#42

Betöltöttem a 42 évet, leírva nagyon fura, érzésre semmi extra. Gondoltam majd írok nagyszabású gondolatokat, de nem igazán tudok, ugyanis nem ennyinek érzem magam, hanem valahol 35 környékén :D. Talán az egyetlen jel a testi lassú leépülés, ami nyilván megindult már, de még mindig energikus vagyok és mozgékony, sőt mozgékonyabb, mint 25 éves korban. Egyébként nem mennék vissza egyik régebbi korszakomba sem, nem volt jó nekem, talán csak a 33-35-ig, oda vissza-vissza nézegetnék. Jó dolgokat éltem meg akkor. Ha korszakot kellene nézni, most érzem legjobban magam, most vagyok talán a legnyugodtabb, legelégedettebb, és most van a legkevesebb démonom, tehát mentális egészséget tekintve biztosan most vagyok a leginkább toppon... illetve mostanra már bizonyos területeken a tapasztalat miatt talán van némi bölcsességem is.

És akkor ezzel vezetném át a témát egy gondolatmenetre, amit a napokban játszok már a fejemben. Most már lassan fél éve járunk heti minimum egyszer Gergővel+a kutyusokkal a természetbe sétálni (illetve most per pillanat futás/séta kombóban), ahol akaratlan nagyon sok témát érintünk. Rájöttem, hogy Gergő teljesen más oldalról közelít meg sok témakört, és ez a nézőpont kell nekem ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a nagy egész. Nagyon régóta rágódtam már a "tehetség", "tudás" vs. "szorgalom", "megfigyelés" témakörén, ugyanis azt már megfejtettem, hogy azon túl, hogy mentálisan semmit nem hozok gyerekkoromból, így mélyről jövő szorongásaimat sem sikerült megfejtenem, és leginkább megváltoztatni voltam képtelen, míg mostanában valamit gondolati szempontból nagyon elkaptam. Hozzá tenném ehhez hozzájárul, hogy most (egzisztencia területén) egy nyugalmas időszakot élek meg, így ez nem vonja el a figyelmem/energiám egy jelentős részét. De vissza a gondolathoz, szóval magamat mindig is egy közepesen tehetséges, közepes intelligenciával rendelkező, ám igen reziliens embernek tartottam, viszont ezek a "közepes"  jelzők felépítettek bennem egy mélyről érkező imposztor szindrómát. Tulajdonképpen ma jöttem rá, hogy ez tök szükségtelen, mert a szakmai tudásom, tehetségem, szorgalmam elég magasan van, a megfigyelő képességem kapcsán jól tudom követni a trendeket, a beleérző képességemmel jól meg tudom érteni mit szeretne az ügyfél. Ezáltal olyan megoldásokat tudok kínálni, amik magasabb szinten vannak, mintha pusztán csak a "tehetség" lenne meg. Viszont ezt megérteni nekem nagyon sok év munkája volt. 

Most már 3 legfontosabb alapelemét látom a életnek: idő, szeretet, természet.
Idő, ami keretet szab. Szeretet, ami értelmet ad, természet, ami feltölt/visszatölt. Ez volna a 42. életévem "bölcsessége".

Zene

Azért adtam ezt a címet, mert összefoglalja azt, amit a kusza gondolataimmal mondani szeretnék. Voltunk múlt héten Péter Bence koncerten Zsuzsi barátnőmmel, az MVM Dome-ba. Ez egy olyan élmény volt, amire nagyon vágytam, de igazából csak vágy szintjén állt, ám valamiképp nem tudom hogyan, az univerzum, vagy a véletlenek összehozták nekünk, gyakorlatilag az ölembe hullott két jegy. Hasonló katartikus élményben volt részem, mint a Havasi közben, és mindig rájövök ilyenkor, mekkora szükségem van egy itthoni zongorára, azt hiszem egyetlen dolog sem adja meg azt a dimenziót az életemben, amit a zene átütő ereje. Én imádom a klasszikus zenét, főleg a zongorát, de bevallom az elektronikus zene is ugyanebbe az állapotba tud átvinni, csak kicsit másként, ugyanaz a mély felszabadultság, és rezgések jönnek. Igazából a koncert közben volt pár gondolatom, és kapcsolódásom. Tudom innentől ezt lehet kicsit gagyi lesz olvasni, de édesapám jutott eszembe, hogy mellettem ül, ugyanúgy mint a Havasi közben is, ez ilyen furcsa, de mintha valamilyen csatorna lenne a zene közben, ami átjárást ad a dimenziók között. Tényleg éreztem őt, és most mikor vissza gondolok, akkor is tudom, hogy a zene azaz út, amikor újra és újra tudunk találkozni. 

De visszatérve hatalmas élmény volt, és talán az évemben ez volt a csúcspont, már ami az egyéni dolgokat illeti, és nem a családiakat. Egyébként ma sok régi emlék eszembe jutott, több régi ember is az életemből, jó volt visszaemlékezni, a szívemben viszem emlékeimet, és őket is, míg élek.

Jövő évben még sajnos más céljaim vannak, de alig várom, hogy a zongora visszatérjen, és egyet biztosan tudok, hogy vissza fog!

Marci mindeközben 3 éves lett. (csak még nem beszéltem róla)

Igencsak telik az idő. A fiam 3 éves (áprilisban), és ennek megfelelően nagyon cserfes, nagydumás gyerek lett. Hála a jó égnek, kicsit féltem, hogy engem és a zárkózott dolgaimat örökli, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem olyan gátlásos személyiség. Voltunk neurológián vele, hogy most már öntsük hivatalos szintekre ezt a hypotónia témát és ennek súlyosságát, vagy a jövőre vonatkozóan mire kell számítanunk. És itt is csupa jót mondtak. Már nagyrészt elnőtte ennek tüneteit, de azt mondta legkésőbb 6-7 éves korára minden ezzel kapcsolatos dolog meg fog szűnni. Ami nagyon jó lenne neki, az a sport, de ezt én is így gondolom és ettől függetlenül is szeretném majd. Ez alkati hypotóna, és szülőktől öröklött, semmi több, olyan tulajdonság, mint mondjuk a szőke haj.

Egyébként telnek a napok, nagyon sok dolgon pörgünk, így az energiák maximálisan terheltek. Webshop elindult és pár hete egy hét alatt 5 rendelés érkezett. Persze előtte másfél hétig semmi, na de akkor is, ez szerintem ennyi idő után eredménynek tekinthető. Aztán nyomjuk majd még jobban. Most már Zsolti is beszállt, csinálja amit kell. Sok energiát visz el, illetve az én szemléletem abszolút nagyvállalatiba csapott át, tehát szeretném komoly léptékben vinni, és komolyabb közönséggel megismertetni. Instán már 1400 követő van. Most persze szabi következik, de utána újult erővel új terméket szeretnék felhelyezni a termékpalettára, mégpedig esküvős termékeket. Már két helyről kértem az árajánlatot nyomdailag. 

