2024 - összegezve

Még ugyan csak november közepe van, de azt hiszem elkezdem számba venni ezt az évet.

Év eleje. Munka szempontból egy erős január után viszonylag gyengén folytatódott ez az év első harmada, emiatt kicsit szorongó érzéseim voltak, a bizonytalanságot mindig is rosszul viseltem. Így nagyon kicsi mértékben tudtunk fejlődni itthon és ehhez képest rengeteg és viszonylag nagyobb összeget felölelő terveim voltak/vannak, illetve idén van a lízing lezárása, amihez még egy maradványértéket is ki kellett extraként termelnem a cégbe. Szóval ezek így együtt kisebb nyomást helyeztek rám, főleg így március környékén. Hogy ebből Zsolti mit érzékelt, nem tudom, gyanítom mivel neki az egzisztenciája lineáris és stabil, így ezek az érzések csak bennem voltak jelen. Martin még a régi oviba járt, minden nap ingáztunk a kerület egyik oldaláról a másikba. Erre az évre év elején készítettem néhány éves tervet magamnak, címszavakban: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Materiálisan: kocsi, pénzgyűjtés, lakás bebútorozás.

Ebből többé-kevésbé mindent tudtam teljesíteni, külön büszkeség a táplálkozás, futás, pénzügyi tervek. Ez persze annak köszönhető, hogy év közben felpörögtek a munkák, és így már érzékelem mit is jelent, ha az embernek nem egy nagy ügyfele van, hanem több kisebb. 

Év közepén kezdtük inkább a terveket megvalósítani, így tök jól haladtunk a bebútorozással, közben én kifestettem néhány helyiséget, megcsináltuk a kerítést, az erkélykorlátot, készítettem egy első körös kertépítést is (amit tavasszal nagyjából elölről kezdek majd, de tapasztalatnak nagyon jó volt), illetve most így a tegnapi nap folyamán lezártuk a kocsilízinget és eldőlt szeretett kocsink sorsa, és megkötöttük az új szerződést. Toyota Yaris Cross lesz a következő kocsink, hibrid verzióban. Én Corolla Cross-t szerettem volna, de talán túlvállalás lett volna a mi szintünkön, de őszintén szólva én nagyon boldog vagyok ezzel a verzióval is, mert a legfontosabb irány végül sikerült, hogy Toyota legyen, és a sok rövidtávozás miatt hibrid.

Lakásterveim teljes mértékben körvonalazódtak, még idén a garderobe rendszert fogom megrendelni, és ha jók lesznek a Black Friday kedvezmények, akkor egy Zara home állólámpa és egy Karcher puzzi 8/1 C kárpittisztító gépet szeretnék. 

Óriási változás volt Martin óvodaváltása ebben az évben, illetve a februárban kezdődő Kis Zseni. Utóbbiról beszélek először, mert az volt előbb az évben. Szóval a gyermekemnek hatalmas fejlődése van matematika téren. Már februárban is ismerte az alap római számokat, összeadott/kivont egyszerűbb kétjegyű számokkal, ismerte a mínusz számokat, páros/páratlant, de mára már akár 6 számjegyű számokat is össze tud adni, ha látja papíron maga előtt. 4 számjegyűekkel adnak össze abakuszon, és imádja csinálni, kicsit sem erőltetés jellegű. Aztán az óvodaváltás. Ez az év legmeghatározóbb sikerélménye mindenek felett. Nagyon nehezen jött össze, de egy elképesztően haladó szellemiségű, aktív és interaktív óvodába került, szuper anyuka közösséggel és fantasztikus két pedagógussal. Óriási hangsúlyt fektetnek az érzelmi fejődésre, és a támogatott szakkörök meg tényleg csak hab a tortán. A gyerekem a nulla labdaérzéktől már most eljutott odáig, hogy tudja pattogtatni a labdát, egészen ügyes fociban, úszásban már tud siklani a vízen, és amit nekem sosem sikerült, tud háton is siklani. Ma péntek van és már este mondta, hogy alig várja a mai Oti nénis foglalkozást, ami a "kerekítő" foglalkozás. Visszatérve a pedagógusokra, tegnap volt szülői értekezlet ismét, és ezúttal Zsuzsa néni készített nekünk, szülőknek is egy prezentációt, hogy mikben látja tipikusan a nevelési hibát, vagy milyen irányelvek szerint kezeljünk bizonyos élethelyzeteket. Ez egy szülőnek elképesztően hiteles és hatalmas segítség. Nekem több dologra pozitív visszacsatolás volt, és bizonyos dolgokat tanultam is, pl hogy gyerekeknél fontosak a rövid üzenetek (persze érthető és átlátható, nem egy diktatórikus "nem" szó csupán). Szóval én csak szuperlatívuszokkal tudok nyilatkozni, ahogy a Kis Zseniről, és az összes szakkörünkről.

Nyár. Voltunk nyaralni all inclusive, ami számomra egy teljesen új élmény volt, de megtudnám szokni :D, szinte az összes hétvégén közösségi életet éltünk, sok baráti társaságos találkozó, és anyukás gyerekes is, aminek külön örülök. Jövőre talán lesz kerti grillünk is, így azon a ponton fogom elérni az életem gyerekkori álomképét, amit szoktam elképzelni egy boldog családról.

Lelkileg az év közepétől kiegyenlítődtem, ahogyan megszűntek a munka bizonytalanságok, én is egyre nyugodtabb lettem. Anyagi jellegű terveimet tudtam teljesíteni, de ami ennél is fontosabb, hogy egyre több "énidőt" tudok felszabadítani. Járok Gergővel heti rendszerességgel futni (sajnos most egy sérülés miatt ideiglenesen  csak sétálni, de maga az idő mozgással telik, szabad levegőn). Kifejezett tervem az emberi kapcsolataimat tartani és ha nem is barátság mértékű, de új kapcsolatokat is szerezni, akár ovis társakkal. Itt a lakóparkunkban és a mellettünk lévő utcában pont nagyon jó fej anyukák és gyerekek vannak, szóval egyetlen rossz szavam nem lehet.

