Elkészült a dohányzóasztal. Sajnos több sebből elvérzett. Most nem tudom, hogy én vagyok túl perfekcionista, vagy kicsit össze lett kapkodva... a lényeg, hogy nem lett az igazi :(
A magasságát sajnos 10 cm-rel magasabbra készítették el, mint ahogy megadtuk a méretet, illetve a csiszolás sem lett szép. Továbbá sajnos a lakkozás sem olyan színű lett, mint amiről szó volt, és a felső fém kiegészítők nem lettek lefestve feketére.
A magasságát sajnos 10 cm-rel magasabbra készítették el, mint ahogy megadtuk a méretet, illetve a csiszolás sem lett szép. Továbbá sajnos a lakkozás sem olyan színű lett, mint amiről szó volt, és a felső fém kiegészítők nem lettek lefestve feketére.
Első körben arra gondoltam, hogy majd mi megcsináljuk ketten ezeket a dolgokat, újra csiszoljuk és lefessük. De aztán gyorsan rájöttünk, hogy egyikünk sem asztalos, és ehhez viszont szaki munka kell, így Zsolti az egyik asztalos barátjával felvette a kapcsolatot, és ő fogja helyre hozni.
Így most van lehetőség újra gondolni, és új elképzeléseket leadni, így felmerült, hogy esetleg fehér antikolt (bal kép) legyen. Vagy maradjunk a fa színnél, csak nem ilyen natúr lakkal (egyébként nem is ilyenről volt szó első körben sem), hanem kicsit sötétebb, de még fa színű páccal, esetleg rusztikus hatásúan. Az alap adottságok rendben vannak, tehát a méretei szélesség/hossz az tökéletes. Egy kicsit csalódott vagyok és félek tőle tegnap mikor felhozták ez ki is ült az arcomra.
Viszont tegnap volt fent Zs anyukája, meg tesója és bemutatta a barátnőjét, aki litván, Eve-nek hívják, neki nagyon tetszett a lakásunk, még akkor nem voltam itthon, de Zs azt mondta, hogy szinte mikor belépett körberohant a lakásban és mindent megdicsért. Ő egyébként teljesen más kultúrából érkezett, és talán egészen másként is értékeli a dolgokat mint mi, és ez jó, nekem nagyon szimpatikus.
Holnap vissza a munkához :) a wc következik ismét... ott is második körösen. Folytatjuk a hátfalat és az oldalfal második rétegét.