Pályázat leadást kezdem megemészteni. Ma kicsit optimistább vagyok, mint tegnap. Persze nagyjából már mindegy a hozzáállásom, mert már a leadások és a boríték felnyitása is megtörtént. Már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk az eredményt, és ha netán nem sikerült (ami eléggé esélyes), akkor pozitívan tekinteni rá, hogy esetleg lesz majd új parcella újra és addigra több pénzünk lesz, plusz az építőipar is csendesebbé válik. Beszéltem az építési vállalkozónkkal (immár 3x kb mióta ez a projekt évek óta vonul), és mindig rájövök, hogy a legjobbat választottuk, ismét sok kézzelfogható információval látott el. 

Ma egyedül vagyok munkaidőben itthon, de ez az utolsó ilyen nap, mert a héten indul Marcinak a nyári szünet, ami egy hónap. Na az lesz még egy logisztika, de az első két hét megoldott elvileg, mert egyrészt nyaralunk, utána meg apóka is szabin van. Majd utána lesz két erős hét, de arra még nem is akarok gondolni, mert ott (ha mindketten dolgozunk) az nagyon hardcore és hosszú. Én ezekben a napokban totál hulla vagyok, azok a napok énidő nélküliek és este 11-ig mennek folyamatos darálóban.

Gyötrelem

Hajnalban keltem, és nem a munka miatt, hanem mert egyszerűen nem tudtam aludni. Csináltunk egy hülyeséget. Nem én csináltam, de nem fékeztem meg. A már szinte teljesen gyógyult gyerekkel kimentem egy órára a -1 fokba (úgy egyébként, hogy nem akartam). Zsolti mondta menjünk el, mert éppen egy Ikeás cuccot szerelt össze (amit meg ő nem akart). Megfázott a gyerek, és mindezt úgy, hogy már teljesen gyógyult volt, és már csak egy napig akartuk itthon fogni. Úgy csináltuk a betegséget végig, hogy nem volt egyetlen ember segítségünk sem. Nem akarom taglalni, hogy ez mennyire fárasztó két dolgozó embernek a minimum 8 óra munka mellett. Végül Zsolti nem is bírta végig, eljött táppénzre a héten csütrörtök-péntek. Most kezdjük az elejéről, ugyanis a gyerek egész éjjel köhögött. Édesem megfázott, és per pillanat azt sem zárom ki, hogy nem lett-e komolyabb, mint az előző orrfolyásos náthája. Félek. Pusztán azért, mert ezt most magunknak csináltuk és konfliktus van belőle, és attól félek marad, míg meg nem gyógyul Marci, de addig meg el fog hatalmasodni!? Ami biztos, hogy én most be fogok állítani egy szisztémát a tegnap elhangzottak alapján. A megoldásra kell koncentrálni és valahogy a kapcsolatunkat is vissza kell állítani ebben a konfliktus helyzetben. Még nem tudom hogyan, de ezt egy-két napon belül meg kell oldani, mert ennek következményei lehetnek, ha nem történik meg. Csináltam most egy jegyzetet magamnak, reggel ahogy felkel a család ezt meg kell beszélnünk Zsoltival. Ezt a szituációt most intelligensen kell kezelni, mert szerintem szenzitív helyzet. Ráadás tervek, hogy a héten most már deadline programozóhoz kell menjen az oldalam. Már van annyi termék (240), hogy tud indulni az oldal, működik az Insta is, szóval meg kell nyitni.

Múlt héten a elkészítettem a köszönőkártyákat is, a nyomda remekül teljesít (ezért hála), szóval már csak abszolút a csomagolás és a web programozói oldala van hátra. Ma fel is hívom Tamást, hogy esetleg nézzen rá, hogy fel tudja vázolni mire kell számítanom.
Egyébként én mindig eddig hátrány helyzetből kovácsoltam a legnagyobb előnyt, szóval szeretném a héten is így csinálni. A lelkiismeretemmel kell rendeződnöm, ami Marci megfázását illeti, illetve persze lelkierő kell egy újabb kemény és pihenés nélküli héthez, de végig kell csinálni. Egyébként ma startból megjött a heti KHK (vállalatirányítással kapcsolatos) hírlevelem, amit egyből reggel 5-kor olvastam és pont az önidőről szólt, hogy mennyire kell, hogy az ember minden nap vissza tudjon töltődni, hogy csak kiüljön akár a levegőre egy órára, vagy bármi, de egyedül legyen a gondolataival, és egyébként én ezekben a pillanatokban pont egy ilyenen vagyok és ahogy írom ezeket a sorokat érzem, hogy már koncentrálok a megoldásra és rakom rendben fejben a dolgokat. Szóval kell. És ez nem egó dolog. Egyszerűen nem szűnhetsz meg létezni, mert ha szarul vagy és gyötrődsz, akkor azt akaratlan a gyerekre is átadod, és ő a világon a legfontosabb, fontosabb mint "én" (egó), mert olyan végtelen szeretet nem létezik több, mint amit a felé érzek. Ezzel kapcsolatban még van egy bűntudatom. A tegnap esti konfliktus Zsoltival, ami altatás előtt volt és a gyerek is hallotta, nem szabadott volna, ugyanis megzavarta. Egyébként ezen konfliktus helyzet ráébresztett arra, hogy ez a gyerek igazán sosem volt még ilyenben, ami meg büszkeség, mert egyből magyarázatot is ad rá, hogy miért ilyen kiegyensúlyozott gyerek, de ez tényleg most gyötrő, remélem, hogy rá nem vetült olyan mértékben, mint rám. Szóval most még van egy órám kb, hogy összerakjam a hetet fejben, mert ismét nehéz lesz. Kifejezetten nem érzem jól magam lelkileg, fáradt vagyok, ami biztos, hogy este se lesz jobb a fél 5-ös kelés miatt, de menni kell előre, most össze szedem magam, megiszom a kávét és átgondolom mégegyszer a hetet. Egyszer vége lesz, és utána remélem ebből fogok tudni táplálkozni.

Monotonitás

Rettenetesen fáradt vagyok lelkileg amiatt, hogy minden nap ugyanúgy zajlik. Néha azt érzem, nem élek. A korona miatt nem megyünk sehová, nem jön hozzánk senki. Mi vagyunk hárman egymásnak 0-24-ben. Sok. Nem tudunk magunkban lenni, nem tudunk azt csinálni, amit kedvünk tart, én jól bírom a szeparáltságot, meg az elszigeteltséget is, de most azt érzem, hogy már kezdek áthajlani depresszívvé, úgyhogy újabb rendszereket fogunk behozni az életünkbe. Heti egy nap szabadnapot adunk magunknak. Úgy néz ki, Dorothy tud hozzánk jönni baby sitterkerdni, így elkezdjük Marci szocializálását is (mert aztán ősztől bölcsi), meg magunknak is lazítunk kicsit. Azt gondolom, hogy ez így normális. Nincsenek mamáink elérhető távolságban (ez baromira rossz, na meg most amúgy is karantén már 2 hónapja), így valamit muszáj volt lépnünk, mert ez a kapcsolatot is próbára teszi, meg hát tényleg az ember ebbe a monotonitásba beleőrül.

