Mától ismét diétába kezdek. Kell. Kicsit elszaladt velem a ló, már hetek óta. Úgyhogy még nem érzem, de megint kemény hétnek nézek elébe. Ma meló helyen megint kicsit kiakadtam, úgy látszik ez most már mindig így lesz, az elnyomásom nem szűnt meg... és úgy látom, hogy az utolsó esélyem sem változtatott, csak lett mellém még egy ember, akinek néha csapat társa vagyok, néha pedig az árnyékában élek. A végső konklúzió, hogy ebben a szakmában az erősebb farkas... (farkas törvény). Én meg nem vagyok erősebb.
Más. Hétvége nagyon jó volt. Több dologra rájöttem, ami azért is volt jó, mert valami visszajött a gyermekkorból. Érzések. Most jöttem rá, hogy az elmúlt években mi volt az, ami a legjobban rányomta a bélyegét az életemre. A családi helyzet. Undorító hangulat volt otthon, és a helyzet teljesen élhetetlen volt. Nem írtam le ebben a blogba, mert talán nem is ide való, de volt olyan, hogy rohanva jöttem vissza Pestre egy nap után, mikor megtehettem volna, hogy még napokig otthon vagyok, de jöttem, mert lelkileg kicsit meghaltam minden egyes hazamenetelnél. De szerencsére idén történt egy változás. Normál esetben nem feltétlen örülnék ennek, de ez esetben nagyon. Anya elköltözött. A hangulat alapjaiban megváltozott. Ez nem azt jelenti, hogy anya hibája, hanem hogy együtt nem megy. Két dudás (anya+tesó) nem fér meg egy légtérben. Ez van, ezt el kell fogadni. Most, hogy "tesómé" a ház, teljes béke lett, normális hangulat, és visszaállt az a családi érzés, mint azelőtt. Így most Moncsival mentem haza, és egyszerűen zseniális volt. Nem is emlékszem, hogy mióta meghalt fater volt-e ilyen jó érzésem otthon. Igazából tök mindegy milyen baráti vagy haveri társaságban vagyok, az otthoni érzés, az otthoni érzés. Nem akarom én ezt elfejeteni, sőt jó volna, ha itt a közvetlen környezetemben is létezhetne ilyen feltétel nélküli bizalom. Jah. Itt csak azt tapasztalom, hogy érdekek vannak, ha valaki valamit tesz a másikért az viszonzást vár, vagy lekötelezettséget, nincs szív, nincs bizalom. Cserébe van egó, meg eszméletlen mennyiségű okoskodás. Mintha bármelyik is emberi érték lenne.
Na de ennyi filozófia után leírom végre az eseményeket. Móval külön-külön mentünk haza, mert én már péntek este mentem, ő meg szombat reggel. Első napunk programja nagy családi banzájozás volt. Mondtam is Moncsinak, hogy most belecsöppent a családi HARDba :D. Családi ebéd mamánál. Bátyja persze most is alakított. Most nem mondom, hogy olyan nagyot mint szokott, de azért volt pár megszólalása... szerintem már túl volt pár pálinkán, így már nem volt vészes a természete... no persze azért meg kellett jegyezni rajtam pár dolgot, mert anélkül nem lehetett volna meglenni. Na de már nem is reagáltam rá, illetve csak tűrtem mosolyogva, hogy véletlen se érjen célt a találat. Más maradandó nem volt... Mama megalkotta ismét a tradicionális tortát, amit mindig. Olyan aranyos, hogy pontosan ugyanolyanra képes megcsinálni minden évben, minden családi eseményre. De mondjuk most ez egy nagy családi hármas ünnep, úgyhogy ez nem is lehetett volna másként :)
Aztán vasárnap. Tyűűűűűűű, ez a nap annyira durván jó volt, ha csak visszagondolok, már visszafordítanám az idő kerekét, hogy mégegyszer átéljem. Szerencsére idén volt több ilyen nap is, de ez viszi a pálmát azt hiszem. Reggel meg volt beszélve Vasival meg Virággal, hogy Moncsival megyünk fél 10-re a bicajokért, aztán indulás a túrára. Ez a terv csak addig működött, hogy fél 10-re mentünk Vasiékhoz, de már a módja is rögtönzéses, mivel késésben voltunk, mert a tesóm reggel jött rá, hogy a barátnője bicajának a hátsó kerekében van egy 8-as, így ő maradt otthon bicajt szerelni, én meg Moncsival kocsival mentünk a bicajokért. Vasiék néztek is, hogy most hogyan is :D, aztán időzve kicsit bedobtuk a két bicajt a csomag térbe és irány haza (már a bicajokkal). Kistestvérem persze még sehol nem tartott Krisztike bicaj szerelésével, de már nyakig olajos volt. Aztán fél óra múlva megjöttek Vasiék is bicajokkal... ekkor indulás helyett elkezdődött egy szűk 3 órás hülyéskedés, mert az a bicikli még mindig nem készült el. De ekkor más tesóm tudta, hogy ő nem viszont nem biciklivel jön, hanem motorral és a kiskutyát is hozza majd táskába. Fúúúú én nem gondoltam, hogy ez a része tényleg meg fog valósulni, de végül így lett. Na de nem szaladok előre, olyan 12:30 körül végre el is indultunk. Mindenkinek a bicaja elkészült, úgyhogy irány a világ vége :D.
Mikor kiértünk Kisszékelybe természetesen első utunk a kocsmába vezetett, ahol kedvünkre oltottuk szomjunk. Ez a terep nem olyan durva mint a Pilis, de azért itt is vannak dombos részek. Ekkor felhívtuk tesómat, hogy merre jár még... Ja igen, a bicaj szerelés után szegénykém motort kellett szereljen, mert reggel állítólag Krisztika megszívatta a kuplungot (vagy mi), úgyhogy a motor is szerelésre szorult. De aztán mintegy óra várakozás után befutott az én kistestvérem is és persze a kis házi kedvenc is, úgyhogy nem maradt otthon senki :D
Aztán mikor teljes létszámban voltunk ismét, indulás a tópartra, ahova egy kisebb lakomára készültünk, ekkorra mára a hangulat nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy mikor nevettem ennyit egy nap alatt. Láttam Moncsi is jól érzi magát, és persze tesómék is, meg Vasiék is. Ezt követően még mindig volt egy kis program, mert hazafele menet kellett tennünk egy kis kitérőt a mama felé Némedire, ugyanis a lelkemre kötötte, hogy ugorjunk be a kajáért, mert pakolt nekem Pestre egy kis hazait, úgyhogy elindultunk. Tesóm egy kisebb előnyre tett szert, mert mire mi is odaértünk, ő elindult velünk szembe ismét, csak azzal nem számolt, hogy Kata kitalálja, hogy vágjunk le egy szakaszt, menjünk mellékúton :D, így gyönyörűen elkerültük egymást, majd csak h még "tökéletesebb legyen" a sztori, szegény tesóm a Simontornya tábla előtt sikeresen lerobbant ismét a motorral, de most már végleg... a kuplung felmondta a szolgálatot, úgyhogy a nap végére mire mi hazatekertünk, kb egy időben ő is hazatolta a motort. Otthon utána volt még egy kis flikk-flakk, mert a motor dolog miatt a kutya ott maradt Némedin, plusz tulképp végül a kajám is, mert közben szólt anya, hogy hozzá is ki kell ugrani, mert ott is van csomagolt kaja, így a bicajokat visszaszállítva még visszamentünk a kutyáért, meg a kajákért, aztán rohanás a vonatra. És így lett vége ennek a napnak :)
