Mi van megint az ingatlanpiacon?

Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.

Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.

Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...

Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.

2024 - a hála éve

Minden év végén tudok valamit mondani az adott évemre. Ez az évem a háláról szól, hálás vagyok, hogy van családom, gyermekem, barátaim, munkám, amit szeretek és tulajdonképpen mindenem, amiről csak ember álmodhat. Tudom vannak fokozatok, ami még motivál a jövőben, de már nem kell feszülnöm, hogy valamiről örökre lecsúszom (értem pl arra, hogy évekkel ezelőtt sokáig a ház témával így voltam). Egyetlen dolgot kívánhatok, hogy maradjon így jó sokáig.

Ma nagyon szép levelet kaptam Euronics ügyfelemtől, hogy mennyire szeretnek velem dolgozni, és ez nekem annyira jól esett, hogy szinte elsírtam magam, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá. De egyébként mindegyik ügyfelem szeretem, mindegyiket kicsit másként, mindenhol megvannak az értékek, mindegyik ügyfél kicsit más, más szellemiségben, valahol fiatalosabb, valahol érettebb, valahol kreatívabb, valahol inkább rám van bízva a kreativitás, de egyben az összes ügyfelem azonos, mindenhol dörzsölt és profi csapat van. Ezt nyilván nem olvassák, de a hála bennem van.

Minden évben van veszteség is, idén Ciculínó nem tért hozzám haza soha többé, ez az egyetlen dolog, ami örök űrt fog hagyni, mert sosem tudhatom mi lett a sorsa, így csak remélni tudom, hogy valahol megnyugvásra és biztonságra talált, én mindig szeretni fogom, ő volt az első kis családom, sosem felejtem el, az illata és a puha szőre örökké jön vele emlékeimben.

Szeretnék jövőre jobb ember lenni, tudom azokat a pontosak, ahol fejlődnöm kell, sok van, de törekszem.
Nem tudom írok-e még idén, fogalmam sincs mennyi időm lesz karácsonykor, de ha nem volna, akkor boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok, sok jó étellel, itallal, nevetéssel és pihenéssel.

 

Második menet

Sikerült múlt hétvégén megcsinálnunk a kerítés második oldalát is. Sajnos a harmadik egy újabb hétvége lesz :(, ugyanis végül lecsiszoltuk a szomszéd oldalát is (így nagyon elment az idő), illetve lényegesen hosszabb méretre az oldalsó rész, mint a hátsó volt. 

Így most már erre az évre nincs több kinti munka. Nem tudunk újabb hétvégét összehozni sajnos. 

Ezen a hétvégén elkezdtem füvesíteni, mert nem bírtam tovább nézni ezt a kopár udvart. Így remélhetőleg látunk még némi zöldet odakint, de sajnos jövőre kicsit le lesz majd taposva az új fű. Így nézünk most ki, innen folyt köv jövőre:

Más. Marci orrmandula műtéte sajnos elmarad. Mivel két héttel a műtét előtt náthás lett, és még ha meg is gyógyul, maradhatnak gyulladt szövetek, amit műteni kockázatos. Így felkerültünk egy várólistára, aztán hátha idén sorra kerülünk még.

Következő hónapban két nagy projekt is lesz, egyik a kocsi lízing lezárása, és reményeim szerint a következő kocsi elindítása, és végre megrendelhetem a dolgozóba a nagy (Ikea PAX) gardrobe szekrényt. Ezzel idén lezárásra kerülnek a nagy projektek, kis apróságok férhetnek még bele, de nagy dologba már nem kezdünk, illetve bárhonnan is nézem, pár hét és elindul a karácsonyi időszak, és el is ment ismét egy év.

Kerítésfestés - timing

Na, ez az a projekt, ami őrületes munka, és őrületesen sok időt vesz el. Egy egész hétvége alatt, 3 teljes kapacitású ember, 2 flex, 1 rezgőcsiszoló, és a három oldalból egy készült el. Enyhén szólva alá lőttem az idő tervezésénél, szóval még egy nekifutás... Annyi "könnyebbséggel", hogy már csak a mi oldalainkat kell csiszolni, festeni. Az elkészült részen mindkét oldalt mi csináltuk, a másikaknál az egyik oldalról tavaly elkészült, a másik oldalon meg nem tartanak rá igényt. Szóval így talán azt mondom, hogy jövő héten már 3 flex bevetésével végezni fogunk. Én lassan felcsapok generál kivitelezőnek :D

Mutatom az előtte, közben és utána képeket. Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy nem kezdtem el újra füvesítetni, meg hasonlók, mert az totálisan szét lenne taposva. A folyamat közepén képen látszik, hogy milyen mennyiségű por volt a kertben szombaton. A végeredmény szerintem nagyon szép a szemnek, és sokkal vidámabb, mint az előző komor barna, illetve így bal szomszéddal egységes képet mutat.

Félidő

Nem hiszem el, hogy már megint az év felénél járunk. Konkrétan 2 hónap múlva már egy éve aláírtuk a házunk adás-vételi szerződését... hova rohan az idő? 

