Vajon a női megérzés mennyire jelez pontosan?

Ez a kérdés jár a fejemben egy céges dologgal kapcsolatban. Nagyon szívesen belemennék a részletezésbe, de nem nagyon merek (mert ugye egyszer már rátaláltak kollégák a blogomra). Viszont maga az érzés része azért foglalkoztat. Eleve az, hogy valakivel szemben a kezdetek óta rossz érzéseim vannak, hogy azt érzem, "Kata vigyázz vele", mert nem őszinte, és később be is bizonyosodik, de mire más észre veszi már borzalmas pusztításokat végzett a cégnél, és mindezt úgy, hogy a mi "emberközpontú" cégünk emberei totálisan hidegen hagyják és legszívesebben szerintem elkezdené kiirtani a népet. Ami a legrosszabb, hogy szerintem bőven elég egy ilyen ember, és hosszútávon pontosan meg tudja honosítani a félelmet és ezáltal el tudja venni a lelkesedést, és szerintem még az összetartást is szét tudja cseszni (ami pl egy SOS munkánál nagyon fontos tud lenni, hogy emberi dolgokat ne említsek). Szóval lényegében az érdekelne, hogy miért érzem ezt, illetve miért éreztem már a második mondatváltásnál? Valahogy olyan, mikor beszélek vele, valahogy bezárom az energiáimat és a beszélgetéseink gyorsan el is halnak, mert valahogy érződik, hogy egyikünk sem akar beszélni a másikkal. Ösztönösen nem akarok támadási felületet hagyni neki. Viszont az egy jó visszaigazolás nekem, hogy még amikor mások pozitívan álltak hozzá, és bedőltek a mézmáznak, én már akkor kiszúrtam, h nem oké. Vajon mi lesz a vége? Elég kevés esélyt látok rá, hogy megváltozzon... hiszen az ember alaptulajdonságai, hogy jóindulatú/rosszindulatú, nem válatozik. Szerintem. De persze tévedhetek.

No have time

Kicsit eseménydús napok vannak mögöttem. Egyrészt tegnap volt egy laza túlóra cégnél, fél 12-re értem haza... taxival... tényleg "laza", de cserébe szerintem nagyon színvonalas prezit állítottunk össze. Talán éppen most folyik a prezi, hajrá Misi (ő prezentál) :)

Tegnap előtt reggeltől volt egy fura erősödő hátfájásom, így estére úgy elkapott a hypochonder para (már h egyáltalán azt sem tudom megállapítani, hogy a gergincem, a gerginc melletti izmom, vagy a vesém fájt), hogy elmentem az esti ügyeletre, ahol a "kedves doktor" megállapította, hogy vesekövem van, de ne aggódjak ad beutalót a Honvéd kórházba, meg fognak gyógyítani, max megműtenek. Na mikor ez így elhangzott, besírtam. Aztán irány az urológia. Ahol életem legjobbfej dokija csinálta meg az ultrahangot, mely egyértelműen kimutatta, hogy semmiféle vesekő nincsen. Aztán nem is tudom hogyan, de szóba elegyedtünk, és a végén már a BalatonSoundról beszélgettünk... igen, ilyen is van.

Egyébként ma már jól vagyok, és egy egészen fura konklúzióm van az eset kapcsán: azt hiszem lassan tényleg hypochonder vagyok, minden szarral egyből doktorhoz megyek, miközben azt hiszem halálos betegségben szenvedek. Így utólag iszonyat vicces, hogy mennyire durván felállítom az öndiagnózist, amit kiegészítek pszichoszomatikus tünetekkel. Arról nem is beszélve, hogy emellett rengeteg vitaminnal tömöm magam. Szóval ideje elgondolkodni :)


Úgy egyébként minden oké, ma be kell fizetnem a suli árának felét, ez kicsit frusztrál, de egyébként minden ok. Jó lenne hétvégén mozizni egyet Móval :)

Maya mesterkurzus

Hát kb 2 hétig tartott a szabad élet. Ma beiratkoztam a 3D suliba (Mesharrey Digital school), amiről már legalább 2 éve ábrándozom. Nagy döntés volt ez, sőt igazából át kellett gondolnom, hogy belefér-e ez most, de mivel volt egy 10%-os nyári akció, plusz Ági kolléganőm  adott egy lelkestő löketet, így úgy döntöttem nincs min gondolkodni. Itt a lehetőség, nincsenek kötelezettségeim, független vagyok, nincsenek tartozásaim, mikor ha nem most?! Aztán ha ezt elvégeztem még arra is lehet esélyem, hogy dupla ennyit keressek, ugyanis 3D szakemberekből nagyon kevés van, és talán a cégnél is tudom egyszer majd kamatoztatni a tudást... na mindegy ennek részleteibe nem akarok egyelőre nagyon belemenni.

