Bárhol is tartasz, bármi is ér az életben. Nagyjából érzem, hogy hogyan fognak összeérni a szálaim, és milyen lesz, mikor elérem a céljaimat, de nagyon sokat gondolok rá mostanában, hogy nem ez a lényeg, vagyis nem ez a "fő" lényeg, hanem míg eljutsz odáig, annak mindennapi minősége is, hogy azért ne szakadj szét, hogy legyen mindig benne megújulás, levegő, és hogy összességében élvezetes legyen ez az út, és ha a végére érsz (már ha egyáltalán van ilyen) az eredmény csak pont legyen az i-n. Egyébként nekem ez hibám, képes vagyok arra, hogy széthajtsam magam, és ha már ez megtörténik, akkor sem kompenzálom vissza, mert "úgymond" nem érdemlem meg. Már a jóga önmagában egy napi kompenzáció lett egyébként a stressz hatásokra, de egyre többet gondolok rá, hogy el kellene kezdenem meditálni is.
Egyébként a jóga hatásának tudom be egy tulajdonságom megváltozását is. Mégpedig, hogy egyre elfogadóbb vagyok más emberek olyan nézeteivel is, amivel nem értek egyet (ezt mostanában figyelgetem magamon utólag helyzetekben). Nyugalom ült rám és már fejben sem érzek ítéleteket. Ez már egy eredmény, de közel sem ez a vége, lehet még fokozni és az egyensúlyhoz még közelebb kerülni. Okos balanszot kell felállítani a saját elvárásokkal (mert az elvárások fontosak az eredmény eléréséhez, de nem mindenek felett, néha egy-két botlás benne kell legyen).
