg is az egyik ferde, és nem lehet felhúzni (remélhetőleg javítják, már jeleztük). Aztán estig ment a meló. Hálószobában elszabták az ablakot, vagyis elfelejtette felírni a felmérő faszi, hogy van karnis, és kellett volna ilyen toldó elem, hogy ne a plafonig érjen az ablak, mert egészen egyszerűen nem lehet kinyitni az ablakot a karnis miatt. Nos, ez történt, lazán. És ezt simán úgy közölték velünk, mintha ez a mi hibánk volna. Megoldási javaslat, hogy cseréljünk karnist, aminek nincs belógó része. Oké kompromisszum... Kata hétvégén két kört is tett Ikeába ez ügyben, mert nem mertem kockáztatni, mértem és mértem, és meghoztam a karnisokat. Második nap ismét nem végeztek. Hétfő, harmadik nap, srácok érkeztek ismét. Össze-vissza csapkolódtak, előttünk fikázták a következő ügyfelet (aki állítólag őrjöngött már, mert nem nálunk, hanem már ott kellett volna kezdeniük), szóval nincsenek illúzióim, valszeg a hátunk mögött rólunk is így beszéltek. Szóltam, hogy a konyhában szar a redőny, azzal valamit kéne kezdeni... oké megcsinálja (még nincs azóta se kész amúgy), de előtte a szobák. Felkerültek a redőnyök... természetesen ott is egy el lett baszva, és itt tartunk. A szúnyogháló szintén 2 cm-rel elszabva, így emiatt újra kell jöjjenek, két redőny ferde, az egyik nem is működik, a nappali karnisok nincsenek feltéve. Szóval még vagy fél napos munka vissza van, mindezt szemmel nagyon jól látható összegért. A karnisokat elvileg térítik, de bizalom nincs, nem tudom mikor jönnek, félünk, feszülünk, reménykedünk, hogy megcsinálják. Mivel ilyen mondatok hangzottak el tőlük a következő ügyfelükre, "ha nagyon hisztizik, nem lesz ma ablakja", ezért mi megpróbáltunk türelmesek és jó fejek lenni, ne tegyenek több kárt, mint hasznot. Nos, ez az építőipar. Zománcfestéket akartam venni, ott is az átbaszás volt a tapasztalat, és ez nem fog változni, mert megtehetik, mert nagyon pörög nálunk a biznisz, leszarják az ügyfél vesztést, és nem dolgoznak ezen iparban intelligens emberek, így nincs mit várni. Elkeserítő. Főleg azért, mert még a felújítás elején vagyunk. Ha valaki tud jó fürdő/wc szakit, jelezze léccci léccci (mindegy mi az ára, csak jó legyen)!

Ha végeztek folyt köv képekkel.

Rencsi szülcsi

35. szülinap. Rencsi megkezdte a sort. Szuper élmény ez mindig.  :)

Légy a magad ura! Vagy mégse?

És most leírom az egy személyes cég előnyeit és hátrányait, mivel jelenleg mindkét oldal kezd extrém méreteket ölteni esetemben.

Ez most egy állapot, vagy ha úgy tetszik folyamat... aztán majd változik... vagy nem :D

Először is a hátrányok. Legfontosabb hátrány, az idő hiánya. Ugyanis míg alkalmazott vagy (főként multinál jellemzően), neked csak egyetlen feladatod van, a területeden lévő feladatokat elvégezni. Ez pl account esetében a kapcsolattartás, kreatív esetében a tervezés, pénzügy esetében a könyvelési dolgok, sales esetében a new business/tárgyalások bonyolítása. Mit tesz az egyszemélyes cég? A felsoroltak mindegyikét, egyszerre, határidőre. És mi van olyankor mikor beüt egy kampány időszak (vagy esetleg mikor két ügyfélnél egyszerre)? STRESSZ. Kikerülhetetlen. Ilyenkor mi kerül háttérbe? Család, barátok, szabadidő, szórakozás. Rettenetes nehéz megtalálni a balanszot mert mindenhol a maxot kell hozni, és ilyenkor az ember a munkát helyezi előtérbe (hiszen abból élünk), és nem marad az intim szférájából semmi. Nos szeptember eleje óta ebben élek kb. Irtó nehezen egyensúlyozom, azt vettem észre, hogy mindent sebesen végzek, az élet legtriviálisabb dolgait is, mint mondjuk takarítás. Ez bizonyos szempontból jó, mert két dolgot biztosan megtanul az ember. Koncentrálni a figyelmet, és az alázatot. Önérzetesen/egóval ez nem megy. És akkor jönnek az előnyök is, ha az ember kellően megdolgozik érte, a siker és a pénz, ami elősegíti a céljaink megvalósítását, és táplálja az önbizalmat. Ugye mennyire minden mindennel összefügg? Ilyenkor az ember könnyen beleesik, hogy irigyli a másik embert, akár az idejéért, vagy akár a pénzéért, de mindegyik egy bizonyos áldozattal jár, kivéve, ha az abban a szerencsés helyzetben van, hogy erős anyagi vagy egzisztenciális háttérbe születik.

Aztán a legvégén az ember egy választás eredményeként a saját áldozatainak gyümölcsét szüreteli, így vagy úgy.

Karácsonyi készülődés

Már november közepén teljesen karácsonyi hangulatom van. Ehhez persze segítenek a plázák is, de persze a legnagyobb motiváció itthon van. Életemben először lesz saját karácsonyi dekorációm, saját Karácsonyfám, és életemben először én vagyok a felelőse a karácsony érzésnek itthon. Úgyhogy nem tétlenkedtem, már összekomponáltam, hogy hol/milyen dekoráció lehetne, és kineveztem egy fiókot, ahol a lakásdekorációk kerültek tárolásra. Öröm oda benézni :D Úgy döntöttem, hogy a kedvenc lakás színeim fognak uralkodni: fehér/arany/ezüst. Ezenkívül a teljesség érzését az illatpálcák fogják megadni. Vettem fahéj illatú Zara home-os pálcákat, illetve megvan már a Karácsonyfa. Kicsi fa lesz, viszont élő és gyökeres.

40. B-day

Nem nekem, Zs-nek. Emlékszem a tavalyira, még távkapcsolatban éltük meg, és én videó üzenetet küldtem, aztán persze mikor jött megünnepeltük. Jó volt nagyon, de most még jobb, teljesebb. És mivel azért ez egy szép kerek szám, igyekeztem én is kitenni magamért a meglepetéseket illetően, így egy iphone-al leptem meg a drágám. Úgy örült neki, mint egy gyermek, egész este azt nyomogatta. Nem volt annyira titkos ajándék, de mi úgy vagyunk az ajándékozás fogalmával, hogy szeretünk hasznosan, mert akkor tuti az öröm. Aztán persze megünnepeltük egy vacsival. Aztán alakulunk itthon is kicsit. Vettünk iroda székeket... bevallom nekem ez már kínosan régi kérdés, ugyanis itthon dolgozom és mégsem volt egy normális székem. Ez a szék most kényszerít a jó tartásra, nem tudsz benne úgy ülni, hogy az ne legyen a gerincednek jó, és ezzel be is jött a kiegészítő szín a lakásunkba. A kék.