Egészség. Na ez az a pont, amit az előbb egy pillanatra érintettem is, hogy nem az igazi. Az ülőmunkámnak köszönhetően szépen alakulnak ki a háttal és izomzattal kapcsolatos problémák. Mostanában többször is volt izomgyulladásom rossz mozdulat következtében, erre elképesztő jó a futás, de most mivel van egy sérülésem, nem tudok futni. Érdekes, hogy az izom betapadásokat, gyulladásokat nagyon jól lazítja a futás, és nagyon gyorsan gyógyulnak, viszont most egy hónapja jelentkezett egy bizonytalan eredetű csípőfájdalom, ami miatt azonnali hatállyal hagytam abba a futást. Már volt röntgenem, illetve háziorvostól kaptam egy Condrosulf nevű gyógyszert, ami a porcok állapotán próbál segíteni, ha porckopásom lenne. Szerencsére a röntgen kimutatta, hogy nem ez áll a dolgok mögött, porcokat, izületeknek épeknek látják. Így most egy tippem van még, nyáktömlő gyulladás, de ez még csak egy öndiagnózis. Szeretnék kérni házi orvostól beutalót reumatológiára és ortopédiára is. 

Aztán karácsony. Idén nagy hangsúlyt szeretnék fektetni rá. Már vettem sok-sok dísztő eszközt, különös tekintettel a fényekre, amiket már fel is applikáltam, már csak hétvégén a díszeket szeretném feltenni, és innentől nálunk el is indul a karácsonyi szezon.

Nagyjából így alakulnak a dolgok. Lelki állapotom idén sokszor volt ideális állapotban, és sokszor éreztem azt a pillanatnyi boldogság érzést, hogy senkivel nem cserélnék, rendben vagyunk. 

És akkor itt jönnek a tervek 2025-re.
Továbbra is szeretném a sportot + énidőt még építeni, illetve a lakásunk felújításával is már megvannak a pontos tervek, sajnos van az erkély/terasz burkolásos nulladik lépéses feladatunk, mivel itt van egy építési probléma, illetve az árnyékolás, ami még ilyen priort élvezne, aztán idén bent még az ajtócseréket szeretném megugrani. Nagyjából ennyi, illetve a bútorozás végére szeretnék érni, ami azért nem kis kihívás így mindent egyben számolva. Gyerekem totál sínen van, vele csak két kis apró dolog, hogy mindenképpen tudjunk maradni jövőre is oviban (ne kelljen iskolát kezdeni még), illetve jövőre még az angolt szeretném behozni neki. Szeretném, ha kicsit többet tudnánk utazni, és hogy ne kelljen egzisztenciálisan feszülni. Még egy nagy vágyam van, ha már a költséges dolgaink végére érünk (de ez nem jövő év, inkább 5 éves terv), szeretnék a mentális egészségemmel is foglalkozni, vagy terápiával, vagy egy 3 éves képzéssel, az Integrál Akadémiában.
2025 egyébként anyagilag abszolút alapozó év lesz, szóval nagy üzleti tervek nem fognak megvalósulni valószínüleg. Ennyi, ha így haladunk tovább, és hálás maradok és boldog.

Második menet

Sikerült múlt hétvégén megcsinálnunk a kerítés második oldalát is. Sajnos a harmadik egy újabb hétvége lesz :(, ugyanis végül lecsiszoltuk a szomszéd oldalát is (így nagyon elment az idő), illetve lényegesen hosszabb méretre az oldalsó rész, mint a hátsó volt. 

Így most már erre az évre nincs több kinti munka. Nem tudunk újabb hétvégét összehozni sajnos. 

Ezen a hétvégén elkezdtem füvesíteni, mert nem bírtam tovább nézni ezt a kopár udvart. Így remélhetőleg látunk még némi zöldet odakint, de sajnos jövőre kicsit le lesz majd taposva az új fű. Így nézünk most ki, innen folyt köv jövőre:

Más. Marci orrmandula műtéte sajnos elmarad. Mivel két héttel a műtét előtt náthás lett, és még ha meg is gyógyul, maradhatnak gyulladt szövetek, amit műteni kockázatos. Így felkerültünk egy várólistára, aztán hátha idén sorra kerülünk még.

Következő hónapban két nagy projekt is lesz, egyik a kocsi lízing lezárása, és reményeim szerint a következő kocsi elindítása, és végre megrendelhetem a dolgozóba a nagy (Ikea PAX) gardrobe szekrényt. Ezzel idén lezárásra kerülnek a nagy projektek, kis apróságok férhetnek még bele, de nagy dologba már nem kezdünk, illetve bárhonnan is nézem, pár hét és elindul a karácsonyi időszak, és el is ment ismét egy év.

Kerítésfestés - timing

Na, ez az a projekt, ami őrületes munka, és őrületesen sok időt vesz el. Egy egész hétvége alatt, 3 teljes kapacitású ember, 2 flex, 1 rezgőcsiszoló, és a három oldalból egy készült el. Enyhén szólva alá lőttem az idő tervezésénél, szóval még egy nekifutás... Annyi "könnyebbséggel", hogy már csak a mi oldalainkat kell csiszolni, festeni. Az elkészült részen mindkét oldalt mi csináltuk, a másikaknál az egyik oldalról tavaly elkészült, a másik oldalon meg nem tartanak rá igényt. Szóval így talán azt mondom, hogy jövő héten már 3 flex bevetésével végezni fogunk. Én lassan felcsapok generál kivitelezőnek :D

Mutatom az előtte, közben és utána képeket. Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy nem kezdtem el újra füvesítetni, meg hasonlók, mert az totálisan szét lenne taposva. A folyamat közepén képen látszik, hogy milyen mennyiségű por volt a kertben szombaton. A végeredmény szerintem nagyon szép a szemnek, és sokkal vidámabb, mint az előző komor barna, illetve így bal szomszéddal egységes képet mutat.

Első szülői az új oviban

Nem győzők hálát adni az égnek az új óvodáért! Ez tényleg egy jó hely. Tegnap voltunk szülői értekezleten, és én nagyokat néztem, hogy ez itt mennyire más, mint az előző ovi. Itt tényleg megkapnak mindent a gyerekek, maximális a gyermekközpontúság. Először is számos szakkör indul, ami ugyan legnagyobbrészt önköltséges, de nem kell külön menned a gyerekkel délután, hanem csak elég menned érte mikor vége van. Ilyenek a hittan, robotika, sakk, angol, gimnasztika, labda játékok, karate. Ezen kívül minden pénteken délelőtt lesz "Kerekítő" foglalkozás, ami alapítvány által támogatott, de aki teheti fizetheti, egy évre 24 000. A gyerekünk a hipotón izomzata miatt mehet heti egyszer úszásra a nagyokkal (ez elvileg csak nagycsoportnak támogatott), szóval én így most maximálisan elégedett vagyok. A gyereknek lesz szerdánként a Kis Zseni továbbra is, péntekenként kerekítő, lesz az úszás, és így még gondolkodás alatt az angol, mert ugye az is létfontosságú lenne későbbiekre, csak még nem biztos, hogy ennyire be akarjuk terhelni... talán ez az egy, amivel még tudunk várni egy évet akár. 