Történések. Gyerekem felvételt nyert az új oviba, ami idén télen lett átadva tőlünk pár utcányira, szóval ősztől végre nem a kerület túloldalára kell járnunk, bár hozzátenném nagyon jó ott a közeg és nekem is már nagyon jó szülő haverjaim vannak, de a kocsi amortizálás/benzin/időből nagyon sok megy feleslegesen. Kis Zsenit visszük szépen, imád járni. Itthon is szoktunk feladatozni pl villantásos abakusz-szám felismerés, összeadások, kivonások. Extrában szeret római számozni nagy számokkal (pl. 1440 - MCDXL), nem sok kell hozzá, hogy matekban leiskolázzon engem.

Ház téma szépen alakul, a belépő rész már egészen kulturált. Persze a járólapot nem szeretem, parkettát tervezek majd hosszútávon, de már egészen kezd közelíteni az elképzeléseimhez. Beljebb haladva még hiányos és nincsen kész, de legalább a belépés már valahogy kinéz :D

Vészesen közelít a ovi nyári szünet, közeleg az anarchia, miközben nekem lesz következő hónapban pár orvosi időpontom is (pl fogászat)... szóval valószínüleg vár ránk pár nehezebb nap. Nyaralás is kérdés, mert elvileg megyünk augusztusban Litvániába, de még itt is vannak kérdőjelek, mert Zsolti tesójáékhoz mennénk, ahol a házon múlik minden, hogy végül elkészül-e (elvileg augusztustól lehet menni).

52,4 kg voltam hétvégén, már több mint 5 kiló deficit. Február óta futok. Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy sikerült ezután a néhány éves pihenő után visszahozni az életembe. Már nagyon jól megy, az izmaim jól bírják, egyedül a térdemmel kell vigyáznom, mert begyullad, ha nagyobbakat csattanok közben, mondjuk egy nagyobb padkáról leugrás következtében. Már az időm is jó, általában 6,40 perc/km, és a távolságom 6,5 km. 7-ig akarom felhúzni, de mikor legutóbb ennyit futottam, éreztem a térdem, szóval még adok neki kicsi időt. Lényegesen vitálisabb vagyok, és azért 41 évesen már az izmok kezdenek veszíteni feszességükből, ha az ember semmit nem csinál, de ennél is fontosabb, hogy idén szinte nem kellett semmivel orvoshoz mennem, számít.

Kertünk lassan készül. Itt egy folyamat kép, nemrégiben cseréltük az asztalt székekkel, de még kicsit steril, mert még a növényezés folyamatban. Most éppen a dísznövényekkel foglalkoztam, ültettünk babérmeggyeket, meg a kert egy részén már beborítottam mulccsal, ahol készen van a növényezés. Kerítésfestés továbbra sem készült el, most már majd nyár végén. Per pillanat fontosabb lesz egy motoros napárnyékoló a terasz fölé, ami komolyabb tétel anyagilag, aztán jövőre meg tervezek egy gázgrillt venni... aztán jöhetnek a kerti partik :)

Ennyi... aztán jöhet a nyár, indulhat a balcsi szezon :)

Újévi fogadalmak

Kicsit már benne vagyunk az évben, így kicsit vicces lehet ez a cím, de túlképp nem is egy most megfogalmazott fogadalomsort vonultatok fel, hanem azt, ami ebben az évben eddig megtörtént belőle.

Év elején összeírtam pár dolgot, amit vágynék megváltoztatni az életemben. Ezt nem eltökélten írtam le, csak inkább mint kritika, hogy mi az ami lehetne jobb. Felcsapva a kis füzetemet, ezek álltak benne: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Persze írtam össze anyagi (reális) célokat, idei nagy projektet, és a jövőbeni 3-5-8 éves tervemet. Ezeket most nem írom le, mert nem annyira releváns még, majd esetleg, ha megvalósítottam.

Visszatérve a változtatásra vonatkozó terveimre, szinte akaratlan úgy néz ki, hogy az elsőt, a futást sikerült visszavezetnem. Heti kétszer kezdtem futni most már lassan két hónapja, és már most nagyon domináns változásokat érzek magamon. Pl megszűnt a nyaki fájdalmam, könnyebben megy a fogyás, és folyamatosan javul a futás teljesítményem. Tavaly kb augusztus óta szedek EMELT szinten vitaminokat (b komplex, inozitol, C, D, Mg, kollagén), és most már írhatom, hogy az általános egészségügyi állapotom is sokat javult. Voltam szűréseken, és mindegyik eddig tökéletes. Most már másfél hónapja diétázom is, illetve ami ennél is fontosabb tisztábban étkezem. Tapasztalat, hogy kevesebbszer fáj a fejem, illetve mikor fáj, akkor is megszüntethető gyógyszerrel (migrén egyáltalán nem volt megszüntethető gyógyszerrel). Eltűntek (ami nem az kisebb lett) ciszták a szervezetemből, és bár erre még nincs UH felvételem, de azt hiszem a májamban lévő vérgomolyag mérete is csökkenhetett, ugyanis nincsen ilyen irányú panaszom egy jó ideje. Per pillanat nem esik jól cukros dolgokat enni, itt például egy gejlebb édességre gondolok, de túl nehéz köretek sem igazán esnek jól. A fehér kenyér az teljesen kivezetésre került nálam (de mondjuk az már nem mostanában, az évek óta). Nem mondom, hogy nem kapok be néha 1-1 kocka csokit, vagy ha szülinapozunk nem eszem sütit, szerencsére ilyen tiltásokat nem tettem  magammal szemben, de napi étkezésben nincsenek benne. Szinte minden este salit eszem. Nem tudom ezek összességének a követkkezménye-e, de pl nem nagyon kívánom az alkoholt sem.

