Fontos, de mégsem

Furcsa ember vagyok. Most, hogy Zsolti megkérte a kezem, már nem is tűnik annyira sürgősnek ez az egész. Feltettem instasztorira és nagyon sok embertől kaptam gratulációt, amire pl nem is számítottam, ekkor esett le, hogy valójában ez nem is nekem fontos, hanem a társadalomban elfogadott fontos mérföldkő, mert egyébként mi eddig is ugyanúgy szerettük egymást, és igazából ez nem változtatott semmin, de annyira semmin, hogy nincs is kedvünk intézni a dolgokat. Ettől független szombaton elmentünk gyűrűket próbálgatni és meg is rendeltük a karikagyűrűt. Nekem nem voltak igazán nagy kívánságaim, mert ebben nagyon a klasszikus tetszik, tehát kövecskék, meg több színű arany, ilyen csiszolás, olyan mintázat nekem nem tetszik, ráadásul ezek szerintem mindig egy adott korszakhoz tartoznak, aztán jön mindig egy divat váltás. Így csak annyiban tértünk el a teljesen klassziktól, hogy nem domború a felülete, hanem szögletesebb, és bár először sima hagyományos aranyat szerettünk volna, de mikor felpróbáltuk egyszerűen idegennek tűnt és nem szépnek. Aztán így én kíváncsiságból felpróbáltam egy vörös arany verziót és csodák csodájára sokkal sokkal jobban magaménak éreztem, de végül aztán mikor már a bürokráciát kezdtük intézni, megpillantottam egy érdekes verziót, ami sem nem volt sárga arany, se nem volt fehér arany, és egy számomra nagyon gyönyörű köztes árnyalat volt. Megkérdeztem, ez milyen ötvözet, vagy ez mi? Ekkor mondta a csaj, hogy ez tulajdonképpen fehérarany, csak a ródium mentes változata. Elvileg Ródiummal vonják be, amitől lesz a fehér aranynak valójában fehér hatása. Na és ebbe a verzióba mindketten egyöntetűen és egyből beleszerettünk, majdnem csak azt kell mondjam, nagyon ritka mikor mindketten ennyire határozottan és egyértelműen voksolunk valamire. Szóval az utolsó pillanatban meglett. Egyetlen baj csak, hogy a fehér arany eredeti sárgás színe változó minden szériánál. Így pl mondta a csaj, hogy elképzelhető, ha nagyon kicsit világosabb lesz vagy éppen picit sárgább, de még így is azt mondom, hogy bármelyik irányba is megy nekünk tetszeni fog, sokkal jobban mint a hagyományos nagyon sárga vagy éppen vörös arany.
Egyelőre ebben a témában ennyi. Én nagyon szeretem Zsoltit, igazából ez sokkal fontosabb számomra, mint ez az egész procedúra, illetve szeretem a gyűrűt, mint szimbolikus eszközt, szép hagyománynak tartom, szóval én biztosan hordani fogom. Előző hordott gyűrűimet leadtam egyébként, azok múltam egy részéhez tartoztak, ugyanis egy előző kapcsolatomban kaptam a partneremtől mindkettőt, szóval így szép ennek a szimbolikája.

Aztán előre nézünk, nagyon izgalmas lesz ez az év. Materiálisan nincsenek nagy vágyaim, alapozzuk a jövőt, családilag viszont most már a babaprojekt előtérbe erősen.

Légy a magad ura! Vagy mégse?

És most leírom az egy személyes cég előnyeit és hátrányait, mivel jelenleg mindkét oldal kezd extrém méreteket ölteni esetemben.

Ez most egy állapot, vagy ha úgy tetszik folyamat... aztán majd változik... vagy nem :D