Ezenkívül a teljesség igénye nélkül, lesz agyagozás (támogatott), kitelepül egy napra a tanyaudvar, kirándulás 2x... és egyelőre ez még csak a közeljövő kilátásai.

Kis Zseniben nagyon jól nyomul a gyerek. Már négy számjeggyel (ezres szinten) csinálja az összeadás/kivonást. Többiek két évvel idősebbek és két számjeggyel számolnak. Az új tanár néni már az első órán felfedezte Martin képességeit, így nyomja neki erősebben. Az egyetlen dolog, amitől előre félek a téli betegség szezon. Eleve lesz a mandula műtéte, ami miatt lesz neki kb 4 hét kiesés (mert előtte már 2 héttel nem merjük oviba engedni, nehogy megbetegedjen), és utána ismét újra fel kell venni a ritmust, de talán hosszútávon bízunk benne, hogy megoldódik a légúti probléma.

Összességében amennyit aggodalmaskodom, hogy jó döntéseket hozzunk Csibike edukálásában, most egy pillanatra annyira nyugodt lettem, mert azt hiszem ennél többet nem tehetünk.

Félidő

Nem hiszem el, hogy már megint az év felénél járunk. Konkrétan 2 hónap múlva már egy éve aláírtuk a házunk adás-vételi szerződését... hova rohan az idő? 

Történések. Gyerekem felvételt nyert az új oviba, ami idén télen lett átadva tőlünk pár utcányira, szóval ősztől végre nem a kerület túloldalára kell járnunk, bár hozzátenném nagyon jó ott a közeg és nekem is már nagyon jó szülő haverjaim vannak, de a kocsi amortizálás/benzin/időből nagyon sok megy feleslegesen. Kis Zsenit visszük szépen, imád járni. Itthon is szoktunk feladatozni pl villantásos abakusz-szám felismerés, összeadások, kivonások. Extrában szeret római számozni nagy számokkal (pl. 1440 - MCDXL), nem sok kell hozzá, hogy matekban leiskolázzon engem.

Ház téma szépen alakul, a belépő rész már egészen kulturált. Persze a járólapot nem szeretem, parkettát tervezek majd hosszútávon, de már egészen kezd közelíteni az elképzeléseimhez. Beljebb haladva még hiányos és nincsen kész, de legalább a belépés már valahogy kinéz :D

Vészesen közelít a ovi nyári szünet, közeleg az anarchia, miközben nekem lesz következő hónapban pár orvosi időpontom is (pl fogászat)... szóval valószínüleg vár ránk pár nehezebb nap. Nyaralás is kérdés, mert elvileg megyünk augusztusban Litvániába, de még itt is vannak kérdőjelek, mert Zsolti tesójáékhoz mennénk, ahol a házon múlik minden, hogy végül elkészül-e (elvileg augusztustól lehet menni).

52,4 kg voltam hétvégén, már több mint 5 kiló deficit. Február óta futok. Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy sikerült ezután a néhány éves pihenő után visszahozni az életembe. Már nagyon jól megy, az izmaim jól bírják, egyedül a térdemmel kell vigyáznom, mert begyullad, ha nagyobbakat csattanok közben, mondjuk egy nagyobb padkáról leugrás következtében. Már az időm is jó, általában 6,40 perc/km, és a távolságom 6,5 km. 7-ig akarom felhúzni, de mikor legutóbb ennyit futottam, éreztem a térdem, szóval még adok neki kicsi időt. Lényegesen vitálisabb vagyok, és azért 41 évesen már az izmok kezdenek veszíteni feszességükből, ha az ember semmit nem csinál, de ennél is fontosabb, hogy idén szinte nem kellett semmivel orvoshoz mennem, számít.

Kertünk lassan készül. Itt egy folyamat kép, nemrégiben cseréltük az asztalt székekkel, de még kicsit steril, mert még a növényezés folyamatban. Most éppen a dísznövényekkel foglalkoztam, ültettünk babérmeggyeket, meg a kert egy részén már beborítottam mulccsal, ahol készen van a növényezés. Kerítésfestés továbbra sem készült el, most már majd nyár végén. Per pillanat fontosabb lesz egy motoros napárnyékoló a terasz fölé, ami komolyabb tétel anyagilag, aztán jövőre meg tervezek egy gázgrillt venni... aztán jöhetnek a kerti partik :)

Ennyi... aztán jöhet a nyár, indulhat a balcsi szezon :)

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

Jó érzések vs. rossz érzések.

Ez egy elmélkedős poszt, szubjektív, és nem tartalmaz egyetemes igazságokat...

Mostanában van némi időm foglalkozni saját magammal és kicsit elmélyedni a múlt történéseiben, megérteni saját cselekedeteim, reakcióim, gondolataim, felismerve mi is benne a fejlődés. Mindig empatikus embernek gondoltam magamat, teljesen "anti" nárcisztikus jegyekkel. Az egyik vezető dolog, amit utálok, és végtelenségig megbocsájthatatlannak érzem, amikor idő megy el úgy, hogy nincs benne megélés, és ebből nagyon sok volt sajnos az elmúlt években, meglehetősen fel is gyorsult az idő, és csak azt veszem néha észre, hogy már megint eltelt egy év, és nem érzem a változást, és ha már nem valósultak meg az álmaim, akkor később már nem lesz értelme, mert így éltem le az életem nagy részét, ahogy most vagyok. De ez egy felszín, nem ez a lényeg, ezek csak vágyak.

Akkor is végbe megy a fejlődés, amikor "csak élünk", mikor nem vagyok tudatos "időszakomban", ugyanis ezek nagy része a személyiségnek olyan fejlődése, ami mindig halad, akkor is, amikor ösztönösen lépünk ki, engedjük meg, hogy például a dolgok ne úgy történjenek, ahogy "akartuk". 