Visszatérve a listára, így az étkezés része is jobb szintre került. A pihenés témakört két részre szeretném bontani, egyik az éjszakai pihenés, ami szerencsére Marci növekedésével párhuzamosan szintén most már jó ideje normál minőségű lett (átlag kb 23:00-06:00-ig alszom). Jó aránya  van a munka / privát élet kombójának is. Arcbőrömmel szintén a magam szintjén kicsit tudatosabban foglalkozom. Több célzott készítményt használok, illetve vannak boost napok, mikor pl egy drágább maszkkal megtöltöm bizonyos anyagokkal az arcbőröm. 

Énidő, ruhatár... ezek még javításra szorulnak. De már a futás közben töltött időt is egyébként énidőnek veszem, de persze ennél sokkal többre gondolnék... de majd... még nincs vége az évnek :)

Boldogság szintemen sokat emel, hogy már a saját házunkban lakunk, és minden egyes DIY munka, és szépülés jót tesz a lelkemnek. Ezek számomra a teljesség érzését adják, amire mindig is vágytam, amiért valaha is dolgoztam. Ezen felül egy új dolog, a kert- és növénygondozás még ami dilemmákat okozva, de összességében egy nagyon kellemes kihívás számomra, és alig várom, hogy ezek is épüljenek, szépüljenek.

Nagyjából ennyit gondoltam per pillanat összefoglalni, és nagyon várom, hogy évvége körül miről számolhatok majd be.

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

Újabb filozófikus...

Úgy látszik mostanában akkor van időm/energiám írni, mikor mamánál van a család. Ez az egyedüllét ilyenkor mindig rávilágít, hogy én akkor vagyok jól, mikor ők itt vannak velem. Az életem maximálisan tőlük teljes, pedig néha ezt észre sem veszem. Nagyon hiányoznak, és ürességet érzek, céltalanságot. Eszembe jut a régmúlt, hogy akkor minden estém így zajlott. Persze most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire nem pénzben mérhető  a boldogság. Persze szuper dolog eljutni oda, ahol még sosem jártál. Vagy megvenni egy olyan dolgot, amit eddig sosem engedhettél meg magadnak, de csakis kizárólag akkor van értelme, ha van kivel megosztani. Azt hiszem értem mit jelent a biztonságos kötődés kifejezés. Sok évig éltem nélküle, de hála Istennek ez most stabil az életemben és talán ennek adhatok a legnagyobb hálát, mert úgy élhetem napjaimat, hogy őszinte vagyok, és nem kell visszafolytatnom, amit érzek. Egészséges (lelkileg) és boldog gyereket csak egészséges (lelkileg) és boldog szülő képes nevelni. És akkor nem számít néhány eldurranás sem, ami miatt bűntudat szokott lenni, mert azok csak pillanatok, de a flow valójában egyensúlyban áramlik. Egy gyerek szerintem tökéletes kivetülése mindkét szülő lelki állapotának. Ez azért nehéz, mert nem elég hozzá az egyik fél, és az esetek többségében nincs ráhatásod a másik félre. Tehát a gyereken lecsapódott hatások egészét nem tudod kontroll alatt tartani. Az életem ezen stádiumában nekem a legfontosabb a gyerekem lelki állapota, hogy minél kevesebb traumát kelljen elszenvednie, ami elvesz a személyiségéből. Most már egyébként látok kiemelkedő jegyeket benne, ami kortársainál jóval magasabb szinten áll, persze gyengeségeket is, de nincs bennem nyomás e téren, hogy a gyengeségeit megszüntessük, mert nem szeretném őt megfelelési helyzetbe tenni már ilyen fiatalon, hiszen az is traumatizálás. Viszont az erősségei nagyon karakteresek. Két érdeklődési köre van, az egyik a számok és betűk, de inkább a számok. Ő már el tud számolni 50-ig, visszafelé is tud számolni, és össze tud adni egyszerűbb műveleteket, pl 6+2-nél tudja, hogy az 8. Bölcsis nénije szerint ez nagyon kiemelkedő. De ennél van még egy sokkal karakteresebb érdeklődési köre, és az a közlekedés. Elképesztő szinten ismeri a városi közlekedést, melyik megálló után mi következik (pl tudja a Keleti pu-ig tőlünk a megállókat), nagyon sok BKV járatot ismer, tudja mi a különbség a H8, és H9 hév között, múltkor a 276E (mert hogy még az E betűt is tudja mellé) járatnál azt is megjegyezte ez egy új busz. Hozzátenném én elsőre fel sem ismertem a különbséget. 

Egyébként zajlanak az események. Telik az év. Az év ezen szakaszán már szoktam összeszedni a gondolataimat, hogy értékeljem az évet, de még várok vele, mert még van mire, aztán beszámolok, beszámolózok. Ha ez lezajlott akkor lehet pozitív az évünk mérlege, egyébként szintén egy látszólag stagnálós évet zárunk, néhány kudarccal, plusz sok webshopos tapasztalattal. Sok minden körvonalazódik bennem, már majdnem azt hittem, hogy számomra a tanuló fázis már lezárult, amikor csak teszed bele az energiákat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig egy magasabb szintű cél elérésének alapozását csinálom, még mindig tanulok. Néha azt hiszem, közelítek már ahhoz, hogy kicsit lejjebb tekerjem az energiákat és kicsit többet pihenjek, de nem, még mindig van mit építeni, és talán ennek nem is lesz vége a következő pár évben. Ettől független egy-egy mérföldkövet elérni mindig nagy dolog, és tudom, hogy ezek a mérföldkövek keveseknek adatik meg. Így hálásnak kell lenni érte, mintsem sopánkodni.

