@®© 2018

Ma hirtelen ötlettől vezérelve kinéztünk az idei ARC kiállításra, idén nem a Hősök tere mellet, hanem (hozzánk még közelebb) az Árkádnál kapott helyet (a BKF épülete mellett). Ez az a kiállítás, amit szinte minden évben megnézek. Ez a három volt a kedvenc:

Rám mindenképpen igaz, hogy általában az tetszik, ahol a "kevesebb több".

Szentendre kirándulás

Zs itthon van végre 2 hétig, ebből az első 4 napot nálam töltötte, aztán most hazament (és persze hamarosan jön vissza). Viszont ittléte alatt megtörtént az első közös kirándulásunk Szentendrére. Nem hittem volna, hogy mi kultúra napot fogunk már így egyből tartani, mert szinte teljesen spontán ötlet volt az egész eleve. Először csak szentendrei romantikázásnak indult, meg majd kajálunk egyet, meg sütizünk, de aztán felfedeztünk egy kiállítást, ahol a néni felhívta figyelmünket, hogy most nagyon sok kiállítás van a városban, és tudunk olyan kombinált jegyet venni, ami mindegyikre érvényes. Hátmégjóhogy! Úgyhogy elindultunk a kultúrába. Így összeszámolva minimum 6 kiállítást jártunk be. Ebből nekem 3 volt nagyon emlékezetes. Első a Shiota (balra egy kép), ami valójában egy több szobán át tartó installáció. Mint egy pókháló, csak vörös fonalból és kulcsokkal. Voltak rajzai is Shiotának, de az nem maradt meg így, nekem ez ilyen sokkoló volt valamiért. Aztán a második az "elvesztegetett idő" kiállítása (alább kép a helyszínről), itt ez az egész ház bejárható volt, nagy festmények, fényjátékok, hanghatások. Azt beszéltük, hogy mindkettőnknek ez tetszett valójában legjobban. A végére már konkrétan szakértettük a képeket :D

És a harmadik kedvenc nem maga a kiállítás miatt volt, hanem mert a baromkodásaink eredményeképpen Zs véletlenül leverte az egyik kiállított képet (Asztalos Zsolt fénykép reprodukció volt egyébként). Egyből jött a biztonsági őr, biztosan nagyon prosztónak tartott minket mindenki, mi is egyébként saját magunkat. Utána megbeszéltük, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de mire hazaértünk, addigra már tudtuk, hogy ez lesz az a sztori, amitől az egész emlékezetes. Szóval nagyon jó volt, én nagyon boldog vagyok (balra egyébként a kiállítások prospektusai). Azt találtam ki, hogy lesz egy projektünk így kirándulásként, végig járjuk magyarország borvidékeit. Remélem hamarosan el tudjuk kezdeni :) És remélem barátok is csatlakoznak majd hozzánk néha, ha úgy össze lehetne hozni (de ez már csak az én vágyam volna).

Boldogasszonyfán nyaraltam

Zsuzsiéknál voltam a nyári szabim ideje alatt, ami írd és mond 3 nap volt :D. Nagyon jól éreztem magam, de meg kell állapítanom, hogy én pontosan ezalatt a 3 nap alatt ki is pihenem magam és utána már elkezdődik a visszavágyódás. Továbbra is a teljes egyensúlyt érzem, lineárisan, semmilyen kilibbenéssel. Viszont rettenet sokat kajáltam az elmúlt napokban, szinte szégyellném felsorolni a napi menüket, amelyek a reform táplálkozástól irtózatosan távol állnak. Zsuzsikámat és a kis családot egyszerűen imádom. Mindenkit úgy, ahogy van. A jóság és a szeretet árad. Persze mindenhol vannak problémák, de a légkör mindenképpen kellemes. Aztán voltunk Zsuzsival meg anyukájával Pécsett egy csajos napot tartani. Voltunk a Zsolnai negyedben. Atyaég, de gyönyörűségesen meg van csinálva. Csináltam pár fotót, persze nem vagyok fotós, úgyhogy lehet a minőség nem adja vissza az élményt. És voltunk kiállításon is. A Zsolnai rózsaszín kiállításán. Zsuzsi anyukája fantasztikus jófej, és most vettem észre, hogy milyen jó a humora. Azt hiszem ő otthon nem tud kibontakozni, mert náluk a klasszik család modell van, ahol a feleség némiképp elnyomásban él az anyagi biztonságért cserébe, de azért a csajos napunkon tök jól feloldódott, remélem máskor is csinálunk még így közösen programot. Aztán a kölykök. Kis örödfiókák, de imádom őket. Én egy kicsit geci anyuka lennék velük, de ettől független iszonyatosan kis egészségesek lelkileg. Úgy éreztem most, hogy kell pár fotót lőnöm róluk is, úgyhogy csatolom az élményeimet képekben is :)