Nekem a nagy felismerésem magamban, mióta Marci megszületett, hogy nem vagyok ősanya típus. Azaz nem jön minden ösztönből, nem vagyok szakszerű. Viszont sokat olvasok a témában, így azért persze próbálom az összes mérföldkövet tartani. Ilyen volt például a mászás dolog, amiért nagyon megküzdöttünk. De mivel ősanya nem vagyok, viszont tudatos azért még igen, így tudom, hogy az ilyen irányú figyelem később hálálja meg magát.

De a lényeg a lényeg, nagyon hiányzik a könnyed élet, és nagyon várjuk, hogy Marci már akkora legyen, hogy ismét kapjunk vissza belőle.

Munka ebben a hónapban most jól indult. Előző két hónap végülis megmentődött, nem mondom, hogy fényes lett, inkább kb a 2017-es átlagot hozza, vagy a mostanihoz nézve egy stabil kb 20% visszaesés. Nem tudom, hogy az aktuális hónapnak mi lesz a vége, de ígéretes, hogy most úgy a nap 60%-ban már dolgozom. És szerencsére minden ügyfelem megvan :) Nem tudom, hogy vírusnak melyik szakaszában vagyunk, hogy lesz-e visszaesés, de az biztos, hogy a lehetőségekhez mérten még nem lehet egy szavunk sem.

Marci mozgásfejlődése beérte a korosztályát. Az egy éves státusz szerint is mindent tud, amit ekkor elvárnak a kicsiktől. Most azt kezdem látni, hogy mentálisan is indul. persze semmi tapasztalatom, csak ilyen apróságok, hogy például tökéletesen használja a távirányítót, vagy például a kisautókat is rendeltetésszerűen tologatja. A szavakat még szerintem csak kis mértékben érti. Amit biztosan ért, a saját neve, a cica, a kulcs és a lámpa szó, ezekre reagál is. Most szeretnék venni neki rajzoláshoz dolgokat, meg első kis járgányt, meg az erkélyre egy kisházat és persze könyveket. Nagyon érdekli továbbá a természet. Sajnos nincs kertünk, de Zsolti sokat megy vele le, fogdossa a faleveleket, meg most már ismerkedik a földdel, fűvel. Alig várjuk, hogy megnyissák a játszótereket, mert szerintem az maga a kánaán lesz neki.

Szóval indul az első baby sitter nap, nagyon izgulok, hogy Marci mennyire fogja bírni :) 2-kor érkezik Dorothy!

Fogyási státusz

Fogyásomnak, diétámnak abba a szakaszába érkeztem, amit már érdemes megemlíteni. Ma reggel 54,3 kg voltam. Nem mondom, hogy gyors a fogyásom üteme, de azért lineáris. Ebben az évben még nem ettem direktben cukortartalmú dolgot és a szénhidrátokra is nagyon odafigyelek. A sport hiányzik, de az nagyon-nagyon. Bízom benne, hogy most már hamarosan elindulok.

Napjaink. Hát őőőő. Ez a korona vírus eléggé megváltoztatta a dolgokat. Munkában még túlélhető egyelőre a visszaesés, de úgy az élet minden területén egyébként eléggé szar, pedig én magamról úgy gondolkodom, hogy jól bírom az elszigetelődést. Fel kéne már lélegezni. Közben Marci is vészesen közelít a szülinapja felé, ami így nem tudom, miként lesz megünnepelve, pedig én szerettem volna egy nagy családi ünneplést, de most így hogy?!

Egyébként ez az egész helyzet nagyon emlékeztet 2008-2009-re, mikor bedurrant a válság. Tudom, hogy elvileg most ez más miatt van, és egészen más lesz a későbbi lefolyása (remélhetőleg), de akkor is, engem ugyanúgy és ugyanolyan hirtelenséggel érintett munka szempontból. Ez sajnos most eléggé rá is döbbentett (ismét), hogy itt nincsen tuti, a stabil helyzetek is csak addig stabilak, míg a gazdaság stabil. Úgyhogy a (lakás célú) hitelhez való kezdődő pozitív hozzáállásom most teljesen visszazuhant a régi állapotára, ugyanis megint azt látom, hogy két pillanat alatt omolhat össze az ember élete, mint a kártyavár... viszont már felelősek vagyunk egy pici gyerekért is. Szóval azért nehéz, és most a terveim is teljesen átrajzolódnak valószínüleg, már ami a timingot illeti. Nem szeretem ezt az évet, elindulhatna már valami kis javulás.

Új időszámítás, új tervek

Marci mindjárt egy hónapos. Ezt is megértük... nagyon jó érzés. Szépen növöget, már ismerjük a kis sajátos jeleit, kommunikációját. Nem sírós alapvetően, csak ha valami nem tetszik neki, ilyen pl mikor tisztába tesszük, de akkor sem mindig, csak ha nincs kedve vagy fázik.

Én úgy érzem egyre inkább ki tudom pihenni magam. Egyáltalán nem érzem, hogy kialvatlan lennék, pedig napközben dolgozom is. Persze minden maradék időt Marcival töltöm, és ez így helyes. Hiszek a testi kontaktusban, hogy nagyon sokra van szüksége, és ha ébren van, akkor egyetlen másodpercet se legyen egyedül. Azaz elméletem, hogy ebben a korban kezdenek kialakulni a komplexusok... elhagyatottság, bizalmatlanság stb. Ez fontos számomra, hogy stabil legyen, és érezze, hogy mi mindig ott vagyunk. Ebből a szempontból iszonyat szerencsés a felállás, hogy mindketten itthon vagyunk, így két ember is van, akihez tud mélyen kötődni, már az elején.
A kötődés erősödik, érzem nála is, hogy már tudja ki vagyok, vannak egyszerű gondolatai, lát mintákat, és megismer hangokat. Játékok még nem foglalkoztatják, inkább csak nézelődik, amire kifejezetten figyel és megnyugszik tőle, ha énekelünk neki. Már két éjszaka is volt, mikor elcsattant egy 5 órás alvás. Bízom benne, hogy hamarosan elmondhatjuk, hogy végig aludta az éjszakát, de egyébként már így is elviselhető.

