Zene

Azért adtam ezt a címet, mert összefoglalja azt, amit a kusza gondolataimmal mondani szeretnék. Voltunk múlt héten Péter Bence koncerten Zsuzsi barátnőmmel, az MVM Dome-ba. Ez egy olyan élmény volt, amire nagyon vágytam, de igazából csak vágy szintjén állt, ám valamiképp nem tudom hogyan, az univerzum, vagy a véletlenek összehozták nekünk, gyakorlatilag az ölembe hullott két jegy. Hasonló katartikus élményben volt részem, mint a Havasi közben, és mindig rájövök ilyenkor, mekkora szükségem van egy itthoni zongorára, azt hiszem egyetlen dolog sem adja meg azt a dimenziót az életemben, amit a zene átütő ereje. Én imádom a klasszikus zenét, főleg a zongorát, de bevallom az elektronikus zene is ugyanebbe az állapotba tud átvinni, csak kicsit másként, ugyanaz a mély felszabadultság, és rezgések jönnek. Igazából a koncert közben volt pár gondolatom, és kapcsolódásom. Tudom innentől ezt lehet kicsit gagyi lesz olvasni, de édesapám jutott eszembe, hogy mellettem ül, ugyanúgy mint a Havasi közben is, ez ilyen furcsa, de mintha valamilyen csatorna lenne a zene közben, ami átjárást ad a dimenziók között. Tényleg éreztem őt, és most mikor vissza gondolok, akkor is tudom, hogy a zene azaz út, amikor újra és újra tudunk találkozni. 

De visszatérve hatalmas élmény volt, és talán az évemben ez volt a csúcspont, már ami az egyéni dolgokat illeti, és nem a családiakat. Egyébként ma sok régi emlék eszembe jutott, több régi ember is az életemből, jó volt visszaemlékezni, a szívemben viszem emlékeimet, és őket is, míg élek.

Jövő évben még sajnos más céljaim vannak, de alig várom, hogy a zongora visszatérjen, és egyet biztosan tudok, hogy vissza fog!

Büszkeség falam

Most már lejövök erről, hogy postolagtom a HVG-s dolgaim, ez az uccsó, ezt a csomagot kaptam ma. Nagyon korrekt cég, szívből örülök nekik. Ha lehetne egy szót használni, nekem a német precizitás jutna eszembe róluk.

Hamarosan most már másról is fogok írni, csak most már jussak el odáig :)

@®© 2018

Ma hirtelen ötlettől vezérelve kinéztünk az idei ARC kiállításra, idén nem a Hősök tere mellet, hanem (hozzánk még közelebb) az Árkádnál kapott helyet (a BKF épülete mellett). Ez az a kiállítás, amit szinte minden évben megnézek. Ez a három volt a kedvenc:

Rám mindenképpen igaz, hogy általában az tetszik, ahol a "kevesebb több".

Kimaxolt május 1.

Ritka tartalmas napunk volt tegnap (is). Este meg is beszéltük, hogy ennyi aktivitás már régen fért bele egyetlen napba. Én hétfőn is, kedden is lefutottam a kis körömet, ez volt mindkét napom indítója. Az eredményeim gyönyörűen javulnak, a tegnapit már egészen tudtam élvezni, mert végre nem a túlélésről szólt, és tudtam hozni a 6"45'-ös átlagot úgy, hogy közben még a pulzusom is relevánsan aerob zónában volt. Tegnap már éreztem, hogy valszeg zsírégetés szempontból is most kezdődött a hatékonyság. Jó lenne, ha még hét közben is rá tudnám venni egyszer magam, hogy ne hétvégére koncentrálódjon a maradék két futás, mert szerintem úgy lenne hatékonyabb. Aztán jött megint PRS, ugyanis meglátta, hogy a konnektorok és a kapcsolók nincsenek felszerelve az egész lakásban, és felajánlotta, hogy ő megcsinálja. Nagyon örültem neki, ugyanis konkrétan villanyszerelőt akartam hívni emiatt. Aztán miután ő elment, mi szépen elindultunk egy kis lokálpatrióta bicajtúrára. Tök jó volt, meg is beszéltük, hogy simán tudunk ilyen hétvégi napokon esténként is kicsit tekerni, ugyanis nagyon frankón ki vannak építve itt bicaj utak, meg tényleg tök jó egészségügyileg is. Meg is van a következő útvonal már. Aztán ezután kimentünk a majálisra. Egész 16. kerületi kertváros számára pont az utcánkban van ez az ünnepség. Ilyenkor igazi kis nyuggernek érzem magam :D
Tavaly is voltunk, emlékszem szinte ez volt az első helyi élményünk költözés után, úgyhogy nekünk itt eleve van egy ilyen nagyon pozitív feelingje az egész majálisnak. Kajáltunk, söröztünk, aztán még sétáltunk egy nagyot. Azt hiszem este mindketten gyorsan kipurcantunk :D Jó nap volt, viszont ma már munka, az egyetlen vigasz, hogy rövidített hét van, aztán Zs-nak ismét szabi, méghozzá egy egész hét.

