Egy dolog állandó, a változás

Marcinak a bölcsis nyári szünetének utolsó hetéhez érkeztünk. 4 hét szabija volt. Hááááát ez a gyerek ezt jól kimaxolta :) A nyaralás is nagyon jól sikerült, aztán voltunk itt strandon, Balatonon, mamánál többször is, és ma éjszaka először életében egyedül aludt mamáéknál. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy megérett rá. Ma nagy élmény vár rá, mert vonattal jön fel Budapestre + BKV-val... kb fél éve erre készül :). Mi is jól bírtuk, sőőőőt mindenki előtt le a kalappal, szerintem egyértelműen kimondható, hogy nagyon boldog gyerekünk volt ebben az időszakban. Most jó anyának érzem maga, és ahhoz képest, hogy féltem tőle, hogy anarchia lesz ez alatt az egy hónap alatt, maximálisan pozitívan csalódtam magunkban. Már csak a szobatisztulás, amivel közepesen haladunk, ugyanis Marci amúgy sztem már szobatiszta lenne, mert éjszaka is, ha bepisilne, megkérdezi, hogy "van rajtam pelus"? Már testileg érett, csak még ő valamiért ragaszkodik... sokszor kéri, hogy neki kell pelus, de ha pelus nélkül van, akkor sem pisil/kakil be (és szoktunk már így menni játszóra pl).

A válsághelyzet viszont nagyon nyomaszt. Előre félek, hogy miként nyomja ránk bélyegét. Ezenkívül ugye itt a pályázat, ami megint kettős, mert persze szeretném, hogy megnyerjük, de azért félelmetes, hogy utána mi lesz? Az biztos, hogy az ingatlanpiac át fog rendeződni. És ahogy Orbán mondta, a fekete leves hátra van.... jön a munkanélküliség. Visszatérve a pályázatra, még nem jött eredmény. Egy hiánypótlásunk volt, és várakozunk. Ez is rossz érzés, mert a lehetséges legnagyobb álmom van 50% esélyen (vagy inkább kevesebb mint 50% esélyen, előzőleg írtam a miérteket)... és csak várunk és várunk.

Munkában nyári uborkaszezon van. Webshop is gyenge, ebben a hónapban 3 megrendelésem volt eddig. Szóval nem mondhatnám, hogy csúcson futunk... talán a legrosszabb hónap lesz mindkettőben, ha az évet nézem.

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

Ismét Otthon!

Voltunk megint Simontornyán 2 napot. Nem tudom elmondani a mértékét a feltöltődésemnek. Még a gyermekem is elsírta magát mikor visszaértünk. Felhőtlen volt, boldog, itt hagytuk a problémákat. Ahogy visszatértünk a problémák egy része visszanehezedett, de most éltet bennem mindent, hogy megyünk jövő héten unokatesómékhoz, aztán meg a Zsuzsi barátnőmékhez. Egyik célom ebben az évben, hogy amennyit lehet, menjünk. Azt hiszem ennél jobbat Marcival sem tehetünk.

Imádja a mamát:

Az évnek azon szakasza...

....mikor minden a helyére kerül.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ez tényleg így is van. Elfogytak a munkák, napok óta csak ünnepelünk, és vendégezünk. Még olyanok is megfordulnak nálunk, akik Angliában élnek... sőt még olyan is, aki valahol Peru környékén hajózik. Otthon nem sok időt töltöttünk, de azt intenzíven. Idén először képeslapokat is készítettem, remélem eljutnak már végre a címzettekig... sajnos a posta hiába adtam fel még karácsony előtt 2 munkanappal, nem kézbesítette eddig őket.

Voltunk kisunokatesójánál is (pontosabban másod unokatesójánál... Marci 8 hó, Dorka pici másfél)

Lassan elengedjük ezt az évet. Csodálatos, ugyanakkor nagyon fárasztó volt. Most így visszagondolva csoda, hogy nyáron nem kattantam meg, túléltem a nehéz részét. 36 évesen anya lettem... azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni, hálás vagyok.

Diétázom továbbra is (karácsonykor 2 napot hagytam ki), nagyon lelassult az alakulás és a két nem diétás nap nagyon visszavetette, mert ugye diéta közben fokozott a hízás veszély, ha kicsit megbillen az ember. Most úgy látom, hogy ha ebben a tempóban haladok, akkor nyárra leszek kb meg. De ez is a célom kb.

Tegnap bejelentkeztem szemműtétre, ugyanis úgy néz ki, hogy Marci szoptatásának végérvényesen vége. Nos úgy néz ki, hogy még erre is várni kell, mert 3 hónap míg kiürülnek a hormonok teljesen, így újra kell majd jelentkeznem az alkalmassági vizsgára, de addig is fogok kapni valamilyen tájékoztatót postai úton. Kissé félek tőle, mert azért na... mégis csak a szem. Lassan, ha lejártak az ünnepek fogászatra is bejelentkezem fogszabályzó ügyben... persze a két még bent lévő bölcsesség fogam szinte rettegésben tart, mert tudom, hogy azokat el kell távolítani, és az előző kettő eltávolítása mind testi, mind lelkileg brutális trauma volt (nem beszélve, hogy egy hónapig elég rendesen fájt). Eleve jó lenne valahogy altatásban, mert ráadásul az alsó teljesen bőr alatt van, szóval azt kb ki kell műteni.