Én erősödöm, mind testileg, mind lelkileg. 58,2 kg vagyok, és ez most pár napja már stagnálódni látszik. A testemet (lábak, karok) ugyanolyannak látom, mint azelőtt, csak a hasamon van többlet, illetve a mellemen egy nagyobb többlet :D, annak betudok kb 2 kilót. Úgy érzem szigorú diétára nem lesz szükség, inkább csak az életmód váltást kellene tartani (pl a 180-as diéta tökéletes). Sportot még nem tudom, hogy mikor lehet kezdeni, de ugye túl korán sem szeretném, mert nem akarom veszélyeztetni a szoptatás lehetőségét, így valszeg az optimális időpont 3-4 hónapos környékén lesz.

Más. Rettenetesen féltem, hogy mi lesz szülés után, hogy fogom az ügyfeleimet megtartani, de óriási szerencsémre úgy vettem észre, hogy ragaszkodnak hozzám, így pl HVG is már érdeklődött, hogy mikor térek vissza. Ez iszonyúan jó érzés. A rendezvényes ügynökségnek meg már április vége óta dolgozom, nagy ügyfelemnek meg május 1 óta. Hatalmas kő esett le ezzel a szívemről, mert én már évek óta szorongtam ezen a kérdésen, hogyan tudjuk majd megoldani ügyfélvesztés nélkül.
Így ezen felbátorodva a maradék kicsi félórás pihenőközökben elkezdtem gondolkodni, kalkulálni, hogy nagyjából mikorra gondolkodhatunk házban. Terveink szerint maradnánk a 16. kerületben, mert nagyon megszerettük, pont annyira városias, amennyire kell, pont annyira vidékies, amennyire kell. Ikerházban gondolkodunk (mivel önálló házat esélyünk sem lenne elérni) és új építésűbe. Ennek több oka is van, de legfontosabb ok, hogy ez az álmom(unk). Fontos szempont, hogy legyen garázs, és ha lehet a házhoz tartozzon.

Zsoltitól szabadkezet kaptam (végre teljesen megbízik bennem és az ízlésemben). Egyre inkább kezd az ízlésem a modern elegancia irányába mozdulni, így a skandináv jegyek egyre inkább kezdenek háttérbe szorulni. Van egy alapanyag, aminek szerelmese lettem, ez pedig a márvány.
Szóval elvileg lehet szárnyalni, ameddig a pénztárcánk bírja. Mivel a lakásnál kiderült, hogy bizonyos szinten elég az én laikus lakberendezői képességem, de pl egy fürdőszoba esetében azt hiszem szakembert fogunk majd fogadni, így a fürdőszobát terveztetni szeretném a megvalósítás előtt.
Jó gyakorló pálya volt a lakásunk, így egy biztos, az IKEA valszeg mellőzött beszerzési forrás lesz. Ami bútorok megvannak persze jönnek velünk, de nem IKEA home-ot szeretnék. Távoli még ez, de mivel úgy láttam kb 1,5 év kell az építkezéshez, így azért időben kell majd kezdeni a szervezést. A leírtakból látszik, hogy ez most tényleg nagy projekt lesz, és egyik részét sem szeretném elsietni, szóval előfordulhat majd az is, hogy úgy költözünk be, hogy nem lesznek kész dolgok, pl nem lesz még konyha stb. Mindenesetre ezek még csak vágyak, évekre vagyunk tőle, de én azt mondom, amit mindig is szoktam mondani, csak a megfogalmazott álmok válnak később valósággá.

Terhesség financiális szempontból

...avagy a budapesti valóság NEM állami, csak minimális SZTK keretek között.

Hát nem akarom azt az illúziót kelteni, hogy ez egy könnyű utazás, mert nem az. Persze ha több gyerek is lesz, akkor nem kell másodszorra már sok dologra költeni, de azért jó, ha tudjuk...

Mi ennek az utazásnak alapvetően a magán útját választottuk több okból is, egyrészt mert a vetélésem miatt is a lehető legkevesebb kockázatot szerettük volna választani, másrészt meg tényleg nagy a tét, egy emberi élet. Továbbá fontos szempont volt számomra, hogy ne kelljen az SZTK-n tölteni a napok nagy részét és még a hozzá tartozó beutalóért is sorba állni a háziorvosnál. Mert hát furcsán hangzik, de nekem ezek az idővesztségek anyagi és bizalmi veszteségeket okoztak volna ügyfél szempontból. Szóval kezdjük a sort. A vitaminok listáját sajnos már nem tudom visszaidézni, pedig nem éppen elbagatelizálható, szóval ez még így vagy úgy a listához tartozna.
De nagy vonalakban, amit folyamatosan szedtem: első időszakban, illetve prevencó jelleggel Inofem és Femibion 0-ás. Aztán a terhesség kezdetétől folyamatosan Vas, kalcium, magnézium, omega3 (főleg 3. trimeszter), Femibion, C-vitamin, D-vitamin, cink. Legtöbbjét dupla adagban.

Terhesgondozás:

15 000 - 2018.09.10. - 6. heti nőgyógyász vizsgálat (szívhang)
0 - I. labor, Hepatitisz B teszt, Szifilisz teszt (beutaló + SZTK)
15 000 - 2018.10.04. - 10. heti nőgyógyász vizsgálat (labor után)
7 000 - 2018.10.09. - Terheléses cukor
35 000 - 2018.10.25. - I. genetikai UH + kombinált teszt + 4D felvételek
185 000 - 2018.10.25. - Nifty teszt (ez saját extra vállalás)
5 000 - 2018.10.27. - EKG
15 000 - 2018.11.19. - 16. heti nőgyógyász vizsgálat
2 000 - 2018.12.03. - Bőrgyógyászat (herpesz)
20 000 - 2018.12.10. - II. genetikai UH (20. hét)
0 - Infectológus (herpesz - Szt. László kórház)
15 000 - 2019.01.11. - 24. heti nőgyógyász vizsgálat
15 000 - 2019.01.21. - III. genetikai UH (26. hét - nem kötelező - saját vállalás)
13 000 - 2019.01.22. - II. labor + terheléses cukor + ellenanyag + hüvely tisztasági
15 000 - 2019.02.11. - 29. heti nőgyógyász vizsgálat
14 000 - 2019.03.05. - III. labor + terheléses cukor + toxoplazma vizsgálat
25 000 - 2019.03.06. - IV. genetikai UH + 4D felvételek, video (32. hét)
15 000 - 2019.03.11. - 33. heti nőgyógyász vizsgálat
12 000 - 2019.03.11. - HVS vírus labor (herpesz)
0 - 2019.03.18. - Diabetológia (Kistarcsa kórház) - és innentől minden hétfőn 38. hétig
0 - 2019.03.26. - Gasztroenterológia (Kistarcsa kórház)
15 000 - 2019.04.01. - 36. heti nőgyógyász vizsgálat
16 000 - 2019.04.01. - IV. labor
25 000 - 2019.04.11. - V. getenetikai UH
15 000 - 2019.04.01. - 38. heti nőgyógyász vizsgálat

150 000 - 2019.04. - Szülés Dr. Bokor András nőgyógyásszal
10 000 - Szülésznő (egyébként nem volt fogadott) - goodwill gesture (egy párnáért, egy takaróért, és hogy ne harapják le a fejünket mert éjszaka indult be a szülés)

Kelengye:

A textil alapú dolgokat nem írom össze, mert azt már valszeg nem is tudnám pontosan összeszedni, de a többi kelléknek pontosan megvan, hogy mi/mennyi.