Mostanában jöttem rá arra is, hogy jó dolgok igenis csakis akkor történhetnek, ha 1. először mutatkozik rá egy igény bennünk, 2. ha az utunk része, ugyanis ebben az esetben most már több ízben megfigyeltem, hogy ilyenkor jön egy lehetőség, olyan lehetőség, amire egyébként nagyjából semmi esély nem volt, hogy megtörténjen, és ha ez mellé még egy jó érzés is csatlakozik, akkor az 100%, hogy lehet benne bízni. Éppen egy ilyenben vagyok benne most, és a lelkem jó érzéseket él meg. De abszolút tudok mondani olyant is, ami nem volt az utam és akár mennyire is küszködtem egyszerűen nem bírt megvalósulni, és pontosan tudom, hogy az elejétől kezdve feszültség, és rossz érzések társultak mellé, miközben meg a materiális énem azt mondta, hogy ez a jó út, így kell csinálni. Megnyugtató és feloldozó az a tény, hogy hibázhatsz, de az út adott, persze le lehet térni róla, de azért nehéz, és ha tudsz bizonyos jelekből olvasni, akkor talán előre meg tudsz nyugodni. Most egy ilyet érzek, aztán később lehet hogy hülyének fogom érezni magam ezek miatt a gondolatok miatt, de ha nem, és a bizonyosság csak megerősödik, akkor aláhúzhatom, hogy ez felismertem valamit, ami persze kérdés, hogy egyáltalán fontos-e, hogy felismerésre kerüljön. 

Leírom a négy legfontosabb felismerésemet, ami az elmúlt időszakban megérett bennem:

Azt már mindenképpen teljes valómmal megtapasztaltam, hogy az élet magasabb szintjén nagyobb az elfogadás, sőt már elég rég óta ezt az egyik kulcsnak tituláltam, ugyanis amint őszinte elfogadásra kerül az adott történés/élethelyzet/személy, a lelkem megnyugszik, ez a nyugalom ad egy szívből jövő jó érzést, mert egyébként nincs mindennel dolgom, és nem kell más életét/személyt/témát megoldanom. Ha valaki tanácsot kér, szívesen adok, de nem haragszom érte akkor sem, ha nem követi és akkor sem, ha nem hallgatja meg, vagy nem fogadja be, nincs vele dolgom, és persze nem is állíthatom, hogy az én látásmódom a tökéletes. Az elfogadás energiát ad vissza úgy, hogy nem veszi el.

A másik fontos, amit már érintgettem, a szívből jövő jó érzés, ha valami mellé társul, és ennek inverze, ha rossz érzés társul mellé. Szerintem ez az, amire azt mondják, hallgass a szívedre, nagyon képletes, de szerintem erre gondolnak, mikor valami mellé magas rezgésszám társul, és egy pillanat alatt felrepít.

Harmadik, amit szintén említettem, az idő. A minőségi idő, az átgondolt idő. És itt most egy konkrét példát is mondok, a gyerekemet, és a vele eltöltött idő. Bevallom volt olyan időszak, mikor ez munka volt számomra, ergó fárasztott. Most is fáraszt, de másként, mert valami ahogy telik az idő változik, a tudatos megélés, az értékek, élmények konstruálása felé visz. Hogy a gyermekem megélhesse, hogy mennyire szeretik, és az ő valója már önmagában egy boldogság forrás, hogy végtelen büszke vagyok rá, ha ő boldog, akkor én az életem egyik végső célját elértem. 

Negyedik legfontosabb felismerésem, a család fontossága, hogy függetlenül attól, hogy ki benne milyen "személyiség" nem számít, a figyelem számít, a kapcsolat számít, itt is tudni, hogy az idő lejár, az élet elmúlik, az emberi kapcsolatok egyszer véget érnek (...vagy nem, de ez egy másik kérdéskör).

Kuszák a gondolataim, de most is inkább magamnak jegyzeteltem, és talán majd egyszer ki tudok hámozni belőle egy összedolgozottabb gondolatkört. 

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

2022

Ez az év a nagy csalódások (vagy nagy tanítások?) éve nekem a nagy terveket illetően. Mondom a felsorolást, aztán majd a konklúziót is. 

Első nagy telekpályázat, amire mondhatni, hogy évek óta készültem. Itt még a végére egy politikai mutyit is felfedeztem, tehát nem csak maga a telek NEM megnyerése esett szarul, de az is, hogy tulajdonképpen esélyünk sem volt. A részletekbe ezen a platformon nem merek belemenni, de a lényeg, hogy nagykutyáké lett, akikre kissé másabb kondíciók vonatkoznak, mint ránk magánemberekre. Szóval ezen a területen majd annak lesz háza, aki méreg drágán megveszi a gyengébb minőséget. Innentől kezdve más lehetőségeket kellett keresnünk, mert per pillanat esélyünk nincs a 16. kerületben építkezni. Ezen felül megyünk befelé a válságba, és még nem tudjuk "milyen mély lesz a nyúl ürege", szóval ingatlan téren egyébként is lehet nem ez az a pillanat, amikor érdemes egyből beszállni valamibe. Ennek ellenére még két pályázatra beneveztünk, egyiket sem sikerült megnyernünk. Utóbbi most pénteken derült ki. Szóval ennek tükrében kijelenthető, hogy ez az év OFF. Persze ezek a tapasztalatok annak nem szükségesek, aki rendelkezik annyi tőkeerővel, hogy bárhol, bármiből válogathat (és még így is a szerencsések közé sorolom magam). Utóbbi két pályázatból sokat tanultunk egyébként magunkról is, hogy talán még nem is vagyunk eléggé felkészülve. Az építkezés vagy egy nagy felújítás eléggé kilök a komfortzónából, így talán még azon is át kell mennünk, hogy ezt elfogadjuk, csak az idő meg megy. Szóval megpróbáltam elővenni megint a pozitív szemléletemet, hogy tanulási folyamaton megyünk át egy későbbi nagyobb cél érdekében.

A másik látszólag kudarcos dolog a webshopom, ami per pillanat heti egy rendeléssel fut. Volt olyan időszak, mikor kicsit több, de jelenleg ez az átlag. Egyébként ezt még úgy érzem változhat, hiszen a google-ben még csak most kezdünk működni, meg még az influenceremmel is csak két érintőleges kis történésem volt, csakis natív megjelölés. Ezenkívül rengeteg dolgot megtanultunk, hogyan kell nulláról felépíteni egy weboldalt, hogyan kell menedzselni hozzá közösségi oldalakat, reklámokat, Zsolti brutál bravúrt hajt végre SEO téren, én már nem is tudom lekövetni annyira ügyes. Szóval én azt gondolom, ha a végére ez az üzlet nem lesz átütő sikerű, akkor is elmondhatjuk, hogy végigmentünk egy iskolán úgy, hogy nem kellett érte fizetni, és esetleg egy másik üzletet még fel tudunk majd építeni így a meglévő tudás birtokában. Nekem már működött egyszer ez az életemben, mikor éveken át csak alapoztam valamit és egyszer csak beérett, és értelmet nyert.