BÚÉK, sztem idén már ne fogok tudni írni, jövő évre hasonlókat kívánok! Több barátunknál is várható babaáldás, úgyhogy nekik külön előre is sok-sok erőt kívánok :)

Fáj, avagy ez egy depis post

Van az életemnek egy topikja, amin soha nem fogok tudni segíteni. Néha, mikor szembesülök vele, rettenetes lelki fájdalom kap el, és nem találom a megoldást, sosem oldódik meg, ez pedig az otthoni családom sorsa. Azért írom így, mert már nem ők a közvetlen családom, hiszen van férjem és lassan, ha Isten is úgy akarja kisbabám is. De van egy testvérem és egy édesanyám, akikkel egyre kevésbé tudok mit kezdeni. Annak idején a pszichológusom azt mondta, hogy az egyetlen dolog, amit tehetek, azaz elfogadás. Csak rettenet nehéz, mert fáj. Fáj, hogy semmit nem fogadnak meg, amit én tanácsolok, anyagi segítséget természetesen adhatok, de folyamatosan bizonyosodik, hogy azt sem úgy lesz végül felhasználva, ahogy és amire adom. Az életek így mennek el, nincs haladás, évek alatt is ugyanott. Meg van kötve a kezem, ráadásul mi sem vagyunk túl könnyű helyzetben, hiszen mi is most fogunk az árral szembe menni és megküzdeni a babaneveléssel, és én közben a munkával is, miközben jövőt is kell teremtenünk, mert a jelenlegi körülmények csak egy ideig lesznek megfelelőek. És folyamatos bűntudatom van, ami megmagyarázhatatlan.

Szóval azt érzem, hogy az elfogadás a lehető legfájdalmasabb, egyre nagyobb a szakadék közöttünk, lassan egyes szavak értelme mást jelent nekem és mást nekik. És nem fog megváltozni soha, mert ez a szakadék még csak egyre nőni fog. Az, hogy elvárásaim legyenek, olyan nincsen... talán nem is volt. És nem azon múlik, hogy nekik nincsnenek lehetőségek, hanem egyszerűen csak mint kiderült, nem tudnak jól dönteni. Vannak ilyen emberek, nem tudnak dönteni és inkább tudat alatt ösztönösen a biztos szart választják, vagy a rövidtávon könnyebb megoldást, mert az tűnik a könyebbnek. Rettenetesen más típus vagyok. És én most itt nem minősíteni akarok és nem is megalázni, csak nem akarom titkolni, amit érzek, mert félreértés ne essék, szeretem őket, ha nem így lenne, nem fájna. Sokszor fáradtnak érzem ebben magam, mit tegyek? Hogyan segítsek? Hogyan NE legyen lelkiismeret furdalásom? Ebből nekem csak egy dolog maradt... a tisztelet értéke, és igénye. Tudom, hogy ez az egyik kulcsa a boldog életnek, és ez egy tanulság, ezt tanultam meg az utóbbi 30 évből, na nem azért mert ezt kaptam, vagy mert ezt láttam, hanem mert mindig is ez volt az egyik, ami hiányzott és ezt én éreztem. Ez sem fog változni, hiszen ez is csak akkor tudna változni, ha az ember egyáltalán ezt felsimerné, de nem fogja. A hajó már nem most ment el, és már csak a sodrás van. Mi lesz velük 10 év múlva? Félek ettől is. Erős vagyok, mert muszáj. Az egész életem erre tanított és arra, hogy az biztosan az enyém, amit megteremtek, az én felelősségem nem feléjük kell hasson, hanem a mi kis jövőnk felé, és ebben az egyben biztos vagyok, teljes erőmmel amit csak tudok, mindig meg fogom tenni, ez egy eskü is egyben akár és teljes szívem benne van.

Másik Bali

Ismét egy elég kemény héten vagyok túl. Az adatkezelési változások miatt elég erős heteim vannak melóban, illetve másik ügyfélnél meg folytatódik a roadshow,  így folyamatosan ott is határidős munkák vannak. A héten volt egy este 10-ig meló, majd következő reggel 5-kor kezdés. Na ezek az alkalmak egy kicsit kiégetnek, de ez is benne van néha sajna. Viszont szerencsére a hétvége megint élményekkel teli volt, ugyanis csináltunk egy nagy utazási kört. Amúgy onnan is gondolom, hogy lelkileg nem vagyok túl megviselt, mert így hétvégén szépen el tudom engedni a munkát, hogy egy pillanatra sem gondolok rá. Szombat futás, készülés és irány Siófok. Útközben beugrottunk a Moemaxba egy szőnyegért, ha már útba esett. Meglepően nagy forgalom volt az M7-en, aztán kiderült ez amiatt van, mert ezen a hétvégén kezdődik a szezon. A víz brutál szép. Most nem tudom én vagyok-e hülye, de úgy emlékszem, hogy pár éve barna volt a víz és kicsi, ezzel szemben idén nagyon tiszta, és szinte úgy néz ki mintha valami féle tenger lenne.