Cannes Lion reklámos gálaest

A képen a teamem (Mike), a kreatív igazgató és én :) (szokás szerint űbergáz fejet vágok). A Cannes-ben versenyző magyar "oroszlánok" tartottak előadást a tapasztalataikról, és volt egy majdnem 2 órás vetítés különböző reklámokból (újabbi és régebbiekből). Nagyon inspiratív volt, de legközelebb lehet kicsit józanabbul kellene odamennünk :D (köszi Miki :D).

IDŐ

Vagyis az idő hiánya a problémám. Mióta átköltöztem, olyan mintha valami más időzónába exportáltam volna magam. Egyszerűen nincsen semmire idő. Igaz a Maya rohadt sok időt elvesz az életemből, és mint egy megszállott tegnap este is baszakodtam vele, sajnos a félmaraton óta a futást is hanyagoltam és ami a legfontosabb a barátaimat is. Egyszerűen nem elég az életem, pedig nem sokat alszom, mégis el vagyok csúszva... mondjuk lehet a hétvégi szabadidő hiányzik, de valahogy meg kell oldanom ezt a 6 hónapot, amíg a suli tart.

Megmutatom mit tanultunk a hétvégén. Ez egy modellezési stádiumban lévő Chevrolet Camaro, 3 nap alatt eddig jutottunk. Nagy meló és újra akarom csinálni, csak h gyakoroljam a tool-okat és a technikát. Tegnap este egy szemet modelleztem tutoriál alapján. Maga a modellezés készen van, de egyszerűen nem tudtam megcsinálni a textúrát élethűre... úgyhogy ezzel még kell kicsit szórakozni.

Amúgy elkezdtem végre hétvégén olvasni a Trónok harcát. Nagyon jó és alig tudom letenni, no de hát ugye kevés az idő, így BKV-n és WC-n is olvasok :D

Hétfőn viszont itt volt anya, nagyon jó volt. Elmentünk az ARC kiállításra, meg a Margitszigetre és kajáltunk egy nagyot. Nagyon jó nap volt, azóta anya minden telefonbeszélgetésben ezt emlegeti. Tök jó érzés.

at Szépművészeti múzeum

A kis csapat jobbról: Bálint (Zsuzsi tesó), Évi (Bálint barátnő), Zsuzsika és Én

COOLtúrMIX

Ez a hétvége brutál kultúra dózist adott a már amúgy is elég emelkedett kultúra éhségemnek :). Szóval még mindig a szülinapom jegyében teltek a napok, csak most drága barátnőmmel Zsuzsival, akinek én voltam nyáron a tanúja. Először is péntek este jött hozzám vonattal, majd itthon rendeltünk pizzát, meg a szokás kedvéért becuppantottunk két üveg bort. Mondhatom filozófusra ittuk magunkat :). Megint sikerült egy új fogalmat tanultam, amit majd még utána kell néznem mit is jelent egész pontosan... szóval az "ősi tudás"... bármit is jelentsen, nagyon benne maradt a fejemben. Amúgy nagyon érdekes volt végre egy olyan emberrel beszélgetnem az Isten vs. tudomány kérdés körről, aki minden porcikájával Isten oldalát és a hagyományt képviseli. Az volt végig bennem, hogy valahol iszonyatosan irigylem ezt, hogy egyáltalán nincsen szkeptikusság, csak tiszta hit. Aztán szombaton - nem meglepő módon - jó másnaposan keltünk, nem tudtuk mit fogunk egészen pontosan csinálni, de egy biztos, adózni szeretnénk a kultúrának. Mostanában nagyon sokszor érzem ezt, csak sosincs hozzá partnerem, úgyhogy ez most végre adott lett. Így azt találtam ki, megmutatom Zsuzsinak a VAM dizájn centert, hátha el tudunk csípni valami kiállítást, óriási szerencsék lett, mert egy kiállítás áráért nem is egyet, hanem konkrétan 3 kiállítást tudtunk meglátogatni. Egy bronz kiállítást, egy formatervező/lámpatervező fénykiállítását, és a Mexikó kiállítást, ami az aktuális fő kiállítás most a VAM-ban. Aztán a programunk következő állomása a Westendbe szólt, ugyanis foglaltam mozijegyet a Borotvaélen című filmre. Kurva jó a film, pontosan az ízlésem, komoly de van benne szarkazmus és humor is.