Pillanatok, melyek könnyeket csalnak a szemembe

Így volt ez velem, mikor a kezembe került a Simontornyai Bőrgyárról készült könyv, melyben megláttam édesapám fiatalkori képét (balra). Egyből felismertem, pedig ekkor még valószínű én nem is éltem. Jófej figura, nem? :)
Ezen a képen úgy látom, hogy sok vonásom hasonlít rá kinézetre (is).

Amúgy Zs-nek mondtam, hogy van egy érdekes emlékem apámtól,  és mikor erre emlékezem, nagyon sok endorfin szabadul fel bennem. Mosógépen ültem, ő meg szárította a hajam :D, ezt egyébként emlékeim szerint mindig ő csinálta, imádtam és mikor Zs szárít, valahogy ezt idézi bennem, boldog pillanatok. Ezt majd egyszer szeretném tovább vinni a mi gyerekünk felé, már amennyiben persze lány lesz :D. Szeretném, hogy neki is legyen az apjával ilyen bensőséges pillanata, amit később mindig vissza tud idézni.
Amúgy ide kapcsolódik, hogy Zs vett az eBay-en egy basszusgitárt, és most elkezdett rajta gyakorolni. Ez is jó érzés. Belső boldogság kap el, mikor hallom a basszusgitár hangjait... sosem gondoltam volna. Egyébként itt jött az elhatározás, ha valaha is lesz házunk, akkor szeretnék magamnak egy szobát, az én kis ART műhelyemet, ahol majd lesz egy zongora (és ismét zongorázásba kezdek), és ott lesz az irodám és a könyvespolcok. Az ott csakis az én birodalmam lesz, ott fogok dolgozni és alkotni, mert még az is nagy vágyam, hogy visszatérjek a rajzoláshoz is... egyszer. De egyelőre még nem itt tartunk, most még ezért nagyon sokat kell dolgozni, csak jó érzés néha gondolni rá. :)

Szentendre kirándulás

Zs itthon van végre 2 hétig, ebből az első 4 napot nálam töltötte, aztán most hazament (és persze hamarosan jön vissza). Viszont ittléte alatt megtörtént az első közös kirándulásunk Szentendrére. Nem hittem volna, hogy mi kultúra napot fogunk már így egyből tartani, mert szinte teljesen spontán ötlet volt az egész eleve. Először csak szentendrei romantikázásnak indult, meg majd kajálunk egyet, meg sütizünk, de aztán felfedeztünk egy kiállítást, ahol a néni felhívta figyelmünket, hogy most nagyon sok kiállítás van a városban, és tudunk olyan kombinált jegyet venni, ami mindegyikre érvényes. Hátmégjóhogy! Úgyhogy elindultunk a kultúrába. Így összeszámolva minimum 6 kiállítást jártunk be. Ebből nekem 3 volt nagyon emlékezetes. Első a Shiota (balra egy kép), ami valójában egy több szobán át tartó installáció. Mint egy pókháló, csak vörös fonalból és kulcsokkal. Voltak rajzai is Shiotának, de az nem maradt meg így, nekem ez ilyen sokkoló volt valamiért. Aztán a második az "elvesztegetett idő" kiállítása (alább kép a helyszínről), itt ez az egész ház bejárható volt, nagy festmények, fényjátékok, hanghatások. Azt beszéltük, hogy mindkettőnknek ez tetszett valójában legjobban. A végére már konkrétan szakértettük a képeket :D