6 000 - babatakaró ágyba + párna - IKEA
4 000 - ágyneműhuzat - IKEA
11 900 - pléd - babaágyneműbolt.hu
27 900 - matrac ágyba - Brendon
11 900 - babafészek - babaágyneműbolt.hu
10 300 - cumisüveg készlet full pack - Phillips Avent akcióban
8 000 - cumisüveg melegítő (kaptuk ajcsiba Gergőtől)
9 000 - szoptatós melltartó
4 000 - melltartó betét - Avent
2 400 - mellvédő krém
44 000 - babaőr - brendon akcióban
30 000 - légzésfigyelő babysense
12 000 - manuális mellszívó - Avent akcióban + tejtartó tégelyek aji
5 000 - 5 db cumi kb
29 900 - babaágy IKEA
4 000 - ágyra oldalra védő
152 000 - THULE babakocsi - akcióban
27 000 - THULE mózeskosár - használtan
42 000 - Maxi-cosi babahordozó
20 000 - sterilizáló (kaptuk ajcsiba)
17 900 - Boppy comfy fit textil hordozó
5 000 - pelenkázó lap
7 000 - Avent pipere készlet
1 500 - hőmérő kádba

Ez még mindig nem minden. Kaptunk ajándékba Zsuzsitól 5 óriás ikeás doboznyi ruhát (0-4 éves korig), illetve Dorothyéktól egy hatalmas nagy csomagot, amit muszáj megmutatnom. Tele hasznos dolgokkal, pelustorta, ruhácskák, pipere cuccok és már felsorolni se tudom. Az biztos, hogy még mint kompozíció is gyönyörű volt :) (ezúton is köszönjük mégegyszer).

Érzelmi hullámvasút

Ez most pozitív értelemben. Érzelmi löketek inkább. Azt érzem, hogy annyira teljes az életem, hogy nincsen már több fokozat. Persze fut a félelem program is folyamatosan, mert ugye Martin még a pocakban van, és miután kibújt, utána meg ugye családfenntartó leszek anyagilag, de ezek a dolgok nem tudják elnyomni azt az érzést, hogy mennyire szeretek már egy kis manót, akivel még sosem találkoztam. Minden körülötte forog már nálunk. Ő mégnagyobb motivációt ad, hogy minél előbb megteremtsük a házat, udvart, kertet, ahol majd ő játszogathat, és nemcsak a játszótéren találkozik majd a természettel. Hozzátenném nem sokat segítenek az ingatlan áremelkedések, mert a házak árai több milliós nagyságrendben drágulnak, ahogy egy-egy év eltelik. A családtámogatási lehetőségekről többnyire lecsúszunk, illetve ránk nem vonatkozik, még az sem, ami alanyi jogon jár (gondolok itt CSED-re)... dehát megszoktam, hogy nekem az van nagyjából amit megteremtek magamnak, mindenemért megdolgoztam az életemben, soha nem volt semmilyen támogatás a hátam mögött, ami segítséget kaptam, azt többszörösen adtam vissza. Néha gondolok rá, hogy lehet nekem ez kellett, és én csak így tudtam egészséges lélekké válni (mert hát zűrös közegből érkeztem), de mindig megvolt amit magam elé támasztottam cél, és mindig küzdöttem érte. Sokszor nem hitték el mások, hogy reális lehet az a cél, amikről álmodtam. Ez engem persze sokszor zavart, de már rég nem... mert már nem másnak bizonyítok, hanem az álmaimat szeretném megélni, és egyszerűen csak hiszek benne, hogy megtörténhet. Ez a része már nem olyan nehéz, mert van hozzá méltó társam és a picurka utódunk is hamarosan. Tudom, hogy korlátoltak a gondolatmeneteim most is, de intenzív időszak ez, annyi teendő van, illetve testi folyamatos feedback, leszűkült a kör. Gondolom így lesz egy darabig, de ettől független ugyanúgy fut a munka intenzitása is.
Mostanában úgy telnek a munkanapjaim, hogy reggel korán kezdek (kb 6:30-kor), mert napközben el kell mennem valamilyen orvosi körre, így nagyon előre kell dolgoznom, hogy ne csússzanak össze a dolgok. Egyelőre tudom vinni a 3 ügyfelet. Vannak nehéz pillanatok, de még határvonalon belül vagyok. Persze volt már pár mélypont, de gondolom ennél sokkal durvábbak is lesznek. És fogy az idő... április 28-a a maximum dátum, és már az is közelebb van, mint egy hónap. Tegnap volt egy kis szúró fájdalmam a hasamban, meg egy furcsa allergikus levörösödés az arcomon a szám körül. Egy pillanatra megijedtem, hogy menni kell kórházba és esetlegesen onnan már babikával jövünk haza... a pánik érzetem alapja az volt, hogy még nem vagyok felkészülve, valahogy minden hirtelen olyan közelinek tűnt és azt éreztem, hogy még el kell intéznem munkában is bizonyos dolgokat, hogy megtudjam tartani a pár hét szabadságot.

Mindenki aranyos és figyelmes körülöttem. Ez úgy látszik olyan időszak, amit az emberek különös figyelemmel támogatnak, én persze próbálok figyelni, hogy ne legyek túl sok a baba témával, mert közben pontosan tudom, hogy aki nincs benne, azt nem annyira köti le hosszútávon. De azért persze úgy sem szeretnék tenni, mintha meg sem hatna, mert hiszen az nem igaz, hiszen annyira várjuk őt, és annyira aggódunk érte, mint még soha senkiért.

Ifjúság elvesztése

Van az a pont az ember életében, mikor leesik, itt most az eddigi életednek vége.

