Kezdjünk bele...

Ez most egy énközpontú post lesz.

Egy csodálatos átalvással kezdődött az évem, de ezt már előre láttam, és nem akartam erőlködni, ha a pihenésre nagyobb szükségem van, akkor azt fogom tenni. Így most tulajdonképpen még nem realizálódott bennem, hogy 2025 van. Viszont ma reggel mindenképpen szerettem volna időt szánni az év megtervezésére, és egyéni céljaimra, amiket címszavakban tulajdonképpen már taglaltam. Alapvetően kiegyensúlyozottnak érzem a életem, mindenem megvan amire csak vágyhatok, szóval innentől csak a finomhangolás lehet cél, illetve távoli jövő alapozása, amit semmiképpen nem szeretnék túl görcsösen, vagy túltolt mértékben, hiszen bárhonnan nézem az idő fogy, és a jelen megélése a legfontosabb. Szerintem mindig is érződött, hogy mekkora hangsúlyt fektetek az otthon teremtésére, mert olyan "típusú" ember vagyok, aki a biztonságot keresi és otthon érzi a legjobban magát, és emellett az esztétikát keresem, mint érdeklődési kör vagy hobbi. Vagyis ezt most gyorsan kiegészítem, mert úgy fedi a teljes valóságot, esztétika és a zene szeretete. No de, hogy saját terveimet is behozzam, ebben az évben szeretnék többet foglalkozni ezekkel és a lelkivilágommal is, mivel csak így van esély rá, hogy a kiegyensúlyozottság nem csak állapot lesz, hanem attitűd is. Alapvető megfigyelésem, hogy a családom szempontjából sokat számít, hogy milyen lelkiállapotban vagyok, ha kiegyensúlyozottabb vagyok a gyermekem is az (kivéve, ha éppen egy növekedési, vagy agyi érési fázisban van). Egyébként ennyi időm, mint most a karácsonyi időszakban, valószínüleg mostanában nem lesz, így ezért is szerettem volna "rendezni a sorokat". 

Milyen fejlődéseket szeretnék idén mentális szinten? Szeretnék ismét többet olvasni, most a karácsonyi szünetben Dr. Buda László könyvét olvastam, a Mit üzen az életed? címmel. Ezt most jó kezdetnek tartom, pár gondolatot profitáltam is belőle, eddig nem sokat, de csipegettem, és több vagyok, mint előtte. Sok könyvem van, ami várakozik, az évek folyamán csak vettem-vettem őket, de sajnos keveset olvastam.

Emberi kapcsolatok terén kicsit bonyolultabb fejlődni, mert ott a másik fél is kell hozzá. 2024-ben sajnos meg kellett haveri kapcsolatok terén hoznom egy nehezebb döntést, amit még nem tudom, hogy a végső szempontból jó döntés volt-e, de már kezdett rám nézve leépítő hatással lenni, és pontosan az ellentéte történt, mint amitől jól érzi magát az ember, nem építettük, hanem végül csak leépítettük egymást. Vannak ilyen pontok az életben, ezek nyomot hagynak, de tanul belőle az ember. Továbbá illúzió, ha az ember azt hiszi, hogy ezen a világon valami is végleg az övé, akár tárgyakra nézve, akár az emberi kapcsolatokra nézve, nincs olyan, hogy tiéd, az életben mindent csak kölcsön kapsz. Egyébként ez volt a könyvem egyik vezér gondolata, amit így realizáltam, és egyébként egy érdekes példát tudok mondani, ami ténylegesen emlékeztetett erre. Ez pedig a Hunyadvár utcai lakásunk. Mikor megvettük, olyan érzete volt az embernek, hogy most aztán van egy lakásom, ahol becsukom az ajtót, és csak az enyém. Aztán tavaly mikor elköltöztünk jöttem rá, hogy ugyanez a lakás már másé, oda már nem mehetek be és nem csukhatom be az ajtót a világ elől... nyilván van helyette másik helyszín, ahol ezt megtehetem, de az a bizonyos helyszín, már nem az enyém, mi több soha többé nem fogok ott ajtót csukogatni. Ugyanezt éltem meg az előző kocsinkkal is, na de a lényeg, hogy hasonló módon emberek is belépnek az életedbe, és egy idő után kilépnek, ilyenkor kérdés, haragszol-e rájuk, el tudod-e engedni, tanultál-e tőle, jobban érzed-e magad így összességében. 

