![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3QoVgHGQl3x6KL2v1EY4JKNSsgFfeRamPqq6ptd1u9MulCBkUVK6el9aw3l2InY5QVJfPxvMxfijzXxp1kCmofW7xaRu-EAGWNR6iL37Z7qv6_7hlNDXNYbJPetagX3dS3xR1SqCNqqAl/s320/IMG_6882.jpg)
Még másfél hetet dolgozom idén. Ez az év legjobb időszaka, mikor bűntudat nélkül pihenhetek egy huzamosabbat. Erre nekem szinte minden évben meg kell várni az évvégét, persze jó így, mert egyelőre még van erőm, meg szeretem is csinálni, amit csinálok, és büszke is vagyok rá. Szeretnék majd most a pihenési időszakban azzal is kis időt tölteni, hogy a jövő évet valahogy megtervezni, mert nem lesz egyszerű évünk. Még talán egy kocsi váltás is lesz benne, ha úgy alakul, de ez még a jövő zenéje, az biztos, hogy a jövő évre megvannak a motivációim.
Kapcsolatunk idei évi mérlege, hogy szerintem az összecsiszolódásunk teljessé vált, szerintem már Zsoltival tökéletesen érezzük egymás rezgéseit, hálistennek a konfliktusok továbbra is kerülnek minket, ez persze köszönhető Zsolti extra nyugodt természetének is, meg hogy valójában biztonság van körülöttünk és kiszámíthatóak vagyunk egymás számára, nincs semmilyen bizalmi törés, és az alapvetés a szeretet, mindig minden körülmény között, egy napra sem elfelejtve. Én mindig is erre vágytam, csak nem voltam biztos benne, hogy létezik ilyen. A kapcsolatunk már teljesen lenyugodott állapotban van, ami nem azt jelenti, hogy nincs szerelem, vagy unalmas, hanem inkább hogy kiegyensúlyzott, a gyermekemet pont ilyen környezetben képzeltem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése