#6monthsold avagy fél éves lett Marci

Telik az idő. Ma reggel már korán kezdtem a virrasztást, mert hát még mostanában is éjszakázgatunk néha, átnéztem a terhességem heteit itt a blogomon és gondoltam írok egy összegzést az elmúlt hat hónapról. Nem csak baba ügyben, hanem úgy általánosan mit/hogyan élünk meg, hogyan változott a kapcsolatunk. Kezdem is az utolsóval. A baba érkezése megterheli a kapcsolatot. Ezt már hallottam másoktól is, amikor is azt gondoltam, hogy jó jó, de a miénk teljesen más. És ez így is van, de azért mégis. A folyamatos éjszakai kelések a legszebb álmodból, a folymatos jelenlét, hogy nem csinálsz azt amit akarsz, hogy semmire nincs idő, nekem a munkahelyi határidős stresszeim igenis kivetülnek. Egész nap együtt vagyunk és ez kihat. A szeretet nem változik, de az apró figyelmességek múltak, hiszen nincsen rá idő. Mióta megszületett Marci egyetlen esti programunk sem volt (hiszen minden este séta, fürcsi, szopcsi, alvás a program). Hiányzik a törődés, hogy a lelkem is ápolva legyen. Persze a világon a legboldogabb vagyok, mert itt van nekünk kicsi manó, de akkor is. Ahogy olvasom a blogom vissza olyan, mintha eltűnt volna az életünk. Ez lelkileg akaratlan megérződik azoknál az embereknél szerintem, akik érzékenyebbek, mint mondjuk én. Így ez lenne az egyik tanácsom, aki még nem szült, hogy erre készülni kell, mert könnyen áteshet depresszióvá, illetve még nem vagyunk ebben a stádiumban, de később (ha Marci már nem igényel 0-24-es folyamatos melót) ezzel dolgozni kell és megpróbálni visszaállítani. Zsuzsi barátnőm szerint ezt vissza lehet állítani, csak tényleg az időn múlik, hogy legyen kettőnkre.

Egyébként ez a fél év egyben végig suhant. Napirendekkel és napi csodákkal. Marci már vígan fordul jobbra/balra, kúszni most kezdeget. Mosolyra mosollyal reagál. Imádja a tejpépet és nagyjából ezzel felütve minden gyümit meg tud enni. Simán még nem nagyon tetszik neki se a gyümi, se a zöldség. Szoptatás még mindig van... talán 1 vagy 2 étkezés van kiváltva rendes kajával. Az altatás néha okoz meglepetéseket, néha ő elaltatja saját magát (és nem csak szopizva alszik el). Végre elkezdte megszeretni a babakocsizást, mi több néha el is alszik, ugyanígy a kocsiban. Mindenkire mosolyog, ezért úgy láttam, hogy mindenkiből pozitív reakciókat vált ki. Fogak még nincsenek. Súlya most haladta meg a 7 kilót és 67 cm magas volt egy hete. Értelme napról napra összetettebb, már-már egy két nagyon egyszerű következtetést is össze tud kombinálni (azaz van már némi logikája). Imádja a zenét (meg a videókat is imádja), zenével szinte minden helyzetben meg lehet nyugtatni.

Ez mind nagyon jó érzés. Mindig vannak félelmeim, hogy valamiben lemaradt a kortársaitól stb, de aztán eddig még mindig behozta magát, ha volt ilyen. Élen alapvetően semmiben nem jár.

Az éjszakák. Na ez az a pont, amiben amilyen gyönyörűen indultunk, úgy megváltozott. csak hogy a lehető legdurvább nehézsgeken kelljen átmenni. Napi 2x kelünk minimum éjszaka, de van olyan, hogy többször. Múlt héten volt olyan, hogy éjszaka kettőtől talpon voltam. A kialvatlanság brutális. Elkezdtem kb egy hónapja relatív nagy dózisban kollagént szedni, mert azt olvastam, hogy csodákat tesz az öregedés külső tünetei ellen is, illetve nagyon jót tesz belsőleg is az ízületekben, illetve sejt megújulásban.  Ez egyértelműen így is látszik, már látom magamon a különbséget.

Célok: Jelenleg egy bizonyos túlélő időszakban vagyok. Kicsit várom, hogy visszakapjam az életem (egy kis szabad részét), illetve hajtok, hogy bele tudjunk vágni a házprojektbe. A héten majdnem rácsaptunk egy lehetőségre... de aztán az ész visszahúzott :)

Semmi.

Az életem egy folyamatos körforgás, to do list pipálgatás. A heteim abból állnak, hogy hajnaltól a munkában próbálom behozni magam... van, hogy nap végéig sikerül, van, hogy több napra is alá csúszok. Az ügyfeleim, ahogy beszélek velük, elégedettek... nem látják, hogy ezért én brutálisan megdolgozom. Voltam bent fő ügyfélnél, és megkérdezték, hogy hogyan csinálom ezt? Észre se vették, hogy szültem és hogy van gyerekem. Hááááát ilyenkor szívesen nekizúdítottam volna, de csak annyit mondtam, hogy nehéz és jó a csapatom itthon. Ami igaz is. Ez az egyetlen módja, hogy ez így kivitelezhető legyen.

A gyerekembe egyre szerelmesebb vagyok. Ez tényleg úgy van, hogy az embernek a sajátja a leggyönyörűbb. Betöltötte az 5 hónapot, elkezdtük a hozzátáplálást is. Nagyon cukimókus, ahogyan eszik, illetve ahogyan meglátja, hogy tejpépet keverek neki, már mosolyog is... mondjuk nem csoda, mert így felnőtt fejjel is marha finom :)

Most hétvégén megpróbálom összeszedni magam egy jó kis őszi bevásárlásra. El kell mennem ikeába is, meg egy csomó helyre. Egyrészt várom is, másrészt meg persze ezek mindig ilyen kutyafuttában vásárlások, mert babó miatt nincs időm nagyon hosszan távol lenni.

Egyébként jól érzem magam. Mármint úgy összességében elégedettséget érzek az életem iránt. Persze mindig vannak újabb álmok, illetve célok, meg ugye nem is vagyok jó formában kinézet ügyileg, de amúgy tudom, hogy minden rendben van, normális életem van és mondhatni teljes is. A legnagyobb dolgok már nálam vannak.

Október.. ilyenkor már azt érzem, hogy mindjárt karácsony. Indul ismét a hideg szezon, a teázás, a kuckózás, ilyenkor szoktam átgondolni a céges dolgaimat, hogy esetleg fér-e még bele KTG... és igen, idén még belefér egy új iphone (amit meg is rendeltem) és Zsoltinak egy ipad. Neki ez lesz a szülinapi/kari aji.

Manóka meg új szőnyeget kapott, nagy műgonddal analizálta :)