Már egészen mást látok benne, mint mikor fiatal voltam. Ezzel együtt mégis minden pontja ismerős és benne van az egész fiatalságom. Végigmentünk a sétányon, és beszéltünk a régi élményekről, a Renegade-es asztal tetején táncolós bulikról, a karaoké helyekről, a nagy Plázson a koncertekről, amit anno Coca Cola Beach housenak hívtak. Aztán a sok plakát a Palace nyitóbuliról, és hasonlók. Jó érzés volt. Kimentünk a partra is sétálni. A víz még jéghideg ugyan, de már sokan vannak. Zsolti szerint már alig van kiadó szabad apartman, vagy ami van, annak már szépen megy felfelé az ára. Aztán mentünk tovább Fenyves felé. Én arra felé is nagyon szeretem a balcsit. Már nem az a pezsgő érzés, inkább a nyugalom jut eszembe. Aztán egy fordulattal beirányoztuk Kaposvárt, következő úticél Zsuzsiék. Kaposváron szétváltunk, engem felvettek Zsuzsiék és mentünk tovább Boldogasszonyfára, Zs meg maradt kicsit Kaposváron, mert ő meg (ha már itt voltunk) meglátogatta az egyik legjobb barátját. Ez amúgy valahol tök vicces, hogy neki is pont az ország ezen részén lakik az egyik barátja. Este én relatív gyorsan kidőltem, Zsuzsi is utánam valamikor 1-2 óra múlva, Ricsi meg Zsolti meg jól belehúztak az éjszakába. Egyébként örülök, hogy így megtalálták a közös hullámot. Másnap még ott Chilleztünk ebédig, aztán "ha már itt vagyunk"spontán ötlettől vezérelve hazaugrottunk Stornyára. Bírom ezeket a viszonylag szürreális váltásokat, mikor egyik pillanatban még itthon vagyunk Pesten, aztán  hirtelen az ország másik pontján, majd egy harmadik különböző ponton. Este hazajöttünk, mert Zs ma már dolgozik. Én is fogok délután, de még a délelőttöt kiélvezem, szeretnék elmenni futni, aztán gyorsan elkészítem a munkákat. És jó hír, ez a hét ismét "rövidhét" :) bár ezúttal sztem hétvégén pihenni fogunk itthon.

Breaking news:

A környékünkön óriásit emelkedtek az ingatlanárak. 3 db ilyen típusú lakás van fent, az egyik csövesre lelakott, régi nyílászárós, linóleumos(!) padlóval, 21,3 M Ft. Második itt a szomszédban (csak panoráma nélkül, mert a közben van), régi laminált padlós, régi nyílászárós új redőnnyel, 25,6 M Ft. Illetve egy nagyon szépen felújított (új nyílászárók, új burkolatok) 34,5 M Ft... Nagyon durva, mi szinte ennek a feléért vettük kicsit több mint 1 éve.

Pillanatok, melyek könnyeket csalnak a szemembe

Így volt ez velem, mikor a kezembe került a Simontornyai Bőrgyárról készült könyv, melyben megláttam édesapám fiatalkori képét (balra). Egyből felismertem, pedig ekkor még valószínű én nem is éltem. Jófej figura, nem? :)
Ezen a képen úgy látom, hogy sok vonásom hasonlít rá kinézetre (is).

Amúgy Zs-nek mondtam, hogy van egy érdekes emlékem apámtól,  és mikor erre emlékezem, nagyon sok endorfin szabadul fel bennem. Mosógépen ültem, ő meg szárította a hajam :D, ezt egyébként emlékeim szerint mindig ő csinálta, imádtam és mikor Zs szárít, valahogy ezt idézi bennem, boldog pillanatok. Ezt majd egyszer szeretném tovább vinni a mi gyerekünk felé, már amennyiben persze lány lesz :D. Szeretném, hogy neki is legyen az apjával ilyen bensőséges pillanata, amit később mindig vissza tud idézni.
Amúgy ide kapcsolódik, hogy Zs vett az eBay-en egy basszusgitárt, és most elkezdett rajta gyakorolni. Ez is jó érzés. Belső boldogság kap el, mikor hallom a basszusgitár hangjait... sosem gondoltam volna. Egyébként itt jött az elhatározás, ha valaha is lesz házunk, akkor szeretnék magamnak egy szobát, az én kis ART műhelyemet, ahol majd lesz egy zongora (és ismét zongorázásba kezdek), és ott lesz az irodám és a könyvespolcok. Az ott csakis az én birodalmam lesz, ott fogok dolgozni és alkotni, mert még az is nagy vágyam, hogy visszatérjek a rajzoláshoz is... egyszer. De egyelőre még nem itt tartunk, most még ezért nagyon sokat kell dolgozni, csak jó érzés néha gondolni rá. :)

Diéta. Mától. 53,8 kg a napisúly

Mától ismét diétába kezdek. Kell. Kicsit elszaladt velem a ló, már hetek óta. Úgyhogy még nem érzem, de megint kemény hétnek nézek elébe. Ma meló helyen megint kicsit kiakadtam, úgy látszik ez most már mindig így lesz, az elnyomásom nem szűnt meg... és úgy látom, hogy az utolsó esélyem sem változtatott, csak lett mellém még egy ember, akinek néha csapat társa vagyok, néha pedig az árnyékában élek. A végső konklúzió, hogy ebben a szakmában az erősebb farkas... (farkas törvény). Én meg nem vagyok erősebb.