Persze alig várod, hogy induljon az a bizonyos második szakasz, de akkor is. Ez az a pont, amikor felfogod. Ahogy vesszük manónak a cuccokat egyre jobban érzékelem, hogy az egó múlik el, már nem vagyok saját életem főszereplője. És ez innentől a logika alapján hatványozódni fog, mert ez még csak a bevezetés. Hogy nehéz-e? Tulajdonképpen nehéz, mert tudom, hogy örökre szól. Nem leszek már soha az a szabad ember, aki adhoc programokat szervez, sem az aki a bulinak él (mondjuk az már egy ideje egyébként sem voltam). Innentől már az egóm másodhegedűssé válik. Persze őszintén, mikor ezt mondom, nem arra gondolok, hogy innentől én már az igénytelenség forgatagába készülök, hanem csak azt, hogy lesz valaki, aki felülír mindent. Félek a véglegességtől, félek, hogy rosszul fogom csinálni. Félek, hogy folyamatosan fáradt leszek és erőtlen. Ezek félelmeknek aztán lehet kiderül, nincs is olyan jelentőssége, mint azt gondolom és majd a logisztika mindent könnyedén megold. De az biztos, hogy lesz egy új felelősségünk. Ha őszinte akarok lenni, talán nem is bánom, hogy 36 évesen jutottam el eddig. Nem korai ugyan ez igaz, de valahogy volt az életemnek mindig is aktuális dolga és csak most jött el az idő. Azt mondják fontos az embernek, hogy kiélje magát, mert innentől a lehetőségek csökkennek, na ettől is félek, hogy nehezen fog menni az átállás...

Szóval itt most valaminek végérvényesen vége. Még nem tudom, hogy sírnom kell-e utána, vagy ez lesz életem leggyönyörűbb része, az viszont biztos, hogy a várandósságom (a félelmeimet leszámítva) maga a csoda. Egy iszonyúan kiegyensúlyozott, boldog és pozitív időszak, tele szeretettel a baba iránt, Zsolti iránt és még a világ iránt is. A munkámban is sokkal kevesebb a stressz... vagy csak szimplán másként kezelem.

Nem lehet felkészülni, ez a változás egyszerűen be fog robbanni. Nem beszélve nőiességem leépüléséről, amit majd a császármetszés, szoptatás, és a szülés utáni túlsúly fog mentálisan okozni. Már most is érzem, félek attól is, hogy majd mit tudok a régi formámból visszaállítani. Félek, hogy Zsoltinak esetleg majd nem fogok úgy tetszeni, és majd ő ugyan sosem fog szólni, de benne lesz legbelül.

Viszont ugyanakkor csak így tudom elképzelni az életemet hosszú távon értelmesnek, hogy legyen család, legyen akiben látom a jövőt, legyen akit látok felnőni, és majd nagyszerű beszélgetéseket folytassak vele, akinek majd egyszer láthatom ahogyan ő is családot alapít, ez az élet valódi értelme, ez a legmeghittebb része, nem a munka, karrier, pénz, és a nem múló fiatalság.

Szóval nem egyszerű, hullámvasút, jó ha tudomást veszünk ezekről a félelmekről, mert léteznek, aztán jöhet megint a szokásos közhely: "az idő majd mindent megold".

ÉrtékREND

Hat rám sokminden és van is rá fogékonyságom, hogy gondolkodjak róla. Változom. Mostanában nagyon sokat. Azt hiszem mostanában jön néha az a pillanat, mikor elkezdem megérteni azokat a tanítókat, akik puritán életet élnek és mégis boldogok. Most mikor házasodni készülök kezdek rájönni, hogy pl nem is olyan fontos már nekem, hogy pazar esküvőm legyen, mert nem hiszem, hogy az okozná a boldogságom, hanem az, hogy mit érzek a hozzátartozóim iránt, magam iránt, barátaim iránt. Ez egy olyan megkönnyebbülés, mint mikor a depressziós megszabadul a szorongásaitól. Szinte könnyebb lesz lekileg/fizikailag. Én ugyanezt érzem a társadalmi elvárások iránt. Hogy megkönnyebbülés átértékelődni, és hogy a végső konklúzióm, hogy szeretet van a szívemben, és boldog vagyok őszintén. Vannak persze céljaim, hajaj sok is. Legtöbb esetben gyermekkorra visszatekintő vágyak, újra házban élni, családban gyerekkel, főzni, minőségi időt együtt azokkal, akiket a legjobban szeretek, önállónak lenni. Ennek előfeltétele a pénz, aminek meg előfeltétele a sok munka, de érzem, hogy elérem. A lényegi dolgok már nálam vannak. Volt mikor csak dolgoztam és abban hittem, hogy talán egyszer majd ez is megtörténhet, de már nálam van. Sajnos történtek a környezetemben olyan meghatározó események, amik segítenek a rádöbbentésben, hogy szép életünk van és egyensúly van. Ez az egyensúly egy lelki állapot, amihez nem elég a pénz, kell az emberi tényező, kell hogy a saját elméddel ne fertőzd magad. Mert ha ezt teszed, hiába kapsz újra és újra tiszta lapot, ugyanúgy eltévedsz. Csak egy példa: ismerek embereket, akik irigységgel fertőzik magukat, de valójában azt hiszem az is csak egy tünet. Nem mindig pl maga az irigység a valódi probléma. Hanem az lelkiegyensúly hiánya. De ez tényleg szerintem nagyon sok tagból álló egyenlet, így tehát szerintem a belső harmóniát nagyon kevesen találják meg, mert az egyenlethez tartozó sok tagnak nehéz egyszerre birtokában lenni.

Most egyelőre azt érzem,  hogy lelkileg sok mindent megtaláltam és hálás vagyok ezért. Felértékelődtek azok az értékek, amiről régebben csak beszéltem, hogy fontosak, mint tisztelet, becsület, család, egymás iránti figyelem. Ha belül rendben vagy, az látszik, érzik az emberek, vonzódnak hozzád. A környezeted, a gyermeked egy örök tükör, csak látnod kell benne magadat és észrevenni, ha nem azt látod, mint amit szeretnél.

MAMA

Rettenetesen fogsz hiányozni. Nálad jobban senki nem szeretett engem, és én ugyanígy nagyon szeretlek Mama.