2025-ben szeretnék jobb ember lenni, ez a legfontosabb küldetésem. Sajnos kijelenthetem, hogy ebben fejlődtem legkevesebbet az elmúlt években. Szeretném végre leküzdeni az irigység témakörét (ami nyilván nem kóros, de fel-fel üti a fejét), és semmi értelme, kizárólag az én személyiségem fejletlenségét jelenti, és csakis magamnak szerzek adott esetben rossz pillanatokat ezzel. Zsolti ezzel előttem jár lényegesen, meg amúgy ösztönösen másban is, de most őt nem akarom kielemezni, hiszen nem hatalmazott fel rá. Szóval ez az év szóljon erről, hogy jobb emberré váljak, és jövőre ugyanekkor azt tudjam mondani, igen, tovább léphetünk.

New car inda hausz

Amúgy nagyon durva milyen gyorsan eltelt 3 év.  Az volt a tervem, hogy ha lemegy a lízing cserélünk kocsit egyből... amúgy én magam sem gondoltam komolyan, hogy ez ilyen flottul sikerülhet. De úgy tűnik siker, megvan az új járgány. Nem akarok szuperlativuszokban beszélni, pedig tudnék mennyi mindenben jobb, mint az előző volt, pedig a Kiával is összességében elégedett voltam és szerettem. Meg is simogattam búcsúnál, és kívántam neki, hogy legalább olyan jó gazdikhoz (vagy még jobbakhoz) kerüljön, mint mi voltunk. Nagyobb és kényelmesebb a Toyota, mint az előző kocsink, de jól lehet vele lavírozni, parkolni is, tehát mégsem túl vagy. Eddig 4,6 l fogyasztást viszünk vele, de még több szempontból is teszt időszakban vagyunk, még lehet ezt lejjebb tornászni.

Megrendeltem a kárpittisztító gépet is, már csak a PAX van vissza, de végül gondolkodunk, hogy lehet most elé helyezzük az ülőgarnitúrát, és majd a PAX jövő évi projekt lesz, mert ott van egy-két járulékos dolog is, pl össze kell rakni, meg a helyéről el kell adnom a réginek a felét + kifesteni a szobát (ez a legkörülményesebb), és mivel ráfordultunk a karácsonyra, így ez már szinte lehetetlen.

Most szombat van, és közben elmentek mamáékhoz, én meg maradtam itthon, így mindjárt elkezdek takarítani, meg vasalni, hajat mosni, meg ilyenek. Mivel nagyon kemény hetem volt (és végül a hónapom is az lett), így van mit kipihenni.

Száraz novembert tartottam, nem lett volna fontos, de valamiért ezt szeretem tartani, kell a szervezetnek ennyi, ma lejár ez is.

Csípőm továbbra sem az igazi, most már tényleg kellene ezt az ügyet is folytatni, csak a sok intézésben és munkában pont magamra nem maradt időm.

Jaj igen, és közben Gergő nagyot alkotott a fejemen, megcsinálta a világ legprofibb balayage-át. Konkrétan olyan lett a hajam, mint 20 éves koromban, szinte én elhiszem, hogy ez a természetes hajszínem. Mondhatni jobban sikerült, mint elképzeltem, Le a kalappal neki, tényleg nagyon profi. A hajvágásra időnk sem maradt, mert 4 óráig tartott, megmutatom.

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

Kezdek magamra találni az Insta világában.