És a harmadik kedvenc nem maga a kiállítás miatt volt, hanem mert a baromkodásaink eredményeképpen Zs véletlenül leverte az egyik kiállított képet (Asztalos Zsolt fénykép reprodukció volt egyébként). Egyből jött a biztonsági őr, biztosan nagyon prosztónak tartott minket mindenki, mi is egyébként saját magunkat. Utána megbeszéltük, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de mire hazaértünk, addigra már tudtuk, hogy ez lesz az a sztori, amitől az egész emlékezetes. Szóval nagyon jó volt, én nagyon boldog vagyok (balra egyébként a kiállítások prospektusai). Azt találtam ki, hogy lesz egy projektünk így kirándulásként, végig járjuk magyarország borvidékeit. Remélem hamarosan el tudjuk kezdeni :) És remélem barátok is csatlakoznak majd hozzánk néha, ha úgy össze lehetne hozni (de ez már csak az én vágyam volna).

Budapest Zeitgeist - Sebestyén Balázs, DTK és Uj Péter

Tegnap előadáson voltunk Moncsival. Ilyen reklámos szervezés, és a médiával kapcsolatos szakmai beszélgetés. Iszonyatosan élveztem, még ha nagyon sok újat nem is tapasztaltam, de testközelből hallani a példaképeim gondolatait rettenetesen felemelő élmény. Nyilván ez itt nem a magas kultúráról szólt, de szerintem nagyon hasznos és jó gondolatokat hallottunk. Imádtam, és nem mellesleg eldöntöttem, hogy fogok járni ilyen előadásokra, mert bizony "ad hozzá".

Boldogasszonyfán nyaraltam

Zsuzsiéknál voltam a nyári szabim ideje alatt, ami írd és mond 3 nap volt :D. Nagyon jól éreztem magam, de meg kell állapítanom, hogy én pontosan ezalatt a 3 nap alatt ki is pihenem magam és utána már elkezdődik a visszavágyódás. Továbbra is a teljes egyensúlyt érzem, lineárisan, semmilyen kilibbenéssel. Viszont rettenet sokat kajáltam az elmúlt napokban, szinte szégyellném felsorolni a napi menüket, amelyek a reform táplálkozástól irtózatosan távol állnak. Zsuzsikámat és a kis családot egyszerűen imádom. Mindenkit úgy, ahogy van. A jóság és a szeretet árad. Persze mindenhol vannak problémák, de a légkör mindenképpen kellemes. Aztán voltunk Zsuzsival meg anyukájával Pécsett egy csajos napot tartani. Voltunk a Zsolnai negyedben. Atyaég, de gyönyörűségesen meg van csinálva. Csináltam pár fotót, persze nem vagyok fotós, úgyhogy lehet a minőség nem adja vissza az élményt. És voltunk kiállításon is. A Zsolnai rózsaszín kiállításán. Zsuzsi anyukája fantasztikus jófej, és most vettem észre, hogy milyen jó a humora. Azt hiszem ő otthon nem tud kibontakozni, mert náluk a klasszik család modell van, ahol a feleség némiképp elnyomásban él az anyagi biztonságért cserébe, de azért a csajos napunkon tök jól feloldódott, remélem máskor is csinálunk még így közösen programot. Aztán a kölykök. Kis örödfiókák, de imádom őket. Én egy kicsit geci anyuka lennék velük, de ettől független iszonyatosan kis egészségesek lelkileg. Úgy éreztem most, hogy kell pár fotót lőnöm róluk is, úgyhogy csatolom az élményeimet képekben is :)

Példaképek

Nekem vannak. Női is, férfi is, médiás is, sportoló is, reklámos is. Azokat az embereket csodálom legjobban, akikben megvan tényleg a tehetség, és azt csinálják, amihez értenek. Mert olyankor látszik, hogy az lazán megy. És ezt a lazaságot nem lehet megjátszani, ez vagy van, vagy nincs. Ezért is fontos, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért. Ha nincs meg a tehetség, akkor is lehet csinálni, csak többszörös energiát kell kifejteni, kevesebb eredményért, és azt gondolom, hogy több a kudarc (legalábbis kreatív területen tutira)... a rutin azért javíthat a dolgon, de max csak elviselhetővé teszi. Mostanában voltak kósza gondolataim, hogy bele kellene kezdeni egy tök más dologba, de többszörösen rájöttem, hogy ez hülye gondolat. Mindenhol ugyanaz a szar van, csak max más a formája. A médiában a két kedvenc műsor vezetőm Balázs és D. Tóth Kriszta, most voltak együtt egy interjúban, nem tudom, csak nekem van olyan érzésem, hogy két tök normális ember beszélget? Amúgy néztem, hogy kb eddig 3-szor annyian nézték meg, mint bármelyik D. Tóth videót (én egyébként mindet láttam). Elképesztő Balázs népszerűsége.