Más. Hétvége nagyon jó volt. Több dologra rájöttem, ami azért is volt jó, mert valami visszajött a gyermekkorból. Érzések. Most jöttem rá, hogy az elmúlt években mi volt az, ami a legjobban rányomta a bélyegét az életemre. A családi helyzet. Undorító hangulat volt otthon, és a helyzet teljesen élhetetlen volt. Nem írtam le ebben a blogba, mert talán nem is ide való, de volt olyan, hogy rohanva jöttem vissza Pestre egy nap után, mikor megtehettem volna, hogy még napokig otthon vagyok, de jöttem, mert lelkileg kicsit meghaltam minden egyes hazamenetelnél. De szerencsére idén történt egy változás. Normál esetben nem feltétlen örülnék ennek, de ez esetben nagyon. Anya elköltözött. A hangulat alapjaiban megváltozott. Ez nem azt jelenti, hogy anya hibája, hanem hogy együtt nem megy. Két dudás (anya+tesó) nem fér meg egy légtérben. Ez van, ezt el kell fogadni. Most, hogy "tesómé" a ház, teljes béke lett, normális hangulat, és visszaállt az a családi érzés, mint azelőtt. Így most Moncsival mentem haza, és egyszerűen zseniális volt. Nem is emlékszem, hogy mióta meghalt fater volt-e ilyen jó érzésem otthon. Igazából tök mindegy milyen baráti vagy haveri társaságban vagyok, az otthoni érzés, az otthoni érzés. Nem akarom én ezt elfejeteni, sőt jó volna, ha itt a közvetlen környezetemben is létezhetne ilyen feltétel nélküli bizalom. Jah. Itt csak azt tapasztalom, hogy érdekek vannak, ha valaki valamit tesz a másikért az viszonzást vár, vagy lekötelezettséget, nincs szív, nincs bizalom. Cserébe van egó, meg eszméletlen mennyiségű okoskodás. Mintha bármelyik is emberi érték lenne.

Na de ennyi filozófia után leírom végre az eseményeket. Móval külön-külön mentünk haza, mert én már péntek este mentem, ő meg szombat reggel. Első napunk programja nagy családi banzájozás volt. Mondtam is Moncsinak, hogy most belecsöppent a családi HARDba :D. Családi ebéd mamánál. Bátyja persze most is alakított. Most nem mondom, hogy olyan nagyot mint szokott, de azért volt pár megszólalása... szerintem már túl volt pár pálinkán, így már nem volt vészes a természete... no persze azért meg kellett jegyezni rajtam pár dolgot, mert anélkül nem lehetett volna meglenni. Na de már nem is reagáltam rá, illetve csak tűrtem mosolyogva, hogy véletlen se érjen célt a találat. Más maradandó nem volt... Mama megalkotta ismét a tradicionális tortát, amit mindig. Olyan aranyos, hogy pontosan ugyanolyanra képes megcsinálni minden évben, minden családi eseményre. De mondjuk most ez egy nagy családi hármas ünnep, úgyhogy ez nem is lehetett volna másként :)

Aztán vasárnap. Tyűűűűűűű, ez a nap annyira durván jó volt, ha csak visszagondolok, már visszafordítanám az idő kerekét, hogy mégegyszer átéljem. Szerencsére idén volt több ilyen nap is, de ez viszi a pálmát azt hiszem. Reggel meg volt beszélve Vasival meg Virággal, hogy Moncsival megyünk fél 10-re a bicajokért, aztán indulás a túrára. Ez a terv csak addig működött, hogy fél 10-re mentünk Vasiékhoz, de már a módja is rögtönzéses, mivel késésben voltunk, mert a tesóm reggel jött rá, hogy a barátnője bicajának a hátsó kerekében van egy 8-as, így ő maradt otthon bicajt szerelni, én meg Moncsival kocsival mentünk a bicajokért. Vasiék néztek is, hogy most hogyan is :D, aztán időzve kicsit bedobtuk a két bicajt a csomag térbe és irány haza (már a bicajokkal). Kistestvérem persze még sehol nem tartott Krisztike bicaj szerelésével, de már nyakig olajos volt. Aztán fél óra múlva megjöttek Vasiék is bicajokkal... ekkor indulás helyett elkezdődött egy szűk 3 órás hülyéskedés, mert az a bicikli még mindig nem készült el. De ekkor más tesóm tudta, hogy ő nem viszont nem biciklivel jön, hanem motorral és a kiskutyát is hozza majd táskába. Fúúúú én nem gondoltam, hogy ez a része tényleg meg fog valósulni, de végül így lett. Na de nem szaladok előre, olyan 12:30 körül végre el is indultunk. Mindenkinek a bicaja elkészült, úgyhogy irány a világ vége :D.