Kicsi babum, nagyfiú már:

Hogyan csináld jól?

Ez a kérdés, ami engem gyereknevelés témakörben nagyon sokszor felmerül, hogy jó csinálom-e, vajon az én nevelési módszereim a jók-e. Mi többször kapunk kritikát környezetben, amik akár együtt alvásról, vagy a szigorral (vagyis a szigor hiányával) kapcsolatosan. Ugyanis igen... én az az ember vagyok, aki babakorban akár éjszaka is egyből ugrottam, ha a gyerek sírt, vagy a szeparációs szorongás miatt közénk szeretett volna feküdni. Több ellentétes véleménnyel találkozom, illetve saját környezetemben is látom, ki/hogy csinálja. Egyet tudok mondani, hogy ösztönökben bízom. Tapasztalat nincs, csak az, amit belül érzek. Tudom a lágy nevelés veszélyeit, hogy esetleg 1. életléptelen lesz a gyerek, 2. "Ki ha Én nem" típus lesz. De mégis azt érzem vannak pontok, mikor meg kell adni, és ez nem hatalmi harc, ahol a gyerek győz, hanem egyszerűen még fizikai igények, továbbá a bizalom így szilárdul a legjobban, ami majd hosszútávon lesz fontos. Nagyjából látom a gyerekeken a környezetemben, hogy melyik gyerek, mennyire van ledominálva, egyszerűen csak azért, mert nem szabály szerint csinál valamit, és azt látom (főleg annál a családnál, ahol a legtöbb fegyelem van), hogy a gyerek ellenáll és abszolúte nem szabálykövető. Nagyon lassan kezdem érezni, hogy gyerekem itthon is kezd szabálykövető lenni, míg állítólag a bölcsiben maximálisan együttműködik. De szerintem ez normális. Hiszen mi vagyunk az a mikró környezet, ahol önmaga lehet, és ahol jelezheti saját akaratát is. Ezek érzésem szerint nagyon hosszútávú dolog, és csak nagyon sok év múlva fog kifizetődni, mint ahogy az a figyelem is, amiben Marci részesül. Ami a legfontosabb, ha valamire megérik, magától változik. Például: már egy hete saját ágyban alszik teljesen saját döntésből.

Egyébként Marci maradt idén is bölcsödében, azaz 4 évesen fog oviba kerülni, és így mondhatjuk, hogy az évveszteséget előre hoztuk neki. Emiatt is nagyon sokáig szorongtam, mert környezetünkben mindenki azt mondta, hogy ne fogjuk vissza, mert az oviban hozzáfejlődik a többi gyerekhez, itt meg visszahúzzák. Ez a gondolat fogott vissza sokáig, mert a neurológus is azt mondta, hogy határvonal. Viszont így + 1 évig kap mozgásfejlesztő tornákat bölcsiben, ez azt hiszem megfizetethetetlen lesz hosszútávon. Ez volt a döntő érv, ami miatt maradt. És tényleg brutál eredményeket érnek el. Marci nagyon jó alapanyag, mert neki csak pár "korrekcióra van szüksége" mozgásban, és szerintem ezek teljesen orvosolhatók, de látszik olyan agyi fejlődés is például, mint logika, választékos kommunikáció, illetve brutális a memóriája korosztályhoz képest.

Szóval én megértem a szülői szorongást, miszerint akárhogyan csinálod, mindenképpen elb***d, nem is ez a kérdés, hanem az, hogy ebből minél kevesebb legyen :D

Egy dolog állandó, a változás

Marcinak a bölcsis nyári szünetének utolsó hetéhez érkeztünk. 4 hét szabija volt. Hááááát ez a gyerek ezt jól kimaxolta :) A nyaralás is nagyon jól sikerült, aztán voltunk itt strandon, Balatonon, mamánál többször is, és ma éjszaka először életében egyedül aludt mamáéknál. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy megérett rá. Ma nagy élmény vár rá, mert vonattal jön fel Budapestre + BKV-val... kb fél éve erre készül :). Mi is jól bírtuk, sőőőőt mindenki előtt le a kalappal, szerintem egyértelműen kimondható, hogy nagyon boldog gyerekünk volt ebben az időszakban. Most jó anyának érzem maga, és ahhoz képest, hogy féltem tőle, hogy anarchia lesz ez alatt az egy hónap alatt, maximálisan pozitívan csalódtam magunkban. Már csak a szobatisztulás, amivel közepesen haladunk, ugyanis Marci amúgy sztem már szobatiszta lenne, mert éjszaka is, ha bepisilne, megkérdezi, hogy "van rajtam pelus"? Már testileg érett, csak még ő valamiért ragaszkodik... sokszor kéri, hogy neki kell pelus, de ha pelus nélkül van, akkor sem pisil/kakil be (és szoktunk már így menni játszóra pl).