Abszolúte inspirációs és üzleti vonalon teszem ezt a kijelentést, mert igazából ezen dolgozom most már egy ideje. És akkor egy kis közbe ékelt helyzetjelentés: lassan 200 termék feltöltve a webshopomba teljesen használat kész állapotban. Ez volt az idei tervem most már egy ideje egyébként, úgy látszik ez pipa (még pár hiányzik, de keddig dolgozom még rajta). Eredeti tervem, hogy 300 termékkel lehet indulni, de aztán ezt kicsit módosítottam, hogy kevesebbel is mehet, viszont azt sem szeretném, hogy ha valaki szeretne valamit, akkor ne találja meg, mert kevés a választék. Ez sokkal-sokkal nagyobb munka, mint amire én első körben gondoltam, de dolgozom és menni fog. Egyébként ez az igazi kihívás az életemben, mert itt most tök újat teszek le az asztalra, olyat, amit még nem csináltam, gyakorlatilag szinte újra kezdem a karrierem (csak már technikai, és tapasztalati háttérrel kreatívok szempontjából). Totálisan kettőség fut bennem, hogy sikerül vagy nem. A termékekben hiszek, tudom, hogy ugyanazt a minőséget hozom, mint a hasonló nemzetközi verzió. A kérdésem csak, hogy leszek-e elég ügyes és bátor a promóhoz, jó döntéseket fogok-e hozni. De érzem, hogy minden nap egyszer ki fog fizetődni, és majd egyszer a valódi stabilitást ez fogja hozni.

2021-es év.
Gondoltam kicsit beszélek erről az évről, hogy mit is hozott, mit értem el és mit nem. Első és leges legfontosabb a család és a gyermekem. Ez áll mindenek felett. Marci fejlődése szerencsére teljesen behozta a korosztályát. Gyönyörűen beszél, ragoz, kifejezi magát. Egyre-egyre értelmesebb minden gondolata, megmozdulása. Logikusan gondolkodik, játszik. Továbbra is mindent megeszik. Imád játszóterezni, motorozni, mindig jókedvű. Jókat alszik, és lekopogom az éjszakáink 99%-ban tökéletesek. Zsoltival a kapcsolatunk szépen áll vissza a kiegyensúlyozott irányába.

Az év egyik eredménye látványban, hogy lett egy autónk, illetve, hogy készül a webshop. Az autó nekem nem volt betervezve, de sajnos a régi kis szeretett járgányuk (egyébként soha nem hagyott cserben minket) már kezdett rozsdásodni, illetve ezek a 300 km-es utak már nem voltak igazán biztonságosak vele. Illetve még az utolsó pillanatban itt a kocsi áremelkedések előtt szalonból szerintem nagyon jó áron sikerült hozzájutnunk. A telek és a ház projekt áll sajnos. És ez az évem bukópontja. Ez nem miattunk van így, továbbra is várjuk, hogy hirdessék a mi telkünket. Folyamatosan vannak hirdetések, de pl per pillanat társasházi telkeket. De egyébként mindegy is, mert a közművesítés csak akkor fog elkezdődni, amikor az összes telek elkelt. Szóval még ez mindenképpen pause. Viszont addig is gyűjtünk, így a végére anyagilag talán nem lesz olyan feszülős a téma.

Orvosi dolgok. Ez az év nem erről szólt. A fogszabi a lenti fogsoron továbbra is fent van, egyébként nagyjából nem történt idén semmi. Kissé gyomorfájósabb lettem mint eddig voltam, de ezt egyelőre felfogom az idő múlásának és a stressznek.

2022.
Szeretném, hogy a dolgok ugyanúgy folytatódjanak, mint idén. Legyen több nyugalom és az év első felében legyen meg a telek. Ha ezek megtörténnek boldog leszek. Marci remélem oviéretté cseperedik jövőre és folytathatja pályafutását szeptembertől oviban. Szeretném, hogy elinduljon a webshop, nem várok még sikereket anyagilag, ellenben várom a tapasztalatokat a folyamatok és reklámozás tekintetében.

Szeretnék utazni a családdal. Ha isten is úgy akarja nyáron megyünk Litvániába, ez lesz a mi nyaralásunk, szeretnék egy hét kiszakadást majd.

Hát így. Nagyon boldog karácsonyi készülődést mindenkinek és nagyon sikeres évet kívánok.

Rég írtam...