Voltam a héten pszichológusnál is. Két extra kapcsolódási pontom van vele, azon kívül, hogy a dokim. Lacus egyik legjobb barátja, és egyetemen marketing szakon végzett, szóval szereti a reklám szakmát. Megmutattam neki a prezit, amit készítettünk Lacussal, és nagyon pozitívan nyilatkozott róla, ez nekem nagyon fontos visszajelzés, azt mondta: "gusztusos, harapható, jól érthető, világos. :)"

Erikának ezúton is boldog szülinapot kívánok, kicsit (bocsánat) késve, de nem felejtve :))

#eatclean

Hát hogy én mennyire bicska nyitogatónak tartom ezeket a hashtageket (mint a címem). :D Úgyhogy elnézést. :D Ez a szófordulat egyébként is a számomra a legröhejesebb instaszöveg ever.

Szóval diétázom. Jól bevásároltam mindent ami egészséges. Úgy gondolom, elég lesz 2-3 hét, és nem kell nagyon drasztikusba nyomni, csak a kenyér féléket szüneteltetem.
Illetve megvettem ma az új Forbes magazint. A címlap annyira megfogott, hogy muszáj volt. Egyrészt szerintem grafikailag ez a legszebb újság magyarországon és mindig kicsit öröm lapozgatni (és ellopni a grafikai trükköket), másrészt meg érdekel a címplapsztori önmagában is. Mostanában inkább az ilyen üzleti dolgok fognak meg, divatlapok kevésbé. Blaskó Niki és D. Tóth Kriszta meg azt hiszem pont az én nagy ikonikus női példaképeim... csak Hosszú Katinka hiányzik, de már ez is elég volt, hogy azonnal lecsapjak rá. :)

A nyugodt elme / út a boldogsághoz

Eszembe jutott, hogy van egy könyvem buddhizmus témakörben. Még évekkel ezelőtt vettem, és ma rájöttem, hogy eljött a nap, amikorra valójában szántam magamnak. Úgyhogy elkezdtem olvasni. Ugyanis azt hiszem megtaláltam a célt, amit hetek óta keresek. Mikor egy másik személy elveszítése miatt boldogtalan vagy, képes vagy mindent elfelejteni, amit eddig valaha is tanultál, illetve tudtál. Le kell menni a felszín alá, ahol a valódi értékek vannak. És bár emocionálisan vannak sebek, mégis szeretni kell. Jól érzem magam, és nem azért mert elfelejtettem a szenvedéseimet, és lerendeztem a magánéleti fájdalmam, hiszen még mindig visszatér az űr, a hiány, hanem mert már el tudom viselni, és már másról is szól az életem, és ilyenkor elindul valami.

Havasi Symphonic - 2015. december 5.

Nagyon nagy élményben volt részem. Tegnap voltam életem első havasi koncertjén. Brutálisan nagy volumenű volt a komoly zene és a populáris között félúton, egy teljesen sajátos stílusban. Havasi nekem olykor kicsit giccsesnek tűnik, de ugyanakkor meg nagyon egzakt, és egy nagyon egyedi látásmód. Olyan volt, mintha belekerültünk volna a fejébe ezzel az audió-vizuális élménnyel. És nem mellesleg egyik kulturális vágyam teljesült is. Az álmok valóra válnak, ha hiszünk benne, és ha teszünk érte. Azt hiszem ez az egyik legfontosabb, amire ráébredtem. Én az utóbbi években tulajdonképpen nem teszek mást, mint sorról sorra megvalósítom az álmaimat. Jó érzés. Talán nagyképűnek hangzik, de így van.