Családilag a legjobb évünk eddig. A legkevesebb szorongás ebben az évben volt már és a gyermekem fejlődésében is a legtöbb siker idén érkezett meg. Zsoltival a kapcsolatunk is mostanában tér vissza a régebbi állapotokhoz, ami gyerekvállalás előtt volt, ugyanis akaratlan is sokat elvett az, hogy nem volt időnk, energiánk egymásra. Így e téren érzem a nyereségünket, illetve a sok pályázatban és weboldalban egyre jobban tanulunk meg együtt teamként gondolkodni és együtt haladni (lehetőség szerint egy felé).  Szóval ebben nagyon jó az irány.

Ezeket mondanám erre az évre. Várjuk a karácsonyt, kicsit megint elengedni a munkát, mert nehéz év volt ez a két covid év után így a háborúval. Ügyfeleim is érzik a hatásokat és én csak bízni tudok benne, hogy nem vetül ki ránk ez élesen év elejétől majd. Egy biztos a válságba (ha hirtelen nem lesz a háborúnak valamilyen megoldása) még csak befelé megyünk.

Szeretek ilyenkor jósolni is kicsit, hogy aztán utólag vagy nevetek magamon, vagy azt mondom, de igazam volt. Szóval jövő évre most azt jósolom, hogy telek, vagy ingatlan a birtokukba fog kerülni. Most már ért annyi tapasztalat, hogy körbejártuk a dolgot és a majdnem sikerülések biztosan előbb-utóbb sikerülté válnak. Ha ez bekövetkezik az lesz életem egyik legnagyszerűbb pontja, mert egy olyan típusú kreativitásom kap teret, ami egyfelől kiteljesítő lesz majd. Utazások... hát továbbra is azt érzem, hogy ez csak egy következő lépés lesz. Írnám azt, hogy végre innentől erre irányul a fókusz, de tudom, hogy nem lenne igaz, mert még fontosabb nagy dolgaink vannak. Amit még szeretnék, újra sportolni, ezt sem látom még tisztán magam előtt, de bízom benne eljutok ide újra.

Marci mindeközben 3 éves lett. (csak még nem beszéltem róla)

Igencsak telik az idő. A fiam 3 éves (áprilisban), és ennek megfelelően nagyon cserfes, nagydumás gyerek lett. Hála a jó égnek, kicsit féltem, hogy engem és a zárkózott dolgaimat örökli, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem olyan gátlásos személyiség. Voltunk neurológián vele, hogy most már öntsük hivatalos szintekre ezt a hypotónia témát és ennek súlyosságát, vagy a jövőre vonatkozóan mire kell számítanunk. És itt is csupa jót mondtak. Már nagyrészt elnőtte ennek tüneteit, de azt mondta legkésőbb 6-7 éves korára minden ezzel kapcsolatos dolog meg fog szűnni. Ami nagyon jó lenne neki, az a sport, de ezt én is így gondolom és ettől függetlenül is szeretném majd. Ez alkati hypotóna, és szülőktől öröklött, semmi több, olyan tulajdonság, mint mondjuk a szőke haj.

Egyébként telnek a napok, nagyon sok dolgon pörgünk, így az energiák maximálisan terheltek. Webshop elindult és pár hete egy hét alatt 5 rendelés érkezett. Persze előtte másfél hétig semmi, na de akkor is, ez szerintem ennyi idő után eredménynek tekinthető. Aztán nyomjuk majd még jobban. Most már Zsolti is beszállt, csinálja amit kell. Sok energiát visz el, illetve az én szemléletem abszolút nagyvállalatiba csapott át, tehát szeretném komoly léptékben vinni, és komolyabb közönséggel megismertetni. Instán már 1400 követő van. Most persze szabi következik, de utána újult erővel új terméket szeretnék felhelyezni a termékpalettára, mégpedig esküvős termékeket. Már két helyről kértem az árajánlatot nyomdailag. 

Pályázat leadást kezdem megemészteni. Ma kicsit optimistább vagyok, mint tegnap. Persze nagyjából már mindegy a hozzáállásom, mert már a leadások és a boríték felnyitása is megtörtént. Már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk az eredményt, és ha netán nem sikerült (ami eléggé esélyes), akkor pozitívan tekinteni rá, hogy esetleg lesz majd új parcella újra és addigra több pénzünk lesz, plusz az építőipar is csendesebbé válik. Beszéltem az építési vállalkozónkkal (immár 3x kb mióta ez a projekt évek óta vonul), és mindig rájövök, hogy a legjobbat választottuk, ismét sok kézzelfogható információval látott el. 

Ma egyedül vagyok munkaidőben itthon, de ez az utolsó ilyen nap, mert a héten indul Marcinak a nyári szünet, ami egy hónap. Na az lesz még egy logisztika, de az első két hét megoldott elvileg, mert egyrészt nyaralunk, utána meg apóka is szabin van. Majd utána lesz két erős hét, de arra még nem is akarok gondolni, mert ott (ha mindketten dolgozunk) az nagyon hardcore és hosszú. Én ezekben a napokban totál hulla vagyok, azok a napok énidő nélküliek és este 11-ig mennek folyamatos darálóban.