...ennek oka főként az időhiány. Itt van az évvége. Lett egy zsír új kocsink. Látszólag ez most így az évünk racionalizált fejlődése. De persze ez nem igaz, csak ez látványos. Szóval ő az, welcome meg minden:

Készül a webshopom, és már működik az insta oldal hozzá. Sokat vívódtam, hogy elkészítsem az insta oldalt indulás előtt, de most úgy néz ki jó döntés volt, mert a webshophoz így sok látványterv is készül extraként, így tudom dupla funkciósan használni, plusz gyűlik a követő tábor. Nagyon sok időt töltöttem már ezzel és azért szépen lassan pénzt is, szóval tényleg jó lenne lenne, ha hamarosan el tudna indulni. 155 termék van fent beSEOzva, és koncepcionálisan megtervezve, de a lehetőségek tárháza abszolút kiaknázhatatlan. Közben beszéltem programozóval, akihez kb január elején juttatom el, mert ő szépen összeköti a dolgokat, amiket a webshop template nem tesz lehetővé, illetve összeköti számlázó programmal és a fizető rendszerrel. Aztán jövőre indítom reményeim szerint év elején.

Marcika most 3. hete megy bölcsibe, szuper harmóniában vannak most vele a dolgaim, egyre több olyan nap mikor úgy fekszem le este, hogy jó anya vagyok. De ehhez az kell, hogy én is rendben tudjam a saját dolgaimat is, munkámat is, Zsoltival is jól legyek és Marcival is minőségileg tudjam az időmet eltölteni. 

Ezek zajlanak. A lakás már puccban áll, várjuk a karácsonyt, lassan a képeim is elkészülnek a falra (tervek készen, holnap után kerülnek nyomdába), majd mutatom, ha kész... webshopban jövőre elérhetőek lesznek :D

38

 ...éves lettem. Boldog vagyok. Én igazából most jöttem rá, hogy még fiatal vagyok, és ez a nap az én napom. Totálba sok éven át utáltam a szülinapomat, már a húszas éveimben is, mert utáltam az idő múlását. Mára már békét kötöttem vele, és egyébként is szegény apukám mindig azt mondta, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Szóval én most 38 vagyok, egy 29-es érzéssel :) Hát nincs igaza? És ez így jó. Boldog vagyok, van családom, szeretet övez körül, egészségesek vagyunk, vannak barátaink, van hol laknunk és van munkánk... ez minden, ami az egészhez kell, a többi csak részletkérdés. 

Marci ma délután behozott nekem a szobába egy szív alakú boldog szülinapot feliratú Szamos bonbont. Zsolti adta neki, hogy hozza ide, de igazán megható pillanat volt. 

Hálás vagyok és most iszom egy pohár bort a saját egészségemre :)

Rencsi+Gergőtől ezt a szuper vasalót kaptam (Zsolti közreműködésével), így most már egy olyan dolog is örömmé vált, amit mindig is utáltam csinálni.
Zsoltitól egy mindent tudó szuperdrága szemszérumot kaptam, és ezt a gyönyörű csokrot, a háttérben Dorothy csoda lufi kompozíciójával. Tényleg egy szavam nincsen, tökéletes minden.

Hajrá 38, és még a 40 előtt mindig van egy 39 :) Cheerio!

Alkalmassági 2.0

 Sasszemklinikán jártam ma reggel ismét fél év után. Nem is akarom cizellálni...

Alkalmas vagyok!

Hétfőre kaptam is műtét időpontot. Reggel korona teszt, utána műtét. Eufóriám ma megtörhetetlen. :)

Hivatalosan is...

 ...terminátor lettem!

Azért készültem rá pár évet :D 

Elvileg két hónap múlva került fel az alsó (amikorra már úgy áll a felső, hogy befér alulra is)

#1yearold

1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.

De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.

Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.

Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.

Ezt pedig csak itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)

Az évnek azon szakasza...

....mikor minden a helyére kerül.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ez tényleg így is van. Elfogytak a munkák, napok óta csak ünnepelünk, és vendégezünk. Még olyanok is megfordulnak nálunk, akik Angliában élnek... sőt még olyan is, aki valahol Peru környékén hajózik. Otthon nem sok időt töltöttünk, de azt intenzíven. Idén először képeslapokat is készítettem, remélem eljutnak már végre a címzettekig... sajnos a posta hiába adtam fel még karácsony előtt 2 munkanappal, nem kézbesítette eddig őket.

Voltunk kisunokatesójánál is (pontosabban másod unokatesójánál... Marci 8 hó, Dorka pici másfél)

Lassan elengedjük ezt az évet. Csodálatos, ugyanakkor nagyon fárasztó volt. Most így visszagondolva csoda, hogy nyáron nem kattantam meg, túléltem a nehéz részét. 36 évesen anya lettem... azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni, hálás vagyok.

