Mi van megint az ingatlanpiacon?

Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.

Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.

Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...

Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.

Félidő

Nem hiszem el, hogy már megint az év felénél járunk. Konkrétan 2 hónap múlva már egy éve aláírtuk a házunk adás-vételi szerződését... hova rohan az idő? 

Történések. Gyerekem felvételt nyert az új oviba, ami idén télen lett átadva tőlünk pár utcányira, szóval ősztől végre nem a kerület túloldalára kell járnunk, bár hozzátenném nagyon jó ott a közeg és nekem is már nagyon jó szülő haverjaim vannak, de a kocsi amortizálás/benzin/időből nagyon sok megy feleslegesen. Kis Zsenit visszük szépen, imád járni. Itthon is szoktunk feladatozni pl villantásos abakusz-szám felismerés, összeadások, kivonások. Extrában szeret római számozni nagy számokkal (pl. 1440 - MCDXL), nem sok kell hozzá, hogy matekban leiskolázzon engem.

Ház téma szépen alakul, a belépő rész már egészen kulturált. Persze a járólapot nem szeretem, parkettát tervezek majd hosszútávon, de már egészen kezd közelíteni az elképzeléseimhez. Beljebb haladva még hiányos és nincsen kész, de legalább a belépés már valahogy kinéz :D

Vészesen közelít a ovi nyári szünet, közeleg az anarchia, miközben nekem lesz következő hónapban pár orvosi időpontom is (pl fogászat)... szóval valószínüleg vár ránk pár nehezebb nap. Nyaralás is kérdés, mert elvileg megyünk augusztusban Litvániába, de még itt is vannak kérdőjelek, mert Zsolti tesójáékhoz mennénk, ahol a házon múlik minden, hogy végül elkészül-e (elvileg augusztustól lehet menni).

52,4 kg voltam hétvégén, már több mint 5 kiló deficit. Február óta futok. Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy sikerült ezután a néhány éves pihenő után visszahozni az életembe. Már nagyon jól megy, az izmaim jól bírják, egyedül a térdemmel kell vigyáznom, mert begyullad, ha nagyobbakat csattanok közben, mondjuk egy nagyobb padkáról leugrás következtében. Már az időm is jó, általában 6,40 perc/km, és a távolságom 6,5 km. 7-ig akarom felhúzni, de mikor legutóbb ennyit futottam, éreztem a térdem, szóval még adok neki kicsi időt. Lényegesen vitálisabb vagyok, és azért 41 évesen már az izmok kezdenek veszíteni feszességükből, ha az ember semmit nem csinál, de ennél is fontosabb, hogy idén szinte nem kellett semmivel orvoshoz mennem, számít.

Kertünk lassan készül. Itt egy folyamat kép, nemrégiben cseréltük az asztalt székekkel, de még kicsit steril, mert még a növényezés folyamatban. Most éppen a dísznövényekkel foglalkoztam, ültettünk babérmeggyeket, meg a kert egy részén már beborítottam mulccsal, ahol készen van a növényezés. Kerítésfestés továbbra sem készült el, most már majd nyár végén. Per pillanat fontosabb lesz egy motoros napárnyékoló a terasz fölé, ami komolyabb tétel anyagilag, aztán jövőre meg tervezek egy gázgrillt venni... aztán jöhetnek a kerti partik :)

Ennyi... aztán jöhet a nyár, indulhat a balcsi szezon :)

Újévi fogadalmak

Kicsit már benne vagyunk az évben, így kicsit vicces lehet ez a cím, de túlképp nem is egy most megfogalmazott fogadalomsort vonultatok fel, hanem azt, ami ebben az évben eddig megtörtént belőle.

Év elején összeírtam pár dolgot, amit vágynék megváltoztatni az életemben. Ezt nem eltökélten írtam le, csak inkább mint kritika, hogy mi az ami lehetne jobb. Felcsapva a kis füzetemet, ezek álltak benne: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Persze írtam össze anyagi (reális) célokat, idei nagy projektet, és a jövőbeni 3-5-8 éves tervemet. Ezeket most nem írom le, mert nem annyira releváns még, majd esetleg, ha megvalósítottam.