Mikor kiértünk Kisszékelybe természetesen első utunk a kocsmába vezetett, ahol kedvünkre oltottuk szomjunk. Ez a terep nem olyan durva mint a Pilis, de azért itt is vannak dombos részek. Ekkor felhívtuk tesómat, hogy merre jár még... Ja igen, a bicaj szerelés után szegénykém motort kellett szereljen, mert reggel állítólag Krisztika megszívatta a kuplungot (vagy mi), úgyhogy a motor is szerelésre szorult. De aztán mintegy óra várakozás után befutott az én kistestvérem is és persze a kis házi kedvenc is, úgyhogy nem maradt otthon senki :D

Aztán mikor teljes létszámban voltunk ismét, indulás a tópartra, ahova egy kisebb lakomára készültünk, ekkorra mára a hangulat nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy mikor nevettem ennyit egy nap alatt. Láttam Moncsi is jól érzi magát, és persze tesómék is, meg Vasiék is. Ezt követően még mindig volt egy kis program, mert hazafele menet kellett tennünk egy kis kitérőt a mama felé Némedire, ugyanis a lelkemre kötötte, hogy ugorjunk be a kajáért, mert pakolt nekem Pestre egy kis hazait, úgyhogy elindultunk. Tesóm egy kisebb előnyre tett szert, mert mire mi is odaértünk, ő elindult velünk szembe ismét, csak azzal nem számolt, hogy Kata kitalálja, hogy vágjunk le egy szakaszt, menjünk mellékúton :D, így gyönyörűen elkerültük egymást, majd csak h még "tökéletesebb legyen" a sztori, szegény tesóm a Simontornya tábla előtt sikeresen lerobbant ismét a motorral, de most már végleg... a kuplung felmondta a szolgálatot, úgyhogy a nap végére mire mi hazatekertünk, kb egy időben ő is hazatolta a motort. Otthon utána volt még egy kis flikk-flakk, mert a motor dolog miatt a kutya ott maradt Némedin, plusz tulképp végül a kajám is, mert közben szólt anya, hogy hozzá is ki kell ugrani, mert ott is van csomagolt kaja, így a bicajokat visszaszállítva még visszamentünk a kutyáért, meg a kajákért, aztán rohanás a vonatra. És így lett vége ennek a napnak :)

Holiday at (original) home 1.

Megtörtént múlthéten vasárnap az ominózus "minden évben megrendezésre kerülő kerti sütés". Nagyon örülök, hogy sikerült egy ilyen tradíciót kialakítani. Egyébként ezenkívül egyetlen ilyen statikus happening van, ez pedig a karácsony. Jó volna több ilyen konkrét eseményt kialakítani, azt hiszem ezt a jövőbeni terveim közé építem :)

Az otthon lét nagyon pihentető volt, meglepően konfliktus mentesen, azt kell mondjam óriási átalakulások vannak. Egyrészt sok időt együtt töltöttem a tesóm barátnőjével, így megállapíthatom, hogy nagyon rendes lány, nagyon pozitívan áll az élethez, pedig ha valaki, akkor ő igazán nehéz sorsú múlttal rendelkezik. De nagyon fontos dolog, hogy megbecsüli a jót, nem hisztizik, csinálja, és úgy éreztem, hogy figyelembe veszi amiket mondok pl a kutya nevelési dolgokban stb, és láttam nem csak figyeli, de utána úgy is csinálja. Szóval azt mondom kedvelem őt. Aztán testér vs. mother viszony is rendeződni látszik. Igaz nem jó, ha túl sokat vannak egymás társaságában, de határozott javulást látok, ez nagy öröm nekem, így sokkal szívesebben megyek haza már. Aztán Vasiék  szintén végig otthon voltak, és szerencsére egészen sok időt tudtunk együtt tölteni, sörözgettünk esténként, meg beszélgettünk egy csomót. Vasi a kerti sütés napján pont szarul volt, így alapvetőleg ez rá is nyomta a bélyegét a hangulatra, de ettől független azért összességében jól sikerült. A tavalyit persze nem lehet űberelni, azt hiszem eddig bőven az vitte a pálmát hangulati szempontból.
Aztán a kiskutya... ááááá, hát ő valami borzasztóan imádnivaló, értelmes, okos kis élőlény. Nagyon jól idomítható, imád játszani. Tipikusan az a kutya, akinek ha eldobsz egy tárgyat, visszahozza. "Sajnos" nem úszta meg a fürdetést, de azt mondom, hogy hősiesen állta. Na de mostmár csatolom a képeket.