Diétázom továbbra is (karácsonykor 2 napot hagytam ki), nagyon lelassult az alakulás és a két nem diétás nap nagyon visszavetette, mert ugye diéta közben fokozott a hízás veszély, ha kicsit megbillen az ember. Most úgy látom, hogy ha ebben a tempóban haladok, akkor nyárra leszek kb meg. De ez is a célom kb.

Tegnap bejelentkeztem szemműtétre, ugyanis úgy néz ki, hogy Marci szoptatásának végérvényesen vége. Nos úgy néz ki, hogy még erre is várni kell, mert 3 hónap míg kiürülnek a hormonok teljesen, így újra kell majd jelentkeznem az alkalmassági vizsgára, de addig is fogok kapni valamilyen tájékoztatót postai úton. Kissé félek tőle, mert azért na... mégis csak a szem. Lassan, ha lejártak az ünnepek fogászatra is bejelentkezem fogszabályzó ügyben... persze a két még bent lévő bölcsesség fogam szinte rettegésben tart, mert tudom, hogy azokat el kell távolítani, és az előző kettő eltávolítása mind testi, mind lelkileg brutális trauma volt (nem beszélve, hogy egy hónapig elég rendesen fájt). Eleve jó lenne valahogy altatásban, mert ráadásul az alsó teljesen bőr alatt van, szóval azt kb ki kell műteni.

BÚÉK, sztem idén már ne fogok tudni írni, jövő évre hasonlókat kívánok! Több barátunknál is várható babaáldás, úgyhogy nekik külön előre is sok-sok erőt kívánok :)

Első nagy Szafi teszt

A végeredmény 2:1, na de hogy kinek a javára, azt mindjárt kifejtem :)

Nagyon régóta szerettem volna már a háztartásunkba bevezetni a Szafi termékeket. Ugyanis azt hallani róla, hogy amellett hogy mindenmentes, koppanásig hasonlít a nem mentes verzióhoz. Ezeket a termékeket vásároltam meg első körben: 

És már le is teszteltem mindent. Kezdem a díjnyertes verzióval, ez pedig az amcsifánk. ZSENIÁLIS! Én nem gondoltam volna, hogy kb 15 perc alatt lehet ilyen fantasztikus fánkot készíteni. Készítettem csokimázas verziót is és sima Szafis lekvárosat. És igen, a másik szuper termék a lekvár. Egyébként szerintem házilag is lehet ilyen jót készíteni, csak a cukrot kell helyettesíteni, de ettől független nagyon finom. Úgyhogy ezek a termékek biztosan bevezetésre kerülnek a háztartásunkba.

Adja magát, hogy a három termék közül márcsak a palacsintáról nem beszéltem... háááát. Én nagyon pozitívan álltam hozzá, de nem hozta sajnos az elképzeléseket. Könnyű, ám mégis körülményes elkészíteni, mert nem tudod egyszerre bekeverni az egészet, illetve sütni nagyon nehéz, és az íze a legnagyobb problémám, nem finom (nekem). Mesterséges íze van, és se állagra, se jellegbe nem adja a palacsintás feelinget. A Szafinak van még egy palacsintája, valszeg azt kellett volna vennünk, de én rácsábultam a fitnessebb verzióra... hiba volt.

Na de a kedvem nem szegte, hiszen a másik két termék nagyon bejött, úgyhogy megyünk tovább, és üdv a háztartásunkban :)

Szinkronban szervezni

Tegnap óta érzem, hogy némiképpen sikerül lassan felállítani a napirendet, illetve számomra a munkarendet is. Egyre inkább látom, hogy a munkára szerencsére marad idő. Persze nem 8-10 óra, hanem némiképp kicsit csökkentettebb üzemmód. De nem baj talán, ez most olyan időszak, amit szeretnék megélni, még akkor is, ha esetleg némi lemondással jár. Ennek tükrében elkezdtünk Zsoltival beszélgetni arról, mi az ami biztosan nem fog beleférni. Munka ugye nem kérdés, illetve mindegyikünknek kell kis szabadidő is, egyikünknek szombaton, másikunknak vasárnap, illetve a főzés, takarítás, vasalás már nem fér bele. Ezek annyira bagatell és méltatlan időtöltések, amiről le fogunk mondani. Így étel szempontból egyelőre anyós és édesanyám gondoskodott, de a közeljövőben ételrendelléssel fogjuk megoldani, illetve esetleg hétvégén főzök egyszer, illetve a takarítás és vasalás témakörben meg ígérete szerint édesanyám segít (amire azért nem számítok teljesen, így B tervet is készítünk).