Visszatérve a változtatásra vonatkozó terveimre, szinte akaratlan úgy néz ki, hogy az elsőt, a futást sikerült visszavezetnem. Heti kétszer kezdtem futni most már lassan két hónapja, és már most nagyon domináns változásokat érzek magamon. Pl megszűnt a nyaki fájdalmam, könnyebben megy a fogyás, és folyamatosan javul a futás teljesítményem. Tavaly kb augusztus óta szedek EMELT szinten vitaminokat (b komplex, inozitol, C, D, Mg, kollagén), és most már írhatom, hogy az általános egészségügyi állapotom is sokat javult. Voltam szűréseken, és mindegyik eddig tökéletes. Most már másfél hónapja diétázom is, illetve ami ennél is fontosabb tisztábban étkezem. Tapasztalat, hogy kevesebbszer fáj a fejem, illetve mikor fáj, akkor is megszüntethető gyógyszerrel (migrén egyáltalán nem volt megszüntethető gyógyszerrel). Eltűntek (ami nem az kisebb lett) ciszták a szervezetemből, és bár erre még nincs UH felvételem, de azt hiszem a májamban lévő vérgomolyag mérete is csökkenhetett, ugyanis nincsen ilyen irányú panaszom egy jó ideje. Per pillanat nem esik jól cukros dolgokat enni, itt például egy gejlebb édességre gondolok, de túl nehéz köretek sem igazán esnek jól. A fehér kenyér az teljesen kivezetésre került nálam (de mondjuk az már nem mostanában, az évek óta). Nem mondom, hogy nem kapok be néha 1-1 kocka csokit, vagy ha szülinapozunk nem eszem sütit, szerencsére ilyen tiltásokat nem tettem  magammal szemben, de napi étkezésben nincsenek benne. Szinte minden este salit eszem. Nem tudom ezek összességének a követkkezménye-e, de pl nem nagyon kívánom az alkoholt sem.

Visszatérve a listára, így az étkezés része is jobb szintre került. A pihenés témakört két részre szeretném bontani, egyik az éjszakai pihenés, ami szerencsére Marci növekedésével párhuzamosan szintén most már jó ideje normál minőségű lett (átlag kb 23:00-06:00-ig alszom). Jó aránya  van a munka / privát élet kombójának is. Arcbőrömmel szintén a magam szintjén kicsit tudatosabban foglalkozom. Több célzott készítményt használok, illetve vannak boost napok, mikor pl egy drágább maszkkal megtöltöm bizonyos anyagokkal az arcbőröm. 

Énidő, ruhatár... ezek még javításra szorulnak. De már a futás közben töltött időt is egyébként énidőnek veszem, de persze ennél sokkal többre gondolnék... de majd... még nincs vége az évnek :)

Boldogság szintemen sokat emel, hogy már a saját házunkban lakunk, és minden egyes DIY munka, és szépülés jót tesz a lelkemnek. Ezek számomra a teljesség érzését adják, amire mindig is vágytam, amiért valaha is dolgoztam. Ezen felül egy új dolog, a kert- és növénygondozás még ami dilemmákat okozva, de összességében egy nagyon kellemes kihívás számomra, és alig várom, hogy ezek is épüljenek, szépüljenek.

Nagyjából ennyit gondoltam per pillanat összefoglalni, és nagyon várom, hogy évvége körül miről számolhatok majd be.

Ennyi lett a vége a hónapban

Ismét futottam megint szombaton is, vasárnap is. Most így annyira büszke vagyok rá, hogy mindenféle erőltetés nélkül magától elindult a dolog, és már ez a távolság nem erőltet meg. 22, 5 km-ke lett ez a hónap. Nem egy nagy szám, de jó kezdésnek, és a léleknek.

Voltunk otthon ismét, és Marcinak van ismét új szava. Most a "mama" jött neki, és ma reggel próbálta magát saját néven szólítani, és azt mondta "arci". Nagyon örültem, mert a "C" betűs dolgokat eddig egyáltalán nem tudta kimondani. Remélem, hogy elindulunk végre a szógyarapodás útján.

Hétvégi gondolatok

Hallgattam hétvégén egy jó beszélgetést Youtube-on. Sebestyén Balázs és Csernus beszélgetett. Érdekes volt és egyúttal számomra gondolatébresztő is. Picit kínosan indul, de összességében van mondanivalója az egy órának. 