 Fürdés

Ház előtt, előkészületek, plusz sör 

Zsömi a.k.a. Májki

 Kert 

Virág, Kata

 az utolsó adag sütés

 Kaja után :)

Nyócker a.k.a atyaég

Huh, de elszoktam a város veszélyesebb pontjaitól. Ma be kellett mennem ügyintézni a nyolcadik kerületbe, és mivel már lejárt a BKV bérletem, így bicajjal mentem. Az egy dolog, hogy össze-vissza közlekednek, dugó van, és mindenki ideges, de ahogyan megálltam, egyből részesévé váltam egy "szokásos" nyóckeri életképnek. Cigány faszi ordít, veri az asszonyt, jön a rendőr, ordít a rendőrrel. Szegény rendőrök, ezzel mit lehet kezdeni? Újpesten azért láttam ezt-azt, de most jöttem rá, hogy mennyire jó helyen is lakom. Szeretlek harmadik kerület. Ahogy visszafelé bicajoztam, erősödött a biztonság érzetem, és azt gondolom ez jó így.

Más. Otthon voltam hétvégén. Vagyis péntek este és szombaton egész nap. Persze ez nagyon kevés idő, és elég feszesre sikeredett a program, de nagyon jó volt. Reggel fél 8-ra mentem mamához, mert megígértem neki (meg még pár öreglánynak), hogy elviszem őket a három faluval odébb lévő templomba, ahol ilyen speciális mise volt, másfél óra. Igazából jó volt elmenni, mert ott valahogy az ember valamiért magába száll kicsit. Most is a prédikáció része volt amit igazán vártam. Egy kisebb nyelvészeti előadásnak is megfelelhetett volna, hiszen  Szűz Mária nevét elemezgette a pap, meg kötött hozzá pár érdekes kitérőt. Tesómmal párszor össze is néztünk (ja mert végül ő is eljött). Aztán rohanás haza, gyors futás levezetésképp, majd chill a kertben, kaja szintén a kertben, aztán jött Vasi, akivel ígértem, hogy megyünk bicaj túrára Kisszékelybe.

Egyébként új kiskutyánk van. Menhelyről származik, szerintem palota pincsi és chihuauha keveréke, majdnem felnőtt és nagyon picike, és irtó jó fej. Én nem is gondoltam, hogy ilyen kicsi kutya is lehet értelmes, és lehet szeretni való. A tapasztalat egyébként, iszonyat szeretet éhségük van, és tényleg full kontaktusosak, azt szeretik a legjobban ha az öledben vannak.
Na aztán lényeg a lényeg, elmentünk bicajozni, majd miután már totál kipurcantunk, beültünk a Tulipánba egy kajára. Ide szintén csatlakozott a testvérem is, aminek külön örültem. Aztán vasárnap reggel irány Budapest ismét, meló táska boltba (BTW megtudtam, hogy be vagyok jelentve full time - meglepő pozitív élmény). Aztán most hétfő, még egy uccsó pihenő nap a munkás hét előtt :)

Game of thrones láz harmadszor is!

Elkezdődött a Trónok harca 3. évad. Nagyon furcsa, mert ez a sorozat alapvetően nem az én stílusom, hiszen se a brutalitást nem szeretem, se a középkori filmeket, viszont ez a sorozat mégis sokkal több ennél. Nagyon durván kidolgozott karakterek és összefonódások összessége. Még azok között is összefüggés van, akik látszólag a filmben/könyvben teljesen külön álló szálon futnak. És persze a film tele van 3D-vel, amit ugye én alapba preferálok. Úgyhogy most ennek örömére ismét elkezdtem olvasni a második évadot könyvben, és remélem még az évad vége előtt el tudom majd kezdeni a 3. könyvet is, hogy szinkronba kerülhessek a látottakkal és az olvasottakkal.

Otthonlétem érdekessége volt még egy nagyon vicces beszélgetés mamánál anyukámmal, amikor is szóba került a telefon előfizetésem (örök hála Gergőnek), ami ilyen nagyon bennfentes előfizetés,  olcsó percdíjakkal és gyakorlatilag ingyenes sms-ekkel. Anya megemlítette, hogy ő is szeretne belépni ebbe a "csomagba", mert jelenleg kb 5-ször (túlzás nélkül) annyi a percdíja, mint nekem. Erre mondtam neki, "semmi akadálya". Csak azt döntse el, melyik konstrukciót szeretné választani. Nah, ezt a kérdést nem kellett volna feltenni, hiszen gondolhattam volna, h döntés helyzetben anyánál rövidzárlat keletkezik. Így miután nem jutottunk dűlőre, egy jó ötlet jutott eszembe. Csináltam spontán egy kérdőívet 2 kérdéssel (két szempontból), 1. mennyi legyen az előfizetési díj avagy 2. mennyit szeretne beszélni? A megfelelő választ húzza alá :) íme a válasz:

Asszen gyorsan megszületett a döntés. kérdőív RLZ :)

Újra itt a post a kávéhoz :)