Gyötrelem

Hajnalban keltem, és nem a munka miatt, hanem mert egyszerűen nem tudtam aludni. Csináltunk egy hülyeséget. Nem én csináltam, de nem fékeztem meg. A már szinte teljesen gyógyult gyerekkel kimentem egy órára a -1 fokba (úgy egyébként, hogy nem akartam). Zsolti mondta menjünk el, mert éppen egy Ikeás cuccot szerelt össze (amit meg ő nem akart). Megfázott a gyerek, és mindezt úgy, hogy már teljesen gyógyult volt, és már csak egy napig akartuk itthon fogni. Úgy csináltuk a betegséget végig, hogy nem volt egyetlen ember segítségünk sem. Nem akarom taglalni, hogy ez mennyire fárasztó két dolgozó embernek a minimum 8 óra munka mellett. Végül Zsolti nem is bírta végig, eljött táppénzre a héten csütrörtök-péntek. Most kezdjük az elejéről, ugyanis a gyerek egész éjjel köhögött. Édesem megfázott, és per pillanat azt sem zárom ki, hogy nem lett-e komolyabb, mint az előző orrfolyásos náthája. Félek. Pusztán azért, mert ezt most magunknak csináltuk és konfliktus van belőle, és attól félek marad, míg meg nem gyógyul Marci, de addig meg el fog hatalmasodni!? Ami biztos, hogy én most be fogok állítani egy szisztémát a tegnap elhangzottak alapján. A megoldásra kell koncentrálni és valahogy a kapcsolatunkat is vissza kell állítani ebben a konfliktus helyzetben. Még nem tudom hogyan, de ezt egy-két napon belül meg kell oldani, mert ennek következményei lehetnek, ha nem történik meg. Csináltam most egy jegyzetet magamnak, reggel ahogy felkel a család ezt meg kell beszélnünk Zsoltival. Ezt a szituációt most intelligensen kell kezelni, mert szerintem szenzitív helyzet. Ráadás tervek, hogy a héten most már deadline programozóhoz kell menjen az oldalam. Már van annyi termék (240), hogy tud indulni az oldal, működik az Insta is, szóval meg kell nyitni.

Múlt héten a elkészítettem a köszönőkártyákat is, a nyomda remekül teljesít (ezért hála), szóval már csak abszolút a csomagolás és a web programozói oldala van hátra. Ma fel is hívom Tamást, hogy esetleg nézzen rá, hogy fel tudja vázolni mire kell számítanom.
Egyébként én mindig eddig hátrány helyzetből kovácsoltam a legnagyobb előnyt, szóval szeretném a héten is így csinálni. A lelkiismeretemmel kell rendeződnöm, ami Marci megfázását illeti, illetve persze lelkierő kell egy újabb kemény és pihenés nélküli héthez, de végig kell csinálni. Egyébként ma startból megjött a heti KHK (vállalatirányítással kapcsolatos) hírlevelem, amit egyből reggel 5-kor olvastam és pont az önidőről szólt, hogy mennyire kell, hogy az ember minden nap vissza tudjon töltődni, hogy csak kiüljön akár a levegőre egy órára, vagy bármi, de egyedül legyen a gondolataival, és egyébként én ezekben a pillanatokban pont egy ilyenen vagyok és ahogy írom ezeket a sorokat érzem, hogy már koncentrálok a megoldásra és rakom rendben fejben a dolgokat. Szóval kell. És ez nem egó dolog. Egyszerűen nem szűnhetsz meg létezni, mert ha szarul vagy és gyötrődsz, akkor azt akaratlan a gyerekre is átadod, és ő a világon a legfontosabb, fontosabb mint "én" (egó), mert olyan végtelen szeretet nem létezik több, mint amit a felé érzek. Ezzel kapcsolatban még van egy bűntudatom. A tegnap esti konfliktus Zsoltival, ami altatás előtt volt és a gyerek is hallotta, nem szabadott volna, ugyanis megzavarta. Egyébként ezen konfliktus helyzet ráébresztett arra, hogy ez a gyerek igazán sosem volt még ilyenben, ami meg büszkeség, mert egyből magyarázatot is ad rá, hogy miért ilyen kiegyensúlyozott gyerek, de ez tényleg most gyötrő, remélem, hogy rá nem vetült olyan mértékben, mint rám. Szóval most még van egy órám kb, hogy összerakjam a hetet fejben, mert ismét nehéz lesz. Kifejezetten nem érzem jól magam lelkileg, fáradt vagyok, ami biztos, hogy este se lesz jobb a fél 5-ös kelés miatt, de menni kell előre, most össze szedem magam, megiszom a kávét és átgondolom mégegyszer a hetet. Egyszer vége lesz, és utána remélem ebből fogok tudni táplálkozni.

Rég írtam...

...ennek oka főként az időhiány. Itt van az évvége. Lett egy zsír új kocsink. Látszólag ez most így az évünk racionalizált fejlődése. De persze ez nem igaz, csak ez látványos. Szóval ő az, welcome meg minden:

Készül a webshopom, és már működik az insta oldal hozzá. Sokat vívódtam, hogy elkészítsem az insta oldalt indulás előtt, de most úgy néz ki jó döntés volt, mert a webshophoz így sok látványterv is készül extraként, így tudom dupla funkciósan használni, plusz gyűlik a követő tábor. Nagyon sok időt töltöttem már ezzel és azért szépen lassan pénzt is, szóval tényleg jó lenne lenne, ha hamarosan el tudna indulni. 155 termék van fent beSEOzva, és koncepcionálisan megtervezve, de a lehetőségek tárháza abszolút kiaknázhatatlan. Közben beszéltem programozóval, akihez kb január elején juttatom el, mert ő szépen összeköti a dolgokat, amiket a webshop template nem tesz lehetővé, illetve összeköti számlázó programmal és a fizető rendszerrel. Aztán jövőre indítom reményeim szerint év elején.

Marcika most 3. hete megy bölcsibe, szuper harmóniában vannak most vele a dolgaim, egyre több olyan nap mikor úgy fekszem le este, hogy jó anya vagyok. De ehhez az kell, hogy én is rendben tudjam a saját dolgaimat is, munkámat is, Zsoltival is jól legyek és Marcival is minőségileg tudjam az időmet eltölteni. 

Ezek zajlanak. A lakás már puccban áll, várjuk a karácsonyt, lassan a képeim is elkészülnek a falra (tervek készen, holnap után kerülnek nyomdába), majd mutatom, ha kész... webshopban jövőre elérhetőek lesznek :D

120%-ban Sasszemű vagyok

Ma voltam az utolsó kontrolon Sasszemklinikán. Gyógyultnak nyilvánítottak és a látásom 120%-os a mai ellenőrzés alapján. Bal szemem 115%, mert a 120%-os táblán egyet tévesztettem, az "O"-t "C"-nek láttam (vagy fordítva), a másik szememmel viszont csont nélkül átmentem azon a soron és még egyébként az alatta lévő soron (ami a 150%-os sor) is simán tudtam volna olvasni, de azt már nem kérdezte a hölgy. Szóval erre ott meglepettségemben annyit tudtam csak mondani, wháúúúú! Kérdezte a hölgy ennek tükrében megérte-e, hát erre annyit tudtam mondani, ha 5-ször kellene újra kezdeni, akkor is megtenném, annyira megérte.