Mostanában csak úgy zajlik az életünk. Nem mondom, hogy a tudatosság kiszorult, mert én folyamatosan tervezgetek, de nem igazán tudok gondolatokkal és saját egómmal foglalkozni, ennek következményében az életem tulajdonképpen néminemű vegetáció, ezenkívül vannak belső blokkjaim, amik teljesen megakadályoznak benne, hogy jól érezzem magam. Egyik ilyen blokkom Marci beszédfejlődése, hogy most nyáron mehetünk felülvizsgálatra, ha nem indul meg, illetve utána meg fejlesztésre. Vannak szavai, minden megért, de már korosztályos szinten ez kevés, és folyamatosan aggódom emiatt, persze mondják azt, hogy a fiúk lassabban fejlődnek sokszor, meg hogy behozza magát seperc alatt, de azért én mégis aggódom. A másik anyagi természetű. A ház kérdés. Bár még mindig van rá kicsi időnk, de már nem sok, az idő megy, Marci nő.

Visszatérve a beszélgetésre, összességében ugyanúgy gondolkodnak, mint ahogy én a jövőről. Tudom valameddig tart a karrier, és utána kell legyen B terv, márcsak amiatt is, hogy jól érezzem magam. Évek óta látom ezt, így fejben már évek óta meg van mi legyen ez, de még az úton ennél sokkal hátrébb tartok, mert először a ház projektet és ezt csak utána lehet alapozni. 

Hétvégén végül futottam most is. Sikerült 2x, úgyhogy a tervet bőven teljesítettem. Megpróbálom heti szintűre hozni ezt, egyelőre ezek a távolságok max fél órát vesznek igénybe, de utána nagyon jó érzés. Futás közbe sokszor járt a fejemben, hogy hihetetlen, hogy ezt 6-7 éven keresztül tudtam folyamatosan csinálni és ráadásul sokkal nagyobb km számmal. Nyilván nincs ekkora elvárás magammal szemben, szóval így nem lehet kudarc. 

Következő hétvégén két projektünk is van. Kellene menni carnext-be autót kipróbálni (mert ugye most még ez is nem várt módon beütött), meg nagyon jó lenne helyre tenni a bicajokat és Marcival lehetne menni kicsit tekerni. Tuti élvezné, meg szerintem mi is :)

Futáááás

Futottam Gergővel előző hétvégén. Nagyon jól esik, még ha nehéz is. Valahogy még ki kell találnom, hogy mikor lehetne többször, mert hétközben teljesen offon vagyok egyelőre (délelőtt munka, délután ahogy lehet megyek én is gyerekért és indulás kültéri programra, aztán altatás procedúra). Hétvégén viszont most fixen beálltunk a minden második héten hazamenésre. Alapvetően azt látom, hogy itt vannak rések. Ha ügyes vagyok akkor heti kétszeri futást ide be lehetne ékelni. Megpróbálom. A testemnek nagyon kéne, mert látszik a tónusokon. 

Amúgy minden oké. Marci nagyon szépen mondja az apa szót is, papa szót is (ezek, főleg utóbbi új, az apát mondta, de most felsűrűsödött). Illetve nagyon sok hangutánzót, pl hamm (ami ebben a korban szintén szónak számít). Illetve szinte tökéletesen ért mindent. Bármit megcsinál, amit kérsz tőle, viszont kültéren nehéz irányítani még. Sokszor kell kérlelni irányváltoztatásra, és van úgy, hogy még úgy sem sikerül. Ebben szerintem szintén nagy szórás van, inkább úgy látom korosztálynál, hogy ahol megy a beszéd, ott irányíthatóbbak már.

Étkezés, mászókára mászó képesség nagyon sokat ügyesedett az utóbbi időben (valahol szerintem össze is függ), illetve mióta motorozik látom az értelmi dolgokban az ugrást. Azért tényleg sokat jelent, hogy megérti, amit mondunk neki.