Pl tegnap hoztuk a döntést, hogy már régóta tervezzük, de most megérett az idő egy kis asszisztensre, mégpedig egy robotporszívóra. Ezt én márcsak a leendő házhoz terveztem venni, de aztán most úgy látszik az élet felülírt, mert végülis igaza van Zsoltinak, hogy ennél indokoltabb időszak sosem lesz. Így hosszas válogatás, youtube tesztvideók nézegetése, és értékelések csekkolása utána ezt modellt választottuk, elvileg ma érkezik meg, kíváncsi leszek :)

Xiaomi MiJia Roborock S50 (Mi Robot 2)

Új lélek született

2019.04.22-én, egy nappal előbb, mint a tervezett időpont megérkezett hozzánk Martrin babánk, 3110 grammal, 52 cm-esen, 39+1 héten. Természetesen indult meg a szülés, ami számomra a lehető legjobb forgatókönyv volt, így minden ösztönös/hormonális folyamat magától beindulhatott. Egy hét eltelt azóta, persze nem mondom, hogy életem legkönnyebb hetéről beszélünk, főleg ha a szülést nézem, illetve a császármetszés okozta fájdalmakat kb 3 napon keresztül, majd a szoptatási nehézségeket, amivel indultunk, illetve a kórházi élményeket, ami talán a legszomorúbb élmény volt minden közül. Egyszerűen magyarországon a béka segge alatt van az egészségügy és sajnos a kistarcsai kórház csecsemőosztályának ápolói szakmailag is. Nekem konkrétan majdnem ezen ment el Martin anyatejjel való táplálása a "levesbe". Szerencsémre ezzel ellentétben a védőnőm nagyon profi, neki a stílusával van pici bajom, de igazából ha szakmailag profi valaki, akkor nem érdekel a stílus. Megmentett.

Nagyon boldogok vagyunk, babócika egészséges. Nem síros szerencsére, és ami még ennél is nagyobb szerencsénk, hogy nem hasfájós baba (egyébként a gyerekorvos azt mondta, hogy a hasfájás téma leginkább az első hónap után jön ki), így gyakorlatilag a héten 2 napot leszámítva 1x ébredünk éjszaka szopizni. De ez nem kiküszöbölhető, szóval én nagyon hálás vagyok, mert így hétfőn el is kezdtem újra dolgozni. Persze extra csökkentett mértékben egyelőre, de így vagyok nyugodt, én ilyen vagyok.

Isten hozott kicsi fiam

Ennél nem tudok elképzelni szívmelengetőbb látványt

Felhőcske

Összeházasodtunk vs. Valentin nap

Ennél szakrálisabb esküvői időpontot szerintem ki sem lehetett volna találni. Szóval mi Valentin napon összeházasodtunk. Iszonyat jó hangulatú kis nap volt. Zsuzsi barátnőm volt a tanúm és Zsoltink is egy gyermekkori barátja Csepi. A maga egyszerűségében hihetetlen meghitt volt az egész nap. Szerencsénkre lettek fotók, úgyhogy tudok is feltölteni. Imádom látni Zsolti kezén a gyűrűt (mivel sajnos én most nem tudom hordani a vizesedéseim miatt). Íme néhány kép:

Gyűrűk készen állnak!