Egyébként tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni a klinikáról. Ezt a lezárt időszakot követően van 5 év garancia (ami szerint, ha van romlás, akkor újra műtenek ingyen), illetve van long life garancia, ha évente náluk csinálok szűrést, amit természetesen meg fogok tenni, meg is igényeltem, hogy majd keressenek. Maximálisan és még azon túl elégedett vagyok mindennel. Ez az egész sokkal-sokkal jobban sikerült, mint azt én valaha is reméltem.

Egy jó Szputnyik...

Az elmúlt héten több orvosi dolog is történt velem, és egyik sem a kellemessége miatt hagyott nyomot bennem. Egyrészt megtörtént az évek óta halasztgatott bölcsességfog húzás, amiről inkább nem írok részletesen, mert még friss az élmény (egy hetes) és még javában fáj. Egyébként a fog dolgaim mindegyike fájdalmas, úgyhogy ezzel semmi újdonság nem történt, viszont maga a bölcsességfog húzás nagyságrendekkel kíméletesebb volt, mint az előző 2 éve. Profi a doki. Ha valaha is egy tanácsot kellene adnom bárkinek is szájsebészeti téren, azt mondanám csakis férfi dokihoz menjen, ugyanis a foghúzáshoz erő kell, különben csak a rángatás megy, mint nekem 2 éve. Most már készen áll a szám bölcsességfog téren, úgyhogy elvileg a nehezén túl vagyok,  a fogszabályzó már biztosan maradandóan tud hatékony lenni, illetve egy prevenciós dolgot ezzel megtettem magamért.

Második orvosi dolog, megkaptam az oltást. Szputnyikra kerültem sorra. Igen, mérlegeltem, hogy nem mehetek bizonyos országokra (bár azóta sem értem, hogy honnan fogják tudni, ha az oltási könyv nem fogja tartalmazni ezt az infót), de nekem fontosabb, hogy fel tudjam nevelni a gyerekem, minthogy tovább a bizonytalanban várakozzam egy esetleges Pfizerre. Ennyi, az oltás fájdalma és kellemetlensége a szájsebészeti dolgaimhoz képest kb nulla.

"NEM" szó

Gyereknevelés témakör:

Ez az a szó, amivel a közel 22 hónaposnál semmire nem megyünk. Én már egy ideje kísérletezem, mi a leghatékonyabb nevelési mód a gyerekemnél, hogyan érjem el azt, hogy ne csinálja, amit én nem szeretném, hogy csinálja... mert hát valljuk be, ennyi idősen rendesen keresik már mivel tudnak rosszalkodni. Én kipróbáltam a büntit (hogy beteszem a rácsos ágyába, ha a "nem szabad" szó után nem hagyja abba),  de nem jött be, a nem szó igazából neki azt jelenti, most "csináld, még még még..." és nevet mikor te elkezdesz bosszankodni. Így az én megoldásom két dolog lett. Egyik, hogy a nem szót egyszerűen nem használjuk, a másik hogy hagyjuk, hadd élvezze ki (pl legutóbb a függöny letépkedését), és nem figyelünk rá. Ez működik hosszútávon eddig a legjobban. Ugyanis minden csoda csak 3 napig tart, és ha nincs hozzá reagáló közönség még addig sem. Sajnos igaz az a városi legenda, hogy nevelésre nem a parancsszavak hatnak leginkább, hanem a példamutatás, és esetleg az ilyen trükközés. De idő míg kitapasztalja az ember és elég rossz érzés, mikor ott állsz, hogy egy kis 22 hónapos túl jár az eszeden :D

szerk.:
Egyébként tegnap jöttem rá, hogy milyen felelősség, és hol kezdődik már az úgynevezett "nevelés". Vettünk IKEÁban Marcinak asztalkát két székkel, hogy majd tudjon itthon alkotó művészkedni, és igen, már ennek összerakásánál is kezdődik a tanítás/nevelés, ugyanis az én szubjektív véleményem szerint ezek belenevelődnek az emberbe, hogyan kell összeszerelni (meg hogy egyáltalán ne legyen két balkezes ezekben), és ilyen értelemben nagyon nagy felelőssége van a szülőnek abban, hogy mit mutat meg, mert a gyerek folyamatosan másol, már ilyen egészen kicsi korban is, mint pl Marci.

Végül bevezették a 16. kerületbe...

 ...azt az építési szabályt, hogy egy besorolást leszámítva sehol nem lehet ikerházat építeni. Gyanítottuk, hogy ez bekövetkezik, és már fent is van a jogszabály, januártól hatályba kerül. Így akkor 3 opció maradt:

1. Abba az egy körzetbe építkezünk, ahol meghagyták ezt az opciót
2. Nem ikerházat építünk (ami évekkel tolja el a projektet... akár 5 év is szerintem)
3. Elköltözünk a kerületből

Lehet válogatni majd, egyelőre ragaszkodnék az elsőhöz.

Mégsem

...azaz egyelőre mégsem adunk be pályázatot telekre, ugyanis megvártuk az első 3 fordulót és összesen 1 telket adtak el ennyi idő után. Ez így félő, hogy rohadt sok időre (évekre) beragasztana minket, ha nem sikerül értékesíteni és mondjuk közmű nélkül maradnánk, így most egyelőre megint jön a várakozó álláspont. De nem csak emiatt, hanem mert tényleg folyamatosan változik az ingatlanpiac s most tényleg kezdek durva számokat olvasni pl az MNB aktuális jelentésében. Itt ha jól gondolom egy erős árcsökkenésre kell(ene) már lassan számítani. Így most továbbra is inspirálódom és most már tényleg nagyon konkrétan megvannak a részletek is kívül/belül.

Más. Marcinak lassan kezdődik a bölcsi. Voltam szülői értekezleten és hát eljutott az agyamig a szembesülés, hogy ez mekkora változás lesz nekünk. Egyik szemem sír, de nagyon, mert nagyon féltem, ugyanakkor tudom, hogy már szükségünk van némi fellélegzésre és hogy újra legyen rendszer az életünkben, hogy Zsolti is újra dolgozzon és újra kiegyenlítődjenek a felelősségek. Ez így normális, viszont semmi nem fontosabb Marci lelkivilágánál, hogy ő jól érezze magát és boldog legyen. Bízom benne, hogy a bölcsiben olyan közösség lesz, olyan lehetőségek, hogy minden nap egy élmény lesz neki, és én nyugodt lehetek, hogy jó kezekben van.