Mint mindig, most is vegyes érzelmű hétvégém volt Simontornyán. Alapvetően jó hazamenni, mert egy kis otthoni levegő, már eleve pihentető, de mikor szembesülök az otthoni problémákkal inkább már jönnék is vissza.
Aztán ezeket a virágokat kaptam, még mindig szülinapi témakörben, illetve mami sütött nekem tortát. Szegény már alig érzi a kezeit és még mindig tortát süt. Olyan jó, ő egy igazi nagymama, egy igazi nagy érték. Nagyon fog hiányozni, ha egyszer majd nem lesz. Bár anya is ilyen lenne. Valahogy mióta van ez a bizonyos pasi "barátja" egyre nagyobb a távolság közöttünk, kevésbé érzem az érdeklődését, ezért is jöttem ma vissza. De visszatérve nagymamihoz nagyon aranyos volt, mikor átmentem hozzá, mondta nekem, hogy menjünk be a szobába. Gondoltam magamba, vajon mi történhet majd ott :D? Aztán kikötöttünk a cucc szekrénynél. Mama mondta, hogy egyszer minden az enyém lesz ami itt van, mert nekem szánja, de most szülinapomkor válasszak valamit. Itt megtalálható kb minden konyhai felszerelés a késkészlettől egészen a kacsasütőig (méghozzá mindegyik egy bizonyos Bergner márkájú). Hát én kis hezitálás után úgy döntöttem, hogy egyelőre maradnék egy kisebb ajándéknál, így egy nagyon retró forráskor sípoló teafőzőt választottam :). Azért iszonyú jó érzés, hogy valaki ennyire szeret, hogy már gyűjtögeti nekem a majdani konyhám kellékeit.

Nah, jól meg is hatódtam, ahogy írom... úgy tűnik egyre szentimentálisabb vagyok, ahogy öregszem :) Korral jár?

P.S.: Ja igen, végre futottam, végre idén először.

Eladó telek

Készül a simontornyai területünkhöz blog oldal. Hát nem tudom kicsit félek az eladásától, mármint hogy kinek van otthon kedve, vagy pénze telket vásárolni?! Bár a telken van két ingatlan (az egyik totál romos, a másik erősen felújítandó), így tehát ha valaki meg is vásárolja, még ott van az a tétel, hogy kell rá építkezni/felújtani. Meg ugye az ingatlan piac a béka s...ge alatt van jelenleg. Teszünk egy próbát rá, és hátha. Itt az oldal, még folyamatosan csinálom, dehát idő híján vagyok (mint mindig).

Aztán tegnap voltam bent suliban vizsgázni. Nem volt nagy durranás. Még 4 vizsgám van két napra elosztva, plusz az államvizsga. Tehát vizsga céljából márcsak 3-szor kell bemennem és talán vége. Szerintem nincs még egy ember, akinek ennyire nyögve megy a vége... már egyetlen porcikám se kívánja.

Itt van Május elseje

Hát most kábé az elmúlt 10 évem legjobb majálisát éltem át. Otthon voltam Simontornyán hétfő-kedden. Szinte az egészet Vasival és Virággal töltöttem és hát hoztuk is a formánkat. Hétfőn reggel futva mentem Vasiékhoz, csak h meglegyen a reggeli torna, aztán kezdődött a züllés. De ez tényleg az volt :). Két napig (bár azért mértékletesen) söröztünk. Volt ilyen majális féle retro hangulatban, nagyon élveztük. Csináltam egy videot és pár fotót:

Illúzió

Húsvét van, család, ünnep, találkozások. Mostmár egy ideje szeretem ezeket az ünnepeket, mert valahogy elkezdtem valamit átérezni az idősek viselkedéséből, ami a megértéshez segít közelebb. Elkezdtem értékelni ezeket a perceket. Látni őket, ahogy aranyosan megpróbálnak viccesek lenni és kedvesek. Sok szó esik a múltról. Szeretem hallgatni. Valahogy mostmár egyre többször az jut eszembe, hogy mi lesz nélkülük. Minden más lesz. Rosszabb. Ez a szeletke múlt, ez a szeletke illúzió tart össze minket. Talán az egész családot. Papám 86 éves. Ír. De még hogy. Mikor a kezembe kerül, azt érzem, hogy úgy elolvasnám, és még most is csalódást okozok neki, nem merem azt mondani,hogy adja nekem kölcsön, hadd olvassam át. Várok, arra várok,hogy ne tudja, hogy érdekel... félek tőle. Egy életen át félre ismertek és már felesleges ezt megváltoztatni. Vállalom. Vállalom, amit rólam hisznek, mert már késő a változáshoz.... hát ez jár a fejemben és közben könnyezem, mert egy dolgot tudok, jó emberek én csak fele olyan őszinte és jó szeretnék lenni, ha már úgy lenne, semmi baj nem lenne. Velünk van a baj. A generációnk egy fos... valami ilyesmi.

