Marcinak a bölcsis nyári szünetének utolsó hetéhez érkeztünk. 4 hét szabija volt. Hááááát ez a gyerek ezt jól kimaxolta :) A nyaralás is nagyon jól sikerült, aztán voltunk itt strandon, Balatonon, mamánál többször is, és ma éjszaka először életében egyedül aludt mamáéknál. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy megérett rá. Ma nagy élmény vár rá, mert vonattal jön fel Budapestre + BKV-val... kb fél éve erre készül :). Mi is jól bírtuk, sőőőőt mindenki előtt le a kalappal, szerintem egyértelműen kimondható, hogy nagyon boldog gyerekünk volt ebben az időszakban. Most jó anyának érzem maga, és ahhoz képest, hogy féltem tőle, hogy anarchia lesz ez alatt az egy hónap alatt, maximálisan pozitívan csalódtam magunkban. Már csak a szobatisztulás, amivel közepesen haladunk, ugyanis Marci amúgy sztem már szobatiszta lenne, mert éjszaka is, ha bepisilne, megkérdezi, hogy "van rajtam pelus"? Már testileg érett, csak még ő valamiért ragaszkodik... sokszor kéri, hogy neki kell pelus, de ha pelus nélkül van, akkor sem pisil/kakil be (és szoktunk már így menni játszóra pl).
A válsághelyzet viszont nagyon nyomaszt. Előre félek, hogy miként nyomja ránk bélyegét. Ezenkívül ugye itt a pályázat, ami megint kettős, mert persze szeretném, hogy megnyerjük, de azért félelmetes, hogy utána mi lesz? Az biztos, hogy az ingatlanpiac át fog rendeződni. És ahogy Orbán mondta, a fekete leves hátra van.... jön a munkanélküliség. Visszatérve a pályázatra, még nem jött eredmény. Egy hiánypótlásunk volt, és várakozunk. Ez is rossz érzés, mert a lehetséges legnagyobb álmom van 50% esélyen (vagy inkább kevesebb mint 50% esélyen, előzőleg írtam a miérteket)... és csak várunk és várunk.
Munkában nyári uborkaszezon van. Webshop is gyenge, ebben a hónapban 3 megrendelésem volt eddig. Szóval nem mondhatnám, hogy csúcson futunk... talán a legrosszabb hónap lesz mindkettőben, ha az évet nézem.