Ősztől elvileg ügyfelem is visszaáll Corona hamvaiból, ami talán visszaadja az optimizmusomat is, rettenetesen sajnálom ezt az évet, mert tényleg egy nagyon fontos év ment el üres járatban.

A nyárból még 3 hétvége van vissza és nekem már mindháromra megvan a hétvégi terv. Már csak 1x megyünk haza, aztán megyünk Móniékhoz látogatóba, majd egy hatalmas nagytakarítást tervezek, hogy aztán kezdődhessen az új fejezet. Közben jövő héten felkerül a fogszabályzóm is.

Ennek a hónapnak is...

a végére érünk lassan. Megint egy szar hónapot sikerült zárni, főként anyagi értelemben. Egyébként nem feltétlen, ugyanis Marci óriásiakat fejlődött ebben a hónapban. Kicsi imádatom. Benne vagyunk a nyárban, lassan változás áll be. Ősztől ugyanis egy újabb fejezet kezdődik, Zsolti megy vissza dolgozni, Marci megy bölcsibe. Egyik szemem sír, mert tudom, hogy ezzel egy bizonyos korszak végleg lezárul, ugyanakkor mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy ez a változás szükséges ahhoz, hogy bizonyos egyensúly beálljon. Voltunk otthon hétvégén. Azt hitszem az idei évem top lista első helyezettje volt ez a hétvége. Itthon voltak Zsolti tesójáék is, volt közös kerti sütés, meg úgy minden, ami nekem a család fogalmát jelenti. Azt hiszem tényleg a világon a legfontosabb a család. Persze mindenkinek vannak hibái, de ez a kötelék, ez a szeretet egyetlen másik típusú kapcsolatban sincsen meg. Így visszaállt a lelki békém ismét. A munkáim egyre inkább úgy érzem, hogy évvégéig beoffoltak sajnos fő ügyfélnél, így mint mindig, most is csak azt tudom írni magamnak, hogy el kell engednem ezt az évet, és még örülni kell, ha nem érkezik meg a gazdasági világválság, amit rebesgetnek.

Hétvégén megyünk Annáékhoz. Meglátogatjuk a kis 4 hónapos Lilit. Alig várom és ismét megpróbáljuk őket megfűzi, hogy társuljanak velünk ikerházba. Náluk vannak jó esélyek, de több kérdés van, mint nálunk, úgyhogy ez nagyon két esélyes, de azért én nagyon boldog lennék, ha korosztályos gyerkőc lenne a szomszéd, illetve ha a másik ikerfél egy ismerős lenne.

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

Monotonitás

Rettenetesen fáradt vagyok lelkileg amiatt, hogy minden nap ugyanúgy zajlik. Néha azt érzem, nem élek. A korona miatt nem megyünk sehová, nem jön hozzánk senki. Mi vagyunk hárman egymásnak 0-24-ben. Sok. Nem tudunk magunkban lenni, nem tudunk azt csinálni, amit kedvünk tart, én jól bírom a szeparáltságot, meg az elszigeteltséget is, de most azt érzem, hogy már kezdek áthajlani depresszívvé, úgyhogy újabb rendszereket fogunk behozni az életünkbe. Heti egy nap szabadnapot adunk magunknak. Úgy néz ki, Dorothy tud hozzánk jönni baby sitterkerdni, így elkezdjük Marci szocializálását is (mert aztán ősztől bölcsi), meg magunknak is lazítunk kicsit. Azt gondolom, hogy ez így normális. Nincsenek mamáink elérhető távolságban (ez baromira rossz, na meg most amúgy is karantén már 2 hónapja), így valamit muszáj volt lépnünk, mert ez a kapcsolatot is próbára teszi, meg hát tényleg az ember ebbe a monotonitásba beleőrül.

Nekem a nagy felismerésem magamban, mióta Marci megszületett, hogy nem vagyok ősanya típus. Azaz nem jön minden ösztönből, nem vagyok szakszerű. Viszont sokat olvasok a témában, így azért persze próbálom az összes mérföldkövet tartani. Ilyen volt például a mászás dolog, amiért nagyon megküzdöttünk. De mivel ősanya nem vagyok, viszont tudatos azért még igen, így tudom, hogy az ilyen irányú figyelem később hálálja meg magát.

De a lényeg a lényeg, nagyon hiányzik a könnyed élet, és nagyon várjuk, hogy Marci már akkora legyen, hogy ismét kapjunk vissza belőle.

Munka ebben a hónapban most jól indult. Előző két hónap végülis megmentődött, nem mondom, hogy fényes lett, inkább kb a 2017-es átlagot hozza, vagy a mostanihoz nézve egy stabil kb 20% visszaesés. Nem tudom, hogy az aktuális hónapnak mi lesz a vége, de ígéretes, hogy most úgy a nap 60%-ban már dolgozom. És szerencsére minden ügyfelem megvan :) Nem tudom, hogy vírusnak melyik szakaszában vagyunk, hogy lesz-e visszaesés, de az biztos, hogy a lehetőségekhez mérten még nem lehet egy szavunk sem.

Marci mozgásfejlődése beérte a korosztályát. Az egy éves státusz szerint is mindent tud, amit ekkor elvárnak a kicsiktől. Most azt kezdem látni, hogy mentálisan is indul. persze semmi tapasztalatom, csak ilyen apróságok, hogy például tökéletesen használja a távirányítót, vagy például a kisautókat is rendeltetésszerűen tologatja. A szavakat még szerintem csak kis mértékben érti. Amit biztosan ért, a saját neve, a cica, a kulcs és a lámpa szó, ezekre reagál is. Most szeretnék venni neki rajzoláshoz dolgokat, meg első kis járgányt, meg az erkélyre egy kisházat és persze könyveket. Nagyon érdekli továbbá a természet. Sajnos nincs kertünk, de Zsolti sokat megy vele le, fogdossa a faleveleket, meg most már ismerkedik a földdel, fűvel. Alig várjuk, hogy megnyissák a játszótereket, mert szerintem az maga a kánaán lesz neki.

Szóval indul az első baby sitter nap, nagyon izgulok, hogy Marci mennyire fogja bírni :) 2-kor érkezik Dorothy!