A válsághelyzet viszont nagyon nyomaszt. Előre félek, hogy miként nyomja ránk bélyegét. Ezenkívül ugye itt a pályázat, ami megint kettős, mert persze szeretném, hogy megnyerjük, de azért félelmetes, hogy utána mi lesz? Az biztos, hogy az ingatlanpiac át fog rendeződni. És ahogy Orbán mondta, a fekete leves hátra van.... jön a munkanélküliség. Visszatérve a pályázatra, még nem jött eredmény. Egy hiánypótlásunk volt, és várakozunk. Ez is rossz érzés, mert a lehetséges legnagyobb álmom van 50% esélyen (vagy inkább kevesebb mint 50% esélyen, előzőleg írtam a miérteket)... és csak várunk és várunk.

Munkában nyári uborkaszezon van. Webshop is gyenge, ebben a hónapban 3 megrendelésem volt eddig. Szóval nem mondhatnám, hogy csúcson futunk... talán a legrosszabb hónap lesz mindkettőben, ha az évet nézem.

Marci mindeközben 3 éves lett. (csak még nem beszéltem róla)

Igencsak telik az idő. A fiam 3 éves (áprilisban), és ennek megfelelően nagyon cserfes, nagydumás gyerek lett. Hála a jó égnek, kicsit féltem, hogy engem és a zárkózott dolgaimat örökli, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem olyan gátlásos személyiség. Voltunk neurológián vele, hogy most már öntsük hivatalos szintekre ezt a hypotónia témát és ennek súlyosságát, vagy a jövőre vonatkozóan mire kell számítanunk. És itt is csupa jót mondtak. Már nagyrészt elnőtte ennek tüneteit, de azt mondta legkésőbb 6-7 éves korára minden ezzel kapcsolatos dolog meg fog szűnni. Ami nagyon jó lenne neki, az a sport, de ezt én is így gondolom és ettől függetlenül is szeretném majd. Ez alkati hypotóna, és szülőktől öröklött, semmi több, olyan tulajdonság, mint mondjuk a szőke haj.

Egyébként telnek a napok, nagyon sok dolgon pörgünk, így az energiák maximálisan terheltek. Webshop elindult és pár hete egy hét alatt 5 rendelés érkezett. Persze előtte másfél hétig semmi, na de akkor is, ez szerintem ennyi idő után eredménynek tekinthető. Aztán nyomjuk majd még jobban. Most már Zsolti is beszállt, csinálja amit kell. Sok energiát visz el, illetve az én szemléletem abszolút nagyvállalatiba csapott át, tehát szeretném komoly léptékben vinni, és komolyabb közönséggel megismertetni. Instán már 1400 követő van. Most persze szabi következik, de utána újult erővel új terméket szeretnék felhelyezni a termékpalettára, mégpedig esküvős termékeket. Már két helyről kértem az árajánlatot nyomdailag. 

Pályázat leadást kezdem megemészteni. Ma kicsit optimistább vagyok, mint tegnap. Persze nagyjából már mindegy a hozzáállásom, mert már a leadások és a boríték felnyitása is megtörtént. Már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk az eredményt, és ha netán nem sikerült (ami eléggé esélyes), akkor pozitívan tekinteni rá, hogy esetleg lesz majd új parcella újra és addigra több pénzünk lesz, plusz az építőipar is csendesebbé válik. Beszéltem az építési vállalkozónkkal (immár 3x kb mióta ez a projekt évek óta vonul), és mindig rájövök, hogy a legjobbat választottuk, ismét sok kézzelfogható információval látott el. 

Ma egyedül vagyok munkaidőben itthon, de ez az utolsó ilyen nap, mert a héten indul Marcinak a nyári szünet, ami egy hónap. Na az lesz még egy logisztika, de az első két hét megoldott elvileg, mert egyrészt nyaralunk, utána meg apóka is szabin van. Majd utána lesz két erős hét, de arra még nem is akarok gondolni, mert ott (ha mindketten dolgozunk) az nagyon hardcore és hosszú. Én ezekben a napokban totál hulla vagyok, azok a napok énidő nélküliek és este 11-ig mennek folyamatos darálóban.

Leadtuk a pályázatot!

Súlyos időszakunk volt. Időm az semmi, ha volt is, sok és fontos dolgaim voltak. Tegnap nagyon hosszú és küzdelmes időszak után leadtuk a telek pályázatot. Volt némi betekintésem, hogy 4 parcellára tegnap délután 4-ig 6 pályázat érkezett be, láttam a papíron. Nem adtunk igazán magas ajánlatot. Vagyis persze volt benne licit, de az eredeti elképzelésemet nem ugrottuk meg, így most kétségek gyötörnek, hogy megnyerjük-e. Ha nem, akkor ennek a történetnek vége. Évek óta erre készültem, ezerszer elmentem a telek mellett, hogy ez a miénk lesz, és valószínüleg nem lesz. Ketten kiesnek a pályázatból... nagyon jó lenne, ha nem mi lennénk a kiesők. De most úgy érzem elstratégiáztuk. Ez persze annak köszönhető, hogy az embernek nincs több milliója, amit kinyomhat az ablakon, nincs többlet pénz ezen a nagyságrenden, amit belicitezhet... mert még utána azt a házat fel is kell építeni. Most a szám íze keserédes, ugyanis per pillanat úgy néz ki, ha nem sikerül, akkor kiszorulunk Budapestből... de a XVI-ból mindenképpen. A tét nagy és még kell egy hónap, hogy kiderüljön az eredmény.

Viszont, hogy jót is mondjak, megyünk hétvégén nyaralni a balcsira, 5 napra. Jó lesz kicsit elengedni a rettenet sok feszkót, amit az időszak okozott, és innentől most kicsit csak a házasságunkra és a gyerekünkre fókuszálni, nem a problémákra.