Telek téma lehet idén sorra kerül. Most úgy tűnik veszegetik a telkeket. Berajzoltam a kinézettet (vagyis kettőt, hátha az egyik nem jön össze esetleg), illetve hogy most melyikek vannak értékesítés alatt. Aztán persze meglátjuk:

Running sunday

Már másodszor futottunk Gergővel. Nagyon jól esett, jó lenne minél többször. Ami nagyon jó volt, hogy egyáltalán nem kellett erőlködnöm most másodszorra, bár igazán előszörre se. A futás titka, hogy ne legyen rajtad szinte semmi súlyfelesleg. Aztán estére jó szarul lettem, belázasodtam (sztem a fogorvosnál szedtem össze valami vírust, remélem nem Covidot). Ma már jobban érzem magam, de ma is végig lázcsillapítózom, meg egész nap pihentem eddig nagyjából.

Covid egyre durvább törekvéseket kényszerít ki, megint kezd belém állni a félelem, remélem nem hat el megint a pénzügyi szolgáltatókig, mert akkor megint meg fognak csappanni a munkáim.

Fogszabályzóm kezdem megszokni, már 5. napja van fent, és a fájdalom is csökkent. A harapásemelővel nem vagyok kibékülve egyedül, de összességében elviselhető. Még nem látszik látványosan semmi változás.

#4monthsold

Martin betöltötte a 4 hónapot. Elvileg indulhat(na) a hozzátáplálás, de lebeszélt a védőnő. Azt mondta, hogy még adjunk egy hónapot és akkor szépen fokozatosan lehet indulni. Én meg úgy vagyok vele, ha már ennyit kibírtunk, akkor még kibírjuk. Nekem persze jobb volna, ha minél hamarabb kezdenénk, de semmiképpen nem szeretném magam egóját Marci fölé rendelni, így ha még bírom tejcivel, várunk.

Ettől független én már futogatok. Nagyon nagyon mélyről indulok, de már 3x futottam és tulajdonképpen mégha minimálisan is, de javuló a tendencia.

Igazából nem megerőltetően futok, hanem pontosan ahogyan terveztem, inkább csak kisebb távolságokat, de sűrűbben... és persze jó pulzussal. Minden esetre van honnan menni lefelé.

Manóka 4 hónapos. Nagy fejlődése a hónapban, hogy már tud fordulni elölről hátra, és fordítva, illetve nagyon sokat dumikázik a saját nyelvén. Már érti a rendszereket és tudja mi után mi következik. Őszintén szerintem már érett volna az étkezésre is, ugyanis a kajákat nagyon szépen kinézi már a szánkból. No mindegy... nincs vita, várunk.

Melóim futnak, az 5 napos pihenés nagyon jót tett, főleg a badacsonyi kiruccanás a Laposa pincészetbe, persze tisztán látszott, hogy még Marci nem érett a kirándulásokra (se szopi, se türelem szempontból), de legalább megpróbáltuk és kiszakadtunk. Jó volt, az én lelkemnek kellett. Igazából ezek most a meghatározó dolgok, na meg az ingatlan téma rendületlen, hogy miként is legyen saját házunk, követjük a témát folyamatosan, agyalunk, aztán meglátjuk.... mindenesetre jövő héten, ha minden jól megy, akkor találkozunk egy kivitelező céggel, csak hogy jól elborzasszanak (vagy felvillanyozzanak)... meglátjuk.

Beginning workout

Megtörtént az első futás szombaton. Hát igen... mélyről indulok, vagyis úgy is mondhatom, hogy az elejéről kezdek ismét. Nem voltak elvárársaim, de emlékeim voltak magamról, és így kicsit az embernek gombóc van a torkában, hogy az már minden csak a múlt. Abból most testileg nincsen már semmi. Azt mondják az izmok emlékeznek, hát majd meglátjuk. Eddig két napja pihenek rá az első futásomra, mert annyira durva az izomlázam, hogy tegnap majdnem kiment a lábam magam alól egy lépésnél... nem akart megtartani :D Viszont a pozitívum eddig, hogy szopcsit nem befolyásolta. Manó lassan betölti a 4. hónapot, így lassan a hozzátáplálást is elkezdjük, illetve a mózeskosarat is cseréljük lassan a sportrészre. Innentől lesz majd jó, ha teljesen el tudom engedni a szoptatást is, mert akkor tudom csinálni majd az eddig működő diétámat és sportomat együtt, ami eddig mindig működött. A cél ez (ez tavaly nyári fotó):

Akkoriban ezt egyáltalán nem éreztem vékonynak, sőt ilyen határvonalasnak éreztem, ma már ez lenne egy olyan cél, amit ha egyszer újra elérek, akkor a világ legboldogabb embere leszek. Meglátjuk...