Először is a hátrányok. Legfontosabb hátrány, az idő hiánya. Ugyanis míg alkalmazott vagy (főként multinál jellemzően), neked csak egyetlen feladatod van, a területeden lévő feladatokat elvégezni. Ez pl account esetében a kapcsolattartás, kreatív esetében a tervezés, pénzügy esetében a könyvelési dolgok, sales esetében a new business/tárgyalások bonyolítása. Mit tesz az egyszemélyes cég? A felsoroltak mindegyikét, egyszerre, határidőre. És mi van olyankor mikor beüt egy kampány időszak (vagy esetleg mikor két ügyfélnél egyszerre)? STRESSZ. Kikerülhetetlen. Ilyenkor mi kerül háttérbe? Család, barátok, szabadidő, szórakozás. Rettenetes nehéz megtalálni a balanszot mert mindenhol a maxot kell hozni, és ilyenkor az ember a munkát helyezi előtérbe (hiszen abból élünk), és nem marad az intim szférájából semmi. Nos szeptember eleje óta ebben élek kb. Irtó nehezen egyensúlyozom, azt vettem észre, hogy mindent sebesen végzek, az élet legtriviálisabb dolgait is, mint mondjuk takarítás. Ez bizonyos szempontból jó, mert két dolgot biztosan megtanul az ember. Koncentrálni a figyelmet, és az alázatot. Önérzetesen/egóval ez nem megy. És akkor jönnek az előnyök is, ha az ember kellően megdolgozik érte, a siker és a pénz, ami elősegíti a céljaink megvalósítását, és táplálja az önbizalmat. Ugye mennyire minden mindennel összefügg? Ilyenkor az ember könnyen beleesik, hogy irigyli a másik embert, akár az idejéért, vagy akár a pénzéért, de mindegyik egy bizonyos áldozattal jár, kivéve, ha az abban a szerencsés helyzetben van, hogy erős anyagi vagy egzisztenciális háttérbe születik.

Aztán a legvégén az ember egy választás eredményeként a saját áldozatainak gyümölcsét szüreteli, így vagy úgy.

őszinte szeretet

Fáj, mély, lassan múlik, nyomot hagy, mint a combomon a heg, amit egy "jénai tál" okozott. Pont úgy. Örökre ott van és emlékeztet. Emlékeztet a fájdalomra, amit nem akarsz többé átélni. Nem akarod már kapargatni a sebet, de ahogyan gyógyul viszket, muszáj, de ha megvakarod utána megint fáj. Azt kívánod, ne hagyjon nyomot, de tudod, hogy ezt már nem lehet eltüntetni, viszed magaddal. Sérülékeny a test, ahogyan a lélek is. Az élet így működik. Azt mondják, jó dolog, hogy sokat megéltem, szerintem meg nem, sok a seb, erősít, gyengít...

Racioidealizmus

Ez vagyok én :)

Post, kávé mellé

A mai napom teljesen szürreális, és tulajdonképpen bármi történt, minden végül jól sült el. Először is eltávolították a hátamból a varratokat, így mos már gyógyultnak minősítem magam. Hétvégétől az edzést is elkezdem. Egyébként végére értem a banki ügyeimnek is, és minden munkámmal úgy haladok, ahogyan kell.

Sokat gondolok mostanában rá, hogy egy folyamat játszódik le bennem. Úgy látszik ez is korral jár, és tényleg olyan dolgok kezdődnek 30 felett, amit fiatalabb koromban leginkább tök cikinek láttam. Egyszerűen kezdek sokkal konzervatívabb lenni, és nem csak lelkileg, hanem a környezetemet is kezdem átalakítani ilyenre (itt materiális környezetre gondolok). De a nagy változás nem ez, hanem hogy ezt kezdem is felvállalni, és nem igazán foglalkoztat, hogy más mit gondol erről. Mónival mostanában úgy érzem, hogy ez a folyamat közösen zajlik bennünk. És be kell vallanom, először nem hittem ennek az egésznek valódiságában, de most már beismerem. És ezért is nagyon szeretem őt, mert mindig együtt haladunk mentálisan, sosem zökkenünk ki egymás üteméből. Jó dolog.

Mostanában sírok filmeken.

És bánt ahogyan az egyik ügyfél indokolatlanul bunkón bánik velem. Pont ő, akit régebben mikor elkezdtem fotózni példaként követtem. Totál elismertem szellemi felsőbbrendűségét. Most meg azzal szembesülök, hogy igazságtalan és prosztó a stílusa. Ez ilyen teljesen illúzió foszlás, és nem ez az első mostanában. Tavaly ugyanígy elveszítettem egy gyermekkori példaképet, csak az volt a különbség, hogy ő szerelmem is volt. Úgy tűnik el az illúzió, mint a füst, elszáll és nincs többé, SOHA.

Szerencsére vannak emberek, akikkel az idő közelebb hoz, és van akitől az idő sem tud elszakítani. Hát ez ilyen egyszerű. És most az jutott eszembe, hogy a világon a legváltozóbb dolog valójában a legállandóbb: AZ IDŐ.

A házi feladat

kicsit elbaszott, de a koncepció a lényeg. Mondj valamit magadról, mindegy h mit, csak kiváltson valamit. Sajnálom, hogy nem értek a video vágáshoz, mert ezt nagyon profin meg lehetett volna csinálni, így csak az ötlet számít :)

búcsú

A búcsú néha olyan, hogy azt sem tudod, hogy az. Néha félreérted és később ébredsz rá, hogy a homlokodra lehelt csók nem más, mint annyit mondani "ég veled".