Itt a suli és a Maya mesterkurzus leírása.

BalatonSound 2012

Életemben először voltam Soundon, óriási élmény. Nemrég értem haza, és most kábé mozogni sem tudok, de gondoltam addig írok róla, mg frissek az élmények. Niki nagyszüleinél szálltuk meg Balatonfenyvesen, úgyhogy gyakorlatilag a legneccesebb része nekünk eleve megoldott volt, és ami külön öröm számomra, hogy halálosan jó fejek a kis öregek. Aztán maga a fesztiválozás terve úgy nézett ki, hogy előtte találkozunk Nikó barátjával, kajálunk, piálunk, aztán lesz ami lesz. Addig működött is a terv, hogy beültünk pizzázni meg sörözni, majd utána kb minden terv dőlt. Maga a helyszín nekem nagyon hasonlít a Pepsi-szigethez, csak annyi különbséggel, hogy itt nem koncertek vannak, hanem elektronikus zene és DJ-k. Nikóval szépen végigmentünk a stílusokon, végigbuliztuk kb az összes sátort.
Persze nem voltunk szomjasak :D. Először a drum'n'bass sátorban, majd egy újabb kajálás/piálás kör után mentünk az egyik fő DJ-re, Paul Kalkbrennerre. Ultra szar volt. A tömeg borzalmas volt és úgy láttam, hogy nem választékos (stílusos?) a tömeg, valszeg ez olyan mint David Guetta, divatzene. Na mindegy, szal szépen lassan egyre kijjebb mentünk, nem lehetett már táncolni, túl nagy volt a népsűrűség. Átmentünk Budaira. Nekem ez volt az este legjobb része. Nagyon jó zenét csinált, viszonylag kevesen is voltak, és tényleg az volt mint anno, hogy egész testemmel élveztem a zenét. Aztán mentünk ismét kajálni/piálni (mondanom sem kell, hogy fél órát álltam sorba minimum), aztán jött a buli szívás része. Eleredt az eső. Eleinte egyáltalán nem volt gáz, de mikor vissza akartunk menni az arénába, akkor már jöttek a problémák. Az eső miatt az emberek állatokká váltak. A tömeg az eső erősödésével egyre agresszívebben nyomult az aréna bejáratán és konkrétan a szűkítőkorlátnál szegény Nikót olyan durván odapréselték, hogy a biztonsági Őrnek kellett kiszednie. Konkrét halálközeli élmény, neki is és nekem is, ahogyan végignéztem. Aztán nagy nehezen visszajutottunk (ekkor már vagy Carl Cox vagy Hot X volt, nem tudom melyik, még nem voltam egyiken sem). De sajnos ahogy (az eső elöl) jöttek be az emberek, egyre kellemetlenebb volt egyrészt a pára, másrészt meg ismét elviselhetetlen lett a tömegnyomor, úgyhogy úgy döntöttünk hazamegyünk. Öreg vagyok én már ehhez a tömeghez.

Szóval szakadó eső (a kép demonstrálja mennyire áztunk el), futás, fázás, szél, késő vonat, majd végül kipurcanás.


Összességében nagyon jó élmény volt, találkoztam fotós ismerősökkel (ennek külön örültem), és megállapíthatom, hogy a party élet nem igen változott az elmúlt két évben, sem a DJ-k, sem a közönség, sem a zene... valahogy olyan volt, mintha még mindig 2010-et írnánk :)

Az élet szép...

...és most végre nekünk! Ugyanis megjött a rákszűrésem eredménye, és mostmár hivatalosan is kijelenthetem: egészséges vagyok! Vége a procedúrának! Hihetetlen boldogság. A leges-legfontosabb az egészség, és én most úgy tűnik kaptam egy második lehetőséget az élettől :)

Diplomaosztó 2012.07.07.

Hát ezen is túl vagyunk. Nagyon jó élményekkel gazdagodtam. Igazából mostanában voltam jópár ilyen nagyobb eseményen, mint esküvő, leánybúcsú, soha nem engem ünnepeltünk, és már lassan el is felejtettettem, milyen felemelő, mikor végre én vagyok a központ...
Igazán megható volt az ünnepség, jól megszervezve, szépen lebonyoltva. Teljesen elégedett vagyok. Miközben hallgattam a beszédeket, az járt a fejemben, hogy valósznű ilyen jellegű ünnepség most van az életem folytán utoljára, és h ezt a pillanatot most maximálisan át kell élni. Szinte libabőröztem, mikor kimondták nekünk az "útravalót", na és persze az oklevél átadása... Na az baromi felemelő, mikor kezetfogsz minenkivel és a bojtot át teszed jobb oldalról bal oldalra, és a kalapdobálás... szóval mindenkinek át kellene élnie, tényleg fennkölt esemény.