A koncert végén volt egy életre szóló pillanatom, mikor valahogy apukámra gondoltam, aki már nincs közöttünk, és valamiért úgy éreztem, hogy abban a pillanatban mégis velem van, ezután minden egyes szerettemre gondoltam, azt érzem ezen a világon ez a leges legfontosabb. Ezek a pillanatok leírhatatlanul katartikus pillanatok, és ami még nagyon fontos nekem, hogy mindezt a legrégebbi, gyermekkori barátnőmmel, Zsuzsival éltem át, akivel eltétel nélküli és őszinte a barátságunk. Na csak ennyit akartam hozzáfűzni, de valójában nincs mit magyarázni, ha valaki ismeri, önmagáért beszél.

Schwarzenegger: Emlékmás

Sajnos mostanában nem mondhatnám, hogy sokat olvasom, ami eléggé zavar, mert szeretek olvasni, és egész életemben ez része is volt a mindennapjaimnak. Ma megvettem Schwartzi életrajzi könyvét, úgyhogy reményeim szerint belendülök ismét.

Alapvetően imádom a biográfiákat, könyvben is, filmben is. Ráadásul a sikeres emberek mérhetetlen inspirációval hatnak rám, jó látni, hogy ők hogy csinálták.

Lincoln AD

Imádom Matthew McConaughey-t és a munkásságát, de ez mellett most nem tudtam elmenni. Egyébként nagyon hatásos a reklám (mindegyik verziója), de a Jim Carrey féle (beszólogatós) verziónál sírtam a nevetésről.

Original (van több is, egyet emeltem ki, de a többit is érdemes a Jim Carrey verzió miatt):

With Jim Carrey:

Két nagy kulturális vágyam van...

...egyik: egyszer az Onyx (Michelin-csillagos) étterembe vacsorázni.
...másik: Havasi Balázs karácsonyi hangversenyén nézőként résztvenni.

KÉPesség

Valami ilyesmit szeretnék a falamra

Cannes Lion reklámos gálaest

A képen a teamem (Mike), a kreatív igazgató és én :) (szokás szerint űbergáz fejet vágok). A Cannes-ben versenyző magyar "oroszlánok" tartottak előadást a tapasztalataikról, és volt egy majdnem 2 órás vetítés különböző reklámokból (újabbi és régebbiekből). Nagyon inspiratív volt, de legközelebb lehet kicsit józanabbul kellene odamennünk :D (köszi Miki :D).

52,7 kg

Benevezetünk egy reklámversenyre, két munkám szerepel (remélem elérünk valamilyen helyezést). Téma: Kevés nő dolgozik a reklámszakmában.

WIEN 2013

Schönbrunni szökőkút

Gloriette

Schönbrunni szoborcsoport

Végre feldolgoztam egy adag fényképet a bécsi utunkból. Még jönni fog egy adag, de egyelőre ennyire futotta. A fotók érdekessége, hogy iPhonnal készültek, egyáltalán nem állítgattam semmit, majd rátoltam egy kis otthoni utómunkát. Sajnos szar volt az idő (borús, szeles), ez a fotózásnak sem segített (enyhén szólva). Itt a baloldali képen sikerült a Gloriette kilátóban megörökíteni az én kis családom, háttérben a város... bár ezt kimondaná meg :)
Egyébként nagyon tetszett a Schönbrunni kastély, igazából kb felét sikerült normálisan megnéznünk ennyi idő alatt, mivel baromi nagy. Szóval ide is vissza kell még térni :) A labirintus volt azt hiszem a legjobb élmény. Főleg testvéremen láttam, hogy egészen visszament a gyermekkorba, ő volt a felderítő :D. Nagyon jó volt. Bécsi tapasztalat: drága parkolás, hasonlóan szép város, mint Budapest, átlagos árak, Pubokban LEHET dohányozni (ez már furcsa volt nekem, és inkább negatív).

Íróasztal

Érződik, hogy kezdek öregedni és már másként gondolkodom, mint azelőtt. Például tegnap előtt elkezdett burjánzani bennem egy gondolat, miszerint szeretnék egy íróasztalt, amit már a jövőbeli lakásomba is magammal viszek, és a "könyvtár sarok éke lehet (az olvasó pamlag mellett). Úgyhogy most egy pontosan így kinéző asztalt kellene valahonnan összeguberálni:

És persze minél lepukkantabb és olcsóbb, annál jobb. ugyanis már arra is gondoltam, hogy én is fel tudom újítani. Hiszen ott van papa műhelye, és csiszolni és lakkozni meg szerintem meg tudnék tanulni.