15 fok árnyékban

Bicajjal kéne már járni. Szép az idő, nem esik (meg a szél is fúj). Tegnap melóhelyen kicsit megint túlcsordultunk. 1 hét van próbaidő végéig, aztán remélem megszűnnek a belső pánikrohamok. Mindenesetre nagyon szép anyagot csináltunk így csapatilag. Nem mondom, hogy nagyon sokat tettem hozzá, de azért egy koncepciót szépen végigvezettem... nekem tetszik.
Ma hazafelé veszem az irányt kemény egy napra. Asszem másfél hónapja nem jártam arra felé. Változás így hírből, hogy tesóm nője hozzánk költözött. Ez is már milyen vívódás. Pár hónapja tesóm költözött hozzá, utána pár hónapot külön, most meg a csaj hozzánk... nem nagyon sikeredik egyik lépésről a másikra jutni. De legalább küzdenek, amit én respektálok.

Ma új könyvbe kezdek (köszi Zsoci, hogy kölcsön adtad).

Új helyen ülök (ismét)

Ma elvileg elnyertem végső helyem a cégnél. Nagy asztal, nagy monitor (PC sajnos, nem Mac), új szoba. Tök nehezen élem meg az ilyen jellegű változásokat, nem tudom miért. Valahogy nagyon megkedveltem a lakótársakat (pedig accountok voltak), dehát így kell lennie, a kreatívnak a kreatív szobában a helye.

Amúgy meg egy jó pörgős hétvégém volt. Péntek este rohanás haza Simontornyára, szombaton nagy családi kajálás/szülinap ünneplés. Vasárnap meg plusz meló, azaz ismét Pest. A családot most sem akarom firtatni, de nagybátyámból megint sikeresen kijött a primitív (állat?), nehezem megy ennek elviselése, és egyre kevésbé viselem el, hogy egész nap míg egy légtérben vagyunk egyfolytában karcolgat. A végső lökés az volt, mikor megkérdezte, hogy mikor megyek már férjhez. Basszus szerencse, hogy ezután márcsak 3 percet találkoztunk, mert különben előbb-utóbb valszeg robbantam volna. Na erről ennyit. Vannak dolgok amik változnak, és vannak amik nem.

De ma szerencsére újult erővel kezdjük a hetet, remélem minden oké lesz és remélem Dorcival sem lesz feszültség, mert kicsit pénteken összesurolódtunk, de részemről nem volt szándékos, inkább csak a késői tehetetlenség miatt csurrant ki az a pohár.

Lájk vagy diszlájk, ez itt a kérdés!

Nah, csináltam egy kis változtatást. Elhelyeztem like gombot, csakis, h megfeleljek minden WEB2-esnek, meg azért mert kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán lesz-e használva :)... ennél a bejegyzésemnél tuti tesztelem :).

Amúgy Simontornyán vagyok, máig. Holnap Pest, körmös, mozi, szombat munka sattara. Viszont Megint nem csalódtam a mi kis országunk ügymenetrendszerében. A passzív táppénz ügyem nem tud úgy haladni, ahogy kéne. Megint a fránya bürokrácia. Visszaküldték az összes papíromat és három nap haladékot adtak újabb papírok kitöltéséhez... pfff, funkcionális analfabéta vagyok.

Pénzügyi kivetés

...címmel levelet kaptam ma a sulimból. "Nagyon örülök" neki... 7500 HUF-ot emelkedett a tandíj éjóó. Éves szinten 15 000 HUF. Na jó benne volt a pakliban, csak azért az ember titkon reménykedik, hogy a sulit hátha nem kapja el az infláció, pedig DE. Szerencsére még nem esedékes, hanem majd csak szeptember végén. Azért hihetetlen, hogy egy év már lement.

Elkezdtem egy újabb könyvet olvasni (így most egypár könyvet olvasok párhuzamosan). Dan Brown: Az elveszett jelkép címmel. Nagyon tetszik eddig, bár a tipikus Dan Brown stílust nem tudta levetkőzni az író. Így néha beleütközöm a szokásosan kiszámítható poénokba és az idegesítő több szálon futó fejezetek feszültségkeltő egymásközti ugrándozásába, dehát ezt már megszoktuk. Ettől független, ahol tartok, ott még nagyon tetszik. És ismét felbuzdított a szabadkőműves témában...


Másrészt tegnap DJ fotóztam. A Sziszinek csináltunk pár (olyan 50) fotót a weboldalához, így ha minden igaz, akkor elég fullos lesz az oldala és sztem a fotók is elég kifejezőek. Mutatóba egy példa:A háttér persze nem lesz ott, sajnos nem volt stúdiós lehetőség, és ez egyelőre nyerskép, 0 photoshop.

Ma meg asszem gyümölcstortát sütök :). Nagy debütálás lesz ez, dehát előbb-utóbb muszáj valamit már magamévá tenni gasztrótudásilag :)).

Radikális...

...változásra készülök. Megváltoztatok mindent, ami akár egy kicsit is nem tetszik az életemben, hulljon a férgese!!!

Első változtatás: új haj lesz (by Gergő),
Második változtatás: a blogom teljesen új arculatot fog kapni (terv már a fejemben).

Egyelőre ennyit találtam ki. A többit majd...