Babucika már nagyon kezd értelmesedni. Egyrészt már gyönyörűen forgolódik (néha pici segítséggel), másrészt meg nagyon nagy dumás (a saját nyelvén persze). Pár nap múlva 4 hónapos és pár nap múlva tudtuk meg tavaly ilyenkor, hogy terhes vagyok... ennyit tesz egy év :)

Futás + kirándulás + biciklizés = boldogság

Ez a mai napom képlete. Fantasztikus nap volt. Imádom ezt az esti fáradtságot...

Oda mentünk fel 

Na de előröl. Elmentünk reggel futni. Zsolti bicajjal jött velem, én meg a szokásos szombat reggeli kis körömet futottam le annyi változással, hogy 1 kilométert emeltem a távolságon, így a mai 8,3 km lett 6"36'-os tempóval. Ezután két úticél között vacilláltunk, vagy Balcsi, vagy Visegrád. Végül utóbbit választottuk, mert amúgy is szeretnénk valamikor menni Zsuzsiékhoz a hetekben, úgyhogy majd akkor fogunk Balcsizni. Én már ezer éve jártam erre felé, gyönyörű helyek. Eszembe jutottak a pilisi bicajtúrák is. Mondtam is Zsnek, jó hogy nem itt lakunk, mert ez után kb minden szarnak tűnne az országban. Felmentünk a fellegvárba, és megnéztük az összes lehetséges látnivalót. Aztán este még hirtelen ötlettől vezérelve mentünk egy kb 15 km-es kis bicaj útra of course itt a 16-ban. Én most totálisan le vagyok merülve, kicsit fájdogálnak a combjaim, mert azért Visegrád sem éppen síkság, mondhatni eléggé fenék formáló terep :D

Ez itt a kilátás

Melóban kemény heteim vannak, szóval jó, hogy végre jó idő van és el tudom engedni teljesen hétvégén. Most azt találtuk ki, hogy megpróbáljuk közösen az egészséges táplálkozást szénhidrátok nélkül. Örülök, hogy Zs is partner, így sokkal könnyebb lesz nekem is az önmegtartóztatás, mert nem fog este mellettem nassolni :D. Összességében én még most sem értem, hogy tud ilyen mértékű összhang lenni közöttünk, én csak álmodtam róla, hogy ilyen létezik, és irtó hálás vagyok, hogy van ő nekem. Most egyébként ilyen totális zent érzek magamban, teljesnek érzem magam, lelkileg tökéletsen kiegyensúlyozottnak.

Boldog anyák napját!

Ezúton is boldog anyák napját minden anyukának! Köszönjük, hogy vagytok.

Futottam ma is. Hálisten sikerült felszívnom az erőt, és kicsit összeszedtem magamban, amit csak tudtam. Gyönyörűen alakulnak az eredményeim ebben a hónapban, őszintén nem is gondoltam. A watch-on keresztül figyelem a pulzusom és úgy láttam, hogy dominánsan aerob zónában vagyok, kivéve a hegymeneteteknél. Azt nem tudom, hogy a súlyom is csökken-e, mert most nem méregetem magam, de bízom benne, mivel könnyedebben megy a futás, az annak is köszönhető, hogy kevesebb a felesleg, na és persze több az izom. Ameddig csak tudom szeretném tartani az edzések intenzitását, aztán meglátjuk mit hoz a sors.

Tegnap adóztam a szépségiparnak, egy Mülleres 15+15%-os kedvezmény által sikerült egy ránctalanító/feszesítő Clarins arckrémet megszereznem nagyon jó áron. Volt már samplingem ebből a krémből, úgyhogy nem véletlen esett erre a választás. Amúgy jó nagy tömeg volt, úgy tűnik rajtam kívül mindenki tudott a Müller szombat létezéséről :D

Kitérő

Úgy látom ez a tél tett egy kis kitérőt a megszokott zord hidegből, és meglepő módon mindezt hétvégére időzítette. Kiélveztem a pár napos enyhe időt és elmentem futni pénteken is, szombaton is. Ma meg izomlázzal ülök itthon. De nem baj, mert megérte, sőt ha nem lennének fájdalmaim, még ma is elmennék. Jöjjön már a tavasz :)

Egyébként gyönyörű Budapest, a Margitsziget, a kedvenc helyem itt.