Aztán mentünk shopizni, mert bár kajálni akartunk, de még Zsuzsi nem volt éhes, na meg amúgy is lányok vagyunk... ezt nem lehet kihagyni :). Aztán persze jól bevásároltunk... főleg Zsuzsi. Úgyhogy jöhet a kaja. Zsuzsi szülinapi ajándéka az volt, hogy meghívott vacsorázni a Leroyba. Előételnek ettem valamilyen füstölt sajtos levest, ami nagyon ízlett, majd a kísérő bor jól meghozta az étvágyamat, azt találtuk ki sushizzunk, persze ez kb 20 perc főétel válogatás következménye volt... már azon röhögtünk, hogy kb fél órája az a beszélgetésünk témája mit együnk. Szóval sushi. Tulképp nem vagyok oda érte, de gondoltam adok még egy sanszot a japán ételeknek, hátha most megszeretem. Aztán rendeltünk még bort mellé kísérőnek. Végül nem mondom, hogy életem kulináris élménye volt, de azért jó volt. Azért elég érdekes volt, hogy a pálcikával való kajálás mennyire nem megy :). Ja egyébként közvetlenül a mellettünk lévő asztalnál Kasúba L. Szilárd vacsorázott a kis családjával, de erről is kb 20 perc után tudtunk megbizonyosodni, mert Zsuzsi sokáig azt hitte, hogy csak hasonlít rá, aztán pont úgy jött, hogy valakinek be kellett mutatkozni, és akkor hallottuk, hogy ő az. Aztán 11 felé hazajöttünk. Ma ismét kultúra nap volt. Délelőttre azt terveztük elmegyünk a Szépművészeti múzeumba kiállítást látogatni. El Grecótól Rippl-Rónaiig kiállítás van. Úgyhogy ott találkoztunk Zsuzsika öccsével és a barátnőjével, aztán - ismét nem csalódva magunkban - úgy döntöttünk, hogy előbb kajálni kellene. Így a szépművészeti kajázdájában reggeliztünk egy nagyot, plusz kávéztunk... egyébként NEM mellesleg nagyon jó a kapucsínó, úgyhogy ha erre járok majd bármikor, tuti ismét be fogok térni egy kávéra :). Aztán bementünk a kiállításra. Látvány orgazmusom volt. Csináltunk is csapat fotót, remélem mihamarébb küldi Zsuzsika tesója, úgyhogy majd azt is feltöltöm... aztán vége lett a hétvégének. Totálisan aktívan kipihentem magam és fel vagyok töltve energiával. Holnap megyünk Dáviddal moziba, már azt is várom. Még mindig azt mondom jó ez az év és a szülinapom is teljes volt, feltöltött lelkileg.

Magyar Filmplakát kiállítás 2009

PRSsal elmentünk Pénteken este meló után a filmplakát kiállításra a MOM parkba. Próbáltam szakmai szemmel megközelíteni, hiszen mégiscsak valamelyest itt most nyomtatott dÓgokról van szó. Hát amellett, hogy rengeteg jó ötlettel találkoztam, láttam pár igencsak igénytelen munkát. Nos tudom h kritizálni mindig egyszerűbb, mint a melót elvégezni, de egy plakátot nem lehet csak úgy összevágni... ilyen hibákat fedeztem fel, mint pl a green box miatt az ember fején reflex fények, az alakok szar körbevágása és még tipográfiai problémák is akadtak. Hát ez van...