Vigyázzanak rád az angyalok nagyon!
Szívemben mindig itt vagy velem ‹3

Fontos, de mégsem

Furcsa ember vagyok. Most, hogy Zsolti megkérte a kezem, már nem is tűnik annyira sürgősnek ez az egész. Feltettem instasztorira és nagyon sok embertől kaptam gratulációt, amire pl nem is számítottam, ekkor esett le, hogy valójában ez nem is nekem fontos, hanem a társadalomban elfogadott fontos mérföldkő, mert egyébként mi eddig is ugyanúgy szerettük egymást, és igazából ez nem változtatott semmin, de annyira semmin, hogy nincs is kedvünk intézni a dolgokat. Ettől független szombaton elmentünk gyűrűket próbálgatni és meg is rendeltük a karikagyűrűt. Nekem nem voltak igazán nagy kívánságaim, mert ebben nagyon a klasszikus tetszik, tehát kövecskék, meg több színű arany, ilyen csiszolás, olyan mintázat nekem nem tetszik, ráadásul ezek szerintem mindig egy adott korszakhoz tartoznak, aztán jön mindig egy divat váltás. Így csak annyiban tértünk el a teljesen klassziktól, hogy nem domború a felülete, hanem szögletesebb, és bár először sima hagyományos aranyat szerettünk volna, de mikor felpróbáltuk egyszerűen idegennek tűnt és nem szépnek. Aztán így én kíváncsiságból felpróbáltam egy vörös arany verziót és csodák csodájára sokkal sokkal jobban magaménak éreztem, de végül aztán mikor már a bürokráciát kezdtük intézni, megpillantottam egy érdekes verziót, ami sem nem volt sárga arany, se nem volt fehér arany, és egy számomra nagyon gyönyörű köztes árnyalat volt. Megkérdeztem, ez milyen ötvözet, vagy ez mi? Ekkor mondta a csaj, hogy ez tulajdonképpen fehérarany, csak a ródium mentes változata. Elvileg Ródiummal vonják be, amitől lesz a fehér aranynak valójában fehér hatása. Na és ebbe a verzióba mindketten egyöntetűen és egyből beleszerettünk, majdnem csak azt kell mondjam, nagyon ritka mikor mindketten ennyire határozottan és egyértelműen voksolunk valamire. Szóval az utolsó pillanatban meglett. Egyetlen baj csak, hogy a fehér arany eredeti sárgás színe változó minden szériánál. Így pl mondta a csaj, hogy elképzelhető, ha nagyon kicsit világosabb lesz vagy éppen picit sárgább, de még így is azt mondom, hogy bármelyik irányba is megy nekünk tetszeni fog, sokkal jobban mint a hagyományos nagyon sárga vagy éppen vörös arany.
Egyelőre ebben a témában ennyi. Én nagyon szeretem Zsoltit, igazából ez sokkal fontosabb számomra, mint ez az egész procedúra, illetve szeretem a gyűrűt, mint szimbolikus eszközt, szép hagyománynak tartom, szóval én biztosan hordani fogom. Előző hordott gyűrűimet leadtam egyébként, azok múltam egy részéhez tartoztak, ugyanis egy előző kapcsolatomban kaptam a partneremtől mindkettőt, szóval így szép ennek a szimbolikája.

Aztán előre nézünk, nagyon izgalmas lesz ez az év. Materiálisan nincsenek nagy vágyaim, alapozzuk a jövőt, családilag viszont most már a babaprojekt előtérbe erősen.

Igen.

Ez volt a válaszom, Zsolti megkérte a kezem :)

Természetesség

Egy elég érdekes észrevételem van magamon. Elkezdett nagyon tetszeni az a fajta természetesség, mikor egy nő a természetes szépségével hat, szinte smink nélkül. Ez nem egyenlő az igénytelennel, csak valahogy észrevettem, hogy azok a nők kezdtek tetszeni, akiken nem látványos a smink, nem használnak mindenféle lakkokat körömre stb. Biztos ez is a korral jár, vagy csak szimplán egy korszak :D

Könyvelő kérdés

Megint egy nagy váltás van a levegőben. Nagyon nehezen veszem ezeket a változásokat, még akkor is ha hosszútávon ez a megoldás. Szóval most eljött az idő, hogy könyvelőt váltsak. Több oka is van, de azt hiszem nem a hibákat szeretném most felsorolni, hanem azt, hogy miért lesz igazán jó ez a váltás. Azt hiszem megtaláltam azt a könyvelőt, akivel megvan a kémia (ráadásul ismerjük egymást már régóta). Azt vettem észre, amikor jó dolgok történnek, akkor bennem (lelkileg) mindig jó érzés van. Ezúttal teljesen egyértelműen így történik. A váltás kézenfekvő, egy sokkal közelebbi ismerős lesz az új, akinek az élethez, munkához való hozzáállása teljesen azonos az enyémmel. És nem mellesleg kevesebbe kerül. Számomra nagyon fontos a bizalom, és hogy akivel együtt dolgozom - vagyis fizetek a munkájáért - lelkiismeretes legyen... én is így dolgozom. Ha ezt nem érzem, törik a bizalom, és az ilyen fontos kérdésben, mint a pénzügyeid nem hiszem, hogy megengedhető.

A folyamat elindult. Lezárni a dolgokat nehéz, és kell erő. Viszont szeretnék előre nézni akármi lesz. Őszintén mondom, hogy ezzel a lépéssel most már a munkakörnyeztemnek minden szereplője jó érzést kelt bennem.

Pillanatok, melyek könnyeket csalnak a szemembe

Így volt ez velem, mikor a kezembe került a Simontornyai Bőrgyárról készült könyv, melyben megláttam édesapám fiatalkori képét (balra). Egyből felismertem, pedig ekkor még valószínű én nem is éltem. Jófej figura, nem? :)
Ezen a képen úgy látom, hogy sok vonásom hasonlít rá kinézetre (is).

Amúgy Zs-nek mondtam, hogy van egy érdekes emlékem apámtól,  és mikor erre emlékezem, nagyon sok endorfin szabadul fel bennem. Mosógépen ültem, ő meg szárította a hajam :D, ezt egyébként emlékeim szerint mindig ő csinálta, imádtam és mikor Zs szárít, valahogy ezt idézi bennem, boldog pillanatok. Ezt majd egyszer szeretném tovább vinni a mi gyerekünk felé, már amennyiben persze lány lesz :D. Szeretném, hogy neki is legyen az apjával ilyen bensőséges pillanata, amit később mindig vissza tud idézni.
Amúgy ide kapcsolódik, hogy Zs vett az eBay-en egy basszusgitárt, és most elkezdett rajta gyakorolni. Ez is jó érzés. Belső boldogság kap el, mikor hallom a basszusgitár hangjait... sosem gondoltam volna. Egyébként itt jött az elhatározás, ha valaha is lesz házunk, akkor szeretnék magamnak egy szobát, az én kis ART műhelyemet, ahol majd lesz egy zongora (és ismét zongorázásba kezdek), és ott lesz az irodám és a könyvespolcok. Az ott csakis az én birodalmam lesz, ott fogok dolgozni és alkotni, mert még az is nagy vágyam, hogy visszatérjek a rajzoláshoz is... egyszer. De egyelőre még nem itt tartunk, most még ezért nagyon sokat kell dolgozni, csak jó érzés néha gondolni rá. :)

Szürkítenek a hétköznapok, de...

....néha mikor megállok egy gondolatra, pontosan tudom, hogy soha senkit nem szerettem még jobban, mint Zs-t, és ez másfél év távlatából sem enyhült, egy cseppet sem. Minden este várom, hogy hazaérkezzen munkából, és a napom legjobb része, mikor kicsit rácsimpaszkodhatok, olyankor azt érzem, hogy biztonság és szeretet vesz körül, és azt hiszem ez a világon a legjobb érzés.