New apple stuff

Megérkezett végre az apple watch-om. Már egy hónapja megrendeltem, és végül csütörtökön kaptam meg. Ma meg is futtattam. Imádom! Végül én a drágább verziót rendeltem, a rozsdamentes acélt, ez is egy hosszú vacilálási folyamat végeredménye lett.

Tapasztalatok: egy biztos, ha nálam van, nem maradok le semmilyen információról, ugyanis tényleg mindenről értesít, ami bármilyen csatornán történik. Tudok rajta telefonálni, futásnál kéznél van és minden infóval kisegít + plusz a pulzus adatokkal is, úgyhogy többé pulzusmérő sem kell. VISZONT ennek hátránya is van, pl tegnap észre vettem, hogy akaratlan is, ahogy jött az értesítés, odanéztem. A bolt közepén, mikor éppen beszélt hozzám az eladó. Ez egy ritka tapló viselkedés volt tőlem, de ez valszeg még az első tapasztalatlanság, figyelni fogok erre.

Nagyon jó cucc, geek vagyok :D

Tegyél rendet a fejedben... ez a titok.

Új cipőm van, új gatyám van, a sapkám a régi, de a kedvencem.

Futottam ma. Nem jó már. Fázik már a fülem és a torkomat bántja a hideg. Már csak tényleg pár alkalom van a szabadban, és jön az edzőterem, amihez nincs kedvem. Iszonyatosan leromlott a teljesítményem. Dehát ez van, téli szezon. Csak szarul esik, mert idén sok melóm volt benne. De amúgy próbálom a kar edzéseket ismét kicsit intenzívebbre venni, hogy a kondimnak egy része vesszen csak el.

Nagyon sok tervem van. Annyi, és olyan nagyok, hogy szinte le se merem írni. A legközelebb állok eddig az életem legnagyobb vágyához, de még mindig nincs itt. A héten a munka is kevesebb volt. Próbálom ilyenkor fejben rendbe tenni magamat. Mert egyébként minden oké. A közérzetem oké. Nagyon várom már a pillanatot, hogy meg legyen az új otthon, a saját. Most már ilyen szemmel nézem az ingatlanokat. Nemcsak ábránd. Rengeteg belső építészeti inspirációm van már, így pontosan tudok bizonyos részleteket. Nem lesz olcsó. Ez már biztos. Sajnos itt is hozom a szokásos formámat, a legjobb kell mindenből, nehezen alkuszom, és ha nem muszáj, akkor nem is teszem. Zs-vel eddig úgy érzem, hogy mindenben egyet értünk és ha nem, képesek vagyunk a kompromisszumra sértés nélkül, és csaták nélkül. Nagyon szeretném ezt a kapcsolatot így menedzselni, megőrizni anélkül, hogy bántanánk egymást, mert ez a legfontosabb hosszú távon szerintem, az intimitáson kívül. Otthon témában voltak már különböző gondolataink, de könnyen tudjuk egymáshoz igazítani azt hiszem. Ő nagyon rugalmas dizájn szempontból, szóval ott kedvemre évényesíthetem majd a saját elképzeléseimet, cserébe nyitott lettem egy olyan város részre (XVI. kerület), amit én már régen kizártam a lehetséges opciók sorából. Aztán meglátjuk. Végülis sehol nem tartunk, csak egyet tudunk, szeretnénk minél hamarabb együtt és egy helyen lenni, és ha lehet, ne legyen közöttünk 2000 km.

Üres már a pálya...

Hát igen, érződik. Erőteljesen jön a tél, a levelek már hullanak, az emberek meg már eltűntek a futópályáról. Ez a Margitsziget október végén. Csak pár ilyen elmebeteg fut még kint, mint én, akik utálunk edzőterembe járni. Pont így gondoltam, jön a november, jön az edzőtermi edzés. Gyorsan elment ez a szezon. Sokat edzettem idén, az eddigi legtöbbet.

Bár ez a hónapom már gyengébb lett, de azért folyamatos. Tegnap miután reggel elmentem futni az egész napom energikus volt, azt hiszem ZEN állapotban voltam, békében voltam mindennel, ami körülöttem van és áradt belőlem az energia. Sosem tudom, hogy ehhez van-e köze a futásnak, de néha úgy érzem, hogy felszabadít a bennünk lévő energiákból, endorfinból. Aztán ez lehet hülyeség.