Pontosan olyan lett, mint ahogy elképzeltem :)

Fontos, de mégsem

Furcsa ember vagyok. Most, hogy Zsolti megkérte a kezem, már nem is tűnik annyira sürgősnek ez az egész. Feltettem instasztorira és nagyon sok embertől kaptam gratulációt, amire pl nem is számítottam, ekkor esett le, hogy valójában ez nem is nekem fontos, hanem a társadalomban elfogadott fontos mérföldkő, mert egyébként mi eddig is ugyanúgy szerettük egymást, és igazából ez nem változtatott semmin, de annyira semmin, hogy nincs is kedvünk intézni a dolgokat. Ettől független szombaton elmentünk gyűrűket próbálgatni és meg is rendeltük a karikagyűrűt. Nekem nem voltak igazán nagy kívánságaim, mert ebben nagyon a klasszikus tetszik, tehát kövecskék, meg több színű arany, ilyen csiszolás, olyan mintázat nekem nem tetszik, ráadásul ezek szerintem mindig egy adott korszakhoz tartoznak, aztán jön mindig egy divat váltás. Így csak annyiban tértünk el a teljesen klassziktól, hogy nem domború a felülete, hanem szögletesebb, és bár először sima hagyományos aranyat szerettünk volna, de mikor felpróbáltuk egyszerűen idegennek tűnt és nem szépnek. Aztán így én kíváncsiságból felpróbáltam egy vörös arany verziót és csodák csodájára sokkal sokkal jobban magaménak éreztem, de végül aztán mikor már a bürokráciát kezdtük intézni, megpillantottam egy érdekes verziót, ami sem nem volt sárga arany, se nem volt fehér arany, és egy számomra nagyon gyönyörű köztes árnyalat volt. Megkérdeztem, ez milyen ötvözet, vagy ez mi? Ekkor mondta a csaj, hogy ez tulajdonképpen fehérarany, csak a ródium mentes változata. Elvileg Ródiummal vonják be, amitől lesz a fehér aranynak valójában fehér hatása. Na és ebbe a verzióba mindketten egyöntetűen és egyből beleszerettünk, majdnem csak azt kell mondjam, nagyon ritka mikor mindketten ennyire határozottan és egyértelműen voksolunk valamire. Szóval az utolsó pillanatban meglett. Egyetlen baj csak, hogy a fehér arany eredeti sárgás színe változó minden szériánál. Így pl mondta a csaj, hogy elképzelhető, ha nagyon kicsit világosabb lesz vagy éppen picit sárgább, de még így is azt mondom, hogy bármelyik irányba is megy nekünk tetszeni fog, sokkal jobban mint a hagyományos nagyon sárga vagy éppen vörös arany.
Egyelőre ebben a témában ennyi. Én nagyon szeretem Zsoltit, igazából ez sokkal fontosabb számomra, mint ez az egész procedúra, illetve szeretem a gyűrűt, mint szimbolikus eszközt, szép hagyománynak tartom, szóval én biztosan hordani fogom. Előző hordott gyűrűimet leadtam egyébként, azok múltam egy részéhez tartoztak, ugyanis egy előző kapcsolatomban kaptam a partneremtől mindkettőt, szóval így szép ennek a szimbolikája.

Aztán előre nézünk, nagyon izgalmas lesz ez az év. Materiálisan nincsenek nagy vágyaim, alapozzuk a jövőt, családilag viszont most már a babaprojekt előtérbe erősen.

Megérkezett a várva-várt...

...festmény :)
Az én ízlésemnek nagyon gyönyörű lett. Zsuzsi barátnőm készítette, és bár egy bő évet vártunk rá, de megérte. Így lett teljes a nappali.

Reggeli fényekkel

Szemből

Álmok és álmok...