Irány 2022 - remélhetőleg ez már a ház éve... legalábbis a kezdeteké

Újabb év. Új ötletek.

Mostanában megint elkezdtem fellelkesülni a ház kérdés miatt az építészet és a belső építészet irányába és újra elhatároztam maradunk a modern/klasszikus stílus mellett, mert ha csak 2017-ig visszatekerem az időt, mikor ide költöztünk (pedig ez nem volt régen), már ahhoz képest is rengeteget változott a trend. A váltakozó trendeknél jóval időállóbbat kellene csinálnunk, illetve ösztönösen bennem mindig a klasszikus irány volt, ami a leginkább szívmelengető. Egy ház legyen otthonos, ez az alap, főleg, ha gyerek nyüzsgi körül. Ami most már évek óta nem változott bennem, az a fekete, fehér és bézses árnyalatok. Így ennek mentén fogok haladni azt hiszem. Persze telek még sehol, de addig is jó érzés a részleteket is kigondolni.
A másik, ami biztosan kellék lesz, az pedig a klasszikus fali panelek... ettől lehet Zsolti első pillantásra ki fog szaladni a világból, de talán bízik bennem annyira, hogy szar nem lesz a vége. Ezek ráérnek a vége után felkerülni, amikor már újra lesz pénzünk. 

Webshop is közben készül és egyébként ez ezzel a témával nagyon is összefügg, rengeteg inspirációt nézegetek ilyen téren, mert tulajdonképpen design otthonokba szeretnék bekerülni a képeimmel és Breaking news, hogy meglett a nyomdám! Na ez egy nagy mérföldkő, mert ugyanis nem vállaltak el itt a helyi nyomdák, így végülis város határon kívüli lett (Kistarcsán), de nagyon maximális elégedettséggel eddig.

Szóval mi hiányzik?

1. programozói munka (fizetési rendszer, számlázó összekötése a webbel)

2. csomagolás (maga a csomagoló anyag és technika)

Minden más alapszinten már megvan, mert közben a csomagküldő is megvan már. Így sztem egyre reálisabb cél a márciusi indulás. 220 termék feltöltve, szerintem márciusig meglesz a 300.

Halad-gat-gat-gatok

Kimondhatjuk lassan, hogy már 3 hete jógázom napi szinten, és ha jól gondolom 3. hónapja futogatok így hétvégénként (egyszer vagy kétszer, ahogy esik), és kezdem érezni, hogy jobban van a testem és egyébként érdekes módon az elmém is. Hétvégén futottam meg először újra azt a kört, amit itt a 16. kerületben anno heti szinten szoktam. Szuper érzés, és az egész jóga is kezd sokkal több lenni, mint aminek indult, ugyanis kezdenek jönni benne a sikerek. Ilyen kézzel fogható pl a Bakasana, ami számomra egy lehetetlen póznak tűnt pár hete. Persze most sem tudom ilyen szépen megtartani, és úgy egyáltalán kb 5-6 másodpercig tudom tartani, de a nulláról indultam. Jobb a közérzetem, jobban tudok testileg/lelkileg lazítani. Vannak lelki szomorúságaim, de úgy érzem, hogy megint megtalált a tudatos "jelenlét". És közben rájöttem, hogy a napomnak van még egy pontja, ami tök üres és nem használom semmire, ezt pedig a gyerek altatási (kb) egy óra. Ekkor lehetne átgondolni, lezárni a napot, kicsit még meditálgatni, lazulni, tudatosan tervezni. Szóval ma már megpróbálom ezt az időt is hasznosan eltölteni.

Erősek a jelek!

Mindig kicsit szorongva állok neki olyan témának, ami racionálisan megmagyarázhatatlan dologról szól, de valahol mégis az a tapasztalatom, hogy ahogy az egyensúly elmélet is működik, így az élet menete is olyan, mintha nem véletlen történnének a dolgok. Én már egy ideje megtanultam, hogy nem mindig a legrosszabbat jelenti az, ami éppen per pillanat a legrosszabbnak érződik. Most még nem akarom elöljáróban definiálni a problémámat, de úgy néz ki, hogy meg fog érkezni egy együttállás. Legalábbis így érzem és szerintem nagyon hamarosan aktuálissá fog válni a telekvásárlás. Egyrészt anyagilag is mostanában kezd kialakulni nálunk (ugye tavaly egy durva covidos év volt), másrészt meg más is közbe jött, ami erre enged következtetni. Ezt most csak azért írtam le, ha működik a dolog, akkor tényleg azt tudom mondani, hogy érdemes figyelni és nem pánikolni mindenen.

Egyébként voltunk kint az új parcelláknál. Van olyan eladott parcella, ami már le is van választva kerítéssel. Nagyon jó érzés volt ott lenni, nekem van otthon vagyunk érzésem (persze ez lehet pszichés).

Szinte 360-as panorámakép

Mostanában sűrűn foglalkoztat...