Aztán voltam vásárolni. Új jelenség költözött az életembe a vásárlási szokásaimat illetően, és ezen is már csak mosolygok, ugyanis már nem csak a női osztályra megyek nézelődni, hanem bizony átnézek a férfi osztályra is. Sőt volt az outletben olyan üzlet, ahol csak a férfi részleget néztem meg. Én ilyen vagyok, gondoskodó típus, a magam körül lévő dolgokra szeretek figyelni, szeretek segíteni, és ez nem fáradtság, ez boldoggá tesz.

31. Wizz Air Budapest Félmaraton

Hát ezen is túl vagyunk. 4 percet rontottunk az időn, de ennek talán a kánikula volt az oka, ugyanis minden egyes frissítő pontnál elidőzgettünk. Gergő, ha jól emlékszem több mint 2 liter Powerade-t fogyasztott el összesen, és én is liter felett, szóval elméletem szerint itt csúsztunk el. De egyébként szuper jó volt. Ilyenkor azért le kell győzni magunkban mindent, mert a 21,7 km nem éppen komfort zóna. Fáj! Itt már minden fáj. A végére csináltunk egy sprintet, asszem 5:45-el kb 6-700 méteren át.
De az érzés, amikor beérsz, az fantasztikus. Szeretem Gergőt, már 5x éltük át közösen az élményt (részemről 3x egyéniben).

Szárnyakon

Annyira, de annyira ritka, mikor azt tudod mondani, hogy minden tökéletes az életedben a maga tökéletlenségében. Tökéletesek a barátaid, tökéletes a munka, és tökéletes a magánéleted, még ha nem is tartasz ott ahol szeretnél, egyszerűen csak boldog vagy, és teljesen lényegtelen, hogy ez milyen környezetben történik. Ezek a dolgok belülről jönnek.
Annyi minden fejben dől el, sőt mostanában már kezdem azt hinni, hogy tök ugyanaz a dolog lehet szar is, meg fenomenális is, csak azon múlik, hogy mit gondolsz róla abban a pillanatban, lehet ezért fontos a pozitív hozzáállás, az optimizmus. Saját életed megrontója vagy elrontója tudsz lenni ezzel. Én pl most, hogy boldog vagyok, még azt sem élem meg rosszul, hogy albérletben élek, nem túl ideális környezetben. De a legjobb, hogy folyamatosan változik minden, mert az élet ilyen, folyamatos változásban élünk, és ha megérkezik a változás (ha csak nem az életed múlik rajta), akkor az lehet jó is, és ha megvan a lehetőség, akkor már csak rajtad múlik, hogy mit látsz benne meg.

Elfelejtettem a múlt hónap végéhez megjegyezni, hogy meglett a harmadik futási rekord is hó végére, egy havi rekord, 122 km. Elég jó hónapot zártam a kis hármas rekord csomagommal. Jövő héten ilyenkor félmaraton :) IMÁDOM! Felkészült vagyok :)

2500 km

Ez a hónap a rekordok hónapja nálam. Két rekord is született eddig, egyik az áhított 2500 km-es mérfölkő (purple level), a másik pedig a leggyorsabb futás (5'55"). Büszke vagyok :)

Lunarglide 8

Új szerelem lépett életembe :D ...Az új futócipőm, mely társam lesz a 2500 km-es szint átlépésénél. Gyönyörű, és kényelmes is!

120 km

Ez vagyok én. Hó elején kitűztem, majd megcsináltam. 120 km, 15 futás (átlag 8 km/alkalom), azaz minden második nap, na ezt nem sikerült felfognom, mikor kitaláltam, aztán meg viseltem következményeit :)

Egyébként tök fontos, hogy az ilyen challengeket végigcsinálja az ember (szerintem). Legalábbis magamból kiindulva, mert itt két tét van, siker vagy kudarc. Siker=önbizalom, kudarc=bukás. Cserében egyébként marha jó formában vagyok, a lábamon rendesen látszódnak az izomtónusok, ha befeszítem, néha el sem hiszem, hogy a saját lábamat látom.

Jó volt, de ilyen elvetemült célokat mostanában nem csinálok :D