(Family és barátok, Gergő nagyon hiányzik a képről, de képzeletben velünk) 

Aztán utána átmentünk a Trófeába kajálni. Az is nagyon szuperül sikerült. A családom maximálisan jófej volt, a barátokról nem is beszélve. Mótol kaptam könyv utalványt (mindig tudja mire vágyom), Rencsi+Gergoo+Gábortól egy Polár pulzusmérőt. Annyira örültem neki, mint mostanában nem is tudok visszaemlékezni, h mi volt hasonló. De tudom miért örültem ennyire, mert egyáltalán nem számítottam rá, legmerészebb álmomban sem, pedig iszonyatosan vágytam rá... így a futásaim mostmár tuti aerob zónában lesznek, mert figyelem ezerrel. Szóval nagyon boldog vagyok, jó volt együtt lenni a családdal és annyira jó érezni, hogy vannak emberek akik már biztos hozzám tartoznak az életben, akármi is lesz :)

Még egy fotó, aztán majd lesz Picasa album is, ha feltöltöttem a képeket kiteszem a Linket:

                                                                              Az én kis Spimommal

Szerk.:
 És még egy bónusz celebfotó Nyári Alízzal:

Nike bolt a WCC-ben?

Július 26-án fog végre Nike bolt nyílni a Westendben. kicsit gáz, hogy pár éve nincs az országban egyetlen speciális Nike bolt sem. Egyébként tegnap voltam a Hervisbe és meglepetéssel néztem, hogy egyáltalán nem lehet futócuccot találni, még annyit sem mint tavasszal. Vagyis feketét biztos nem. Néztem saját márkásat, ha már nem találok Nike feketét, akkor egye fene "elkurvulok", de sajnos a saját márkásból sincs. De ezt nem értem... a futók akkor most arra vannak kényszerítve, hogy fitness cuccban fussanak? Vagy tömjük szépen külföld zsebét és rendeljünk a netről (amitől még mindig félek kicsit, mert nem tudom felpróbálni).

200-on túl

Felhő

Gyalogoltam Újpestig, tegnap is, ma is. Mivel elég melankolikus reggelim vannak, így nagyon jót tesz. Mellé vocal chillout (mostanában az a menő nálam), és ilyen teljesen fura állapotba kerültem. Ma pl azon gondolkodtam, hogyan alakul át a felhő esővé? Mi történik akkor? Hogy válik le? Ez ilyen ovis kérdés, na de akkor is. És persze nem vagyok túl jól, megint felmerült a szokásos lelki kérdés, merre tart az életem, hol vannak az álmaim? Na de persze nem panaszkodom, hiszen alapvetően nincs miért sírni... Egyébként volt ma egy nagyon jó beszélgetésem egy kolléganőmmel. Nagyon feltöltő volt, és nem azért mert poénkodtunk vagy ilyenek, hanem mert rájöttem, hogy tökmindegy honnan jöttél, milyen családból, milyen neveltetésből, milyen materiális környezetből, ugyanazzal a problémával kell szembenézni. Bár tudom, hogy mindketten más módszerekkel próbáljuk megoldani, az a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezen a kibaszott bolygón, már önmagában egy visszacsatolás. A lényeg, hogy korban és gondolkodásban nagyon hasoníltunk, ezekszerint tehát  az olyan gondolkodású emberek mind én, mind azt élik át, mint én?!

Aztán holnap lesz közös mozi kollégákkal, plusz szombaton a diplomaosztó. Nagyon sok filmben láttam, és mindenképpen át akartam élni a kalapdobálást.

Önbeteljesítő jóslat 2.

Fasza. Ma ismét megtörtént az, amit gondoltam, hogy előbb-utóbb meg fog történni, de azért reméltem, hogy mégsem. Egy kollégám rátalált a blogomra. Ez azt indította el, hogy több kollégám is megtalálta. Nem örülök. Miért? Mert ez itt az őszinte énem. Kicsit olyan, mintha védtelenné válnék. Első gondolatom az volt, hogy lekódolom az egészet, de aztán rájöttem, hogy nem. Tulajdonképpen ez is én vagyok.