...milyen lesz a jövő, és milyen lesz a jövőből visszanézni például erre a postra. Hogy mennyire tudom megsaccolni, milyen lesz az életünk, mikor már Marci is nagyfiú lesz, illetve el tudom-e érni a vágyaimat, a házat és a szerelem projektem. Ma nevetséges módon rákerestem interneten, hogy mikortól könnyebb a gyerekkel az élet. Mert pillanatnyilag persze nagyon csodálatos ő nekünk, de nehéz. Leginkább a szabadidő hiánya okozza, illetve nála még a két irányú kommunikáció hiánya. Most azt gondolom, hogy az életünk minősége akkor fog megváltozni nagyon, mikor már Marci is el tudja mondani a gondolatait, szükségleteit. Persze egy évvel ezelőtthöz képest (mikor még a hasán feküdt és talán ilyen körül történtek az első kúszó/mászó mozdulatai) már most is jelentősen könnyebb az élet, meg ugye a bölcsi opció is sokat segít a munka család kombó összehangolásában, de azért még sok sebből vérzik. Hiszen a gyerek továbbra is többet beteg (túlzás nélkül), mint amennyit egészséges (náthás vírus teljes palettáját ismerjük már), illetve hát most még nagyon intenzíven kell jelen lenni vele, témákat adni neki, fogócskázni vele, etetni, gyakorlatilag mindenben erősen ránk van még utalva, ezenkívül ugye még csak pár szava van, amelyek pont az életfunkciók segítségében nem játszanak szerepet. Szóval nehéz, és azok a legnehezebb napok, mikor nem mehetünk sehova, mert ő beteg (ebben mondjuk már jobb lesz, ha megjön a nyár). Szumma szummárum, nehéz még az élet, és sokszor irigyléssel tölt el, mikor már nagyobb gyerekes ismerőst látok, hogy mennyivel könnyedebb neki. Persze per pillanat kevés ilyen ismerős van, mert 95%-ban minden közeli barátom vállalt még egy gyereket Marcival egy időben, vagy kicsit utána... szóval barátnőimmel együtt küzdünk. Ami amúgy valahol jó, mert nagyon megértjük egymás problémáit, és nem ítéljük el a másikat. 

Ház projekt. Nem sok új infó van. Találtam egy közbeszerzési pályázatot az új parcellák aszfaltozásával kapcsolatban, illetve jártunk arra, és mintha a munkálatok is elkezdődtek volna, úgyhogy úgy néz ki nem kell teljes közművezést bevállalni, csak a háztartási közműveket, ami persze nem "csak", viszont a polgármester maga írt nekem levelet, hogy 151 méterig kormány által támogatott. Be is illesztem ezt a részletet, mert egyébként én álmomban nem gondoltam volna, hogy a polgink a kertvárosi konzultációra reagálva személyesen ír egyet:

Így már nagyon erősek a belső érzéseim, hogy ebből a parcellázásból lesz egy a miénk. Már úgy megyek oda, amikor arra járunk, mintha a leendő otthonunk lenne. Kell még idő, de össze kell érjenek a szálak egyszer csak.

38

 ...éves lettem. Boldog vagyok. Én igazából most jöttem rá, hogy még fiatal vagyok, és ez a nap az én napom. Totálba sok éven át utáltam a szülinapomat, már a húszas éveimben is, mert utáltam az idő múlását. Mára már békét kötöttem vele, és egyébként is szegény apukám mindig azt mondta, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Szóval én most 38 vagyok, egy 29-es érzéssel :) Hát nincs igaza? És ez így jó. Boldog vagyok, van családom, szeretet övez körül, egészségesek vagyunk, vannak barátaink, van hol laknunk és van munkánk... ez minden, ami az egészhez kell, a többi csak részletkérdés. 

Marci ma délután behozott nekem a szobába egy szív alakú boldog szülinapot feliratú Szamos bonbont. Zsolti adta neki, hogy hozza ide, de igazán megható pillanat volt. 

Hálás vagyok és most iszom egy pohár bort a saját egészségemre :)

Rencsi+Gergőtől ezt a szuper vasalót kaptam (Zsolti közreműködésével), így most már egy olyan dolog is örömmé vált, amit mindig is utáltam csinálni.
Zsoltitól egy mindent tudó szuperdrága szemszérumot kaptam, és ezt a gyönyörű csokrot, a háttérben Dorothy csoda lufi kompozíciójával. Tényleg egy szavam nincsen, tökéletes minden.

Hajrá 38, és még a 40 előtt mindig van egy 39 :) Cheerio!

Végül bevezették a 16. kerületbe...

 ...azt az építési szabályt, hogy egy besorolást leszámítva sehol nem lehet ikerházat építeni. Gyanítottuk, hogy ez bekövetkezik, és már fent is van a jogszabály, januártól hatályba kerül. Így akkor 3 opció maradt:

1. Abba az egy körzetbe építkezünk, ahol meghagyták ezt az opciót
2. Nem ikerházat építünk (ami évekkel tolja el a projektet... akár 5 év is szerintem)
3. Elköltözünk a kerületből

Lehet válogatni majd, egyelőre ragaszkodnék az elsőhöz.