Jó időszakot élek meg most, mind szakmailag mind a magánéletemben, és most itt napközben jó érzések törtek rám, hogy érdemes álmodni, mert talán meg is tudnak valósulni, egy rossz szavam nincs, ez az évem csodálatos volt, persze voltak nehéz pillanatok, de kimondhatom, hogy soha életemben nem voltam ilyen boldog, és hogy rákanyarodtam a nagy tervekre, nagy álmokra. Persze aztán az mindig kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani, de én vallom, hogy a nagy álmokra szükség van, mert ösztönösen elkezdünk dolgozni érte. Én most jelen esetben már egy távolibb tervet dédelgetek, mert bár szakmailag már a karrierem csúcsa felé érzem magam, de tudom az eszemmel, hogy ez nem tart örökké, hiszen egy olyan szakmát űzök, ahol fontos a megújulás, a trendek és a stressztűrő képesség. Olyan optimistán 10 évet jósolok magamnak, utána szerintem már egyszerűen nem leszek alkalmas, meg nem is akarom csinálni. Addig feladatom kialakítani valami olyan vállalkozást, ami majd utána nélkülem is fut, na persze nem azt mondom, hogy nyugdíjba szeretnék vonulni 45 évesen, de radikálisan vissza szeretnék venni, és inkább csak a vállalkozásom szeretném koordinálni, mint mindennap dolgozni. De addig még persze van egy csomó idő, és a ház projekt is, ami családdal ugye majd mindenképpen prioritás volna. Tulajdonképpen így is hálás vagyok, eddig magamtól eljutottam, de még érzem, hogy több is van bennem, és ahogy haladok ezek megvalósításában egyre nagyobb a biztonságérzetem és a lelkibékém is, mert én ezeket a dolgokat nem csak úgy megkaptam, hanem mindenemért megdolgoztam. Két új húsvér példakép emberem lett. Azért írom így, mert a környezetemben vannak ezek az emberek. Egyik a bőrgyógyászom -  Stelich Gábor doktor úr - aki nemcsak a gyógyításban és a szaktudásban példás számomra, hanem mert ő alapította a Mátyásföld klinikát is. Sztem fantasztikus lehet egy ilyen családias, ám mégis professzionális kertvárosi klinikát létrehozni és nap mint nap bejárni gyógyítani, és ami a leges legjobb lehet az ő szintjén, hogy már nem is a pénzért dolgozik, hanem mert gyógyítani akar. Egyébként nagyon hasonló a másik példaképem - Terényi Ágnes szájsebész doktornőm, aki mint most tapasztaltam szintén egy kis alagsori/garázs fogászatból költözött most át egy két szintes komplexumba, ezzel megalapítva a Terényi klinikát. És mivel emlékezett rám most, mikor mentem fogászati csekkre, muszáj volt gratulálnom neki. Ők ketten. Én nem tudom még pontosan a távoli álmom, de jó volna létre hozni valami hasonlót... persze nem klinikát, hiszen nem vagyok orvos, de valami olyat, ahol megvalósíthatom önmagam, és utána már nem a pénz szerzés az elsődleges, hanem valami olyat tenni, ami valóban hasznos és értelmes.

Ma viszont nagy nap van ismét a kis életemben, ugyanis egy több éves vágylistás dolgot pipáltunk ki szerelmemmel, mégpedig egy automata kávéfőzőt. Ehhez egyet bizonyosan tudtam, szart nem veszek, ezzel gyorsan le is csökkentettem az opcióimat egyetlen márkára a kávéfőzők mercédeszére a Jurára. A márkacsoporton belül volt igazából vívódás, hogy melyiket vásároljuk, aztán végülis vettem egy nagy levegőt, és mivel tudom, hogy ezt nem fogom még annyira sűrűn se váltani, mint a számítógépem vagy a telómat, így a házi gépek körül egy elég frankót sikerült megvásárolni itt a black friday keretein belül. Ez is óriási lépés, és hálás vagyok érte.
Névnapomra kaptam Zsoltitól virágot, olyan szééééép:

Rencsi szülinap + EXTRÁK

Eltelt egy év, és azt hiszem most volt a legizgalmasabb közösen töltött szülinapja Rencsinek. Más mint a többi több okból is, de számomra a legkedvesebb ok, mivel már egy babuci is velünk van, és hát még egy extrát rádobtunk, úgymond egy kis gender partyt, aholis a többiek számára és Zsolti számára is kiderült, hogy kisfiúnk lesz.

Íme a torta :)

Hozzá tenném, iszonyatosan örültem Rencsinek is és semmit nem vett le a szülinapja fényéből, csak egyszerűen boldog voltam, hogy együtt vagyunk, az egész nekem egy életre szóló élmény volt, nagyon szeretem őket, Rencsit is, Gergőt is, boldog vagyok, hogy ebben a fontos pillanatban jelen lehettek :)

Készült közös kép is természetesen, nekem kicsit előnytelen (mert ennyire még azért nem vagyok élőben buflák), de nem számít, a lényeg a lényeg, hogy megmarad emléknek.