Erő

Na nem az, ami testi, hanem ami a lelki. Mindenki kerül krízis helyzetbe néha, kár is azt hinni, hogy most jó, akkor örökre ilyen lesz minden. Az én tapasztalatom, hogy mindig fordul a kerék, szerencsére mikor szarul vagyunk akkor is. Én most szerencsés vagyok, mert kb kisebb problémákon kívül úgy érzem egy jó ideje csak jót kapok az élettől, persze azért vannak dolgok, bizonyos egészségügyi dolgok, ami engem is padlóra küldenek néha, de még mindig azt mondom, hogy egy ideje komolyabbat nem kaptam. Viszont az élet mindig frissíti a memóriát, (hálisten) nem feltétlen saját dologgal, de engem a közvetlen környezetemben ért szarok is megérintenek, ahogy a jó is persze. Ma volt egy dolog, ami nagyon visszarántott, és kicsit át kellett értékelnem a dolgokat. A végső konklúzió nem titok, az hogy nagyon kell vigyázni egymásra, és nagyon kell figyelni, és minden percben felelősnek lenni. Ha ezt nem teszed, úgyis jön a tanító lecke, melyből úgyis kénytelen leszel tanulni. De ha mégis beüt a baj, akkor viszont összpontosítani kell, oda kell az erő.
Egyébként, igaz a mondás, hogy "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" - a mag törvénye. Valahol azt, hogy most ilyen jól érzem magam annak köszönhetem, hogy 12 évig keményen dolgoztam. Egészen pontosan átgondoltam, hogy 3 éve érzem jól magam, még akkor is, hogy ha volt közben egy kb 7 hónapos mély fájdalmú időszak, mert azaz időszak már valaminek a kezdete volt, akkor már tudtam az érzéseimről beszélni, alapvetően tudtam mit csinálok, és miért csinálom. Jártam pszichológushoz, ami bizonyára sok ember számára lesújtó, mert aki odajár, az biztosan nem normális, de ha valaki jobban ismer, az tudja, hogy sajnos nem volt jó a hozott anyag, és mióta van Zs, ezt azóta még inkább tudom. Azelőtt is gondoltam, de csak azt láttam, ami nálunk otthon van, most már látom azt is, ami másoknál van, és persze látom saját kapcsolatunkat, és tudom milyen, mikor két ember megtalálja a harmóniát (na innen nézve a hozott anyagom még gázabb). Engem mindig is zavart, ha kívülről mást láttat valaki, mint ami bent van. Ez lehet azért van, mert nálunk így zajlott, és emiatt nem kaptam megértést, mert látszólag minden szép volt. Talán ezért is lettem igaz ember, mert taszítom a hazugságot, és nem is gyűjtök magam köré olyan embereket, akik bármilyen szempontból is nem igazak, és így megtörténhetetett az én boldogságom is. Rettenetesen sokat vártam rá, tizenvalahány évet. Volt egy elképzelt életképem, ahogyan majd én fogom csinálni, de nem akart jönni a szerelem, sőt még egy gyengébb kapcsolat sem. Aztán bejött a képbe egy jelölt, aki utólag már látom, hogy csak annyi funkciót töltött be, hogy megmutatta, mit nem akarok, mi a méltatlan, mi a szenvedés, és milyen hibát ne kövessek többé el újra. Ez tök jó amúgy, és kell is, én őszintén mondom, hogy tanultam belőle. 7 hónap volt utána, és egy csomó kérdés, amit nem értettem sokáig, de már ebből a távlatból azt mondom, örülök, hogy így történt, és most még ebből is profitáltam. Mert amúgy az is igaz, hogy az ember a rossz dolgokból tudja a legtöbbet tanulni. Aztán, hogy ki mit kezd a tudásból, az már az övé. Lehet, hogy egoistának tűnik, de én érzem, hogy jól csinálom amit csinálok, konkrétan 2015 óta azt hiszem, talán azóta is érzem, hogy jön az önbizalmam is, mind szalmailag, mind mint nő, pedig tudom, hogy nem lettem szebb (sőőőőt híztam, ráncosabb vagyok, és igénytelenebb is talán mint pár éve), de a jónőségnek egyébként szerintem a legkevesebb köze van kizárólagosan a szépséghez... persze ezt is így 30+osan értettem meg. Na mindegy, viszont tegnap éjszaka érdekeset álmodtam. Két volt Ogilvys munkatársam benne volt, a többi nem is releváns valójában. Egyik Misi a mentorom, akit örökké tisztelni fogok, és egyébként álmomban is egy remek dolgot talált ki, de még ez sem releváns, hanem a másik ember Réka volt, aki azóta egyébként a Geometry Global magyar CEO-ja. Álmomban annyi történt, hogy mint account tolt nekem át munkát, és valami hasonlót mondott a Misinek, hogy nem aggódik ha nekem küldi, mert eddig mindegyik ügyfél visszajött, akinek én dolgoztam. Ennyire emlékszem, vagyis ez volt az álmom releváns mondanivalója. Azért ez elgondolkodtató, mert ez egy vélemény magamról, magamnak, nem kisebb személy bőrébe bújva, mint az egyik magyarországon jelenleg működő ügynökség vezérigazgatója nevében. Ez valahol szerintem már önbizalom (a javából) szakmailag. És ez jó, ezt teszik az évek, ezt teszi a sok felelősség, és ezt teszi az önhit, ami épül. És valószínűnek tartom, ha ezt gondolom magamról, akkor más is valami hasonló kisugárzást láthat. Mert egyébként bár mindig titkon félek, hogy az utóbbi évek sikere múlandó, de aztán eszembe jut, hogy ha jó vagyok, miért kellene kudarcot vallanom? Ez a fajta önbizalom fontos, azt hiszem, ha ez nincs meg, akkor az ember gátolja magát a sikertől. Na szépen elkanyarodtam az indulástól... csak elkapott az flow és csak írtam.

4 nap

Finishben vagyunk. Azt hiszem ez az utolsó post költözés előtt. Már szépen összepakoltunk, szinte üres minden, csütörtökön megkapjuk a kulcsokat, és pénteken cuccolunk. Azt hiszem muszáj volt megörökítenem ezt a helyet, ahol több mint 4 évet töltöttem, és egyben ez utolsó albérletem is (remélhetőleg) ebben az életben. Nem szomorkomodm, hiszen valaminek a vége, az valaminek a kezdete is egyben. Semmi elképzelésem nincs milyen lesz, és tapasztalatom sincsen milyen a párommal együtt élni, úgyhogy új a terep, de őszintén én nagyon boldog vagyok, egész életemben erre készültem. Az élet tökéletes!

A cuccaim egy része dobozokaban

A lakásunk képei, már eladási sorban...