Stratégiai hozzáállás

A legjobb stratégává olyan helyzetekben válik az ember, mikor pl nincs meg a kellő anyagi tőkéje, mégis a legjobbat akarja kihozni a terveiből. Na így állok most én a ház témával kb. Most van pár lehetőség telekre, de rettenetesen necces és esetleges, mivel ebben a képletben semmi nem biztos, nem kivitelezhetetlen, de van pár dolog, ami késleltethet vagy keresztbe húzhatja. Szóval van most önkormányzat által pályázat kiírva új parcellákra. Megpróbálunk egyet megpályázni. Aztán, mivel ez egy ikerháznyi telek, ezért az ára is túlmutat a jelenlegi pénztárcánkon, de persze igyekszem nem így nézni, hanem, hogy eladható a másik fele maj, mikor tervező asztalra kerül a ház. Azért vicces, hogy minden lehetőség pont akkor jön, mikor anyagilag nem futnak megfelelően a dolgaim, így volt ez a lakásvásárlásnál is, úgy látszik nekem az élet ad mindig tanítóleckét ilyen téren. Azt még pontosan nem tudom, hogy tanulnom kellene belőle, vagy csak a "11 óra" effektus, de minden nagy mérföldkövem előtt van egy szivatás az élettől. Szóval a lényeg a lényeg, hogy most ezen jár a legtöbb szabad gondolatom, és igyekszem belenyugodni, hogy végül beállok én is a lakáshitelesek sorába (már amennyiben összejön).

Időközben megtörtént a fogorvosi vizsgálat, továbbra sincs lyukas fogam és a bölcsességfog húzás nem előfeltétele a fogszabályzónak, szóval így augusztus 19-én már fel is teszik a felsőt. Az alsót meg majd később (nem tudom miért, sztem sok lenne a "húzása" egyszerre, mert azért azt jelezte a nőci, hogy 2-3 nap nem lesz igazán kellemes). Aztán, ha kell a bölcsességet esetlegesen kihúzni, akkor lehet közben bármikor. Jó lenne, ha az alsót nem kéne, mert az bőr alatt van. A felsőt biztosan ki kell, mert a pozíciója nyilvánvalóan szar.

Marci betöltötte a 15 hónapos kort. Most kezd menni lassan, már lépeget (tegnap 5 métert is megtett). Nem siette el, de még bőven normál intervallumon belül van, ami meg is lep, mert általában ezeknek az intervallumoknak a peremén szokta az aktuális fejlődést abszolválni. Van már tudatos szava is, persze nem tökéletes, de már szituációban használja, ez pedig a "kukucs" - úgy mondja "kugu" vagy "kigi", illetve a "nem" szó, amit  a TSMT-s nőci már jelezte, hogy jól használja... ennek ellenére mégis a "kugu"-t érzem első szónak.

2020 Húsvét 🐰

Ez a húsvét kicsit más, mint a többi. A Corona vírus miatt önkéntes karanténba töltjük, viszont én mégis úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív élményem van. Egyrészt alapvetően azokkal vagyok, akiket a világon a legjobban szeretek, persze a tágabb család is hiányzik, és persze a húsvéti élmény, de szerencsésnek érzem magam, mert végülis mindenkivel tartjuk a kapcsolatot.

 Én tulajdonképpen most, hogy kevesebb a munka, kaptam egy kis betekintést, milyen igazi családanyának lenni, mikor sütsz-főzöl-takarítasz stb, családért vagy. Nagyon jól esik. Szeretem ezt a pozíciót és szeretek örömet okozni.
Marci a napokban lesz egy éves, úgyhogy rendelünk neki egy tortát, amit majd jól szétmaszatolhat :)
Nagyon ügyesen eszik, pedig még egyetlen foga sincs. Sőt most nagyon sok és nagy fejlődések vannak nála, így most már 2 hete szabályosan mászik, feláll, bútor mellett lépeget, ül (végre), és nagyokat alszik. Beszédfejlődése szerintem még nem nagyon indult meg, még csak a "nem" szót használja rendeltetésszerűen, meg persze a kis szótagokat (ba-ba, bab, ava, meme stb), de ezeket nem érzem még tudatosnak. Dehát neki még nem is kell beszélnie, hiszen még egy éves sincsen. Szóval most jelen pillanatban beérte a korosztályát.

Sajnos a kevesebb munka eredménye kevesebb jövedelem. Sajnos ezzel is számolnunk kell folyamatosan, ami sajnos - mint ahogyan már írtam is - engem nagyon rosszul érint, mert hát a ház terveink emiatt biztosan tolódni fognak (kivéve, ha nem lesz nagyon ingatlan ár csökkenés). Sőt most azon kezdtünk el morfondírozni, hogy esetleg, ha volna majd egy nagy telek ár csökkenés, akkor még majd azelőtt rá kell mozdulni mielőtt helyre áll a gazdaság. Egy bizonyos szerencsénk azért van, mert van némi nemű tőkénk, így egy ilyen helyzetet esetleg meg tudnánk lovagolni. De persze ez egyelőre csak egy elvi kérdés, ugyanis egyáltalán nem látok még ingatlan ár csökkenéseket. Egyelőre csak azt látom, hogy totálba befagyott a piac. Nem mennek az árak lefelé, nem cserélődnek a hirdetések. Ami érvként amellett szól, hogy esetleg majd elindulnak lefelé az árak, hogy jelenleg nincsenek befektetők. Peresze nem tudom milyen mértékét adták ki az eladatott lakások számának, de az biztos, hogy most ezek nem lesznek egy ideig, illetve külföldi vásárlók sem. A CSOKosok maradnak talán, meg persze akik alapban is rendelkeznek annyi tőkével, hogy építkezzenek, vagy lakást vásároljanak. Hitelesek sem lesznek most szerintem egy darabig, mert ugyan most fizetési moratórium van, de azért a hitelezési kedvet ez most szerintem elvette. Meglátjuk... ezek csak elméletek.